Nyomtatás

Hogyan akarod megélni a szabadságodat?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mk 10:35-45

Alapige: Gal 5:13-15

Letöltés, meghallgatás!

 

 

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. 14Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." 15Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!

 

1. Emlékeztetés a szabadságra

Pál apostol emlékezteti a keresztyéneket arra, hogy Krisztus elhívása szabadságra szól. Ez nemcsak azért fontos, mert egészen mostanáig folyamatosan az ellen küzdött, hogy egy olyan törvényeskedés szolgaságába álljanak be, amitől az evangélium szabaddá tette őket.

A törvényeskedés a Krisztus evangéliumának ellensége. A törvényeskedés kétféle módon is támadhatja Krisztus váltságát ill. az evangéliumot. 1. Az evangélium teljes tagadása; 2. az ember megmentésében az evangélium kizárólagosságának a gyengítése.

1.1. Teljes tagadás

A teljes tagadás is jelen lehet a keresztyének között, de mégsem ez az igazán jellemző, de azért tegyünk erről is említést. Maga az evangélium teljes tagadása is sokfelé bontható tovább.

1.1.1. Materialista ateizmus

Van, aki azért tagadja az evangéliumot, mert egyáltalán nem hisz a szellemi valóságokban és ezért nem hisz sem Istenben, sem a láthatatlan világban, sem a mennyben és pokolban, az üdvösségben és a kárhozatban. Teljesen természetes, hogy aki így látja a világot az az evangéliumban sem hihet, hiszen az evangélium azt mondja, hogy Krisztus halálával lebomlik a válaszfal Isten és az ember között és elhárul az akadály az ember útjából az örök mennyei üdvösség felé.

1.1.2. Az önmegváltás gondolatrendszerei

Van viszont, aki egyáltalán nem tagadja a szellemi valóságokat, viszont egyáltalán nem tart igényt Istenre ahhoz, hogy egy általa elképzelt örök boldogságot elérjen. Ez olyan sokféle lehet, hogy nem fogjuk részletesen boncolgatni – de de tartozik a zsidó vallás, amely a mózesi törvényben látja az ember útját az üdvösség felé, ide tartozik minden más vallás is, amely a vallás rendelkezésiben akarja elérni a paradicsomot; de ide tartoznak az ezoterikus irányzatok, amelyek mindenféle misztikus ködbe burkolt zagyvaságokkal homályosítják el az emberek előtt Istent és a megváltás útját. Az a közös bennük, hogy mindig az emberi erőfeszítés van benne a középpontban – akkor is, ha valamilyen angyali vagy szellemi segítőre hivatkoznak. Az ember tisztítja meg magát a bűntől, az ember alakítja ki életének isteni harmóniáját.

És itt nagy szerepet kap a törvényeskedés – különösen a vallásos gondolkodásokban, legyen az iszlám, zsidó vagy más vallás.

1.2. Az ember megmentésében az evangélium kizárólagosságának a gyengítése

A törvényeskedés másik veszélye az, amikor bár az ember megmentéséből nem zárják ki Krisztus evangéliumát, de ezt teszik úgy, hogy mellé tesznek valamit, amit az embernek még teljesítenie kell. Erről nagyon régen, még tavaly már beszéltem a Hamisított evangélium és hatásuk c. prédikációban. Egyszerűen ennek az a lényege, hogy üdvösségünkben nem Krisztus áldozata és szabadítása az egyetlen forrás, hanem azt még nekünk embereknek ki kell egészítenünk valamivel, ami által kedvesek lehetünk Istennek. És ennek lesz a következménye az, hogy az ember magára veszi a törvény igáját, hogy ezáltal biztosítsa a maga számára Isten jóindulatát – holott erre nemhogy szükség nincsen, de ahogy Pál fogalmaz: így viszont éppen Krisztus nem fog használni semmit. Isten egyértelműen kinyilvánította a jóindulatát irántunk Krisztus halálával; ennél több jóindulatot már nem lehet kierőszakolni.

Ezért mondja Pál kétszer is ebben a fejezetben:

Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.[1]

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.

Világos az üzenet – Krisztus szabadított meg minket. Mi nem tudjuk kivívni a szabadságunkat. Krisztus pedig a bűntől szabadított meg minket, illetve annak büntetésétől, amit Pál a „törvény átkának” is nevez.

Azt a szabadságot pedig, amit Krisztus szerzett nekünk a kereszten az elhívása ajándékozza meg nekünk.

2. Krisztus elhívása

Az Írás szavai azt mondják, hogy „szabadságra vagytok elhíva.” Egy olyan szabadságra, amit Krisztus tett lehetővé a halálával és ezzel ő adja át a szabadság meghívólevelét nektek az evangéliumban.

De milyen elhívás ez a szabadságba? Milyen szabadságot ígér nekünk az evangélium? Hogyan képzeljük el a szabadságot? Azért kell pontosan megértenünk ezt, mert az evangélium felhívását bizony sokan félreértették. Ezért figyelmeztet Pál:

„csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek …”

Vajon ez a szabadság egy féktelen és korlátlan szabadság?Ahogy azt Ádám és Éva képzelte? Ők úgy gondolták, hogy akkor lehetnek szabadok, ha Istentől függetlenül elérik azt, hogy olyanok lesznek mint Isten. De éppen Ádám bukása mutatja azt, hogy bármily csábító is ez az út, mégsem vezet szabadságba és életbe, hanem éppen ellenkezőleg: nyomorba, szolgaságba és halálba vezet.

Az ember eljut a bűn nyomorúságába, ahol ellensége lesz egymásnak férj és feleség, szülő és gyermek, testér és testvér. Az ember eljut az elemek szolgaságába, ahol a munka verítékes, a termés bizonytalan, ahol a megtermelt javakat nemcsak a mulandóság, hanem a kizsákmányolás, a spekuláció és hatalmaskodók is elrabolják. És az élet helyett az ember a halált kapta -

„életünk ideje hetven, jobb esetben nyolcvan év, annak is a nagyobb része hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk[2]- énekeljük Mózes zsoltárában.

Az ember elérte az Istentől való függetlenséget, de nem érte el és nem is érheti el ezen az úton az isteni szabadságot.

Visszatalálhatunk-e a szabadságba? Ádám és Éva eredeti szabadságába, amelyet velük együtt mindannyian felcseréltünk az Istentől való függetlenségből fakadó bűn szolgaságára.

Ezt a szabadságot harcolta ki nekünk Krisztus a kereszten és erre a szabadságra ad meghívót. De hogyan élhetjük ezt a szabadságot? Mire ad nekünk felhatalmazást ez a meghívó?

2.1. Szabadság a törvénytől

Amiről eddig olyan sokat beszéltünk a galata levél alapján – mert idáig ez volt a fő téma: szabadság a mózesi, vallásos törvénytől. De milyen szabadság ez?

Ami mindig olyan hangsúlyos volt az az, hogy a törvény cselekvésének az útján nem vagyunk képesek elérni azt, hogy Isten bűntől mentes és igaz embereknek tekintsen minket. Bármit is teszünk az sohasem lehet olyan tiszta és szent, hogy azáltal elérjük az Isten előtti kedvességet. Mindig áthatja a teljesítménykényszer és a félelem. És ami a legfontosabb a törvény cselekvése nem tud minket megszabadítani és megtisztítani a bűntől.

2.2. Szabadság a bűntől

A szabadság másik oldala a bűntől való szabadság. Addig amíg Krisztus nem szabadít meg a bűntől, ahogy az Írás mondja:

csak a rosszat tudom cselekedni.[3]

Amíg ezt nem ismerjük fel és ismerjük el Isten, egymás és önmagunk előtt a Krisztus szabadítása nem válik valósággá az életünkben.

A Krisztus által megváltott ember életében a szabadságnak ez a két eleme – a bűntől és a törvénytől való szabadság együtt van jelen. A szabadságunkból akár az egyik, akár a másik elem hiányzik kisiklott a szabadságunk.

3. A fordulat Pál tanításában

A levélnek ezen a pontján bekövetkezik egy nagy fordulat Pál apostol tanításában. Mindeddig a törvény alkalmatlan voltát hangsúlyozta az ember üdvössége szempontjából. Viszont, ha a törvény alkalmatlan arra, hogy az ember ezen az úton üdvözüljön felmerülhet a gondolat: vessünk el minden törvényt; ha Isten kegyelmes és úgyis a cselekedeteinktől függetlenül ad üdvösséget, akkor semmit sem kell változtatnunk az addig megszokott életmódunkon, szokásainkon és erkölcseinken – elég, ha bízunk Krisztus váltságában, ez semmit sem kell, hogy változtasson az életünkön.

Hirtelen úgy tűnik, hogy az apostolnak nemcsak a törvényeskedőkkel kell megküzdenie, hanem azokkal is, akik a szabadságra hivatkozva minden rendet, szabályt, erkölcsöt és kinyilatkoztatott isteni akaratot semmibe vesznek. Sőt, úgy tűnik veszélyesebb a helyzet, mint ahogy elsőre tűnt, legalábbis ez derül ki abból a megjegyzéséből:

Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást![4]

Két nagy irányzat feszül egymásnak a gyülekezetben kibékíthetetlenül. Egyrészt a törvényeskedők irányzata, másrészt a szabadosok irányzata.

Két olyan szélsőség. Mindkettő tévúton jár. Hogy azután a szabadosok voltak előbb és erre volt válasz a törvényeskedők megjelenése a gyülekezetben, vagy a törvényeskedők voltak előbb és erre volt egy másik szélsőséges reakció a szabadosok részéről, ez nem derül ki, de sajnos pontosan úgy működik minden, ahogy ezt sokszor megfigyelhetjük. Egy szélsőségre válasz egy másik szélsőség. És a szélsőségek egyre radikálisabbak úgy, hogy közben már a józanok nem találják a helyüket a közösségben és felemésztődik a közösség; mindezt úgy, hogy egyik szélsőségnek sincs igaza, de mindkettő olyan vehemenciával védi az igazságát és esik neki a másiknak, hogy a józan evangéliumot követőknek előbb utóbb nem marad hely. Ezt pedig meg kell állítani, mert sem a törvényeskedésnek (és így a törvényeskedőknek vö. „bárcsak ki is metszenék magukat”[5]), sem a szabadosságnak nincs helye a közösségben.

Így fordul tehát Pál a szabadosok irányzata felé, amikor azt mondja:

a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek

Egy óriási téveszmével száll szembe az apostol: azzal a téveszmével, hogy a szabadság nem jelent elkötelezettséget Krisztus és Krisztus szentségben megélt élete iránt. Azzal a téveszmével, hogy a szabadságba belefér egy énközpontú, bűnös életvitel is, hiszen a kegyelem minden bűnre elégséges.

A római levélben utal is erre a gondolkodásmódra, amikor ezzel vitatkozik:

Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?[6]

A galaták között körmönfontabb – nem a bűnről beszélnek, hanem a szabadságról. A szabadság bármire felhatalmazást ad – szabad vagyok, mert Krisztus felszabadított, nincsenek korlátok bátran élvezhetem az életet.

A tegnapi hírek között olvastam egy ünnepelt sztárszakácsról, a CNN egyik sztárműsorvezetőjéről, hogy öngyilkos lett. Szomorú és tragikus minden ember halála és nem egyszer különös súlyt ad ennek a tragédiának az, hogy egy ember saját maga veti el az életét. De az igazán megdöbbentő az életfilozófiája volt:

„A tested nem templom, hanem vidámpark. Ülj fel mindenre, és élvezd ki!”

Ez ma egy igazán ütős és népszerű üzenet. Ezzel szemben szinte teljesen bénultan állunk és néha úgy érezzük, hogy milyen szürke és unalmas az, amit az evangélium ezzel szemben állít:

csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek

De nem az fontos, hogy mi tetszik, hanem az, hogy mi az igazság. Az igazság pedig az, amit így mond az Írás:

Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.[7]

És kiderül, hogy a keresztyén élet egy harc – harc legelőször is önmagunkkal, amelyben csak akkor tudunk győzni, ha elfogadjuk Jézus meghívását a szabadságra:

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.[8]

És ennek az az üzenete, hogy a testi vágyaink érdekében nem hivatkozhatunk a szabadságunkra. Sőt a szabadság egy egészen különleges útját adja elénk az evangélium:

csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.

Most az a kérdés, hogy a tested templom, vagy vidámpark?Ha vidámpark, akkor a testednek fogsz szolgálni – ha templom, akkor átadod Istennek a szeretetben való szolgálatra.

4. Jézus szabadsága

Ehhez pedig mindenképpen látnunk kell Jézus szabadságát. Jézus mindannyiunknál szabadabb volt. És teljesen szabad akaratából döntött úgy, hogy otthagyja mennyei dicsőségét – nem azért, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és az életét adja váltságul sokakért. Lehet-e más a szabadságunk, mint Jézusé, aki szabadságát teljesen a mennyei Atyától való függésben és az értünk való szolgálatban élte meg és mutatta ki? Vajon Jézus tényleg arra szabadított meg minket, hogy vidámpark legyen a testünk – nem inkább arra, hogy Isten szent temploma, amelyben Istennek szent szolgálatot végzünk szeretet által?

Félek, hogy sok keresztyént is a szabadság jelszava alatt sokkal inkább ez a gondolat mozgat, hogy a teste egy vidámpark. És minderre az ürügyként használt szó a szabadság. És ennek megfelelően viszonyul az istentisztelethez – hiszen szabad arra, hogy inkább heverésszen, mint hogy a közösségben; ennek megfelelően viszonyul az adakozáshoz; ennek megfelelően viszonyul a szeretetben való szolgálathoz – fontosabb a szórakozás, mint a Krisztusban való növekedés, az idő Krisztusban való eltöltése.

Sokszor tapasztaltam azt, hogy a szabadság ürügye alatt a keresztyének nagy része egyszerűen az Isten akaratától való szabadságát deklarálja. Feltűnt már, hogy miért pont akkor deklaráljuk a szabadságunkat, amikor Isten akaratával szembeszegülünk? Mert valójában nem Krisztus mozgatja az életünket, hanem a saját kedvünk.

Lényegében egy abszurd helyzet áll elő: engedelmeskedek Istennek, ha kedvem van hozzá. Szolgálok, ha kedvem van hozzá. Elmegyek istentiszteletre, ha kedvem van hozzá. Szolgálok és adakozok, amikor kedvem van hozzá. És vannak, akik ezt az engedelmesség csúcsának tekintik – miközben szó sincs engedelmességről, hiszen már rég rég nem az Isten akarata, hanem az ember pillanatnyi kedve a meghatározó.

Legközelebb folytatjuk a Lélek és a test harcával, valamint a test cselekedeteivel és a Lélek gyümölcsével. Igyekszünk jobban megérteni, hogy mit is ért Pál a „test” kifejezés alatt,  most azonban szeretném összefoglalni a mai tanulságokat.

Tanulságok

1. Krisztus elhívása a bűntől szabadít meg és nem a bűnre szabadít fel.

2. Nem az a szabadság, amikor a testünket szolgáljuk ki, hanem amikor egymásnak szeretetben szolgálunk.

3. A testünk nem vidámpark, hanem templom.

4. Krisztus szabadsága a mi szabadságunk – ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért.



[1]Gal 5:1

[2]vö. Zsolt 90:10

[3]Rm 7:21

[4]Gal 5:15

[5]Gal 5:12

[6]Rm 6:1

[7]Rm 8:13

[8]Mt 16:24