Igehirdetés

Nyomtatás

Ábrahám hitt ...

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:6

Lekció: Mk 10:17-27

 Letöltés, meghallgatás!

 

Minden keresztyénségét vállaló és megvalló testvér valamilyen formában találkozott már a világ fiai részéről azzal az önigazoló ellenvetéssel, hogy „Hiszek én Istenben. Nem kell ahhoz templomba járni, hogy Istenben hihessek.” A kérdés a következő: igaznak fogadhatjuk-e el ezt az állítást? … Hát persze, hogy igaznak fogadhatjuk el. Miért ne hihetne bárki Istenben, aki nem követ semmilyen vallást és nem jár semmilyen vallásos közösségbe. Természetesen hihet Istenben.

A tapasztalatom azonban az, hogy ha ezzel kapcsolatban komolyabb kérdésekre kerül sor, például – kicsoda az az Isten, akiben hisz és honnan tudja, hogy Isten olyan, amilyennek ő hiszi, erre már valamilyen zavart válasz érkezik; de olyan is volt már, hogy valaki azt mondta: „Nem tudom.” Tehát az emberek hisznek valamiféle istenben – de sokszor bizony fogalmuk sincs arról, hogy ki ez az isten, akiben hisznek, milyen ez az isten, akiben hisznek; és legtöbbször valójában azt sem tudják megmondani, hogy mi alapján hisznek benne. Hogy a mi keresztyén kultúrkörünkben ez a kitalált isten nagyon hasonlít a Biblia Istenére, az nem véletlen, hiszen az európai kultúrában az általános istenfelfogásra mégiscsak a bibliai keresztyénség istenképe nyomta rá a bélyegét.

Ezeken az embereken vajon segít-e a hitük akkor, amikor az örökkévalóság kérdésével kell szembenézniük; amiben benne van a halállal való szembenézés is. Ott minden elhomályosodik, bizonytalanná, kétségessé válik. Mit tudnak kezdeni a bűneik kérdésével – a bűnbocsánat kérdésével; oda tudnak fordulni egy ilyen bizonytalan istenhez? Csak kérdéseket teszek fel – senki helyett nem akarok én válaszolni.

Válaszoljon azonban a Biblia. Az a Biblia, amelyik azt állítja, hogy Isten előtt – az egyetlen, élő és igaz Isten szemében egyetlen módon lehetünk igaz emberek: a Jézus Krisztusba vetett hit által. És ahogy a Biblia ezt a hitet leírja azt Pál apostol a Galatákhoz írt levelében Ábrahám példáján szemlélteti. A Gal 3:6-ban a következőt olvassuk:

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”

Bővebben: Ábrahám hitt ...

Nyomtatás

Hogyan kaptál Szentlelket?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:1-5

Lekció: Apcsel 13:44-48

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mikor és hogyan kezdődik el a keresztyén élet? Vagy hadd kérdezzem személyesebben: neked hol és mikor kezdődött el a keresztyén életed? Akkor, amikor keresztyén családba születtél? Akkor, amikor megkereszteltek? Akkor amikor elkezdtél templomba járni? Vagy akkor kezdődött el a keresztyén életed, amikor konfirmáltál a gyülekezet előtt? Hogyan válasznál erre a kérdésre? A felsoroltak közül melyiket választanád?

Ha valaki ezek közül gondolatban bármelyiket választotta, akkor rossz nyomon jár. A keresztyén életnek ezek a külső megnyilvánulásai, de nem ezekkel kezdődik a keresztyén élet. A keresztyén élet akkor kezdődik, amikor hittel megragadod és átéled azt, hogy

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.1

Múlt héten a végszavunk az volt: Keresztyénségem Krisztus élete bennem, vagy csak a felszíni szöveg? – A keresztyén életnek az előbb felsorolt külső megnyilvánulásai nagyon könnyen válnak felszíni szöveggé.

Éppen ezzel a felszíni szöveggel harcol Pál apostol a Galatákhoz írt levelében – de ha lehet ilyet mondani, náluk bizonyos értelemben súlyosabb a helyzet, mint sok mai keresztyén életében, akik még soha nem lépték át ennek a titoknak a küszöbét, hogy többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Isten szemszögéből nézve szánalmas és nyomorult az az élet, amely pusztán a külsőségeivel: keresztelés, konfirmálás, hittan, templombajárás, adakozás – esetleg közösségi szolgálat tudják leírni a keresztyénségüket. De még szánalmasabb és nyomorultabb Isten szemszögéből az az élet, amely már ismerte a keresztyénségnek ezt az életmegújító, friss, éltető oldalát, majd visszaredukálja az egészet a törvény cselekedeteinek és vallásos külsőségek szintjére. Valós-e ez a veszély? Elveszítheti-e a keresztyénségünk ezt a benne lüktető életet, hogy valami szánalmas utánzattá torzuljon? A bibliai, apostoli tanítás számol ennek reális lehetőségével. Idézzük fel egy kicsit azt, ahogy a Galata levél kezdődött:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; … egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.2

Bővebben: Hogyan kaptál Szentlelket?

Nyomtatás

Ki vagyok én?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:19-21

Lekció: Mt 16:24-26

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nemrég egy beszélgetésben kérdésként felmerült azzal kapcsolatban, hogy egészen közel került az orvostudomány ahhoz, hogy emberi fejátültetést hajtson végre, hogy ez etikai oldalról nem vet-e fel kérdéseket? Utánanéztem a kérdésnek és a következőket tudtam meg.

Előreláthatólag még ebben az évben sor kerül az első ilyen műtétre, amelyre konkrétan két éven át készültek. Egy fiatal orosz férfi Valerij Szpiridonov önként vállalta, hogy aláveti magát ennek a műtétnek. Ő gyakorlatilag a születése óta gerincvelői izomsorvadásban szenved, és azt reméli, hogy nem kell többé mozgásképtelen testben élnie.

Ahogy gondolkoztam ezen a problémán a figyelmem az etikai kérdés felől, egyre inkább a lélektani kérdésre terelődött. Tegyük fel, hogy a műtét sikeres lesz, és nemcsak a műtét, hanem az azt követő gyógyulás is, és ez a férfi egy olyan testben élhet tovább, ami képes mozgásra – vajon fel tudja-e majd dolgozni azt a kérdést, hogy kicsoda ő valójában? Hiszen a feje egy teljesen másik testre lesz átültetve, valaki másnak a testére. Harminc évig egy testben élt, amivel azonosult – ha fájdalmasan és sok szenvedéssel telten is, de ő volt az – az új testtel kicsoda ő valójában? Nincsenek erre válaszok, kérdés, hogy lesznek-e; de vajon nekünk, akik keresztyéneknek valljuk magunkat nem kell megküzdenünk hasonlóval?

Miért mondom ezt? Azért mert a megigazulás kérdésénél a múltkor ott hagytuk abba, hogy miután Isten bennünket nem a törvény megtartása által tekint igaznak, hiszen a törvény megtartása által senki sem lehet igaz Isten előtt, hanem Krisztusban találtatunk igaznak, ez nemcsak az Isten előtti helyzetünkben hoz változást, hanem egy változást bennünk is végbevisz.

Úgy fogalmaztam: „amikor Krisztussal találkoztál és felismerted bűnöd igazi mélységét és átadtad magadat Krisztusnak, valaki meghalt benned. Ez a valaki te voltál. És egy kérdésünk is maradt a múlt héten: „ha egész bűnös valóm meghalt a törvény által a törvénynek és egész bűnös valómat vitte fel Jézus a keresztre, akkor ki él bennem?” És akkor ki vagyok én? Erről szól ma Isten üzenete a Gal 2:19-21 alapján.

Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Bővebben: Ki vagyok én?

Nyomtatás

Vajon Krisztus a bűn szolgája?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:17-21

Alapige: Gal 2:17-21

 Letöltés, meghallgatás!

 

„Gyermekem! Várlak! Minden meg van bocsátva!”

Ez a mondat fejezi ki legjobban a hit általi megigazulás üzenetét, amelyet az evangélium hirdet a számunkra és amely az apostoli tanításban ér el hozzánk.

De vajon véget ér-e itt az evangélium? Mert az nem kérdés, hogy ez az evangélium alfája, de itt van az ómegája is?

A keresztyénség gondolkodástörténetében ez újra és újra felszínre merülő kérdés, amely sok feszültséget és meghasonlást is okozott az egyházban. Mi történik az életünkben azok után, hogy elfogadtuk Isten meghívását a bűnbocsánatra, a megigazulásra és egyben az örök életre?

Ezt igyekszünk megérteni ma a Galata-levél alapján: Gal 2:17-21

Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Bővebben: Vajon Krisztus a bűn szolgája?

Nyomtatás

Megigazulás a hit útján

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:16-18

Lekció: Zak 3

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ernest Hemingway az „Álmok városa” c. novellájának elején említ egy madridi viccet, amely szerint egy spanyol apa felutazott Madridba és a feladott egy hirdetést az El Liberal c. újságban: „Paco, kedden délben várlak a Montana szállóban, minden meg van bocsátva, apád” – s erre egy egész rendőrosztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja azt a nyolcszáz fiatalembert, akik mind a hirdetésre jelentkeztek.

„Minden meg van bocsátva, apád” - Ha a Biblia c. könyvnek egy alcímet keresnénk, akkor ez a mondat jó eséllyel pályázhatna erre a pozícióra. „Minden meg van bocsátva, apád”. Vajon miért jelentkezett ilyen sok fiatal férfi erre a hirdetésre?

Két héttel ezelőtt a Galata levél fő üzenetéhez kapcsolódó két nagyon fontos fogalommal is megismerkedtünk.

1. A törvény cselekedetei – amelyek Isten törvényével összhangban álló igaz cselekedetek

2. Megigazulás – ami az ember igazzá válására utal; ez lényegében egy olyan folyamat, amikor a vádlottat a bíróságon felmentik a bűn és a vád alól, szabadon távozhat.

Azt értettük meg, hogy bár a törvény cselekedetei jó és igaz cselekedetek, ennek ellenére a törvény cselekedeteinek útján az ember nem lehet igaz Isten előtt. Ezzel szemben a Biblia a Krisztusban való hit útját ajánlja. Alapigénk a mai napon a Gal 2:16-18

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.

Bővebben: Megigazulás a hit útján

Nyomtatás

Jövőt látó hit

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:11

Lekció: Mk 4:26-29

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mai ünnepünkben három évforduló kapcsolódik egybe. Reformátusként az egyetemes egyház nagy fordulópontját, ill. nagy történelmi mozgalmának kezdetére is emlékezünk, a reformáció 500. évfordulójára, gyáli reformátusként pedig közösségünk szórványlétből önálló gyülekezetté alakulásának 70., valamint templomunk felszentelésének 25. évfordulójára. Az a kis ajándék, amivel mindenki számára igyekeztünk kedveskedni, ezt a hármas évfordulót igyekszik a számunkra megjeleníteni. Engedjétek meg, hogy ezt a képet röviden magyarázzam.

A kehely mint szimbólum, a reformáció egyik szimbólumává lett, azáltal, hogy az úrvacsorába visszahozta a hívek számára is a Jézus által elrendelt úrvacsora másik elemét, amely valahogy elkopott az évszázadokon át; a kenyér mellé, amely Jézus megtört testének jele az úrvacsorában, a bort, amely Jézus kiontott vérét és annak bűntörlő erejét ajándékozza nekünk, és teszi hit által valóságossá az életünkben. A kehely nyakán a mi hármas évfordulóra emlékeztető számaink vannak, a színvilág pedig igyekezett visszaadni azokat a színeket, amelyek a templomunk jellemző, a tégla és a padok.

És a kehely testén a felirat a reformáció alapgondolata, amiből ez évi jelmondatunk is származik: „Megtanulni hitből élni.” Mai alapigénk is erről szóljon a Gal 3:11 alapján.

„az igaz ember hitből fog élni”.

Bővebben: Jövőt látó hit

Nyomtatás

A törvény cselekedetei és a megigazulás

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:14-21

Lekció: Zsolt 24

 Letöltés, meghallgatás!

 

Már régen beszéltünk a Galatákhoz írt levélről ezért próbáljuk meg felvenni a fonalat.

Pál apostol azért ragadott tollat és írt levelet a galáciabeli gyülekezeteknek, mert egy olyan irányzat ütötte fel a fejét a gyülekezetek körében, amely elferdítette a Krisztus tiszta evangéliumát. Az apostoli üzenet – nemcsak Pálé, hanem ez volt az apostolok tanítása –, úgy szólt, hogy Isten teljesen ingyen, egyedül a Krisztus áldozatára tekintve fogadja magához a bűnös embert és ajándékozza meg az örök élettel. Ezt a hívő ember egyedül és kizárólag hittel tudja megragadni, más úton nem érhet oda Istenhez.

Jézus is nagyon világosan kinyilvánította ezt, amikor hirdette:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.1

Bővebben: A törvény cselekedetei és a megigazulás

Nyomtatás

Önmagunk elkötelezése

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Józs 5:2-12

Lekció: Józs 24:1-24

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mindig különleges esemény Isten országa történetében, amikor egy ember teljesen odaszánja magát arra, hogy Isten szolgálja és dicsőítse az élete. De mi vezet egy embert vagy egy közösséget, sőt akár egy népet is arra, hogy Istennek szánja oda magát? Van-e még ennek bármi jelentősége a mai világban, amikor azt látjuk, hogy egyre erőteljesebb a hittől való elhajlás, vagy amikor a hitvilágot a parttalan pluralizmus, a kiigazodhatatlan kuszaság jellemzi. Van-e lehetősége az Isten után vágyakozó embernek egyáltalán arra, hogy bizonyossággal tudja magát elkötelezni?

Végezzünk el magunkban most egy egyszerű gyakorlatot - próbáljuk meg felsorolni mindazokat a személyeket, csoportokat vagy ügyeket, amelyekre bizonyossággal ki mondhatjuk: 100 %-ig elkötelezett vagyok az irányában? Benne van-e az Úr - nemcsak általánosságban, hanem érzed-e, hogy mindez kimutatható az életed folyásában, egyéb elkötelezettségeidben?

Most az új kenyérért is hálaadó ünnepünkön egy történetet szeretnék veletek megosztani. Egy olyan történetet, amiből Isten megmutatja a neki való elkötelezés nagy titkát. Alapigénk a Józs 24:1-24

Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 3De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam neki, 4Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük Azután kihoztalak benneteket. 6Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. 7Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig kipusztítottam előletek

9Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. nAzután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziék, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. 12Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. 13Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.

Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! 15De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!

16Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más isteneket szolgáljunk! 17A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk!

19Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 20Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. 21A nép azonban ezt felelte Józsuénak.: Nem.! Mi az URat akarjuk szolgálni! 22Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk. 23Most azért távo- lítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÜRnak, Izráel Istenének! 24A nép így felelt Józsuénak: Az URat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.

Bővebben: Önmagunk elkötelezése

Nyomtatás

A kételkedés kísértései

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsolt 73

 

Nagyon sokak számára ahogy elnézik ennek a világnak a menetét, egyszerűen nem látható benne Isten. És ne vessük meg őket érte. Valahogy úgy gondolkodnak, mint a Mágnás Miskában Baracs mérnök, akinek amikor az apja azt mondta, hogy a világban vannak gazdagok és szegények, már csak ilyen a világ, ilyennek alkotta meg a „jóisten”, ez a paraszti sorból nagy áldozattal tanult mérnökké vált fiatalember azt mondta: „Hogy milyen a világ azt én is nagyon jól tudom, de ebbe ne keverje bele a „jóistent” édesapám.”

Látjuk, hogy a világ igazságtalansága milyen feszültségben van Isten igazságosságával. És valaki ezt az igazságtalanságot nem tudja összeegyeztetni egy igazságos és szent Isten lényével.

De ha hívő emberként szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, akkor sem vagyunk automatikusan könnyebb helyzetben. Még keresztyénként sem tudjuk könnyen feldolgozni ezt a feszültséget – nem is véletlen, hogy a Szentírásban többféle formában is visszatérő téma ez, gondoljunk csak pl. a Gazdag és Lázár Jézus által elmondott példázatára.

Ma egy olyan zsoltár lesz az alapigénk, amelyben a zsoltár írója kimondottan lelki kísértéseket élt át akkor, amikor kételkedni kezdett Isten igazságosságában és abban, hogy van-e értelme Isten akarata szerinti hívő életet élni. Az alapigénk a 73. zsoltár, ami végigvezet bennünket egy olyan folyamaton, amin azt gondolom, hogy sokan végigmentünk már: csak az a kérdés, hogy az Isten szerinti feloldás megtörtént-e. Kételkedésünknek egy nagyon fontos kísértésére fog ma rámutatni Isten: hogy engedjük kételkedéseink hatására, hogy eluralkodjanak bennünk ennek a világnak a gondolatai.

1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Bővebben: A kételkedés kísértései

Nyomtatás

A Tíz Ige

Olvasóink értékelése:  / 0

A Tízparancsolatról szóló igehirdetés sorozat letölthető elektronikus könyv formájában a képre kattintva.