Nyomtatás

Az Úr nyugalomnapja

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 5Móz 5:12-15

Lekció: 2Móz 20:8-11

 Letöltés, meghallgatás!

Az ünnepek és az imahét miatt egy hosszabb időre megszakadt a Tíz Igéről szóló igehirdetéssorozat. Eddig az első három igéről beszéltünk, amelyben az fogalmazódott meg, hogy az az Isten, aki szabadítással ajándékozta meg meg népét, Izráelt kizárólagos igényt tart népére. Tanítja őket arra, hogy egyedül ő legyen az Istenük, ugyanakkor őt, a láthatatlan Istent semmilyen módon ne próbálják kiábrázolni, hiszen semmilyen teremtmény nem alkalmas arra, hogy a teremtőről képet adjon; a 3. ige kapcsán pedig szó volt arról a kiváltságról, hogy Isten kijelentette nevét népének, de nem azért, hogy ezzel a névvel visszaéljen, akár gyalázva azt, akár hamisan használva, hanem azért, hogy neve által tekintélye legyen közöttük, akit segítségül hívhatnak és akinek a nevét dicsőíthetik a világban ezzel is tisztességet szerezve a hatalmas és egyetlen Istennek.

A 4. ige még mindig az első kőtáblán szereplő parancsolat, amely így még mindig közvetlenül az igaz Isten helyes tiszteletére hív. Két változatban található meg Mózes könyveiben, az előbb az ismertebb változatot hallottuk, most pedig a ritkábban idézett változatot szeretném felolvasni és ennek kapcsán beszélni az Úr nyugalomnapjáról. 5Móz 5:12-15

12Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. 13Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

1. Rossz kérdéseink

Az Úr nyugalomnapjának kérdése majdhogynem az egyik legtöbb gondot okozó kérdés a keresztyének között is. De mi okozza ezt a sok gondot? Azt látom, hogy az – nem is tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá igazán helyesen. De ez abból fakad, hogy rossz kérdéseket teszünk fel.

Mik ezek a rossz kérdések? Az, hogy mit szabad tenni az Úr nyugalomnapján és mit nem szabad tenni? Ezek rossz kérdések. De miért rossz kérdések ezek – hiszen nem arról van szó, hogy ezt a napot valamiképpen meg kell szentelni és ehhez tudnom kell, hogy mit szabad és mit nem? De ezek azért rossz kérdések, mert alapvetően nem a lényegre kérdeznek rá. Nem azt igyekszik megérteni és megragadni, hogy mi az oka és mi a célja, hanem csak annyit, hogy mit szabad és mit nem.

Ha megnézzük Jézus konfliktusait, amelyek éppen a szombat-nap miatt alakultak ki, azok pontosan ezt tükrözik vissza. Jézus meggyógyít egy embert – ilyet nem szabad tenni, mert szombat van. Jézus tanítványai útközben néhány kalászból kimorzsolják a gabonaszemeket, hogy az éhségüket csillapítsák – ilyet nem szabad tenni, mert szombat van. Már ezeknek a történeteknek a szimpla olvasásakor is érezzük, hogy itt valami nem stimmel. Azután Jézus rá is világít arra, hogy ha valaki nem érti meg a nyugalomnap célját és értelmét, az képtelen lesz arra, hogy megfelelően viszonyuljon Isten akaratához.

Jézus azt mondja:

„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;”1

Ebben világosan megfogalmazza a célt – Istennek a 4. igében kifejtett akarata egyértelműen a mi javunkat munkálja, tehát valami olyan, ami kifejezetten értünk van és nekünk jó. Ha ezt megértjük, máris kevesebbet fogunk törődni a mit szabad és a mit nem szabad kérdésével.

Ezért az egyik dolog, amiről ma biztos nem fogok beszélni ennek az Igének a kapcsán, hogy mit szabad és mit nem szabad. De abban bízom, hogy megértve a lényeget mégis olyan különlegesen és csodálatosan alakítja Isten a szívünket, a gondolkodásmódunkat, hogy Isten Lelke mély vágyat ébreszt mindnyájatokban arra, hogy az Úr napjának megszentelése természetes része legyen az életeteknek, ami az Úr örömét és békéjét árasztja rátok.

Viszont ha rossz az a kérdés, hogy mit szabad és mit nem szabad, akkor mi a jó kérdés?

A jó kérdés, hogy milyen okból és milyen céllal adta Isten a nyugalomnapját.

2. Milyen okból?

Itt nagyon fontos mind a két szövegváltozat. Mind a két Ige indoklása alapvető dolgokat mutat meg nekünk.

2.1. A teremtés

Az első változatban azt olvassuk:

Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

Amikor a teremtésről beszélünk és megkérdezem pl. a gyerekeket, hogy hány nap alatt teremtette Isten a világot, akkor rögtön rávágják, hogy hét. Igazuk van? ... Lehet, hogy sokan azt mondják, hogy nincs igazuk, mert hat nap alatt teremtette a világot. Nos, bármit is mondjunk, nem tévedünk nagyot, hiszen a hatodik napon véget ért a teremtés munkája – de a hetedik napon is történt valami nagyon fontos.

A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.2

Talán aki először találkozik a szöveggel, a gondolattal; de az is lehet, hogy már többször olvasta valaki, de nem igazán tud mit kezdeni ezzel a dologgal. Isten megpihent. Talán elfáradt? Elvégre a teremtés azért nem kis munka – nézzünk fel az égre és azt gondolom, hogy egyetérthetünk ezzel. Mégis, ha Istent valóban Istennek látjuk, akkor egyértelmű, hogy nem azért pihent meg, mert elfáradt. Mi elfáradunk – ő nem. De akkor mit láthatunk meg ebben a megpihenésben?

Ebben segít a 6. nap végét értékelő mondat:

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.3

Minden egyes nap végén Isten azt mondja: ez jó. A 6. nap végén azt mondja: „ez igen jó”. Lényegében azt jelenti ez, hogy most lettem kész.

Olyan ez a megpihenés, mint amikor az író kiteszi a regénye végén a pontot. Amikor a festő meghúzza az utolsó ecsetvonást, majd hátrébb áll a képtől – ránéz és azt mondja: ez jó lett. Emberségünk legszebb pillanatai közé tartozik, amikor megcsinálunk egy munkát, legyen az egy ruha, egy asztal, egy szoba kifestése, egy rajz – bármi. És akkor egy pillanatra megállunk és azt mondjuk: hm, ez jó lett. Ez tényleg jó lett. És elönt a sikernek az öröme és azt érezzük, hogy ezt valahogy meg kell ünnepelni; vagy valahogy másokkal meg kell osztani.

Nos, amikor Isten megpihent a 7. napon akkor ezt történik. Végignéz a teremtésén, és azt mondja: hm, ez jó lett. Ez tetszik. És Isten ünnepel. És amikor megáldja és megszenteli ezt a napot, pontosan ezt akarja nekünk adni. Hogy megossza velünk az ő örömét. Hogy legyen egy napunk minden héten, ami más, ami több, ami ünnep. Ami megszakítja a hat nap munkáját, ami megtanít arra, hogy lépj hátra egy kicsit és gyönyörködj. Gyönyörködj az Úrban, gyönyörködj az ő munkájában, gyönyörködj a munkád gyümölcsében, a családodban – és abban a békében is, amelyben élhetsz.

Ezzel bekerülünk egy olyan ritmusba, amit Isten adott. Ami éppen az Úrban, az ő ajándékaiban való gyönyörködés kapcsán odaköt hozzá; Igen. Ekkor letesszük a munkát, elengedjük az aggodalmainkat és átérezzük, hogy jó élni.

Tudjátok ez nem természetes. Valaki képtelen rá. Azt gondolja, hogy ennek semmi haszna. Sok ember ilyenkor kezd további őrületes rohanásba, hogy bepótolja, amire úgy érzi addig nem jutott ideje; beszerezze, amit addig nem szerzett be. Hogy azután hétfőn még kimerültebben folytassa ott, ahol pénteken vagy szombaton abbahagyta. És miközben önnön függetlenségére és szabadságára hivatkozik, soha nem tapasztalja meg ezt az igazi, mély szabadságot.

2.2. A szabadítás

A 4. ige második változatában ezt olvassuk:

14Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

Mire emlékeztet itt Isten? Izráelt emlékezteti arra, hogy amikor Egyiptomban rabszolgák voltak, akkor ott bizony nem volt sem megállás, sem pihenés, sem ünneplés. Csak a robot. Vég nélkül. Ebbe avatkozott bele Isten akkor, amikor megtörte fölöttük a fáraó erejét és kihozta őket Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral.

Ebből megláthatunk két dolgot.

1. Az egyik, hogy ezt a szabadságot csak az tudja megélni, aki megszabadított emberré lett. Isten szabadítása nélkül csak a világ zsarnokságát tudjuk szolgálni. Isten szabadítása nélkül az idő zsarnoksága, az elintézendők zsarnoksága uralja az életünket. Ha „Krisztus szabadságra szabadított meg minket” - mondja Pál apostol – akkor álljatok meg szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”4 Akkor álljatok meg bátran, hogy beléphessetek az Isten nyugalmába, ezzel is megélve és megvallva, hogy több az élet, mint az étel, a ruha, a lakhatás, a vásárlás és a fogyasztás. Hogy az emberi élet messze több mint amit anyagilag elért, letett és teljesített. Sokszor nem is kell, hogy mások uralkodjanak rajtunk – a saját vágyaink is képesek arra, hogy rabszolgává tegyenek minket.

2. A másik, hogy Isten nemcsak velünk akarja megosztani szabadításának ezt az ajándékát, hanem másokkal is. Döbbenetes, amikor azt mondja: „pihenjen szolgád és szolgálód is hozzád hasonlóan”. Álszent az a pihenés, az a nyugalom, amely mások izzadságos szolgálatára épül.

Egy lelkipásztor mesélte el a szolgálatából azt a beszélgetését, amikor megkérdezett egy idősebb férfit, hogy mit szokott csinálni vasárnap. „Én kérem, semmit.” Majd elmesélte, hogy ő vasárnap elmegy a templomba, azután megebédelnek, délután otthon pihen, olvasgat, mert ő a nyugalom napját nyugalommal tölti. Amikor pedig a lelkész megkérdezte, hogy a felesége miért nem jön templomba, azt felelte: „Azért kérem, mert nálunk az ebéd délben van, és a levesnek pontban 12 órakor az asztalon kell lennie.” Azt hiszem pontosan jellemzi ez az eset, hogy mit nem akar Isten. Ő azt akarja, hogy gyermekeinek a szabadsága továbbáradó szabadság legyen, bizonyságtétel legyen, másoknak is megtapasztalható szabadság és pihenés legyen.

A 4. ige mögött tehát két nagy ok áll. Az egyik ahogy a teremtés után Isten megpihen – ezzel is teremt és ajándékoz; a mások ok pedig, hogy megszabadítja a rabszolgát a szolgaság igájából; az Újszövetség népe számára az, hogy megszabadítsa azokat, akik a bűn szolgaságában vergődnek. Ettől lesz a nyugalomnapja a szabadság ünnepévé.

3. Mi a cél?

Magából az okból pedig sokkal könnyebben megérthetjük, hogy mi a cél. Ez tényleg egy olyan ajándéka Istennek, amit nekünk és értünk adott. De! Mégis van egy érdekes kifejezés a szövegben ami többé teszi a nyugalomnapját egyszerű pihenőnapnál, amelyen azt csinálunk amit mi akarunk.

Ez a nap az emberért lett, ugyanakkor mégis

az Úrnak a nyugalomnapja

Ez pedig rámutat arra, hogyan válik valóban a mi javunkra és a mi hasznunkra. A vasárnap valódi és szabad ünneplése két részből áll.

3.1. Közösség Istennel

Mert ez a nap az emberért lett, de az Úré. Ezért olyan lényeges része a nyugalomnapjának – a Krisztus feltámadása okán a vasárnapnak – az istentisztelet. Ha azt mondanám, hogy az istentisztelet nem választható része a vasárnap megszentelésének nem lennék elég pontos. Inkább úgy fogalmaznék: éppen a szabadítás miatt lett az istentisztelet szabadon választhatóvá a vasárnap megszentelésének. Mert aki ott tudja hagyni a tűzhelyet, a házi feladatot, az elintézendő ügyeket és beszerzendő dolgokat az szabad ember.

3.2. Közösség egymással

A másik a közösség egymással. Amikor az istentisztelet után nem vágunk bele a hazahozott munkába, vagy éppen vonulunk vissza jóleső magányunkba. Amikor nem rohanunk el egymástól – sőt tervezzük azt, hogy együtt vagyunk a családdal, a barátokkal a gyülekezetbeli testvérekkel, akár egy jó közös játék, egy jó beszélgetés, egy közös jó program mellett. Ha megpróbáljuk, néha azt vesszük észre: nem is olyan könnyű együtt lenni. Azt is tanulni vagy újra tanulni kell.

Ha sérül a közösség, az együttlét Istennel, sérül a nyugalomnap igazi célja. Ha sérül a közösség, az együttlét egymással, sérül a nyugalomnap célja. Mi is ez a cél? Az, hogy megmaradjunk embernek, ne váljunk robottá, rabbá. És ezt igazán csak az igazi és mély megszentelése tudja biztosítani az Úr nyugalomnapjának.

Ez is csak hitből lehetséges – mert az „igaz ember hitből fog élni.”

Ámen.

1Mk 2:27

21Móz 2:2

31Móz 1:31

4Gal 5:1

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 3 héttel, 4 nappal Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás