Igehirdetés

Alapige: Apcsel 7:54-60

Lekció: Apcsel 6:8-15

Letöltés, meghallgatás!

 

A mai napon nem megyünk tovább a Zsidókhoz írt levélben – amit remélem a jövő héten megteszünk. Két ok miatt van ez így. Az egyik ok az, hogy mivel a soron következő szakasz a Szentírás ún. nehéz textusai közé tartozik, helyes megértése nagyon komoly körültekintést igényel, éreztem, hogy még foglalkozni kell vele ahhoz, hogy úgy mondhassam el az üzenetét, hogy valóban érthető legyen.

A másik ok pedig az, hogy a héten a napi igék egyik szakasza az Apostolok Cselekedeteiből olyan erővel ragadott meg, hogy már a hét közepén éreztem azt, hogy ezzel az igeszakasszal Istennek terve van. Mégpedig azért, mert erősen összefügg gyülekezetünk éves vezérigéjével, és még arra is egy jó bibliai példa, hogy mit jelent az, hogy valaki nemcsak a könnyű eledellel, a tej italával táplálkozik, hanem kemény eledellel is.

Hétről hétre elhangzik a bátorítás a köszöntésben: „Nézzünk fel Jézusra …” De vajon amikor felnézünk látjuk is őt? Talán ismerjük a mondást: „Ne csak nézz, láss is.” Meglátjuk-e Jézust, miközben felnézünk rá? A mai történetünk üzenete ebben a látásban akar a segítségünkre lenni.

Alapige: Zsid 5:11-14

Lekció: 1Kor 3:1-5

Letöltés, meghallgatás!

 

Az utóbbi időben többször hallottuk azt a kifejezést, hogy pedagógus életpályamodell. Ez egy olyan rendszer, amiben egy pedagógusi pályára lépő ember meghatározott keretek között fejlődhet a szakmájában, és léphet előre a szakmai fejlődés útján, amihez hozzátartozik a fizetés emelkedése is. A szándék szerint egy kiszámítható és ösztönző rendszer ez, amelyben a pedagógusok úgy léphetnek a pedagógusi pályára, hogy a nyugdíjig folyamatosan fejlődhetnek.

Életpályamodell. Ezen a kifejezésen egy kicsit elgondolkodva eszembe jutott, hogy vajon a keresztyén életnek van-e ilyen életpályamodellje? Persze nem feltétlenül pontról pontra szabályozva, de mégis egy életpálya, amit láthatunk magunk előtt, és még csak nem is az életünk végéig, hanem még azon túl is. A Szentírás szerint van ilyen életpályamodell. Belépünk ebbe, amikor elfogadjuk Krisztus meghívását a kegyelembe és a követésébe. Így Krisztus egy új életpályát jelöl ki, amelynek egyik jellemzője a folyamatos lelki fejlődés egészen addig meg nem érkezünk Krisztushoz.

És valahogy sok keresztyén élete mintha nem egy ilyen menny felé tartó életpályát mutatna be, hanem egy helyben topogást, a világ útján való szédelgést és nem azt a fajta céltudatosságot, amiről Pál apostol azt írja:

„… ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”1

Alapige: Zsid 5:1-11

Lekció: Zsolt 110:1-4

Letöltés, meghallgatás!

 

Kellenek-e a papok? Szükség van-e a papokra? Szükség van-e egy papi rendre ahhoz, hogy az emberek Istenhez közelíthessenek?

A reformáció egyik nagy lépése volt az, hogy eltörölte azt a fajta papi rendet, ami a keresztyénség évszázadai során kialakult és beékelődött az emberek és Isten közé. De a papi rend eltörlése a protestantizmusban azt jelenti-e, hogy az embereknek tényleg nincs szüksége közbenjáróra ahhoz, hogy Istenhez közelíthessenek? Félreértenénk a reformációt, ha így gondolnánk, ugyanis a Szentírás egészen világosan elmondja, hogy igen, az embereknek szükségük van közbenjáróra ahhoz, hogy megtalálhassák az utat Istenhez.

A húsvéti istentiszteleten már úgy beszéltünk Krisztusról, mint nagy főpapról, aki áthatolt az egeken. És azt láttuk, hogy Jézus olyan főpap, akiben éppen ezért teljesen bízhatunk, mert őáltala az Isten trónja a kegyelem trónja, amihez bátran mehetünk Jézus nevében, ha segítségre van szükségünk, miután elbuktunk a bűnben, vagy amikor érezzük, hogy hatalmas erővel vesz körül bennünket a kísértés. Ekkor annak az erejébe kapaszkodhatunk, aki minden tekintetben ugyanúgy lett megkísértve mint mi, de az ő kísértései nem végződtek bűnben.

Alapige: Zsid 4:14-16

Lekció: Lk 24:1-12

Letöltés, meghallgatás!

 

Ahogy valaki egyre magasabbra jut az emberek közötti tekintélyben, úgy érzékeli azt, hogy egyre kevesebb lesz a bensőséges és bizalmas kapcsolata. Azt érzékeli, hogy ő maga sem bízhat már meg úgy másokban, mint korábban és őbenne sem bíznak már meg úgy, mint régebben. A bizalom hálója helyett az érdekek hálója veszi körbe őt.

Ahogy nézzük az evangéliumokban Jézus életét, azt látjuk, hogy milyen mély bizalommal fordulnak hozzá az emberek. Vitték hozzá az erőtlenségeiket, a kétségeiket, a bűneiket és a kérdéseiket. Mentek hozzá a parázna nők, mentek hozzá a vámszedők, a kirekesztett leprások és egyéb betegek, és még az előkelő emberek közül és nem kevesen. És Jézus mindegyiküket szeretettel és bizalommal fogadta. Ő maga mondta azt, hogy

Alapige: Mk 15:39

Lekció: Mk 15:33-41

Letöltés, meghallgatás!

 

Jézus halálának eseményeinél sokféle embert láthatunk és figyelhetünk meg. Ott vannak a kereztrefeszített rablók, akiket Jézus jobb- és balkeze felől feszítettek keresztre. Ott vannak a kivégzést szorgalmazó főpapok és írástudók, vannak ott egyszerű kíváncsiskodók, akik végignézik az egész kivégzést, vannak akik csak arra járnak, de azután tovább is mennek. Vannak, akik a kíváncsiskodásnál aktívabban vesznek részt az eseményekben, mint például az az ember, aki ecettel itatja Jézust, és ott vannak a távolabbról figyelő asszonyok, akik Jézus követői voltak, és akik szolgáltak neki. Mindenkiről lehetne beszélni, vagy éppen együtt az összesről, de Márk mégis ráirányítja a figyelmet egy emberre, aki különbözik az összes többitől. A századosra, a katonatisztre, aki az egész kivégzést vezette. Sem előbbi életéről, sem további sorsáról nem tudni semmit, de úgy tűnik, hogy a keresztnél történtek döntő befolyást gyakoroltak az életére. Van is olyan, akinek a fantáziája beindult a százados kapcsán és írt az ő életének folytatásáról egy regényt „És köntösömre sorsot vetettek” címmel. Bár a regény fikció, mégis a századosnak a kereszt tövében elhangzó mondata jó kiindulási pontként szolgál.

Alapige: 2Móz 12:1-14

Lekció: Mk 14:12-25

Letöltés, meghallgatás!

 

A legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep a nagycsütörtök estéjén veszi igazán a kezdetét, amikor megkezdődik Jézus szenvedéstörténete. Ezen az estén és éjszakán nagyon sok minden történik Jézussal. Az utolsó páskavacsoráját megünnepli a tanítványaival, az Olajfák hegyén elfogják őt a Gecsemáné kertjében és megkezdődik a kihallgatások és kínzások sorozata, hogy azután nagypéntek délelőttjén keresztre feszítsék és délután három órára meghaljon.

De miféle vacsora is volt Jézus utolsó vacsorája és miről is szólt ez a vacsora? Ez a vacsora a zsidók évezredes vacsorája, amelyen Isten nagy szabadítására emlékeztek – Jézus is megünnepelte ezt a szabadítást, hogy azután egy még nagyobb szabadításra mutasson rá. Ma este ezért az eredeti páskavacsoráról és annak a Jézusban nyert új értelméről csendesedünk el. A mai alkalmunk címe: Akiket elkerül az ítélet.

Alapige: Zsid 4:12-13

Lekció: Mk 11:1-11

Letöltés, meghallgatás!

 

Mark Twain író azt mondta egyszer: „A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem.” Én nagyon szeretem Mark Twain-nek ezt a gondolatát, mert rávilágít Isten igéjével kapcsolatban egy alapvető tévedésünkre. Arra, hogy nem az a lényeg Isten igéjével kapcsolatban, hogy minél különlegesebb és szenzációsabb titkokat fedezzünk fel – és jaj mi lesz velünk, ha nem tudunk újabb és újabb titkokat felfedezni, hanem az, hogy amit Isten megmutatott nekünk az igéjéből, az evangélium megmentő erejéből és az ebből fakadó egyszerű Istennek engedelmes életből, megvalósul-e. Sokkal inkább azok miatt az igék miatt kell aggódni, amelyeket Isten már megértetett velünk, és amelynek mégsem vagyunk hajlandók hitben engedelmeskedni. Mert azok vonják igazán ítéletre az életünket, amelyeket bár ismerünk de mégsem engedelmeskedünk nekik. Mert bizony vannak olyanok, és ez az utolsó idők egyik jele, „Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.”1 Mert az igazság megismeréséhez engedelmességre is szükség van.

Alapige: Zsid 4:1-11

Lekció: Lk 10:38-42

Letöltés, meghallgatás!

 

A legutóbb a Zsidókhoz írt levél 3. fejezete azzal a figyelmeztetéssel ért véget, hogy „Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.” Előtte arról beszélgettünk, hogy Istennek azt a haragját, ami miatt megesküdött, hogy nem kapják meg a megígért földet, a hitetlenségük, a gonosz szívük és a hitetlen gonoszságban való megkeményedésük váltotta ki. És a levél írója Izráelt intő példaként állítja a keresztyének elé, hogy saját maguk – mi magunk – ne essünk ugyanabba a hibába. Mert ha a választott Izráel elesett a pusztában és ott kellett elpusztulniuk, akkor a keresztyének számára is valós veszély, hogy még mielőtt megérkeznének Isten nyugalmába, elesnek és elpusztulnak, ha hitetlenül és gonosz módon megkeményedik a szívük Istennel szemben. Innen vesszük fel a további üzenet fonalát a Zsid 4:1-11-ből.

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok