Igehirdetés

Lekció: 1Móz 12:1-9

Alapige: Zsid 11:8-10.13-14

 Letöltés, meghallgatás!

Alig van olyan ember, aki az életében egyszer-kétszer már ne költözött volna. Tudjuk, hogy mivel jár egy költözés. Óriási hercehurca. Olyankor bizony kizökken az élet a rendes kerékvágásból. Mindent bedobozolni, összecsomagolni – ilyenkor az ember kezébe kerül egy csomó olyan dolog is, amire rájön, hogy igazából nem is kell neki és megy a kukába. Aztán nekiindulni és berendezkedni az új helyen, sokáig azt sem tudni mi hol van, mindennek megtalálni a helyét és belakni az új otthont. Nem emlékszem, hogy ismernék olyan embert, aki szeretne költözni. Vagy inkább csak magát a költözést – mert nyilván az új hely várása nagy várakozással tölti el az embert, de költözéssel járó macera az általában nem hiányzik.

Na, de mi van akkor, ha úgy kell összepakolni és költözni, hogy az embernek fogalma sincs arról, hogy hova fog megérkezni? Elindul, de nem tudja hova fog megérkezni? Azt hiszem nincs ember, aki így vágna bele egy költözésbe, hacsak nem nagyon (nagyon-nagyon) muszáj.

Lekció: Zsolt 93

Alapige: 1Kor 3:17

 Letöltés, meghallgatás!

Tegnapi évzáró istentiszteletünknek ezt a címet adtam. Továbbtanulás. A reformációi emlékévünk központi gondolatává tettük azt, hogy megtanuljunk hitből élni. Földi életünkben azonban nincs bizonyítványosztás, egyáltalán nem mondhatjuk el azt, hogy megkaphatjuk a hitből való élet bizonyítványát és felsőbb osztályba léphetünk. És bár a hívő embernél az az egészséges, hogy növekedik a hitben és jó, ha mindig látjuk a növekedés irányát, de csak úgy érhetünk el újabb és újabb magaslatokat, hogy közben nem feledkezünk meg soha a hit alapelemeiről.

Ahogy elcsendesedtem azon, hogy Isten merre akar vezetni bennünket, először halkan, majd egyre erősebben elkezdett bennem visszhangozni ez a szó: szentség. Egy ijesztő szó, amitől félünk. Körülbelül úgy, mint a tökéletességtől. András testvérünk a karácsonyi prédikációban föltett egy költői kérdést: ki merné feltenni a kezét közülünk, hogy én tökéletes vagyok. És valószínűleg senki, vagy ha valaki mégis megtenné, akkor bizony magyarázatot várnánk tőle, hogy ezt mégis hogyan gondolja. Valószínűleg ugyanez lenne a helyzet, ha így kérdeznénk: ki merné feltenni a kezét, ha arra kellene válaszolni, hogy közületek ki szent? Talán még úgy is nehezen tenné ezt meg valaki, ha egyébként tisztában van a szentség bibliai fogalmával. De vajon értenék-e a többiek?

Lekció: Mt 4:1-11

Alapige: Gal 3:11

 Letöltés, meghallgatás!

Végére értünk egy olyan évnek, ami nekünk reformátusoknak komoly, hálára indító év. A reformáció 500. évének. Ennek az évnek azt a címet adtuk: Megtanulni hitből élni. Az éves igénk, amelyet minden egyes istentiszteletünk elején felidéztünk, és amelytől ebben a formában elbúcsúzunk így szól

Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”.

Az igaz ember hitből fog élni. Nagy kérdés: meg lehet tanulni hitből élni? A válasz igen, de jöjjön egy másik kérdés, éppen abból kiindulva, hogy a mai napon istentiszteleteinkből kikerül az ige: az igaz ember hitből fog élni.”Abba lehet-e hagyni ezt a tanulást? Erre pedig természetesen a válasz nem. Az életünk, és a világ újra és újra kihívások elé állít bennünket és minden új kihívás egy új tanulás.

Egy n

é

v mind felett

Egy n

é

v mind felett

Lekci

ó

É

zs 55:6­13

Alapige: Mt 1:18­25

Egy n

é

v mind felett

Lekci

ó

É

zs 55:6­13

 

Alapige: Ézs 55,6-13

Lekció: Mt 1,18-25

 Letöltés, meghallgatás!

Nevek vesznek bennünket körül ebben a világban, s magunk is viselünk nevet. Voltak korok, amikor egy-egy név, az öröklődő családnév és a kapott keresztnév sok mindent elárult: szülőhelyet, foglalkozást, tulajdonságot, jellemvonást, testalkatot, nemzetiséget és még sorolhatnánk, mi mindent. Manapság is összeköttetést jelent a le- és felmenőkkel, valamint megszólíthatóságot biztosít, és lehet az azonosítás eszköze is.

A bibliai korban adott nevek különleges vonásokkal bírtak. Beszélő nevek voltak, és az elnevezések nagy része egy teljes mondatból rövidült le egy szóvá, amely gyakran életprogramot, küldetést, végrehajtandó feladatot is adott viselőjének.

Alapige: Mt 2:11

Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

A Talentum-kör szolgálatában elhangzott a kérdés

„Jusson ám akárhány bölcs egyetlen bolondra:
a fő kérdés, hogy te a bölcs vagy a bolond vagy?”

Ki a bolond? Ki az okos? Ki a bölcs? Van egy mondás, ami szerint az okos tudja, hogy a paradicsom gyümölcs. A bölcs az, aki ennek ellenére nem teszi bele a gyümölcssalátába.

 

Alapige: Gal 3:26-29

Lekció: Jn 27:1-11

 Letöltés, meghallgatás!

A gyermekeknek két nagy kedvenc ünnepe van: az egyik a születésnapjuk. A másik a karácsony. Ez jelenti számukra azt az ünnepet, amiben semmilyen kötelezettség nem terheli őket, és ami ezért annyira közel tud kerülni a szívükhöz, amit a leggyermekibb módon a legnagyobb örömmel tudnak megélni. Abból is látszik ez, hogy ezt a két ünnepet várják a legjobban.

Amikor Jézus megkezdte földi szolgálatát azt hirdette:

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”1

Eljött az idő, ami benne volt Isten tervében és közel jött az Isten országa. Még nincs itt az örökkévaló Krisztus-király uralmának a teljessége, de már egészen közel van, hiszen eljött a Messiás, és ahhoz, hogy a hozzánk közel jött Isten országának erejét megtapasztaljuk, átéljük, arra van szükségünk, hogy megtérjünk Jézus nevében az élő Istenhez úgy, hogy hiszünk benne az evangélium alapján. Ez Jézus hozzánk szóló meghívása.

Alapige: Gal 3:26-29

Lekció: Jn 17:1-11

 Letöltés, meghallgatás!

Az utóbbi időben egy kicsit elcsendesedett a híradásokban Katalónia elszakadása Spanyolországtól. Néhány hónapja elég sokat foglalkozott ezzel a sajtó – a katalánok egy része Spanyolországtól független és szuverén államot akar létrehozni. Van azonban egy másik történet is, ami rendszerint nem kap sajtónyilvánosságot. Ez a másik történet az, ami a régi emlékeimben is megjelenik.

Amikor Barcelonában jártam most már több mint tíz évvel ezelőtt két egymást követő évben, mindkét alkalommal elmentem egy ottani evangéliumi gyülekezet istentiszteletére. Nem tudok spanyolul, de igenis azt gondoltam, hogy akárhol járok, a keresztyén testvéreimmel együtt kell ünnepelnem az Úr napját. És valódi istentisztelet és valódi ünnep volt.

Valami egészen feltűnő volt abban a gyülekezetben: voltak őshonos katalán tagjai, voltak beköltözött vagy ott született spanyolok; voltak dél-amerikaiak, voltak benne feketék, beszélgettem ott egy román emberrel, mint Krisztusban testvéremmel; és nagyszerű volt átélni azt a befogadó szeretetet, ahogy engem a magyar vendéget teljesen ismeretlenül befogadtak és köszöntöttek. Tényleg különleges titkát láttam meg Krisztusnak. Alapvetően mi egészem máshoz vagyunk szokva – részben a környezetünkből fakadóan is -; mi egy kulturálisan és nemzetileg egységes gyülekezethez vagyunk szokva. De amit ott láttam, az a kulturális és nemzeti különbségek ellenére is a Krisztusban egy keresztyének gyülekezete volt.

Az egyik elöljáró elmondta például azt, hogy tudatosan azért tartják pl. spanyolul az istentiszteletet és nem katalánul, hogy senki számára ne legyen akadály az evangélium megértésében az, hogy nem érti a katalánt, hiszen katalánul nem beszél mindenki, de spanyolul igen. Nekik ez fontos volt.

Lekció: Mt 24; 3-22

Alapige: Lk 18;8

 Letöltés, meghallgatás!

Emberi életünk kérdései két nagy kérdés köré csoportosulnak – a kezdet és a vég kérdései köré. Hogyan kezdődött minden és hogyan ér véget minden. Valóban van kezdet és van vég? És ha van kezdet, akkor az a nagy bumm, vagy az Isten „legyen” szava? És ha van vég, akkor az a nagy reccs, vagy Jézus „Bizony, hamar eljövök!” szava? És ha van kezdet, akkor mikor volt az, és ha van vég, mikor lesz az?

Alapige: Gal 3:23-25

Lekció: Jer 31:31-34

 Letöltés, meghallgatás!

Egy ismerősömnek az édesapja mindhárom gyermekének kötelezővé tette azt, hogy valamilyen hangszeren tanuljon; ezzel szemben nem tűrt vitát, muszáj volt egy hangszeren zenét tanulniuk. Volt azonban kitűzve eléjük egy cél. Ha elérnek egy bizonyos szintig, és leteszik az ahhoz tartozó vizsgát, eljátszák a vizsgadarabot, dönthetnek arról, hogy tanulnak-e továbbra is zenét, vagy inkább abbahagyják. Addig azonban muszáj volt zenélni tanulni. Mi volt az apa szándéka? Elsősorban nem az, hogy megszeressék a zenét; az emberek általában szeretik a zenét – ki ilyet, ki olyat, de szeretik. A célja az volt, hogy értsék a zenét, márpedig a zenét érteni igazán csak úgy lehet, ha az ember tanulja azt, néha nehezen, néha kínzóan, de tanulja. Az apa mondhatta volna azt is: tanuljanak, ha akarnak. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy tanulniuk kell, hogy valami többet és mélyebbet lássanak meg a zenéből. Ha pedig egy bizonyos szintet elérnek, abbahagyhatják ha akarják, vagy folytathatják. Ez nyűggel jár? Ez konfliktusokkal jár? Igen. De ha többet akart elérni a gyermekeinél, akkor ezt a konfliktust vállalnia kellett. A háromból kettő, amikor elérte a kitűzött célt, abbahagyta, egy folytatta. De akkor már az apa is elengedte a másik kettőt, mert a kitűzött cél teljesült – a többi már az ő döntésük volt.

A múlt héten arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan tekintsünk a törvényre, amit Isten adott. Az egyik amit megértettünk …

A helyes diagnoszta; vagyis tisztán és helyesen világít rá a születésünktől hordozott természetünkre, ami miatt nem vagyunk igazak isten előtt, hanem bűnösök. Így értettük meg:

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok