Egyenes futás

Alapige: Fil 3:12-14

Lekció: Péld 4:20-27

Letöltés, meghallgatás!

 

Ez évi adventünkben arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a Jézus Krisztus várásunk az nem egyszerűen egy tétlen várakozás, hanem egyben egy zarándokút is. Két héttel ezelőtt a zarándokút kezdetére figyeltünk … ahhoz, hogy a zarándokutunkon célba érhessünk el kell indulnunk Jézus Krisztus követésében. A múlt héten pedig arról hallgattuk a tanítást, hogy ezen a zarándokúton – amit a Szentírás futásként is leír – szükségünk van kitartásra és állhatatosságra. Isten Igéje azt mondja: fussuk meg állhatatosan és kitartóan az előttünk levő pályát, amelyen a ránk nehezedő terhek és a minket megkörnyékező bűn csak akadályoz, ha nem tesszük le.

De ezen az úton nemcsak állhatatosságra és kitartásra van szükségünk, hanem komoly egyenességre és céltudatosságra. Ez a pálya egyenesen a menny felé tart. Minden elkanyarodás és letérő halálos veszélyt hordoz magában. Erről az egyenes futásról tanítja Pál a filippben levő gyülekezetet, és minket is, levelének 3. részében, aminek 12-14. verseit olvasom mai alapigeként.

Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

1. Ahogy Pál magát látja

Először nézzük meg, hogy Pál apostol hogyan látja önmagát. Ezzel elénk is tükröt tart a Szentlélek, hiszen nagyon fontos, hogy mi is Isten tükrében lássuk a saját életünket.

1.1. Krisztusé az élete

Mindenekelőtt azt vallja magáról, hogy Jézus Krisztusé az élete. Nemcsak annyit tud, hogy Jézus Krisztus megváltó halállal meghalt érte, hanem azt is tudja, hogy az, aki meghalt és a halálból feltámadt, őt is megragadta és bevonta az életét a megváltásba. engem is megragadott a Krisztus Jézus”mondja önmagáról. Ez az, ami meghatározza és irányítja a teljes gondolkodását, viselkedését, az érzelmeit és az akaratát.

1.2. Krisztus útján jár

Ebből következően azt vallja, hogy Krisztus útján jár – sőt úgy beszél önmagáról, mint aki Krisztus követésében olyan erőteljesen igyekszik előre, ahogy egy futó fut a versenypályán – „futok egyenesen a cél felé” mondja. Én nem nagyon szoktam sportközvetítéseket nézni, de a nyáron pont láttam a női 10.000 m-es futás döntőjét az elejétől a végéig. Eszméletlen volt az a tempó, ahogy azok a futók mentek, ott nem volt lazulás és lötyögés, fél óra alatt lefutották a távot, ami azt jelentette, hogy egyetlen km-t megtettek 3 perc alatt, ami ha jól számolom 20 km/h-s sebességnek felel meg. Futásban 10 km-en keresztül. Pál apostol azt mondja, hogy ilyen tudatosan tör a cél felé.

1.3. Cél felé tartó ember

Ezért azt is vallja, hogy egy nagyon határozott cél felé tartó ember. Ez a cél az Isten elhívásának mennyei jutalma. A legnagyobb jutalom természetesen maga a menny, ahova szeretne eljutni. Ma több rövid példát is szeretnék említeni John Bunyan: Zarándok útja c. könyvéből. Amikor a főhős Keresztyén menekülne ugyan a harag elől, elfutna Romlás városából, de nem tudja merre is induljon, találkozik Evangélistával. Evangélista is bátorítja, hogy meneküljön Romlás városából, amelyre le fog sújtani az ítélet, de Keresztyén azt mondja, hogy nem tudja merre induljon. Ekkor evangélista azt mondja neki: „Látod ama szoros kaput?”. „Nem” – válaszolta erre Keresztyén. „Ama fénylő világosságot sem látod?” „Úgy tetszik látom.” „Ne téveszd hát szem elől azt a világosságot, hanem egyenesen arra tarts, és csakhamar meglátod a kaput …” A kaput ugyan még nem látja Keresztyén, de a végcélt már igen, igaz még egy kicsit bizonytalanul, de látja. Nyílegyenesen arra kell mennie. Ez a világosság a menny ragyogása … és Pál azt mondja, hogy ebbe az irányba fut.

1.4. Az üdvösségbe meghívott ember

Pál azt mondja, hogy ő az üdvösségbe meghívott ember. Kapott egy hívást a mennyből, ami egy meghívás volt a mennybe. Előtte neki semmiféle joga nem volt a mennyhez. Miután meghallotta a mennybe, az üdvösségbe szóló meghívást és elfogadta azt, onnantól kezdve olyan embernek tekintette magát, mint aki e miatt a meghívás miatt jogosult a mennybe belépni, ahogy ugyancsak a Filippi levél 3. fejezetében beszél erről a jogáról (Fil 3:20):

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül …”

1.5. Még nem célba ért ember

És végül azt mondja magáról, hogy még nem célba ért ember. Világossá teszi önmagáról, és így tart tükröt elénk, hogy ő is még nem érte el a célt. Mert a cél a mennyben van. Itt a földön kezdetről és folyamatról beszélhetünk, de nem beszélhetünk megérkezésről. Ez azt jelenti, hogy bármennyit is növekedett az életében eddig, akármekkora szolgálatokat bízott rá Isten, még mindig nem ért fel a csúcsra. Ezt a levelet, amiből az igénk megszólal a megtérése után kb. 30 évvel írta. Sokan már néhány évnyi hívő élet után olyan magaslatokra képzelik magukat, ahonnan úgy gondolják, hogy nekik már semmit nem lehet mondani – ezzel szemben Pál harminc évi hívő élet után is azt mondja: bármennyit is növekedett az évek során, bármennyi lelki harcot nyert is meg önmagával és testi természetével szemben, még mindig vannak lelki magaslatok, amelyeket meg kell hódítani, még mindig vannak állomások, amelyeket a cél felé való futásában el kell érnie.

Ezt viszont csak úgy teheti meg ha egyenesen a cél felé tart. Egyszerűen nem ér rá arra, hogy jobbra és balra is eltérjen, mert azzal azt kockáztatja, hogy nem ér célba.

2. Az egyenes út

Térjünk vissza most is Keresztyénhez zarándokútján. Miután Keresztyén elérte a kaput és Jóakaró beengedte, úgy igazította útba Keresztyént: „Nézz csak előre, magad elé: látod azt a keskeny utat? Azon az úton kell járnod. Az ősatyák, a próféták, Krisztus és az ő apostolai készítették, s olyan egyenes, mintha vonalzóval húzták volna. Ezen az úton járj.” „De vajon nincsenek-e olyan fordulói és kanyarulatai, ahol a járatlan ember utat készíthet?” – kérdezte Keresztyén. „Sok út ágazik ki belőle, de azok mindig görbék és szélesek, úgyhogy az igazit a hamistól megkülönböztetheted, mert csak az igazi út egyenes és keskeny.”

Nem sokkal később Keresztyén találkozik Felületessel és Képmutatóval, de a beszélgetésből kiderül, hogy ez a két ember nem a krisztusi váltság, hanem az önmegigazító vallásosság útján jár. Egy darabig az egyenes ösvényen jártak, de azután elértek Akadály dombjához. Mivel az út egyenesen erre vezetett Keresztyén erre is ment tovább. A domb aljában azonban volt két másik út is, az egyik balra tartott, a másik jobbra. Felületes és Képmutató azt látva, hogy Akadály dombja meredek és magas, úgy gondolták, hogy a két leágazó út csak megkerüli Akadály dombját, és a túloldalon ismét összefut, így az egyik balra tért, a másik jobbra. Csakhogy a két út közül az egyik Romlás útja, a másik Veszedelem útja volt, és mind a ketten odavesztek, mert letértek az egyenes útról. Felületes és Képmutató. Romlás és veszedelem. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az egyenes út.

Kétféle egyenességről szeretnék beszélni a Krisztus útján. Az egyik a hitbeli egyenesség, a másik pedig az erkölcsi egyenesség. Ezt úgy is tekinthetjük, mint az egyenes út két párhuzamos szélét. Pont ez a hitbeli és erkölcsi egyenesség nem volt meg és nincs meg Felületesben és Képmutatóban – ahogy erről a nevük is árulkodik.

2.1. Hitbeli egyenesség

Az egyenes úton az egyik a hitbeli egyenesség. Nyilván jó lenne érteni, hogy mit is gondoljunk ez alatt. A hitbeli egyenesség az egészséges istenkép és az Istennel való egészséges kapcsolat. Az, hogy tudom, kicsoda Isten. Azt is tudom, hogy hogyan közelíthetek hozzá – sőt már azt is értem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan próbálom őt megközelíteni.

Például azt, hogy az életed korábbi szakaszában mennyire láttad jónak vagy rossznak magadat egyáltalán nem számít. Az sem számít, hogy mások mit gondoltak rólad, arról hogy mennyire vagy rossz vagy jó. És mindez azért nem számít, mert amíg nem ragadott meg Krisztus Jézus, akár jó, akár rossz voltál, a szívedben Isten nélkül éltél. Nem volt hozzá semmi közöd. Tehát nem közeledhetsz úgy Istenhez, hogy Istenem azt gondolom elég jó leszek neked is, hiszen jó voltam a családomnak, hiszen sok jót tettem az életemben, a szabadidőmből áldoztam közösségi szolgálatra, a pénzemből adakoztam jó célokra, egy jó közösségben rendszeresen istentiszteletre is jártam, és sokan elismerték, hogy milyen jó ember voltam. Sokan nem ütik meg azt a mércét, amit én megütöttem.

Pál apostol pontosan így gondolkozott a Krisztus előtti életéről. Nagyon sokszor ezt az igét, amit így mond „ami mögöttem van, azt elfelejtve” az eredeti szövegkörnyezetet elfelejtve és mellőzve úgy alkalmazzuk, hogy felejtsd el azt a sok rosszat, ami ért, hogy ne akadályozzon abban, hogy Krisztusra nézz; vagy úgy alkalmazzuk, hogy felejtsd el a bűneidet, mert Krisztus sem emlékezik meg róluk, miután megbocsátotta azokat. És bár ennek is megvan a maga helye, legyen egy kicsit kijózanító, hogy Pál önmagával kapcsolatban mégsem ezekről beszél. Ő azt mondja, hogy azt felejti el, ő mindazt ítéli kárnak és szemétnek, amivel egyébként testi módon dicsekedhetne az emberek között, sőt még Isten előtt is, ha ez Istent meghatná.

„Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”

Ő, aki zsidó és a kiválasztott néphez tartozott, méghozzá egy olyan megbecsült törzs tagjaként mint Benjámin törzse, amelyik az egyetlen törzs volt, amely az ország kettészakadásakor hűséges maradt Dávid házához; tehát ő nem egy betért zsidó volt, hanem a legszabályosabb zsidó, ami csak lehet; de nemcsak a születés jogán dicsekedhetne – mennyire oda tudunk lenni a nemzeti büszkeséggel – hanem a lelki buzgóság és odaadás jogán is. A legvallásosabb zsidók közé tartozott, aki véresen komolyan vette Isten törvényét – annyira véresen komolyan, hogy ölni is hajlandó volt érte. És azt gondolta, ez kedves Istennek és ezzel közelíthet hozzá.

De ez Isten szemében mind kár és szemét. Minden ilyen kiválóság is, nemcsak a tolvajlás, nemcsak a hazudozás, nemcsak a paráznaság. A testben való bizakodás, a saját kiválóságunkban aló bizakodás nem egyenes út Istenhez. Istenhez egyetlen egyenes út vezet – ez pedig Krisztus. Amikor mind a bűneiddel, mind a dicsekednivalóiddal kapitulálsz Isten előtt és felismered: a bűneid ellenére is szeret, és a dicsekednivalóidra sincs szükséged ahhoz, hogy elfogadjon. Sőt, amivel úgy szeretsz dicsekedni, az sokkal inkább kár és teher az Istennel való kapcsolatodban, mert amíg ezeket a kiválóságaidat nem tudod megvetni, letenni, addig nem tudod rábízni az életedet Krisztusra. Addig még nem ragadott meg a Krisztus. Márpedig minden embernek egyedül Krisztusban van és Krisztusból fakadhat az üdvössége. Abból a Krisztusból, aki emberré lett, hogy meghaljon ártatlanul a kereszten, és így tegyen eleget Isten jogos haragjának a bűneink miatt. Őbenne nem volt bűn – nemcsak cselekedeti bűn nem volt, hanem mentes volt az eredendő bűntől is, aminek a terhével mindannyian megszületünk. Ezért lehetett ő az Isten Báránya.

Pénteken ért véget – ill. ma ér véget – a 12. keresztkérdések sorozatunk itt a gyülekezetben. És az utolsó két alkalom a döntésekről szól, Heródes király döntéséről, aki úgy döntött, hogy fellázad Isten ellen, és úgy döntött, hogy nem tér meg. Azután Jakab és János, valamint a vak Bartimeus döntéséről. Jakab és János, valamint Bartimeus is egy kéréssel fordult Jézushoz. Jakab és János azt kérte (Mk 10:37):

„Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”

Ők szerették volna megszerezni maguknak az Isten királyságában a legjobb helyeket. Helyezkedtek. Miért? Nyilván azért is, mert úgy gondolták, hogy ők, a tanítványok, a követők, a megdicsőülés hegyének tanúi ezt már kiérdemelték. Nemcsak Péter gondolkodott az emberek szerint, ahogy egyszer Jézus ezt megmondta Péternek, hanem Jakab és János is az emberek szerint gondolkodott, és emberi dicsőségre és hatalomra vágytak, és úgy gondolták, hogy ezért már letettek valamit az asztalra Jézusnál.

Ezzel szemben mit kért Bartimeus? (Mk 10:47)

„Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”

A vak Bartimeus irgalomért, könyörületért kiált! Teljesen kiszolgáltatja magát Jézusnak. Teljesen rábízza magát Jézusra.

Melyikük közeledett hitbeli egyenességgel Jézushoz? Ezt Jézus szava alapján nyugodtan eldönthetjük. Jakabnak és Jánosnak, majd a hatalomért veszekedő tanítványi csoportnak azt mondja Jézus:

„Nem tudjátok, mit kértek. … Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A vakságából meggyógyított Bartimeusnak – aki irgalomért kiáltott és irgalmat kapott – ezt mondta (Mk 10:52)

„ …a hited megtartott téged.”

Világosan látszik, hogy Bartimeus közeledett hitbeli egyenességgel Jézushoz, akinek nem volt semmi dicsekednivalója – de ha lett volna is, azzal sem közeledhet Istenhez, ahogy ezt már Ézsaiás is megprófétálta (Ézs 64:5)

„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.”

Semmivel nem közeledhetünk Istenhez, ami emberi és mi azt gondoljuk, hogy azzal dicsekedhetünk Isten és emberek előtt, csak Krisztus áldozatával. Csak azzal az indulattal, hogy rá voltunk és rá vagyunk utalva Isten kegyelmes szeretetére, ami Krisztusban megment minket. Ez a hitbeli egyenesség. Minden más út a veszedelem és a romlás útja.

2.2. Erkölcsi egyenesség

Az egyenes út másik széle az erkölcsi egyenesség. Ez párhuzamosan fut a hitbeli egyenességgel. Ha akár hitbelileg, akár erkölcsileg görbület van az életünkben, akkor az a másikat is elgörbíti. Ha a hitünk elgörbül, elgörbülnek az erkölcseink is. Ha az erkölcseink elgörbülnek, hozzá fog görbülni a hitünk is. Ezért olyan fontos, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Világosan kiderül ez Pál minden leveléből, ahogy Krisztusról tanít. Mindig elmondja, hogy kicsoda Krisztus és mit jelent ő a hívőknek. Hogy ő az Isten Fia, a láthatatlan Isten képe, akiben van a megváltásunk és bűneink bocsánata (Ef 1:7). Ennek kell először a helyére kerülnie, azután ehhez fognak igazodni az erkölcseink is. Pál ezt az Efézusi levélben, de más helyen is egy átöltözéshez hasonlítja: azt mondja, hogy a régi embert, akik voltatok, vetkőzzétek le a cselekedeteivel együtt, és azután öltözzétek fel az új embert, akit Isten valóságos igazságban és szentségben teremtett. És ebből mi fog származni? Ezt olvasom az efézusi levélből (Ef 4:25-32)

„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”

Azt is meg kell értenünk tehát, hogy nemcsak igaz hitre, hanem ebből fakadó egyenes életre van szükségünk. Mindig veszedelem és romlás származik abból, hogy egyiket a másiktól el akarjuk választani. Az egyenes útnak két széle van, két párhuzamos egyenes – a hitbeli egyenesség és az erkölcsi egyenesség. Ne hazudjunk magunknak sem üdvösséget azzal, hogy mi igazán hiszünk, ha közben nem öltöztük fel az új embert. Isten átlát a hazugságainkon.

Két barát szerves kémiát hallgatott az egyetemen. A kurzust mindketten jó eredménnyel teljesítették, jó munkát végeztek a laborban is, így mind a ketten tiszta ötös átlaggal néztek szembe a záróvizsgával. Eddig minden jól ment. Sajnálatos módon azonban kissé elbízták magukat és úgy döntöttek, hogy a vizsgát megelőző éjszakát egy szórakozóhelyen töltik. A partin remek volt a hangulat; egyik esemény követte a másikat, majd úgy esett, hogy másnap reggel túl sokáig aludtak. Lekésték a vizsgát! Tanakodtak, hogy mit tegyenek.

Találékony elmék lévén felkeresték a professzort és azt mondták neki, hogy egy beteg barátjukat látogatták meg előző este, aki a városon kívül lakik, de hazafelé defektet kaptak. Mivel sem pótkerék, sem emelő nem volt a kocsiban, ott ragadtak az út mellett. Reggel lett mire egy arra járó autós felvette őket, ezért nem értek oda a vizsgára. Mivel őszintén sajnálták, hogy nem írhatták meg a tesztet (pedig mennyire várták!), arra gondoltak, hogy aznap délután bepótolhatnák a lemaradást.

A professzor átgondolta a dolgot, majd úgy döntött, hogy teljesíti a kérésüket, hiszen nem volt lehetőségük megbeszélni a kérdéseket a többi diákkal, akik már megírták a tesztet. Az ebédszünet után a hallgatók készen álltak, hogy pótolják a tesztírást. A professzor két külön teremben ültette le őket, majd mind a kettőjüknek átnyújtotta a tesztlapokat, majd elkezdődött a 100 pontos vizsga.

Az első oldal első kérdése egyszerű volt, 5 pontért. Hát ez könnyű lesz! – gondolták magukban. Majd miután megválaszolták az első kérdést, mind a ketten odalapoztak a második kérdéshez: „Melyik kerék lett defektes?” (95 pont).

Csaptak egy görbe estét – majd minden elgörbült. Jézus Krisztus egyenes útra hív a menny felé, ez pedig egyenes út mind hitbelileg, mind erkölcsileg. Mert Isten átlát rajtunk, és nem túl jó, ha felteszi a 95 pontos kérdést. Egyenes úton járjatok, hogy jó végre érjetek – amiről a jövő héten fogunk hallani. Ámen.

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok