Alapige: Tit 1:5-9

Lekció: Ef 4:11-16

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-11-06.mp3{/audio} 

A Magyarországi Református Egyház hatályos törvényei szerint 6 évente teljes és általános tisztújítást kell tartani az ország minden gyülekezetében. Minden presbiternek lejár a szolgálati ideje és újra meg kell erősíteni őket a tisztségükben, illetve új presbiterek is ekkor állhatnak szolgálatba. Ez történik ma az istentisztelet után. Ezért szeretnék egy rövid bibliai áttekintést és tanítást adni, hogy biblikus összefüggésben is lássuk a gyülekezet vezetésének és a gyülekezeti vezetők választásának összefüggéseit.

Bővebben: Presbiterek szolgálatba állítása

Alapige: 1Móz 28:16

„Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Olyan erővel ragadott meg engem ezen a héten ez az ige, és ez a gondolat, hogy a mostani úrvacsorai intésünkben is ezt a gondolatot szeretném továbbvinni.

Amikor valaki enged annak a látásnak, hogy az „Úr van ezen a helyen”, az gyökeresen megváltoztatja az életét. És ez bizony erősen kötődik az úrvacsorához is, amelyben a kenyér és a bor által Krisztus megtört testének és kiontott vérének áldozata ábrázolódik ki.

Sokszor az úrvacsorát is nem többnek látjuk, mint egy egyházi szertartásnak, amivel ráadásul mi reformátusok elég ritkán az ünnepekhez kötődően élünk, ezzel is eleget téve a vallás hagyományainak. Pedig az úrvacsora – bár szertartásként jelenik meg – mégsem pusztán egy egyházi szertartás. Magát az Urat mutatja be nekünk, magával a jelenlevő Jézus Krisztussal egyesülünk Lélek és hit által, ha valóban úgy vesszük, ahogyan az Úr önmagát adta értünk és adja nekünk.

Maga az Ige figyelmeztet minket, hogy ha nem hittel vesszük, ha nem az elfogadott kegyelem megpecsételéseként vesszük, akkor ítéletet veszünk magunkhoz.

Ezért szeretnék mindenkit inteni, kérni és buzdítani, hogy a mai úrvacsorázásunk egyben legyen egy hitvallás arról, hogy „Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Igen, maga a cselekedet is hitvallás. Ha nem tudod hittel kimondani a szívedben, mert nem látod azt, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor szeretettel intelek – éppen azért is, mert maga az Úr int – ne úrvacsorázz. Mert a szertartás megöl – csak a Lélek az, aki megelevenít.

Viszont, ha hiszed, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor legyen ez az úrvacsora megerősítő hitvallás arról, hogy szereted az Urat, szereted ezt a helyet ezzel a gyülekezettel, amit az Úr plántált ide, ahol most vagyunk. Így legyünk lelki, testvéri közösségben. Ámen.

Alapige: 1Móz 28:16

Lekció: ApCsel 4:23-31

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-30.mp3{/audio} 

A templomokkal kapcsolatban van egy általános emberi elképzelés, miszerint a templom az Isten háza, ott lakik a Jóisten. Erre néha más kegyes lelkek azt mondják, dehogy, hiszen az Úr világosan megmondta azt, hogy "nem lakik emberkéz alkotta templombokban". (ApCsel 17:24) Amikor Salamon felépítette a templomát és imádságával felszentelte azt, ő is azt látta meg, hogy Isten, akit az egek egei sem fogadhatnak be, hogyan fogadhatná be a jeruzsálemi templom. De mégis alázatosan azt kérte Istentől, hogy amikor az Istenben bízók ott imádkoznak, akkor találkozhassanak Istennel. (1Kir 8:27)

Amikor a reformációról beszélgetünk nagyon sokszor annak a történelmi, társadalmi hatásait szoktuk kiemelni. Ez van a történelemkönyvekben is; és sokszor a reformáció egyházai sem emelik ki azt, hogy a reformáció lényegében egy egész Európán átsöprő ébredési hullám volt, amelynek hullámai átcsaptak az észak-amerikai kontinensre is, ami ebben a korszakban kezdett benépesülni az európaiakkal - nemegyszer éppen a reformált hitük miatt üldözöttekből.

De mi is volt a reformáció célkitűzése? Hogy az emberek, akik Isten keresik, ne az egyházzal találkozzanak, hanem az egyházban ismét az élő Istennel, akinek a teste az egyház, a gyülekezet a Biblia tanítása szerint. Hogy az emberek átéljék azt a csodálatos felismerést, amit nagyon-nagyon régen átélhetett Jákób pátriárka Lúz mellett, amikor menekülése közben álmot egy éjszaka. Az álomban egy égig érő létrán látta, hogy az Isten angyalai közlekedtek fel és le, a létra tetejénél pedig maga az Úr állt és kijelentette magát Jákóbnak, bátorító és vigasztaló üzenetet mondott neki. Amikor Jákób felébredt, akkor mondta azt a mondatot, ami a mai üzenetünk alapigéje. 1Móz 28:16

"Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!"

Bővebben: "Az Úr van ezen a helyen"

Alapige: Mt 18:28-35

Lekció: Mt 18:21-27

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-23.mp3{/audio} 

"Isten megbocsát, én nem!" volt a címe annak az 1967-ben megjelent westernfilmnek, aminek filmtörténeti érdekessége, hogy Terence Hill és Bud Spencer ebben a filmben szerepeltek közösen főszereplőként a művésznevükön.

Filmcím. "Isten megbocsát, én nem!" Olyan keményen csattan ez a mondat. És talán még soha nem hagyta el a szánkat ez a mondat, de vajon hányszor lehetne mégis ránk írni, vagy a hátunkra ragasztani: "Isten megbocsát, én nem!"

A múlt héten és ma is a lekció annak a szolgának a példázata volt, aki teljesen reménytelenül eladósodott a királyával szemben. Olyan nagy mértékűre nőtt az adóssága, hogy teljességgel lehetetlen volt, hogy kiegyenlítse az adósságát. A haladék kérése nem azt szolgálta, hogy összeszedi magát, és majd fizet, hanem pusztán csak azt, hogy az elkerülhetetlen véget valamennyire elodázza. Ő is tudta, hogy ezt az adósságot nem lesz képes megfizetni, és arra játszott, hátha húzhatja még egy kicsit az időt. A király azonban látta reménytelen helyzetét, a kétségbeesett állapotát és egyszerűen úgy döntött, hogy teljesen elengedi az adósságát. Egyetlen fillért sem kell visszafizetnie, teljesen megszabadul tőle. 

De mit tesz ez az ember, aki ilyen tehertől megszabadult és kijön a király trónterméből ezzel az örömmel: "Nincs többé adósságom!" Ahogy jön kifelé a király elől, már biztos tervezgette, hogy mi mindent fog csinálni ebben a nagy szabadságában. Ekkor azonban meglátja egy szolgatársát, aki neki tartozik. És innen folytatom az előbb felolvasott szakaszt, és ez lesz az alapigénk: Mt 18:28-35

Bővebben: Szabadulj meg az adósságtól!

Alapige: Zsolt 32

Lekció: Mt 18:21-27

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-16.mp3{/audio} 

Szeretném, ha megpróbálnánk magunkat beleképzelni annak az embernek a helyzetébe, aki felvette a frankhitelt, és a gazdasági folyamatok miatt – bár folyamatosan fizette a törlesztőrészleteket – mégis magasabb a tartozása, mint akkor, amikor felvette a hitelét. Most van kormánykezdeményezés a végtörlesztésre – ennek a megítélése ellentmondásos – amellyel talán valamelyest lehetne enyhíteni a hitel szorításán legalább napi szinten. Egy ilyen kétségbeejtő helyzetbe került adós úgy dönt, hogy megpróbálja a végtörlesztést elintézni. Bemegy a bankjába, hogy valahogy elrendezzék ennek a tartozásnak a végtörlesztését. Nagyon kedvesen fogadják a bankban – már előre fél, hogy mi lehet a nagy kedvesség mögött, az ügyintéző nézegeti a számítógépen a lehetőségeket, majd odafordul az ügyfélhez és azt mondja: kedves uram/asszonyom, meg kell kérnem, hogy kicsit várjon, mert a fiókigazgató szeretne önnel beszélni erről a hitelről, ugyanis rendkívüli helyzet állt elő. Az ügyfél gyomra már görcsbe rándul, kiveri a víz, nem is tudja mit gondoljon. Jön a fiókigazgató, leül vele szemben, összeteszi a kezét és belekezd. Kedves uram/asszonyom, az a helyzet, hogy a bank úgy döntött, hogy önnek a teljes tartozását elengedi, ezek után nem kell fizetnie semmit.

Bővebben: Egy bocsánatot nyert ember kiáltása

Alapige: 1Jn 1:5-2:2

Lekció: Zsolt 32

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-09.mp3{/audio} 

Valaki egyszer elmesélte, hogy tizenöt éves korában engedélyt kapott a szüleitől, hogy a barátjával a házuk kertjében sátorozzon. Hajnali egy órakor jött az ötlet, hogy kiszöknek a városba, és úgy gondolták, hogy jó vicc lesz egy kicsit átrendezni a városképet. Leengedték az autók kerekeit, felborogatták a virágcserepeket és kitörték az utcai és kerti lámpák izzóit.

Másnap azonban jöttek a rendőrök és egy idézést hoztak a szülőknek a rongálással kapcsolatban. Hősünk barátjának az apja nem nagyon vette komolyan a dolgot, az egészet pusztán egy gyerekes csínytevésnek tartotta. Az ő apja azonban egészen máshogy közelítette meg azt, amit tett.

Bővebben: Bűnünk megvallása

Alapige: Ef 2:1-10

Lekció: Mk 2:1-12

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-02.mp3{/audio} 

Azt mondják egy újszülöttnek minden vicc új. Ezért bátorkodom most egy már szakállasnak számító anekdotával kezdeni a mai üzenetünk megértését.

Egy hívő keresztyén asszony már hosszú idők óta nem tudta rávenni a férjét, hogy menjen el vele a templomba. Egy vasárnap, amikor ő maga nem tudott elmenni a templomba, nagy nehezen sikerült rábeszélnie a férjét, hogy legalább most az egyszer ő menjen el – úgymond – „helyette”.

Az ebédnél a feleség érdeklődött: „Mesélj már egy kicsit, mégis miről prédikált a papunk?” – „Hát … az egyik kedvenc témájáról …” – „De hát mégis, pontosabban, miről?” – „A bűnről”. – „És mit mondott?” – Hát, … tudod … meglehetősen ellenezte.”

Az evangéliumból sokszor csak ennyit hallunk meg: Isten meglehetősen ellenzi a bűnt. Még rosszabb, ha csak ennyit tudunk tovább adni. Pedig az evangélium nem erről szól.

Bővebben: Miért van egyáltalán szükségünk bűnbocsánatra?

Alapige: Lk 15:11-13

Lekció: Rm 5:1-11

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-09-25.mp3{/audio} 

Katherine Powers radikális forradalmár volt, aki a csoportjával meg akarta dönteni az Egyesült Államok kormányát. Ahhoz, hogy ezt előkészítsék számtalan bűncselekményt követett el. Egy bankrablásnál az egyik társa a kiérkező rendőrjárőrt egy géppisztolysorozattal hátulról meggyilkolta, és felesége kilenc gyermekkel maradt özvegyen. Katherine Powersnek sikerült kijátszania az FBI-t és megszöknie. 14 éven keresztül szerepelt az FBI által körözött 10 legkeresettebb személy listáján.

Ő maga Oregon államba költözött és Alice Metzinger néven teljesen új életet kezdett. Férjhez ment, született egy fia, híres séf lett belőle, a múltat mélyen eltemette. Szóval úgy tűnt sikerült megúsznia a bűncselekményeket és gyilkosságokat. Tizenhárom évvel később azonban depressziós lett, nem tudott aludni, öngyilkossági gondolatok kísértették. Mindenféle különösebb kiváltó ok nélkül egyszer csak felszínre tört a múlt és elkezdte gyötörni, teljesen beteggé tette, úgyhogy egy idő után úgy döntött: feladja magát, mert érezte, hogy el fogja pusztítani a múlt terhe.

Bővebben: Megbocsátó Atyánk

Alapige: Lk 14:15-24

Lekció: Ézs 25:6-9

 {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-09-18.mp3{/audio} 

Alapige: 2Kir 2:1-18

Lekció: 1Thessz 4:13-18

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-09-11.mp3{/audio} 

Többen tudják, hogy ma elérkezünk az Illés próféta életét feldolgozó igehirdetés sorozat végére. A teljes sorozat azt a címet kapta: Illés egy hétköznapi ember Isten kezében. Ennek még ma is lesz jelentősége.

Valaki megfogalmazta, hogy mennyire sajnálja, hogy a végére értünk. Számomra is nagy ajándék volt, különösen annak fényében, hogy már több éve hordoztam magamban az Illés próféta életét feldolgozó sorozat szándékát. Egy rendkívül izgalmas prófétai élettörténetet ismertünk meg – bár a prófétai élettörténetekről általában véve elmondhatjuk, hogy azok mind nagyon izgalmasak.

Ma ennek az élettörténetnek a vége lesz előttünk, ami a szokásostól eltérően nem Illés halálát, hanem Illés mennybemenetelét jelenti. Illés mennybe ragadtatásának a történetét olvasom a 2Kir 2:1-18-ból

Bővebben: Illés mennybe ragadtatása