Igehirdetés

Nyomtatás

Az ideiglenes nevelő

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:23-25

Lekció: Jer 31:31-34

 Letöltés, meghallgatás!

Egy ismerősömnek az édesapja mindhárom gyermekének kötelezővé tette azt, hogy valamilyen hangszeren tanuljon; ezzel szemben nem tűrt vitát, muszáj volt egy hangszeren zenét tanulniuk. Volt azonban kitűzve eléjük egy cél. Ha elérnek egy bizonyos szintig, és leteszik az ahhoz tartozó vizsgát, eljátszák a vizsgadarabot, dönthetnek arról, hogy tanulnak-e továbbra is zenét, vagy inkább abbahagyják. Addig azonban muszáj volt zenélni tanulni. Mi volt az apa szándéka? Elsősorban nem az, hogy megszeressék a zenét; az emberek általában szeretik a zenét – ki ilyet, ki olyat, de szeretik. A célja az volt, hogy értsék a zenét, márpedig a zenét érteni igazán csak úgy lehet, ha az ember tanulja azt, néha nehezen, néha kínzóan, de tanulja. Az apa mondhatta volna azt is: tanuljanak, ha akarnak. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy tanulniuk kell, hogy valami többet és mélyebbet lássanak meg a zenéből. Ha pedig egy bizonyos szintet elérnek, abbahagyhatják ha akarják, vagy folytathatják. Ez nyűggel jár? Ez konfliktusokkal jár? Igen. De ha többet akart elérni a gyermekeinél, akkor ezt a konfliktust vállalnia kellett. A háromból kettő, amikor elérte a kitűzött célt, abbahagyta, egy folytatta. De akkor már az apa is elengedte a másik kettőt, mert a kitűzött cél teljesült – a többi már az ő döntésük volt.

A múlt héten arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan tekintsünk a törvényre, amit Isten adott. Az egyik amit megértettünk …

A helyes diagnoszta; vagyis tisztán és helyesen világít rá a születésünktől hordozott természetünkre, ami miatt nem vagyunk igazak isten előtt, hanem bűnösök. Így értettük meg:

Bővebben: Az ideiglenes nevelő

Nyomtatás

Hogyan tekintsünk a Törvényre?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:19-23

Lekció: Zsolt 1

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy van-e szükség törvényekre és szabályokra, akkor elméletben azt mondjuk, hogy természetesen. Törvények nélkül és szabályok nélkül nem tudjuk, hogyan igazodjunk el az életben.

Amikor emberek összegyűlnek játszani, legyen az sport vagy társasjáték, mindenképpen tisztázzák a szabályokat, mert szabályok nélkül képtelenség megfelelően lejátszani egy foci- vagy kosármeccset, vagy egy társasjátékot. Ha pedig valaki megszegi a szabályokat, akkor azzal magát a játékot teszi tönkre.

Szóval igen, szükség van törvényekre és szabályokra, mert a törvények igazgatják a világot és az életet.

Szeretném most a törvényeket megkülönböztetni és három csoportba osztani.

1. Az első csoport a természeti törvényeké. A természeti törvények olyan szabályok, amelyeket nem mi alakítottunk ki, hanem a teremtett világ alapvető részei; mi hívők azt valljuk, hogy ezeket a törvényeket Isten alkotta, hogy a nem hívők pedig azt vallják, hogy a természeti törvényeket nem alkotta senki, azok mindig voltak. A természeti törvényekre egyetemesen igaz, hogy azokat sem alakítani, sem befolyásolni nem tudjuk. Legfeljebb megfigyelhetjük, rendszerezhetjük és tudásunk bővülésével ezeket a törvényeket fel tudjuk használni a magunk javára. Vagy éppen figyelmen kívül is hagyhatjuk, de az mindenképpen a kárunkra lesz. A természeti törvényeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni vagy áthágni.

2. A második csoport az ember által létrehozott törvények, amelyekkel az ember önmaga életét szabályozza. Ezek részben erkölcsi törvények, de lehetnek vallási törvények is – bár az erkölcsi és vallási törvények egymást kölcsönösen szabályozzák is. A vallás hat az erkölcsre és az erkölcs is hat a vallásra. Az ember által alkotott törvények nemcsak áthághatók, néha még bizonyos értelemben büntetlenül is, de alakíthatók és változtathatók is. Volt olyan időszak, amikor a házasságtörés bűnnek számított és voltak következményei, ma nem számít bűnnek. Volt olyan időszak, amikor az engedetlen gyermek elfenekelése a nevelés természetes részét képezhette, ma gyermekbántalmazásnak minősül még a legenyhébb formája is és bűncselekménynek számít.

3. A törvények harmadik csoportja pedig Isten kijelentett törvénye. Ez annyiban hasonlít az emberi törvényekre, hogy főleg erkölcsi és vallási kérdésekben szabályozza az ember életét. Annyiban viszont különbözik tőlük, hogy Isten kijelentett törvényei örök és változhatatlan törvények. A 119. zsoltár így magasztalja Istent:

Bővebben: Hogyan tekintsünk a Törvényre?

Nyomtatás

A megváltozhatatlan ígéret

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:15-18

Lekció: 2Pt 1:3-4

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mielőtt a mai üzenetünkre rátérek szeretnék egy kicsit beszélni a végrendeletekről. Ha valaki a hagyatékáról nem végrendelkezik, akkor a törvény szabályozza azt, hogy a hagyatékot hogyan kell megosztani az örökösök között. Amikor azonban végrendelkezik, akkor bizonyos törvényi keretek között maga határozhatja meg azt, hogy az örökösei hogyan osztozzanak az örökségen. Ha élete során úgy érzi, hogy a végrendelete nem megfelelő, akkor a végrendeleten változtathat, kiegészítheti, törölhet belőle – szóval átírhatja. Annyiszor teheti, amennyiszer úgy látja, hogy ez szükséges. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha az örökös a végrendelettel nem elégedett, akkor ha van rá jogi lehetősége, a végrendeletet megtámadhatja a bíróság előtt és a bíróság módosíthatja a végrendeletet az örökhagyó halála után, ha ezt indokoltnak látja.

A régi görög jogban ez egészen máshogy volt. Ha valaki elkészítette a végrendeletét, azon már senki sem változtathatott, sőt ki sem egészíthette; ezt még az örökhagyó sem tehette meg. Nem változtathatta meg kénye-kedve szerint. Amit egyszer kimondott és leíratott, annak úgy kellett maradnia.

Pál apostol ezt a jogi intézményt igyekszik bemutatni arra, hogy bemutassa miért nem lehetséges, hogy az ember a törvény cselekedetei által üdvözüljön. Mai alapigénk a Gal 3:15-18 és a megváltozhatatlan ígéretről szól.

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Bővebben: A megváltozhatatlan ígéret

Nyomtatás

A cselekedetekben bízók átka

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:10-14

 Letöltés, meghallgatás!

 

A Bibliában olvasunk egy ősi történetet1, amikor egy pogány király el szeretné érni, hogy Izráel népe átok alá kerüljön. Felbérel egy pogány prófétát, hogy átkozza meg Izráelt, mert félt tőlük. Fölmegy a pogány próféta – Bálámnak hívják – és amikor ki akarja mondani az átok szavait, csak áldást tud mondani. Reklamál is a király, hogy nem ezért fizetek – próbálkozik is erősen a pogány próféta, de akárhogy is akar átkot mondani, csak áldást tud.

Sokszor hallunk áldásról és átokról. Halljuk, ahogy okkult módon átkot mondanak emberekre; sokszor még félünk is az átkoktól – bár Isten Igéje világosan bátorítja a hívőket azzal, az istenfélő embernek nincs félnivalója mások megátkozásától, mert az nem fog rajtuk. Ugyanakkor keressük azokat az utakat, módokat, amelyek alapján bizakodhatunk abban, hogy áldás alatt van az életünk, áldott emberek vagyunk.

Isten Igéje egészen más megvilágításba helyezi az átok és áldás kérdését, mint ahogy arról az Isten nélkül élő emberek képzelegnek. Mert mind az átok, mind az áldás nem pusztán a babonák világába tartozó dolgok, hanem nagyon is valóságosan jelen vannak az életünkben és hatnak rá. De egészen máshogy, mint ahogy általában elképzelik az emberek.

Bővebben: A cselekedetekben bízók átka

Nyomtatás

Ábrahám áldása

Olvasóink értékelése:  / 1

Alapige: Gal 3:6-9

Lekció: 1Móz 15:1-6

 Letöltés, meghallgatás!

 

A Szentírás a nagy ősatyát Ábrahámot minden hívő atyjának nevezi1. Ábrahám ezért az egyik legfontosabb személyiség az Ószövetség és az Újszövetség hívői között. Bár már Ábrahám előtt is éltek áldott hívő emberek – Ábelt, Énokot és Noét említi meg Mózes első könyve, akik ugyanúgy a hit példaképei, mint a későbbi hívők, Mózes, Gedeon, Dávid, Sámuel vagy Dániel, és hosszasan lehetne sorolni a neveket, Ábrahám mégis valamennyi közül valami különös módon kiemelkedik. Ezek a hitpéldák mindannyiunk számára fontosak, de Ábrahám több mint hitpélda a számunkra. Kálvin úgy fogalmaz Ábrahámmal kapcsolatban, hogy „ő nemcsak példa, hanem szabály is.”

Ábrahám hitét úgy állítja elénk az Írás, hogy csak az tekinthető bibliai értelemben hívőnek, akinek hite olyan, mint Ábrahámé.

Remélem, akik a múlt heti igehirdetést befogadták, azok emlékeznek arra, hogy miben is ragadtuk meg Ábrahám hitének különlegességét. Abban, hogy Ábrahám hite több volt mint egy általános hit Istenben – Isten létezésében, Isten hatalmában, Isten jóságában, Isten szeretetében; miben volt ennél több Ábrahám hite? Abban, hogy hitt Istennek. Ma azt szeretném átadni nektek, hogy milyen következménye van annak, ha a hited olyan mint Ábrahám – azaz hited több mint egy bizonyos hit Istenben – a hited olyan hogy Istennek hiszel. Mai alapigénk a Gal 3:6-9

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

Bővebben: Ábrahám áldása

Nyomtatás

Ábrahám hitt ...

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:6

Lekció: Mk 10:17-27

 Letöltés, meghallgatás!

 

Minden keresztyénségét vállaló és megvalló testvér valamilyen formában találkozott már a világ fiai részéről azzal az önigazoló ellenvetéssel, hogy „Hiszek én Istenben. Nem kell ahhoz templomba járni, hogy Istenben hihessek.” A kérdés a következő: igaznak fogadhatjuk-e el ezt az állítást? … Hát persze, hogy igaznak fogadhatjuk el. Miért ne hihetne bárki Istenben, aki nem követ semmilyen vallást és nem jár semmilyen vallásos közösségbe. Természetesen hihet Istenben.

A tapasztalatom azonban az, hogy ha ezzel kapcsolatban komolyabb kérdésekre kerül sor, például – kicsoda az az Isten, akiben hisz és honnan tudja, hogy Isten olyan, amilyennek ő hiszi, erre már valamilyen zavart válasz érkezik; de olyan is volt már, hogy valaki azt mondta: „Nem tudom.” Tehát az emberek hisznek valamiféle istenben – de sokszor bizony fogalmuk sincs arról, hogy ki ez az isten, akiben hisznek, milyen ez az isten, akiben hisznek; és legtöbbször valójában azt sem tudják megmondani, hogy mi alapján hisznek benne. Hogy a mi keresztyén kultúrkörünkben ez a kitalált isten nagyon hasonlít a Biblia Istenére, az nem véletlen, hiszen az európai kultúrában az általános istenfelfogásra mégiscsak a bibliai keresztyénség istenképe nyomta rá a bélyegét.

Ezeken az embereken vajon segít-e a hitük akkor, amikor az örökkévalóság kérdésével kell szembenézniük; amiben benne van a halállal való szembenézés is. Ott minden elhomályosodik, bizonytalanná, kétségessé válik. Mit tudnak kezdeni a bűneik kérdésével – a bűnbocsánat kérdésével; oda tudnak fordulni egy ilyen bizonytalan istenhez? Csak kérdéseket teszek fel – senki helyett nem akarok én válaszolni.

Válaszoljon azonban a Biblia. Az a Biblia, amelyik azt állítja, hogy Isten előtt – az egyetlen, élő és igaz Isten szemében egyetlen módon lehetünk igaz emberek: a Jézus Krisztusba vetett hit által. És ahogy a Biblia ezt a hitet leírja azt Pál apostol a Galatákhoz írt levelében Ábrahám példáján szemlélteti. A Gal 3:6-ban a következőt olvassuk:

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”

Bővebben: Ábrahám hitt ...

Nyomtatás

Hogyan kaptál Szentlelket?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:1-5

Lekció: Apcsel 13:44-48

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mikor és hogyan kezdődik el a keresztyén élet? Vagy hadd kérdezzem személyesebben: neked hol és mikor kezdődött el a keresztyén életed? Akkor, amikor keresztyén családba születtél? Akkor, amikor megkereszteltek? Akkor amikor elkezdtél templomba járni? Vagy akkor kezdődött el a keresztyén életed, amikor konfirmáltál a gyülekezet előtt? Hogyan válasznál erre a kérdésre? A felsoroltak közül melyiket választanád?

Ha valaki ezek közül gondolatban bármelyiket választotta, akkor rossz nyomon jár. A keresztyén életnek ezek a külső megnyilvánulásai, de nem ezekkel kezdődik a keresztyén élet. A keresztyén élet akkor kezdődik, amikor hittel megragadod és átéled azt, hogy

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.1

Múlt héten a végszavunk az volt: Keresztyénségem Krisztus élete bennem, vagy csak a felszíni szöveg? – A keresztyén életnek az előbb felsorolt külső megnyilvánulásai nagyon könnyen válnak felszíni szöveggé.

Éppen ezzel a felszíni szöveggel harcol Pál apostol a Galatákhoz írt levelében – de ha lehet ilyet mondani, náluk bizonyos értelemben súlyosabb a helyzet, mint sok mai keresztyén életében, akik még soha nem lépték át ennek a titoknak a küszöbét, hogy többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Isten szemszögéből nézve szánalmas és nyomorult az az élet, amely pusztán a külsőségeivel: keresztelés, konfirmálás, hittan, templombajárás, adakozás – esetleg közösségi szolgálat tudják leírni a keresztyénségüket. De még szánalmasabb és nyomorultabb Isten szemszögéből az az élet, amely már ismerte a keresztyénségnek ezt az életmegújító, friss, éltető oldalát, majd visszaredukálja az egészet a törvény cselekedeteinek és vallásos külsőségek szintjére. Valós-e ez a veszély? Elveszítheti-e a keresztyénségünk ezt a benne lüktető életet, hogy valami szánalmas utánzattá torzuljon? A bibliai, apostoli tanítás számol ennek reális lehetőségével. Idézzük fel egy kicsit azt, ahogy a Galata levél kezdődött:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; … egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.2

Bővebben: Hogyan kaptál Szentlelket?

Nyomtatás

Ki vagyok én?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:19-21

Lekció: Mt 16:24-26

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nemrég egy beszélgetésben kérdésként felmerült azzal kapcsolatban, hogy egészen közel került az orvostudomány ahhoz, hogy emberi fejátültetést hajtson végre, hogy ez etikai oldalról nem vet-e fel kérdéseket? Utánanéztem a kérdésnek és a következőket tudtam meg.

Előreláthatólag még ebben az évben sor kerül az első ilyen műtétre, amelyre konkrétan két éven át készültek. Egy fiatal orosz férfi Valerij Szpiridonov önként vállalta, hogy aláveti magát ennek a műtétnek. Ő gyakorlatilag a születése óta gerincvelői izomsorvadásban szenved, és azt reméli, hogy nem kell többé mozgásképtelen testben élnie.

Ahogy gondolkoztam ezen a problémán a figyelmem az etikai kérdés felől, egyre inkább a lélektani kérdésre terelődött. Tegyük fel, hogy a műtét sikeres lesz, és nemcsak a műtét, hanem az azt követő gyógyulás is, és ez a férfi egy olyan testben élhet tovább, ami képes mozgásra – vajon fel tudja-e majd dolgozni azt a kérdést, hogy kicsoda ő valójában? Hiszen a feje egy teljesen másik testre lesz átültetve, valaki másnak a testére. Harminc évig egy testben élt, amivel azonosult – ha fájdalmasan és sok szenvedéssel telten is, de ő volt az – az új testtel kicsoda ő valójában? Nincsenek erre válaszok, kérdés, hogy lesznek-e; de vajon nekünk, akik keresztyéneknek valljuk magunkat nem kell megküzdenünk hasonlóval?

Miért mondom ezt? Azért mert a megigazulás kérdésénél a múltkor ott hagytuk abba, hogy miután Isten bennünket nem a törvény megtartása által tekint igaznak, hiszen a törvény megtartása által senki sem lehet igaz Isten előtt, hanem Krisztusban találtatunk igaznak, ez nemcsak az Isten előtti helyzetünkben hoz változást, hanem egy változást bennünk is végbevisz.

Úgy fogalmaztam: „amikor Krisztussal találkoztál és felismerted bűnöd igazi mélységét és átadtad magadat Krisztusnak, valaki meghalt benned. Ez a valaki te voltál. És egy kérdésünk is maradt a múlt héten: „ha egész bűnös valóm meghalt a törvény által a törvénynek és egész bűnös valómat vitte fel Jézus a keresztre, akkor ki él bennem?” És akkor ki vagyok én? Erről szól ma Isten üzenete a Gal 2:19-21 alapján.

Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Bővebben: Ki vagyok én?

Nyomtatás

Vajon Krisztus a bűn szolgája?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:17-21

Alapige: Gal 2:17-21

 Letöltés, meghallgatás!

 

„Gyermekem! Várlak! Minden meg van bocsátva!”

Ez a mondat fejezi ki legjobban a hit általi megigazulás üzenetét, amelyet az evangélium hirdet a számunkra és amely az apostoli tanításban ér el hozzánk.

De vajon véget ér-e itt az evangélium? Mert az nem kérdés, hogy ez az evangélium alfája, de itt van az ómegája is?

A keresztyénség gondolkodástörténetében ez újra és újra felszínre merülő kérdés, amely sok feszültséget és meghasonlást is okozott az egyházban. Mi történik az életünkben azok után, hogy elfogadtuk Isten meghívását a bűnbocsánatra, a megigazulásra és egyben az örök életre?

Ezt igyekszünk megérteni ma a Galata-levél alapján: Gal 2:17-21

Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Bővebben: Vajon Krisztus a bűn szolgája?

Nyomtatás

Megigazulás a hit útján

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:16-18

Lekció: Zak 3

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ernest Hemingway az „Álmok városa” c. novellájának elején említ egy madridi viccet, amely szerint egy spanyol apa felutazott Madridba és a feladott egy hirdetést az El Liberal c. újságban: „Paco, kedden délben várlak a Montana szállóban, minden meg van bocsátva, apád” – s erre egy egész rendőrosztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja azt a nyolcszáz fiatalembert, akik mind a hirdetésre jelentkeztek.

„Minden meg van bocsátva, apád” - Ha a Biblia c. könyvnek egy alcímet keresnénk, akkor ez a mondat jó eséllyel pályázhatna erre a pozícióra. „Minden meg van bocsátva, apád”. Vajon miért jelentkezett ilyen sok fiatal férfi erre a hirdetésre?

Két héttel ezelőtt a Galata levél fő üzenetéhez kapcsolódó két nagyon fontos fogalommal is megismerkedtünk.

1. A törvény cselekedetei – amelyek Isten törvényével összhangban álló igaz cselekedetek

2. Megigazulás – ami az ember igazzá válására utal; ez lényegében egy olyan folyamat, amikor a vádlottat a bíróságon felmentik a bűn és a vád alól, szabadon távozhat.

Azt értettük meg, hogy bár a törvény cselekedetei jó és igaz cselekedetek, ennek ellenére a törvény cselekedeteinek útján az ember nem lehet igaz Isten előtt. Ezzel szemben a Biblia a Krisztusban való hit útját ajánlja. Alapigénk a mai napon a Gal 2:16-18

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.

Bővebben: Megigazulás a hit útján