Igehirdetés

Alapige: Apcsel 19:1-2

Lekció: Apcsel 2:29-42

 

 

Kaptatok már Szentlelket? … Minden pünkösdnek, így a mostaninak is akár nyíltan, akár rejtetten, de ez a központi kérdése: Kaptatok-e már Szentlelket?

Nem az a fő kérdés, hogy kicsoda a Szentlélek, bár a Szentlélekről szóló tanítás fontos része hitünk igazságainak, de a tanítástól még nem leszünk Lélek átjárta, Lélekkel betöltekezett emberekké.

Kaptatok-e már Szentlelket? Miért is kérdezem meg ezt már harmadszor röpke egy percen belül? Azért, mert muszáj megvizsgálnunk azt a kérdést hogy tekinthetjük-e magunkat hívőnek anélkül, hogy a Szentlélek bennünk lenne.

Ha megkérdezném tőletek, lehet-e valaki hívő anélkül, hogy benne lenne a Szentlélek – a legtöbben talán azt mondanátok: biztos nem. Ez tűnik a helyes válasznak. Ha azt kérdezném meg tőletek, hogy hívőnek tartod-e magad, a legtöbben valószínűleg azt mondanátok, hogy igen. De ha azt kérdezném, hogy szerinted benned él-e a Szentlélek – azt hiszem a legtöbben inkább zavartan néznétek el a levegőbe.

Alapige: Jer 31:31-34

Lekció: 5Móz 31:14-29

 

 

A Harry Potter történetek egyik nagyon ellenszenves alakja Dolores Umbridge professzor, a mágiaügyi minisztérium egyik vezető tisztségviselője, aki meg van róla győződve, hogy Harry egy megrögzött hazudozó. Ezért egy olyan büntetést talál ki a számára, amivel úgy gondolja, hogy Harryt sikerül kinevelni a hazudozásaiból. Büntetőmunkára ítéli Harryt, a feladata pedig a következő: le kell írnia egy pergamenre: „Hazudni bűn”. Ezt addig kell tennie, amíg úgymond meg nem tanulja. De ezt nem akármilyen tollal kell írnia. A tollat a professzor adja, és természetesen elvarázsolt toll. Tintába se kell mártani. Ahogy Harry elkezd írni, a toll pirosan fog, és furcsa égető fájdalmat érez a kézfején. Ahogy írja a „Hazudni bűn.” - mondatot, a kezén is megjelenik a felirat, ami azután elhalványul. És Harry rájött, hogy a mondatot a saját vérével írta. És ahogy írta újra és újra, a felirat mindig megjelent a kezén, a fájdalom egyre erősebb lett, az írás a kezén egyre mélyebb, és egyre nehezebben tűnt el. Elkezdett bevésődni. De csak a kézfejébe.

Tags: , ,

Alapige: Hós 11:1-11

Lekció: Ézs 54:1-8

 

 

 

Többen kíváncsiak voltak a múlt héten elmondott elcsellengő fiú történetének a végére. Azt el kell mondjam, hogy az ő történetének még nincs vége, hiszen egy élettörténet a földi élet végéig tart. De a történetnek van folytatása, és bevezetőként ezt a folytatást osztom meg veletek.

Mivel a fiú középiskolába járt, elcsellengett gyerekként nem járhatott iskolába ott ahova elszökött. Az ország törvényei szerint (külföldről van szó), ha egy szülő nem gondoskodik a gyermekéről, akkor a gyermek 16 évesen élhet önállóan életet, járhat önállóan iskolába és tanulási segélyt kérhet az államtól. Ehhez viszont az kell, hogy a szülő alkalmatlanná váljon a nevelésre, vagy lemondjon a gyermekéről mint szülő. Ez a fiú azt kérte az apjától, hogy mondjon le őróla, hogy megkaphassa ezt a segélyt és járhasson iskolába ott, ahova elszökött. Bármilyen egyszerűnek is tűnik a probléma, ha az ember minden eshetőséget végiggondol, nem is biztos, hogy annyira könnyű a döntés. Nem akarom most a lehetőségeket zongorázni, csak azt leszögezni: csak Istenre néző lelkiismerettel lehet meghozni a jó döntést. Az apa végül úgy döntött, hogy jogilag sem hajlandó lemondani a gyerekéről. Ha sok hibát is követett el – mert ki nem szembesül ezzel újra és újra – attól még a gyereke marad. Meghozta ezt a döntést annak a kockázatát is vállalva, hogy talán végleg elveszítheti a fiát, ha nemet mond a gyerek kérésére. De ragaszkodott ahhoz, ami soha nem változhat meg: te a gyerekem vagy, és erről semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó lemondani. A fiú végül hazatért, az érettségijére készül …

Alapige: Mt 23:37

Lekció: Zsolt 84

 

 

 

A nagy Japán földrengés idején történt, hogy az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához érkezett. A repedéseken keresztül lehetett látni a holttestét. Az asszony teste egy furcsa, térdeplő pózban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. A hideg és merev test azonban ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, már a következő romokba dőlt ház irányába tartott. De valami nyugtalanította a vezetőt, olyan ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menni a halott asszony házához. Újra letérdelt és kezével benyúlt a keskeny repedésen, hogy megtapogassa az asszony teste alatti kicsi helyet. Hirtelen felkiáltott: „Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!” Miután sikerült óvatosan elmozdítani a romokat a halott asszony teste körül, egy virágos takaróba bugyolált három hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Amikor karba vették a babát, még mindig békésen aludt. Amikor a mentőorvos szétnyitotta a takarót, hogy megvizsgálja a kicsit, egy mobiltelefont találtak benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: „Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.”1

Tags: , ,

Alapige: Lk 14:25-27

Lekció: 5Móz 13:1-12

 

 

Amikor a múlt héten beszéltünk arról, hogy mit is jelent a harc az otthonainkért egyáltalán nem gondoltam azt, hogy ennek a témának a végére értünk volna, vagy kimerítettük volna, bár még nem láttam előre, hogy ezen a héten mi lesz majd az üzenet. Ahogy azonban haladtam tovább a napi igék olvasásában a Mózes ötödik könyvében, a Szentlélek megértette velem, hogy a mai vasárnapon folytatnunk kell ezt a kérdést.

Ott hagytuk abba, hogy a szentségtelen világ hogyan tör be a különböző csatornákon az otthonainkba, felhasználva azokat a kívánságainkat, a gyermekeink kívánságait is, amellyel elégedetlenné tesz Isten bőséges gondoskodásával szemben. Ebben pedig a nagy hazudozó, a Sátán aktívan közreműködik úgy, hogy újra és újra ráígér arra, amit Isten ígért és ad.

A harc – mert ez bizony komoly szellemi harc – az otthonaink falain belül zajlik. Erről is szól a felolvasott lekció, és maga Jézus is beszél róla a Lukács evangéliuma szerint. Alapigeként a Lk 14:25-27-et olvasom.

Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”

Alapige: 5Móz 7:26a

Lekció: 5Móz 7

 

 

Aki most a református rend szerint a Mózes 5. könyvét olvassa a héten beleütközhetett a Biblia – és ezen belül az Ószövetség – olvasásának egyik legkomolyabb dilemmájába.

Izráel már ott áll Kánaán határán, Mózes elismétli a törvényt és több nagy prédikációban értelmezi, megmagyarázza és kifejti azokat Izráel fiai számára. Milyen isteni rendelkezéseknek, törvényeknek és szabályoknak engedelmeskedjenek Kánaán elfoglalásakor és elfoglalása után. Mit tartsanak szem előtt, amit sohase felejtsenek el, ha Isten ajándékaként akarják megőrizni Kánaánt.

Eddig rendben. De hol a probléma, ami akár az istentelenek számára, akár jó szándékú hívők számára megkerülhetetlen akadállyá és botránykővé válik az Ószövetségben. Ez a kánaáni népek kiirtására vonatkozó kemény isteni parancs.

Ha valaki rosszindulatú elfogultsággal olvassa ezeket a történeteket, az minden józan és történeti érv ellenére úgyis azt fogja mondani: ezek a piszkos, gyűlölködéstől lihegő zsidók lám, már akkor is elnyomóként és népirtóként, földrablóként stb. léptek fel.

 

Alapige: Lk 24:48

Lekció: Lk 24:44-53

 

Jézus története húsvéttal nem ér véget. Az evangéliumok természetes módon arra koncentrálnak, ahogy Jézus a kereszt és a megdicsőülés felé tart. De az evangéliumok rövid utalásokban beszámolnak arról is, hogy a Jézus történet folytatódik, amit azután Lukács kiegészít az Apostolok Cselekedetei című könyvével. Hogyan is folytatódik a Jézus történet húsvét után?

Ma egy olyan bibliai történetet fogunk megvizsgálni, ami Jézus és a tanítványok közötti utolsó földi jelenet volt. Lukács evangéliuma utolsó soraiban, ahogy Jézus a mennybe megy, még a legutolsó dolgokat elmondja a tanítványoknak és megáldja őket. Ez a szakasz éppen ebben a specialitásában komoly üzeneteket hordoz a Krisztus egyházáról. Alapigénk Lk 24:44-53-ból a 48. vers

Ti vagytok erre a tanúk.

Ezek a mondat és szakasz egy csodálatos képet ad az Egyház, a Gyülekezet titkának egyik különleges vonásáról. Mert a Gyülekezet titok ebben a világban. A megdicsőült Krisztus titka. Ahogy a Jézus története folytatódik a Gyülekezetben azzal, hogy a Gyülekezet a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

Ezt az igazságot fogjuk ma megnézni, hogy húsvét után az Egyház a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

Alapige: Mt 28:10

Lekció: Mt 28:1-10

 

 

Az egyik Keresztkérdések tanfolyamunk végén a záróalkalmon, amikor elhangzanak a bizonyságtételek is, az egyik végzős a következőt kérdezte: „Akkor mi most már testvérek vagyunk?” És látszott rajta, hogy mennyire nem egy elkoptatott kifejezésként gondolt erre a szóra, hogy „testvér”, hanem a szó biblikus valóságában, rácsodálkozó örömmel.

Igen, testvér. A mai húsvéti üzenetünk középpontjába ezt szeretném állítani. Azt, hogy ki az, aki a testvérének nevez minket. Ki az, aki nem szégyell a testvérének nevezni bennünket. Alapigénk a Mt 28:10

Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

A feltámadott Jézus az, aki a testvérének nevez. Őróla írja a Zsidókhoz írt levél ezeket a szavakat: nem szégyell bennünket a testvéreinek nevezni.

Szeretném egy kicsit kibontani ennek a kijelentésnek a mélységeit előttetek. Beszélni arról, hogy

  1. Ki az, aki a testvérének nevez minket?

  2. Kiket is nevez ő a testvéreinek?

  3. Mit jelent az, hogy ő a testvérének nevez bennünket?

Alapige: Mt 27:45-56

 

 

A böjti időszakban arra figyeltünk, hogy hogyan indul el Jézus Jeruzsálem felé, hogyan tekint a Golgota felé.

A sorozatunk második részében külön kiemeltük azt, hogy Jézus elmondta: mit jelent az ő számára, hogy ő a Messiás. Azt jelenti, hogy neki Jeruzsálemben át kell élnie a teljes kiközösítést az emberi közösségből, teljes megvetéssel tekintenek rá, végül keresztre feszítik. Halála harmadnapján azonban feltámad.

Virágvasárnap úgy tűnt, a Messiás megérkezik. Ünneplő tömeg fogadja és pálmaágakat, és ruhákat terítenek elé az útra és kiáltják: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”1 Igen, úgy tűnt, hogy megérkezett a Messiás.

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 

 

A Nagycsütörtök a legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep nyitánya, ha tetszik az ünnep előestéje, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata Jézus Krisztus utolsó vacsorája a tanítványokkal. Legalábbis legtöbbször utolsó vacsoraként emlegetjük, így festik meg a festők, így adja meg a címet a bibliafordító és szerkesztő bizottság az események leírása elé. De tényleg utolsó vacsoraként kell tekintenünk erre a vacsorára? Nem kellene inkább első vacsoraként beszélnünk róla?

Természetesen nem baj, ha utolsó vacsoraként is említést teszünk róla, hiszen utolsó abban az értelemben, hogy a zsidó páskát megünnepelték Jézus halála előtt, ezzel is emlékezve Isten nagy szabadítására Egyiptomból. De első vacsora is abban az értelemben, hogy Jézus már nem az egyiptomi szabadulásra teszi a hangsúlyt, hanem arra a szabadításra, amit ő szerzett nekünk a keresztfán kiontott vérével, arra a szövetségre, amellyel Isten szövetséget kötött velünk az ő halála árán, és első vacsora, mert Jézus azóta is együtt van velünk az úrvacsora alkalmával is a Szentlélekként.

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok