Zsid

Nyomtatás

Ábrahám - a zarándok-hívő példaképe

Olvasóink értékelése:  / 1

Lekció: 1Móz 12:1-9
Alapige: Zsid 11:8-10.13-14

Alig van olyan ember, aki az életében egyszer-kétszer már ne költözött volna. Tudjuk, hogy mivel jár egy költözés. Óriási hercehurca. Olyankor bizony kizökken az élet a rendes kerékvágásból. Mindent bedobozolni, összecsomagolni – ilyenkor az ember kezébe kerül egy csomó olyan dolog is, amire rájön, hogy igazából nem is kell neki és megy a kukába. Aztán nekiindulni és berendezkedni az új helyen, sokáig azt sem tudni mi hol van, mindennek megtalálni a helyét és belakni az új otthont. Nem emlékszem, hogy ismernék olyan embert, aki szeretne költözni. Vagy inkább csak magát a költözést – mert nyilván az új hely várása nagy várakozással tölti el az embert, de költözéssel járó macera az általában nem hiányzik.

Na, de mi van akkor, ha úgy kell összepakolni és költözni, hogy az embernek fogalma sincs arról, hogy hova fog megérkezni? Elindul, de nem tudja hova fog megérkezni? Azt hiszem nincs ember, aki így vágna bele egy költözésbe, hacsak nem nagyon (nagyon-nagyon) muszáj.

Ismerünk egy embert a Bibliában, aki így indult el – ráadásul nem valamiféle külső kényszer hatására, üldözöttként és menekültként, hanem önként, engedelmeskedve egy hívásnak, amit felülről, az Istentől kapott. Ábrahám pátriárka az, a hitből való engedelmesség példája, aki a bibliai hívők, az Isten baráti társaságának egyik oszlopos tagja. Annak a társaságnak a tagja, amelybe Isten bennünket is hív. Ma tehát Ábrahámról és feleségéről Sáráról beszélünk, akik hittel és önként vágtak bele egy költözésbe úgy, hogy nem tudták hova fognak megérkezni. Alapigénk: Zsid 11:8-12

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. … Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek.

1. Ábrahám

Ki is volt ez az Ábrahám, aki hit által engedelmeskedett a hívó szónak, és ezért hit által költözött át egy földre, amit ígéretként kapott, de fogalma sem volt arról, hogy az hol található és milyen lesz.

Ábrahám egy ősi, ókori család sarja. Az Ádám utáni huszadik és a Noé utáni tizedik nemzedék tagja. A család eredetileg Mezopotámiában lakott, és apjával Táréval, valamint testvérével Náhórral és unokaöccsével Lóttal indult el a mezopotámiai Úr-Kaszdimból és elérkeztek Háránba, ami kb. félút Kánaán felé. És itt letelepedtek. És talán úgy is gondolták, hogy ezzel a költözéssel révbe értek. Ez a költözés még nem az Úr kijelentésére történt, hanem Táré akaratából, bár nyilván Istennek már ez is benne volt a tervében. Azután Táré meghalt kétszázöt éves korában, Ábrahámra hárult, mint elsőszülött fiúra az atyai örökség és a családfői felelősség.

Ebben a helyzetben Isten úgy döntött, hogy megszólítja ezt az embert. És ez a megszólítás fenekestül forgatta fel Ábrahám életét. Azt mondta Isten Ábrahámnak:

Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.1

Ha megfigyeljük Isten elhívását, akkor azt látjuk, hogy Isten úgy hívja el, hogy nem mondja meg, hogy pontosan hova küldi. Csak ennyit: amelyet majd mutatok neked. És így indult el Ábrahám – nem tudva hova megy.

Ezt a Biblia hit általi engedelmességnek nevezi.

2. Engedelmesség hit által

Ábrahám életén látjuk a hit általi engedelmesség egyik nagyon fontos jelét. A hit általi engedelmesség akkor is Isten akarata szerint cselekszik, ha ennek nem látja előre a következményeit. Vagy ha emberileg csak a negatív következményeit látja.

Isten azt mondja: indulj! És Ábrahám elindul. Azt nem tudom, hogy Ábrahám számára személyesen nehéz volt-e vagy könnyű meghozni ezt a döntést. Ábrahám vívódásáról nem beszél a Biblia, mint ahogy az ellenkezőjéről sem. De ha végiggondoljuk a helyzetét, és belehelyezzük a saját életünket, akkor érezzük, hogy annyira nem volt könnyű meghozni ezt a döntést.

Ábrahám ekkor már hetvenöt éves. Igaz, hogy a régi világban még mindig jóval hosszabb ideig éltek az emberek mint manapság, bár már nem annyira hosszú ideig, mint az özönvíz előtt, de egy hetvenöt éves ember már akkor sem fiatal ember. Ekkor az ember már nem vágyik új kalandokra és legtöbbször nem tesz meggondolatlanul dolgokat. Egy hetvenöt éves ember nem szívesen költözködik. Itt viszont össze kell csomagolni mindent és el kell indulni.

Persze ez a kell nem kényszer – ez a kell egy olyan belső indíttatássá vált, amit az elhívás váltott ki Ábrahám életében. Ez a kell egy olyan vágyból fakadt, amit az Isten ígéretei váltottak ki. Ábrahám mondhatott volna nemet Isten elhívására. Figyelmen kívül hagyhatta volna. Összeszedhette volna a kifogásait – a korára hivatkozva, az elért státuszára hivatkozva, hiszen ekkorra már tekintélyes és megbecsült, vagyonos emberré vált. Ő már kialakította és kézben tartotta az életét, berendezte Háránban a házát, elérte amit akart és amit lehetett. Hetvenöt évesen az ember már nem kezd új kalandba. Minek újrakezdeni valami bizonytalannal?

És minden elért eredmény ellenére, minden ellenérv ellenére Ábrahám életének van egy nagy hiánya, amiben Isten elhívása megszólítja őt. Van egy nagy fájdalma, amire gyógyító erővel hat az ígéret.

Nagy néppé teszlek és megáldalak. Naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”

Ott a hiány Ábrahám életében. Mindazt, amit elért kinek fogja továbbadni? Sára a szeretett, szép feleség meddő, nincsen gyermekük. Vége szakad a család életének a halálukkal. Mindaz, amit elértek, amit felépítettek végül odalesz, nincs kinek továbbadni. És Ábrahámot életének ebben a hiányában szólítja meg Isten. De mintha későn érkezne a megszólítás és az ígéret. Hiszen Ábrahám hetvenöt éves, a meddő Sára hatvanöt. Ha lett is volna valami remény a változásra, annak korábban kellett volna megtörténnie.

Szóval Ábrahámnak önmagában ezeket a belső ellenállásokat kellett leküzdenie, hogy elinduljon. Hogy felszámolja a kényelmes városi életét, minden ingatlan vagyonát ingó vagyonná tegye, és elinduljon délre, amiről semmit sem tudott és amivel kapcsolatban nem voltak előre megadva a koordináták, hogy meddig menjen, hol álljon meg. „Amit majd mutatok neked.”

Ábrahám a hívásnak engedelmeskedik és ez csak hit által lehetséges. Mert nem látja előre a következményeket. Ha valamit láthat, azok inkább a nehézségek. De ígéretekkel rendelkezik. Így működik a hit általi engedelmesség.

Isten szavának engedelmeskedik annak ellenére is, hogy ez mindenféle nehézségbe ütközik. Hogy szinte csak ellenérvek vannak az engedelmességgel szemben. De ami segít túllátni hitben a nehézségeken azok az ígéretek.

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.”

3. A nem látható felé ment

Ábrahám és Sára együtt indultak el a hívásra. Együtt, egységben indultak el erre a lehetetlen és sok ismeretlent tartalmazó útra. És ami kiderül az, hogy ők akár már az induláskor, de azt hiszem sokkal inkább menet közben megértették, hogy a nekik és az utódaiknak szóló ígéret elsősorban mégsem Kánaánról szól. Valami sokkal többről. Mert Ábrahám Kánaánba megérkezve, megismerve és megértve, hogy az az ígéret földje, nem kezdett város alapításába.

Ha megnézzük az ókori történeteket, azt látjuk, hogy egy ember azzal igyekezett fenntartani és naggyá tenni a nevét, hogy várost alapított és magáról nevezte el. Tele van a világ olyan városokkal, amelyekkel történelmi személyek a maguk dicsőnek gondolt nevét akarták fenntartani. Ilyen város volt például Alexandria, ilyen város volt Konstantinápoly – és aztán az ókor belenyúlik a XX. századba is a Leningrád és Sztálingrád nevekkel is.

Ábrahám valami érthetetlen módon mást tesz. Megérkezik az ígéret földjére és ahelyett, hogy megalapítaná „Ábrámot”, továbbra is sátorozik. Ő, aki a városi jólétet otthagyta, nem kezdi el újabb város alapításával újra kialakítani ezt a jólétet. Miért? Mert megértette, hogy az ígéret nagyobbik része túl van ezen a látható világon.

Ő is vágyhatott a biztonságot és kényelmet nyújtó városi létre. De mégis inkább egy másik városra várt. Olyat, amit nem ő alapít és nem ő épít, hanem Isten.

… sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.

Vajon megértjük-e Ábrahám hitének a lényegét a magunk számára?

Isten a Krisztusban önmagának hív el minket. Elhív egy olyan életből, amelynek a középpontjában mi álltunk – a saját vágyaink, a saját céljaink. Elhív egy olyan életből amely rólunk szólt, benne az összes önzésükkel – és mindazzal, ami ebből az önzésből fakad. Isten hívása a Krisztusban úgy szól hozzánk:

„Kövess engem!”

Jó, de hova? Hova kövessem Krisztust? Ehhez azt kell a szívünkbe zárni, hogy hova ment Krisztus, ahova követhetjük őt? Jézus Krisztus a mennyből jött és a mennybe tért vissza. És csak azért jött el erre a földre, hogy Istenhez vezessen minket2. Istenhez – már itt a földön, de ez csak a kisebbik része az életünknek. Van egy ígéretünk egy olyan világról, amelyben van egy csodálatos város is, amelynek szilárd alapja van és amelynek tervezője és az alkotója Isten. Ennek a csodálatos városnak a leírása, amely a mennyből száll alá a Jelenések könyve 21. fejezetében van leírva.

Mi az ami közös bennünk és Ábrahámban?

1. Először is az, hogy van egy ígéretünk, de Ábrahámhoz hasonlóan még nem tudjuk hova megyünk. Ábrahámhoz hasonlóan várjuk azt a várost, amit még nem láttunk. De hogy itt a földön ehhez a városhoz milyen úton jutunk el, azt egyszerűen nem tudhatjuk. Nekünk nem a bizonyosságokon, hanem az ígéreteken kell végigmennünk. Ugyanakkor bár van kijelentésünk erről a városról, igazából nem tudjuk hova megyünk, hiszen Ábrahámhoz hasonlóan mi is hitben járunk és nem látásban. Ezért Isten nem is akarja, hogy ezt a mennyei várost lássuk. Éppen ezért minden olyan kísérlet, bestseller, ami többet akar megmutatni a Bibliánál ebből a városból és a mennyből egyszerűen szemfényvesztés. Akkor hasonlítunk Ábrahámra, ha hittel az ígéretek mentén haladunk úgy, hogy még nem tudjuk hova érkezünk meg, de hűnek tartjuk azt, aki az ígéretet adta.

Azt viszont tudjuk, hogy ezt a várost Isten tervezte, alapozta meg és építi fel a Krisztusban. Ennek a városnak az alapja Krisztus áldozata, amellyel eltörölte a bűneinket és feltámadása, amellyel megmutatja, hogyan fog feltámasztani bennünket és bevezetni a mennyei városba.

2. Ahhoz, hogy az ígéretek mentén tudjunk haladni engedelmeskednünk kell Jézus elhívásának. Ábrahámnál is ezzel kezdődött. Jézus azt mondja:

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.”

Az engedelmesség az elhívásnak való engedelmességgel kezdődik. És látszik, hogy ez nem egyszerűen valaminek az otthagyását jelenti, hanem önmagunk elhagyását, megtagadását és halálba adását. Amikor nemet mondunk a korábbi életünkre. Nemet mondunk önmagunkra, hogy Jézus Krisztus megkezdhesse bennünk a saját életét. Ez Ábrahámmal is így volt. Ábrahám nem egyszerűen Hárán városát és a városi életet hagyta ott. Sokkal többet hagyott ott Háránban. A régi életét hagyta ott. A régi embert, akinek nem is Ábrahám volt a neve, hanem Abrám. A fül számára alig hallható a különbség. De Abrám azt jelenti: magasztos Atya, vagy felmagasztalt Atya. Az Ábrahám pedig azt, hogy sok nép atyja. Ábrahám a régi (talán) önmaga által, vagy mások által felmagasztalt életét is elhagyja, hogy Isten ígérete szerint sok nép atyjává legyen. Teszi ezt úgy, hogy nincs gyermeke és ezek után is az ígéretre nézve egyetlen gyermeke születik. És ő már nem láthatta meg, hogy valóban sok nép atyjává lett – annak a sok népnek az atyjává, akik Ábrahám hitét követve várják azt a várost, amelynek szilárd alapja van, tervezője és alkotója maga az Isten.

Amikor azt olvassuk, hogy Ábrahám engedelmeskedett a hívásnak – tegyük fel a kérdést magunknak: mi már engedelmeskedtünk-e ennek a hívásnak?

Amikor azt olvassuk, Ábrahám hit által költözött át idegenenként az ígéret földjére – tegyük fel a kérdést magunknak: vállaljuk-e, hogy Krisztusban már idegenként élünk ebben a világban, úgy hogy csak egy ígéretünk van a szilárd alapú városra? Hogy bár van földi hazánk és otthonunk, ez mégis inkább csak átmeneti

Amikor azt olvassuk, hogy Sára hit által erőt kapott arra, hogy Isten ígéretei megvalósuljanak az életében – tegyük fel magunknak a kérdést – hitünk Isten ígéreteinek megvalósulására irányul-e vagy csak a saját vágyainkra?

Három rövid mondat, amit érdemes megjegyezni és alkalmazni, hogy része legyünk Isten barátai és a földi zarándokok jó társaságának:

Hit által engedelmeskedett … amikor elhívatott … és elindult

Hit által költözött át az ígéret földjére

Hit által kapott erőt … minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

11Móz 12:1-3

21Pt 3:18

Nyomtatás

Nagy Istenünk és Megváltónk dicsőségének megjelenése

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 9:28

Lekció: Mt 24:23-31

 Letöltés, meghallgatás!

Első eljövetelekor Jézus Krisztus azért öltött magára testet és vért,

„hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”1.

Jézus második alkalommal is meg fog jelenni, hogy megmentse azokat, akik reménykedve várják őt. Sorozatunk vége felé közeledve, amelynek célja az volt, hogy Jézust csodáljuk, mi másról beszélhetnénk, mint a mi nagy reménységünkről – az ő visszajöveteléről. Az alapige, ahonnan ma elindulunk szellemi utunkra, és Isten üzenetének megértésére a Zsid 9:28, ami együtt láttatja velünk Jézus első és második megjelenésének jelentőségét.

Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Eljön az idő, amikor a hitet a látás elnyeli. Az Írás azt mondja, hogy most „hitben járunk, nem látásban”2. Ám az utolsó trombitaszóra, amikor a halottak felkelnek, s mi egy szempillantás alatt elváltozunk3, lelki és testi látásunk egyaránt Krisztus dicsőségének lenyűgöző látványában fog részesülni.

Bővebben: Nagy Istenünk és Megváltónk dicsőségének megjelenése

Nyomtatás

Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:8

Lekció: Jel 1:9-18

 Letöltés, meghallgatás!

Nem sok mindenre emlékszem az orosz nyelvi tanulmányaimból, de a kevesek egyike így szól: "Lenin zsil, Lenin zsiv, Lenin bugyet zsity" – Remélem még jól emlékszem. "Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog." Gondolom sejtjük, hogy a kommunista rezsim honnan vette kölcsön a gondolatot. Persze ki venné ezt komolyan, hiszen Lenin meghalt, aminek fényes bizonyítéka Moszkvában a mauzóleum, amelyben ki van állítva valami, ami állítólag Lenin bebalzsamozott teste. A gorbacsovi időszak Moszkvájában járva csak úgy kíváncsiságból szerettünk volna bejutni, de végül nem került rá sor, nagyon valószínűnek tartom, hogy ez az "élmény" már kimarad az életemből.

Szóval érdekes ez a bibliai import ... aminek persze sok értelme nincs. Nyilván szimbolikusnak szánták, hiszen egyébként a kommunizmus hivatalosan materialista volt, tehát elvből tagadták azt, hogy az ember a halála után bármiféle létformában is tovább létezne.

Bővebben: Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz

Nyomtatás

Menjünk ki őhozzá!

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:8-15

Lekció: Lk 20:9-19

 Letöltés, meghallgatás!

Szeretünk benne lenni a dolgokban. Szeretjük, ha bevesznek minket a csapatba. Nézzünk csak meg egy csapatválasztást a gyerekeknél, amikor egy játéknál a kapitányok csapatokat választanak. Engem válassz és nyújtózkodnak. És mennyire örülnek, amikor abba a csapatba kerülnek, amibe szeretnének. Vagy vannak, akik szeretnek az információk középpontjában lenni. Van, aki számára elviselhetetlen az, hogyha kihagyják a pletykák folyamából. Emlékszem még, amikor öttusáztam, milyen rossz volt az elutasítottságnak az az érzése, amikor egy nyári edzőtábor után az edzőm azt mondta, hogy többé nem számít rám, keressek magamnak más sportot – így mentem át végül atlétikára.

Nemrég voltak az önkormányzati választások. Nem került be mindenki, aki szeretett volna … van, aki kimaradt a testületekből. És van, aki ezt rettenetes tragédiaként élte meg, míg aki bejutott élete győzelmeként értékeli.

Szóval általában szeretünk benne lenni az élet sűrűjében azért, hogy ez is megerősítsen bennünket abban, hogy vagyunk valakik … és ha nem sikerül, akkor csökkent értékűnek érezzük magunkat.

Érdekes módon a Biblia valami egészen másfajta gondolkodásmódot szeretne megtanítani nekünk. Nevezetesen azt, hogy nem biztos, hogy nekünk benne kell lennünk azokban a dolgokban, amelyekben néha annyira szeretnénk.

Bővebben: Menjünk ki őhozzá!

Nyomtatás

A vezetőkhöz való viszonyunk

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:7.17

Lekció: Jer 25:1-7

 Letöltés, meghallgatás!

Ma egy olyan témával kapcsolatos üzenetet kell megértenünk, ami sok ellentmondástól és feszültséggel terhelt. Ez pedig a vezetőkhöz való viszony. A Biblia szerint hogyan is viszonyuljunk a vezetőkhöz.

A mai alapigénk a Zsid 13:7.17

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. … Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

1. Az előzmény összefoglalása

Mielőtt azonban ebbe belevágnánk helyezzük el abban a nagyobb gondolati egységben, amelyben a Zsidókhoz írt levél belefűzi ezt az üzenetet – és amelynek további elemeit már átnéztük. Ez az utolsó eleme annak a belső egységnek, amely arról szól, hogy miért és hogyan szolgáljunk Istennek tetsző módon tisztelettel és odafigyeléssel. Mert valaki gondolhatja, hogy a mai napon haza akarok beszélni, mint gyülekezetvezető – de elsősorban nem ez a szándékom, hanem az, hogy együtt álljunk Isten igéjének a világosságába és igyekezzünk magunk is növekedni ezen a területen, ha pedig Isten szava valamilyen hiányosságra, bűnre rámutat, akkor meg tudjunk térni belőle.

Bővebben: A vezetőkhöz való viszonyunk

Nyomtatás

Az áldozat, amiben Isten gyönyörködik

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:5-6, 16

Lekció: Mk 8:1-10

 Letöltés, meghallgatás!

„Istenben bízunk” - tudjuk, hogy ez milyen mondat?

  1. Az USA hivatalosnak tekintett mottója 1956 óta.

  2. Ez a mondat megtalálható az USA dolláron is.

Sok mindent jelenthet ennek a mondatnak a dollárral való összefonódása.

- Jelentheti azt, hogy bár van jó dollárunk, de mi alapjában véve mégis Istenben bízunk. Ez a legjobb verzió.

- Sokak számára azonban ez fordítva is megjelenhet – bár mi Istenben bízunk, de azért, jó ha van dollárunk. Ez már egy kicsit rosszabb.

- De a harmadik a legrosszabb – mi a dollárban bízunk – a dollár a mi Istenünk.

Ez utóbbi két gondolat az, amitől az evangélium szabaddá akar tenni. Tulajdonképpen olyan szabaddá, amit így fogalmazhatunk meg: akár van dollárunk (ez helyettesíthető az euróval is meg a forinttal is), akár nincs dollárunk – mi mindig Istenben bízunk.

A Zsidókhoz írt levélben a következő olyan terület, amelyre meg akar tanítani Isten, hogy hálával Istennek tetsző módon tudjuk szolgálni az az anyagiak területe.

Eddig beszéltünk ezen a területen a testvéri szeretetről, a vendégszeretetről, a foglyok és gyötrődők iránt megnyilvánuló együttérzésről, a házasságról, mint szolgálatról. Ebben a sorban a következő a pénz kérdése – mégpedig az Istennek tetsző szolgálat és az Istennek való szolgálat vagy egy másik kifejezéssel az áldozat felől nézve – amire azt mondja a szövegünk, hogy milyen az a szolgálat, amiben Isten gyönyörködik.

Bővebben: Az áldozat, amiben Isten gyönyörködik

Nyomtatás

Hálából szolgálni 3. Megbecsült házasság

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:4

Lekció: Mt 19:1-10

 Letöltés, meghallgatás!

Tudom, hogy hosszú volt a kihagyás a Zsidókhoz írt levélben. Most már a levél végén járunk, ahol a 13. fejezet már gyakorlati, etikai kérdésekre tanítja a keresztyéneket. Némelyik gondolatot csak nagyon röviden egy mondatban fejezi ki. De ezek nem pusztán erkölcsi útmutatások. Mindenképpen kell, hogy legalább utalásszerűen emlékeztesselek benneteket mindarra, ami forrása és gyökere ezeknek az erkölcsi útmutatásoknak. Arra a nagy, különleges, egyszeri és megismételhetetlen főpapi áldozatra, amellyel Jézus saját vérével járt közben a megszenteltekért és aminek a végeredménye az, hogy rendíthetetlen országot kaptunk Istentől. Azt nem veheti el semmilyen hatalom tőlünk, nem igázhatja le azt az országot semmilyen erő. És a végső következtetés ez: Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.”

Nem lehet megkerülni ezt a kérdést: ha Isten ennyi mindent bevetett a megmentésünk érdekében – ez vajon jelent-e változást az életünkben? Hoz-e változást?

Bővebben: Hálából szolgálni 3. Megbecsült házasság

Nyomtatás

Hálából szolgálni 2.

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:3

Lekció: Mt 25:31-40

 Letöltés, meghallgatás!

John Yakubunak nem maradt semmije, miután egy Észak-Kelet Nigériában a faluját megtámadta a Boko Haram szélsőséges iszlám terrorszervezet és lemészárolta a lakosságot – már, aki nem tudott elmenekülni. John Yakubu falujában döntően keresztyének laktak. John Yakubunak sikerült a családjával együtt elmenekülnie a szomszédos Kamerunba. A menekülttáborban azonban éheztek és John Yakubu úgy döntött, hogy visszatér a falujába, remélve, hogy talál még ott megmaradt értékeket, amelyekről úgy gondolta, hogy ha sikerül eladni, akkor tudja támogatni a családját. Nagyon veszélyesnek tűnt ez a kaland, de úgy tűnt, hogy nincs más lehetősége. Otthon úgy döntött, hogy amit el tud vinni a családja holmija közül, azt összeszedi, többek között a család Bibliáját is.

A Boko Haram tagjai azonban észrevették és elfogták őt. „Mi ismerünk téged John” – mondták neki a katonák. „Neked most át kell térned az iszlámra, máskülönben szörnyű halált fogsz halni.” Miután John megtagadta az áttérést egy fához kötözték a kezét és a lábát és azután egy hatalmas késsel össze-vissza vagdalták a kezeit és közben gúnyolták: „Na, most már át tudsz térni az iszlámra?” John fájdalmában csak annyit tudott kiáltani: „A testemet megölhetitek, de lelkemet nem!”. A férfiak tovább kínozták Johnt. Újra és újra belevágtak a kezébe, a lábába egy machetével, és időnként csak azért hagyták abba, hogy megkérdezzék, megtagadja-e Krisztust, hogy Allahot válassza helyette. John kitartott. „Majd mi megmutatjuk neked” – mondták neki. Ekkor már egy baltát vettek elő és a térdébe vágták, és a fejébe is mélyen belevágtak egy kést. John ekkor elveszítette az eszméletét, úgyhogy a terroristák otthagyták a fához kötözve. Három napig volt a fához kötözve, míg valaki meg nem találta és kórházba nem vitte kómás állapotban. A kórházban amikor magához tért egy egy az üldözöttekkel foglalkozó keresztyén misszionárius megkérdezte tőle hogyan érez a támadói iránt és ő azt válaszolta: „Megbocsátottam az iszlám harcosoknak, mert ők nem tudják, hogy mit tesznek.”

Egyes jelentések szerint a Boko Haram teroristái az idén 3000 embert öltek meg – és a támadások csak súlyosbodnak.

Bővebben: Hálából szolgálni 2.

Nyomtatás

Hálából szolgálni 1.

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 13:1-7

Lekció: Zsid 12:22-29

 Letöltés, meghallgatás!

Rendíthetetlen országot kaptunk. Egy olyan országot, amelyet nem tud megdönteni semmilyen hatalom, hiszen ennek az országnak a királya Jézus Krisztus, aki az élő Isten Fia, akié minden hatalom a mennyen és a földön. Ez az az üzenet, amit ha hittel elfogadunk és a magunkévá tesszük alapvetően változtatja meg a gondolkodásunkat és az életünket. A változás nem kicsi, hiszen örökkévaló távlatokban kezdünk el gondolkozni. Mindent ennek a gondolatnak és reménységnek fogunk alárendelni. Ez fog vezetni bennünket az életünkön át. Ennek alapján alkotunk ítéletet a világ eseményeiről és ez fogja alakítani a magatartásunkat is.

A múlt héten ott hagytuk abba, hogy mi a következtetése annak, hogy rendíthetetlen országot kaptunk. Vegyük fel most itt a fonalat. Azt olvastuk:

Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.

Vagyis a rendíthetetlen ország ígéretéből egy hálás és szolgáló élet fakad. Ha az életünket egy fához hasonlítjuk, akkor körülbelül így néz ki

A fának minden része fontos. Van egy láthatatlan része, ez a gyökérzete és van egy látható része, ez a törzse, a lombja és végül a gyümölcse. A fa látható része nincs meg a gyökérzet nélkül, de a gyökérzet is elrohad, ha a fának nincs egészséges látható része. Nincs csak gyökér, vagy csak törzs. A gyökérzet – a láthatatlan rész – a hála, ami a rendíthetetlen ország erejét és reménységét szívja fel, a látható rész pedig az ebből fakadó szolgálat, ami megtermi ennek a hálának a gyümölcsét.

Bővebben: Hálából szolgálni 1.

Nyomtatás

Állhatatosan futva

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 12:1-2

Lekció: Fil 3:4-14

 Letöltés, meghallgatás!

Hallottuk ezeket a szép és igaz bizonyságtételeket. Ezzel arról tettetek bizonyságot, hogy elsajátítottátok azokat az elméleti alapokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy keresztyén életet élhessetek. Két évig készültünk. Csütörtökön levizsgáztatok, és most már a gyülekezet előtt is közösen bemutattátok azt, hogy június 8-n ennek a gyülekezetnek a közösségében eldördülhet a startpisztoly és megkezdhetitek azt a futást, amiről a Biblia úgy beszél: a Krisztust követők számára a földi élet olyan, mint egy pályán futás, amelynek a végén a célban ott vár minket a legnagyszerűbb mester, az élő Isten Fia, hogy miután a célba érkeztünk megkapjuk tőle győzelmünk koronáját az örök üdvösséget és életet. Az az Ige, amivel a bizonyságtételeitek elhangzása után szeretnélek titeket a gyülekezettel együtt erősíteni a Zsid 12:1-2-ben olvasható.

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

Ebben a versben is – ahogy a Filippi levélben is hallottuk – látunk egy versenypályát. Egy olyan versenypályát, amelyen végig kell haladni ahhoz, hogy a Mesterhez érkezzünk. Mit tudhatunk erről?

Bővebben: Állhatatosan futva

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap Ezelőtt
  • Bagica1 : Köszönöm szépen a megemlékezést,sajnos nem tudtam jelen lenni.Előző vasárnapon szerettem volna,mert éppen halálának napja volt. Tisztelettel köszönöm most is. Áldás békesség!
  • Barniister : Telefonról is jól lehet hallgatni!!!
  • Barniister : Áldás Békesség!!!
  • JKriszti : ÁB
  • Kozma Ivánn : Üdv:Rózsa
  • Kozma Ivánn : Az orgona nagyon hangos. Elnyom minden egyéb(lelkészi és gyülekezeti éneket.
  • Kozma Ivánn : Kozma Ivánné:
  • Marika : Köszönöm Zsolt! sikerült. Szép vasárnapot!
  • bankizsolt : A főoldalon.
  • bankizsolt : Szia! Bal oldali menü sorban az élő istentisztelet, vagy középen a sárga keretben.
  • Marika : Sziasztok! sajnos sehogyan sem jön be az Istentisztelet! egyik böngészőből sem. csak a régiek!
  • bankizsolt : Üdvözlök minden hallgatót.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • JKriszti : Áldás, békesség! Áldott húsvétot kívánok!
  • dodoneni : Áldás Békesség! Először hallgatom innen az Istentisztelete, nagyon jó, ha valaki elalszik akkor is van lehetősége bekapcsolódni. Nekem szólt az istentisztelet. Köszönöm Uram!!!!
  • bankizsolt : sokan hallgatják rajtatok kívül.
  • bankizsolt : Próbáld ki másik böngészőben.
  • Gyuricza csa : Áldás békesség! Sajnos múltkor sem, meg most sem lehet hallani az istentiszteletet... :(
  • bankizsolt : Akinek nem működik az élő hallgatás, az próbálj ki másik böngészővel.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • Bagica1 : Áldás békesség! Nagyon jól hallható volt.Köszönetem Isten áldjon Mindnyájunkat! Ámen!
  • Tóth Richá : Szia!
  • Bagica1 : Miért nem hallani? Nincs közvetítés?
  • Bagica1 : Nincs közvetítés? Miért nem hallani?
  • BorZ : Leállítottam és újraindítottam, most már teljesen jó, köszi!
  • BorZ : Köszi, alakul, csak még dadog
  • BorZ : Sziasztok, nálam megszakadt az adás
  • Zsu22 : Jaj, de jó Istentisztelet! Dicsőség neked Uram! Áldás! :-)
  • MacCsider : Sziasztok! Jó 5let a böjtnapló.
  • haluzsuzsi : Áldás Békesség! Megtaláltuk a Messiást!

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás