Nyomtatás

Az értünk és bennünk dúló harc

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mt 6:24-34

Alapige: Gal 5:16-18

Letöltés, meghallgatás!

John Bunyan leghíresebb regénye a Zarándok útja mellett írt még egy nagyobb hasonlóan allegorikus művet, amely a Szent háború címet viseli. Amikor a „szent háború” kifejezést halljuk, akkor automatikusan két dolog jut eszünkbe: az egyik a keresztes háborúk, a másik pedig az iszlám szent háború a dzsihád. Bunyan azonban egészen máshogy közelíti meg a szent háború témáját. Ez a háború egy városért zajlik, amelynek Emberlélek a neve, és amelyet Diabolos és erői foglaltak el. A várost visszafoglalja és felszabadítja Immánuel, ezzel azonban nem ér véget a harc, mert lázadás tör ki a városban Diabolos erőinek az ösztönzésére, míg végül Immánuel győzedelmesen visszatér helyreállítja örök békéjét.

Bunyan ezzel a regényével világosan érzékeltetni akarja, hogy amikor Jézus Krisztus meghódítja az ember lelkét, azzal nem véget ér a szent harc, hanem ellenkezőleg – elkezdődik, és tart egészen addig, amíg Jézus Krisztus be nem vezet minket örök békességébe.

A múlt héten beszéltünk a szabadságra való elhívásunkról. Arra a szabadságra, amelyre Krisztus szabadított meg, és amely szabadságra az ő élete a példa és az erőforrás is egyben. A szabadság azonban veszélyeztetve van kétfelől – az egyik a törvényeskedés, amelynek az a központi gondolata, hogy nekünk saját erőnkből és cselekedeteinkkel kell elérni az Isten előtti kedvességet; a másik a szabadosság, amely a szabadságban ürügyet keres saját testi természetének és vágyainak kielégítésére.

Ezt folytatja azzal, hogy bemutatja milyen harc is dúl az emberben. Ma az értünk és bennünk folyó harcról fogunk beszélni. Gal 5:16-18

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

1. Szabadság csak Lélek által lehetséges

Pál intése, amellyel bevezeti ezt a szakaszt egy nagyon súlyos következtetésre mutat rá. Miután Krisztus szabadságra szabadít meg és hívott el bennünket, ha ezt a szabadságot nem a Lélek vezetése alatt éljük meg, el lehet veszíteni, sőt nemcsak a keresztyén életünk szabadságát veszélyeztetjük ezzel, hanem még az Isten országának az örökségét is elveszíthetjük, ahogy erre a későbbiekben is utal.

Ha nem a Lélek vezet bennünket, akkor vagy visszaesünk a törvény szolgaságába, vagy az ellenkező végletben, a saját testünk szolgaságába, a szabadosságba.

Jézus Krisztus azt ígéri az evangéliumban, hogy aki megtér és megkeresztelkedik, az megkapja a Szentlélek ajándékát. Ezzel Jézus Krisztus elfoglalja az életünket. De azt is tudjuk, hogy egyetlen elfoglalt városban sem áll helyre a rend azonnal. Lesznek egy városban ellenálló gócok, helyre kell állítani a közigazgatást, az ellátást, vissza kell szorítani az elharapózott bűnözést, hogy végül normális életet lehessen élni abban a városban.

Valami ilyesmi történik az emberben is. Amikor Jézus Krisztust behívjuk az életünkbe, akkor a Szentlélek meghódítja azt. És bármilyen furcsa – ekkor nem véget érnek az életünk harcai – ekkor kezdődnek igazán.

Volt egy régi rend – ez a test kívánsága volt. Minden ember életében. Amíg az ember a testének kívánságaival él, vagy más kifejezéssel test szerint él, addig lényegében nincs benne valódi harc. Van az életének egy kialakult rendje, amit megszokott, kialakított. Ebben a test szerint életben egyetlen fontos dolog van: saját életboldogságának kialakítása. Ebben is van rengeteg harc. Kenyérharc, karrierharc, dicsőségharc; a megszégyenüléstől való félelem. Természetesen a félelmektől és aggodalmaskodásoktól nem mentes ez az élet sem – de ennek az életnek a harcai csak a földire irányulnak. Lelke üdvösségével nem is törődik, sőt azt kifejezetten bolondságnak tartja.

Amikor azonban a Lélek átveszi az uralmat az élete felett és megszabadítja, akkor kinyílik előtte a szabadság világa, az Isten Országának világa. Örül neki – örül, hogy megtalálta élete boldogságát, lelke üdvösségét; örül, hogy Jézus Krisztus elhívta, bűnbocsánatot és örök üdvösséget ajándékozott neki. De ekkor kezdődik el csak igazán a harc. De benne és érte. És ez a harc akkor lesz győzelmes, ha a Szentlélek diadalmasan haladhat előre az életében átvéve az uralmat az élete felett. Csakhogy a test nem adja meg magát olyan könnyen, mint ahogy azt előre elképzeljük.

2. A test és természete

De mit is ért Pál a test alatt, amelynek a kívánságának a teljesítésétől óv.

A test szó itt az öröklött természetet jelenti. Azt a bűnös állapotot, amelyet Ádámtól öröklünk. Péter apostol így fogalmaz a megváltással kapcsolatban:

 nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

Amit Pál testnek nevez, azt Péter az „atyáktól örökölt hiábavaló életmódnak” nevezi. Hiábavaló azért, mert végül nem az életre, hanem a halálba visz. Nem életet eredményez, hanem halált. A test kívánságát az jellemzi, hogy lényegében csak a földiekre irányul és nem a mennyeiekre. Hogy a Krisztusban való hit sem jelent többet a számára mint azt, hogy elérje áhított földi céljait, legyen az férj vagy feleség, saját otthon, biztos karrier, biztonságot nyújtó anyagi tartalék, amire Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy ez nagyon szánalmas. Hitnek látszik, de szánalmas hit – lényegében a test kívánságainak a szolgálatába akarja állítani Krisztust.

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.[1]

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Krisztus ebbe a szolgálatba beállítható – mert bár az Emberfia azért jött, hogy ő szolgáljon az életével; de mindezt tette azért, hogy az életét adja váltságul értünk. Hogy kiszabadítson a test kívánságaiból, nem azért, hogy kiszolgálja azokat. És arra hív el, hogy mi kövessük és szolgáljuk őt azzal, hogy szeretetben szolgálunk egymásnak.

3. A bennünk dúló harc

Ezzel szemben viszont erős bennünk az ellenállás. Mi szeretnénk Krisztust a magunk szolgálatába állítani; ezzel szemben azonban Krisztus szeretne minket a maga szolgálatába állítani. Ezt pedig úgy teszi, hogy a régi természetünket, a velünk született természetet újjászüli, egy új természetet ajándékoz. A régi természet azonban a maga kívánságaival ellenáll. Ebből a szakaszból ez nagyon világosan látszik.

Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.

Meg kell értenünk és fel kell ismernünk ezt a bennünk dúló harcot. Tisztában kell lennünk Isten akaratával, amit kijelentett az életünk felől, és tisztában kell lennünk testi késztetéseinkkel. A folytatásban Pál világosan leír néhányat a test törekvéseiből és cselekedeteiből és szembeállítja velük a Lélek gyümölcsét.

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

Pál nem sorolja fel a test cselekedeteinek teljes tárházát. Nem is lehet. De mutat példákat, amelyek alapján egyértelműen beazonosíthatók mindenki számára. Maga a test, a régi természetünk titkos és láthatatlan, de a cselekedetei, az általa kiváltott szavak és tettek nyilvánosak és egyértelműek.

Anélkül, hogy pontról pontra részletesen bemutatnánk ezeket, felfedezhetünk a test cselekedetiben négy fő területet.

A négy terület:

1. A szexualitás területe:  házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás

2. A szellemi vagy vallásos élet területe:  bálványimádás, varázslás

3. Az emberi, családi és társadalmi kapcsolatok területe:  ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság

4. A kicsapongás területe:  részegeskedés, tobzódás

Némelyek nagyon súlyos kifejezések és ebből talán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mentesek vagyunk ezektől. De tényleg mentesek vagyunk tőle? Ha a cselekedeteinkben nem tetten érhetők – pl. a gyilkosság – szavainkban és indulatainkban nem lelhetők fel?

Ezzel állítja szembe a Lélek gyümölcsét, ami

szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Nem érezzük magunkban ezt a harcot – hányszor döbbenünk rá utólag, hogy amit tettünk, mondtunk, vagy amilyen indulat van bennünk, azt nem a szeretet, hanem az önzés, a viszálykodás, a féltékenység vagy a harag motiválta?

Hányszor keseredtünk el azon, hogy a Lélek törekvése helyett a test törekvésének engedtünk, holott tudjuk hogy Krisztus élete egészen más? Hányszor szembesültünk azzal, hogy valóban nem azt tettük, amit igazán szerettünk volna, és éltük át, ahogy

„a test kívánsága a Lélek ellen tör … ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”

Valóban ez a harc bennünk és értünk dúl. De nem nélkülünk. És napról-napra meghozhatjuk a döntést arról, hogy engedünk-e a Lélek vezetésének, engedjük-e, hogy feltárja életünk meg nem hódított területeit, gondolkodásmódunk atyánktól örökölt hiábavaló zugait.

A Lélek pedig segít minden erőtlenségünkön, vezet minket, ezért adja az ígéretet: nem vagytok a törvény uralma alatt.

Tanulságok

1. A bennünk és értünk dúló harc azután veszi kezdetét, hogy Jézus Krisztus visszahódította azt Isten számára.

2. A test kifejezés a születésünkkel együtt örökölt természetünket jelenti.

3. A test cselekedetei nyilvánvalók, néven nevezhetők, ahogy a következményei is láthatók.

4. A Lélek gyümölcse szintén nyilvánvaló és megnevezhető, ahogy következményei is láthatók.

5. A Lélek harcol értünk és bennünk a test ellen, de nem nélkülünk.



[1]1Kor 15:19