Igehirdetés

Alapige: Mt 23:37

Lekció: Zsolt 84

 

 

 

A nagy Japán földrengés idején történt, hogy az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához érkezett. A repedéseken keresztül lehetett látni a holttestét. Az asszony teste egy furcsa, térdeplő pózban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. A hideg és merev test azonban ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, már a következő romokba dőlt ház irányába tartott. De valami nyugtalanította a vezetőt, olyan ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menni a halott asszony házához. Újra letérdelt és kezével benyúlt a keskeny repedésen, hogy megtapogassa az asszony teste alatti kicsi helyet. Hirtelen felkiáltott: „Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!” Miután sikerült óvatosan elmozdítani a romokat a halott asszony teste körül, egy virágos takaróba bugyolált három hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Amikor karba vették a babát, még mindig békésen aludt. Amikor a mentőorvos szétnyitotta a takarót, hogy megvizsgálja a kicsit, egy mobiltelefont találtak benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: „Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.”1

Tags: , ,

Alapige: Lk 14:25-27

Lekció: 5Móz 13:1-12

 

 

Amikor a múlt héten beszéltünk arról, hogy mit is jelent a harc az otthonainkért egyáltalán nem gondoltam azt, hogy ennek a témának a végére értünk volna, vagy kimerítettük volna, bár még nem láttam előre, hogy ezen a héten mi lesz majd az üzenet. Ahogy azonban haladtam tovább a napi igék olvasásában a Mózes ötödik könyvében, a Szentlélek megértette velem, hogy a mai vasárnapon folytatnunk kell ezt a kérdést.

Ott hagytuk abba, hogy a szentségtelen világ hogyan tör be a különböző csatornákon az otthonainkba, felhasználva azokat a kívánságainkat, a gyermekeink kívánságait is, amellyel elégedetlenné tesz Isten bőséges gondoskodásával szemben. Ebben pedig a nagy hazudozó, a Sátán aktívan közreműködik úgy, hogy újra és újra ráígér arra, amit Isten ígért és ad.

A harc – mert ez bizony komoly szellemi harc – az otthonaink falain belül zajlik. Erről is szól a felolvasott lekció, és maga Jézus is beszél róla a Lukács evangéliuma szerint. Alapigeként a Lk 14:25-27-et olvasom.

Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”

Alapige: 5Móz 7:26a

Lekció: 5Móz 7

 

 

Aki most a református rend szerint a Mózes 5. könyvét olvassa a héten beleütközhetett a Biblia – és ezen belül az Ószövetség – olvasásának egyik legkomolyabb dilemmájába.

Izráel már ott áll Kánaán határán, Mózes elismétli a törvényt és több nagy prédikációban értelmezi, megmagyarázza és kifejti azokat Izráel fiai számára. Milyen isteni rendelkezéseknek, törvényeknek és szabályoknak engedelmeskedjenek Kánaán elfoglalásakor és elfoglalása után. Mit tartsanak szem előtt, amit sohase felejtsenek el, ha Isten ajándékaként akarják megőrizni Kánaánt.

Eddig rendben. De hol a probléma, ami akár az istentelenek számára, akár jó szándékú hívők számára megkerülhetetlen akadállyá és botránykővé válik az Ószövetségben. Ez a kánaáni népek kiirtására vonatkozó kemény isteni parancs.

Ha valaki rosszindulatú elfogultsággal olvassa ezeket a történeteket, az minden józan és történeti érv ellenére úgyis azt fogja mondani: ezek a piszkos, gyűlölködéstől lihegő zsidók lám, már akkor is elnyomóként és népirtóként, földrablóként stb. léptek fel.

 

Alapige: Lk 24:48

Lekció: Lk 24:44-53

 

Jézus története húsvéttal nem ér véget. Az evangéliumok természetes módon arra koncentrálnak, ahogy Jézus a kereszt és a megdicsőülés felé tart. De az evangéliumok rövid utalásokban beszámolnak arról is, hogy a Jézus történet folytatódik, amit azután Lukács kiegészít az Apostolok Cselekedetei című könyvével. Hogyan is folytatódik a Jézus történet húsvét után?

Ma egy olyan bibliai történetet fogunk megvizsgálni, ami Jézus és a tanítványok közötti utolsó földi jelenet volt. Lukács evangéliuma utolsó soraiban, ahogy Jézus a mennybe megy, még a legutolsó dolgokat elmondja a tanítványoknak és megáldja őket. Ez a szakasz éppen ebben a specialitásában komoly üzeneteket hordoz a Krisztus egyházáról. Alapigénk Lk 24:44-53-ból a 48. vers

Ti vagytok erre a tanúk.

Ezek a mondat és szakasz egy csodálatos képet ad az Egyház, a Gyülekezet titkának egyik különleges vonásáról. Mert a Gyülekezet titok ebben a világban. A megdicsőült Krisztus titka. Ahogy a Jézus története folytatódik a Gyülekezetben azzal, hogy a Gyülekezet a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

Ezt az igazságot fogjuk ma megnézni, hogy húsvét után az Egyház a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

Alapige: Mt 28:10

Lekció: Mt 28:1-10

 

 

Az egyik Keresztkérdések tanfolyamunk végén a záróalkalmon, amikor elhangzanak a bizonyságtételek is, az egyik végzős a következőt kérdezte: „Akkor mi most már testvérek vagyunk?” És látszott rajta, hogy mennyire nem egy elkoptatott kifejezésként gondolt erre a szóra, hogy „testvér”, hanem a szó biblikus valóságában, rácsodálkozó örömmel.

Igen, testvér. A mai húsvéti üzenetünk középpontjába ezt szeretném állítani. Azt, hogy ki az, aki a testvérének nevez minket. Ki az, aki nem szégyell a testvérének nevezni bennünket. Alapigénk a Mt 28:10

Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

A feltámadott Jézus az, aki a testvérének nevez. Őróla írja a Zsidókhoz írt levél ezeket a szavakat: nem szégyell bennünket a testvéreinek nevezni.

Szeretném egy kicsit kibontani ennek a kijelentésnek a mélységeit előttetek. Beszélni arról, hogy

  1. Ki az, aki a testvérének nevez minket?

  2. Kiket is nevez ő a testvéreinek?

  3. Mit jelent az, hogy ő a testvérének nevez bennünket?

Alapige: Mt 27:45-56

 

 

A böjti időszakban arra figyeltünk, hogy hogyan indul el Jézus Jeruzsálem felé, hogyan tekint a Golgota felé.

A sorozatunk második részében külön kiemeltük azt, hogy Jézus elmondta: mit jelent az ő számára, hogy ő a Messiás. Azt jelenti, hogy neki Jeruzsálemben át kell élnie a teljes kiközösítést az emberi közösségből, teljes megvetéssel tekintenek rá, végül keresztre feszítik. Halála harmadnapján azonban feltámad.

Virágvasárnap úgy tűnt, a Messiás megérkezik. Ünneplő tömeg fogadja és pálmaágakat, és ruhákat terítenek elé az útra és kiáltják: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”1 Igen, úgy tűnt, hogy megérkezett a Messiás.

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 

 

A Nagycsütörtök a legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep nyitánya, ha tetszik az ünnep előestéje, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata Jézus Krisztus utolsó vacsorája a tanítványokkal. Legalábbis legtöbbször utolsó vacsoraként emlegetjük, így festik meg a festők, így adja meg a címet a bibliafordító és szerkesztő bizottság az események leírása elé. De tényleg utolsó vacsoraként kell tekintenünk erre a vacsorára? Nem kellene inkább első vacsoraként beszélnünk róla?

Természetesen nem baj, ha utolsó vacsoraként is említést teszünk róla, hiszen utolsó abban az értelemben, hogy a zsidó páskát megünnepelték Jézus halála előtt, ezzel is emlékezve Isten nagy szabadítására Egyiptomból. De első vacsora is abban az értelemben, hogy Jézus már nem az egyiptomi szabadulásra teszi a hangsúlyt, hanem arra a szabadításra, amit ő szerzett nekünk a keresztfán kiontott vérével, arra a szövetségre, amellyel Isten szövetséget kötött velünk az ő halála árán, és első vacsora, mert Jézus azóta is együtt van velünk az úrvacsora alkalmával is a Szentlélekként.

Alapige: Mt 20:20-28

Lekció: Jel 1:9-16

Letöltés, meghallgatás!

 

Sokan úgy tudják, hogy a rádió feltalálója Marconi, aki 1901-ben sikeresen bemutatta a a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. 1909-ben ezért Marconi megkapta a fizikai Nobel-díjat.

A történet azonban nem ér itt véget, mert Tesla – akinek Marconi korábban az asszisztense volt – beperelte Marconit azzal, hogy valójában az ő találmányát lopta el. A tárgyalások elhúzódtak, végül az Amerikai Legfelső Bíróság 1943-ban hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását, aki már Marconi előtt négy évvel bemutatta szabadalmát. A rádió feltalálásnak elsőségét így hivatalosan is megvonták Marconitól. Az eredményt azonban már egyikük sem érhette meg, mert Marconi 1937-ben, Tesla pedig 1943. év elején elhunyt.

Nem tudhatom, hogy Marconi tényleg tisztességtelenül szerezte-e meg az elsőséget, vagy sem – a bírósági ítélet végül is ezt sugallja –, csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy sokszor mennyire fontos nekünk az elsőség. Fontos, hogy a mi nevünk legyen a sor elején, hogy kitűnjünk, elsők legyünk, hogy ha lehet akkor előzzük meg a másikat, akár tisztességtelenül is előnyt szerezve, ha máshogy nem megy. Hányszor harcolunk néha azért, hogy elismerjék egy ötletről, hogy az nekünk jutott előbb eszünkbe és nem a másiknak.

Alapige: Mt 16:27-30

Lekció: Mt 19:16-26

Letöltés, meghallgatás!

 

Dr. Gilbert Bilezikian teológiai professzor egyszer így tanította a diákjait: „Az életük során mindig oda fogják szánni valamire az életüket. Ez biztos. Mindenki ezt teszi. Az emberek odaszánják az életüket a gyönyörre, a vagyonra, a népszerűség-hajhászásra vagy a hatalomszerzésre. Mindenki odaszánja valamire.”

Tehát nem az a kérdés, hogy odaszánjuk-e az életünket valamire, hanem az, hogy mire?

Három alkalommal arról beszélgettünk a „Jeruzsálem felé” c. böjti sorozatunkban, hogy Jézus egy nagy beszélgetést folytat a tanítványokkal. Először arról beszélgetett velük, hogy kinek látják őt – és miután megvallották, hogy az Isten Fiának és Messiásnak látják, elmondta nekik, hogy számára mindez azt jelenti, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, ott szenvednie kell és kereszthalált kell halnia, de mindezek után fel kell támadnia. Neki ezt jelenti, hogy ő a Messiás. Ezt követően a beszélgetés harmadik részében arról beszélt, hogy azoknak, akik követni akarják őt ezen az úton, szintén fel kell venniük a keresztjüket úgy, hogy megtagadják önmagukat, és halálba adják e földi életüket, hogy azután megtalálják az igazi életet. Ezt követően ez a beszélgetés itt véget ért.

Alapige: Mt 16:24-28

Lekció: Ef 2:1-10

Letöltés, meghallgatás!

 

A közelmúltban kaptam egy SMS-t a következő gondolattal, ami ugyan nem kérdés formájában volt megfogalmazva, de mégis egyfajta kérdésként tekintettem. Az SMS kb. így hangzott: „Mi keresztyének egyrészt beszélünk az ingyen kegyelemről, azután pedig a tanítványság áráról. Ez egy kívülállónak úgy tűnhet, mint az apróbetűs rész.”

Az SMS műfaja nagyjából ennyit enged meg, de tovább gondolkodtam a dolgon. Igen. Valóban az evangélium szíve az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, azután pedig feltámadásával legyőzte a halált. Ehhez mi semmit nem tudunk hozzátenni. Ez egyedül és kizárólag az Atya Isten szeretetteljes terve, és a Fiú Isten szeretetteljes cselekedete volt. Örök életünk azért lehet, mert Isten így döntött és így cselekedett. Az Ádámban elveszített állapotunkba csak úgy kerülhetünk vissza, hogy Isten a kegyelméből visszahelyez bennünket teljesen az ő ingyen kegyelméből. Egyedül ezért lehetünk Isten gyermekei, egyedül ezért lehetünk áldottak, egyedül ezért lehet örök életünk. Ehhez semmit nem tehetünk hozzá, ez kizárólag Istennek köszönhető.

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok