Igehirdetés

Nyomtatás

Mózes találkozása Istennel

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 2Móz 3:1-15

Lekció: Jn 8:48-59

 Letöltés, meghallgatás!

Életem egyik legmeghatározóbb élménye az, amikor a katonaságnál egy januári fagyos, ködös hajnalon a várpalotai tüzérségi lőtéren fagyoskodtunk a lövegek körül és az egyik fiatal katona a fagyoskodás, kínlódás között elkezdte szidalmazni Istent, hogy milyen gonosz és rosszindulatú. Ennek kapcsán tettem neki bizonyságot Istenről, amire az volt a válasz, hogy Istenben ő ugyan nem fog hinni egészen addig, amíg kezet nem fog vele. Elmondtam neki, hogy ezt azért ne várja, mert akkor sem sokan hittek benne, amikor kézzelfoghatóan járt itt a földön. És akkor szabott egy feltételt. Ha Isten van és hall minket, akkor süssön ki a nap. Erre azon a nagyon fagyos és ködös januári hajnalon nem sok esély mutatkozott. Emberileg még most sem értem azt a határozott bátorságot, amivel kijelentettem neki: meglátod, hogy ki fog sütni a nap. Egy evangélikus fiúval azután egy alkalmas pillanatban imádkoztunk azért, hogy Isten tegyen bizonyságot magáról. És délre nem egyszerűen kisütött a nap, hanem olyan meleg lett ott január első hetében, hogy még a pufajkát is levettük, a löveg pedig beleragadt a sárba.

Bővebben: Mózes találkozása Istennel

Nyomtatás

Ahogy Isten felkészít

Olvasóink értékelése:  / 0

Lekció: Zsid 11:24-26

Tudjuk azt, hogy Isten nagyon sokszor máshogy méri az időt, mint mi. Mégis, ha a mi életünkben nem cselekszik tüstént, akkor úgy érezzük, hogy cserbenhagyott bennünket. Ha nem akkor teljesíti a kéréseinket, amikor mi azt szeretnénk, akkor úgy érezzük, hogy cserbenhagyott minket. Ha nem úgy cselekszik, ahogy mi azt a legjobbnak gondoljuk, úgy érezzük, hogy már nem is szeret. Nem vagyunk fontosak a számára – cserbenhagyott bennünket.

Vajon mit érzett Jób, amikor mindent elveszített, amit fontosnak érzett – és nem kapott választ gyötrő kérdéseire? Azt, hogy Isten cserbenhagyta őt.

Isten cserbenhagyja-e választottait? Kiálthatunk-e úgy, ahogy Jézus kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”1

Mózes életének következő szakaszában erre is keressük a választ, illetve ezen keresztül arra, hogy Isten hogyan készíti fel választottait arra, hogy véghezvigye életükben az ő nagyszerű terveit. Mai alapigénk a 2Móz 2:11-25

11Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. 12Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. 13Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? 14Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.

15A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. 16Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. 17De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. 18Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? 19Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. 20Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! 21Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát. 22Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. 23Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. 24Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. 25Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Bővebben: Ahogy Isten felkészít

Nyomtatás

Mózes születése

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 2Móz 2:-1-10

Lekció: Zsid 11:23

 Letöltés, meghallgatás!

A múlt héten megismertük – ill. felidéztük – azt a történelmi környezetet, amelybe Mózes megszületett. Izráel népe kb. 400 évig tartózkodott Egyiptomban, ennek első részében jólétben és békében élt, és ekkor a nép lélekszáma robbanásszerűen növekedett, majd tömegüktől a fáraó megijedve, előbb megnehezítette az életüket kényszermunkával, mivel azonban a nép ezek után is tovább növekedett és megtelt velük az ország, radikálisabb eszközökhöz nyúlt azzal, hogy elrendelte a héber újszülött fiúk megölését. Ez az az előzmény és történelmi környezet, amelybe Mózes megérkezett. Így olvassuk most el Mózes születésének történetét a 2Móz 2:1-10-ből.

Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. 6Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.

Bővebben: Mózes születése

Nyomtatás

Egy másik idősebb testvér

Olvasóink értékelése:  / 1

Egy másik idősebb testvér

Alapige: Lk 15:32 Lekció: Lk 15:1-10

 Letöltés, meghallgatás!

A múlt héten vasárnap befejeződött az Aliansz imahét, amelyen napról napra „A tékozló fiú”-ként ismert példázat nyomán értettük meg Isten üzeneteit a kegyelemről. Az üzenet azonban nem ért véget a múlt héten, előre jeleztem, hogy a példázatról ma még egyszer szeretnék szólni.

A múlt héten a következő dolgokat láttuk meg az idősebb testvér személyére összpontosítva.

1. Az egész példázat eredeti címzettjei elsősorban nem azok, akik elszakadva és az atyától távol élve tékozolják el életüket. Bár a példázat róluk is szól, azokról, akik ebből a távoli, elveszett, a bűn mélységének állapotából visszatalálnak az Atyai házba, de mégsem nekik. A példázat elsősorban azoknak szól, akik ott vannak az atyai házban, mindig az Atyával vannak, élvezik az atyai ház jólétét, benne vannak az atyai ház kegyelmi helyzetében és kiváltságában, de azt gondolják, hogy ez az ő érdemük, és amikor tékozló testvéreik meglelik Atyjuk visszafogadó és ölelő szeretetében a kegyelmet nemhogy örülni nem tudnak Atyjuk testvérük iránti rajongó és örvendező szeretetének, hanem távol akarnak maradni az üdvösség ünnepétől, nem akarnak együtt örülni és ünnepelni Atyjukkal és a házban levőkkel, hanem távol állva duzzognak és vádaskodnak. Azt is elmondtam, hogy a templomban jellemzően az idősebb testvérek ülnek. Nagyon nehéz ezt a példázatot jól érteni, ha egyébként idősebb testvérként mi a fiatalabb testvérrel akarunk azonosulni. Az totálisan félrevezet bennünket saját valós állapotunk meglátásától.

2. Az idősebb fiú duzzogó ellenállása mögött két nagyon komoly vád fogalmazódik meg az Atyával szemben: az apja jobban szereti a bűnösebb testvért, sőt őt szereti igazán és ezért az apja igazságtalan vele szemben.

3. Az apa erre a vádra válaszol, és válaszának első felében elmondja a fiának, hogy egyrészt szereti: „Fiam, mindig velem vagy”; másrészt azt is elmondja, hogy nem igazságtalan vele: „mindenem a tiéd”. De az apa válasza nem ér véget abban, hogy kemény szívű, duzzogó és vádaskodó fiát megerősíti abban, hogy a szeretete iránta töretlen, és az örökségét semmi sem veheti el. Visszatekintésül ennyit, ennél persze sokkal mélyebbre mentünk, ha valaki nem lehetett itt, vagy szeretné újra felidézni a honlapunkon megtalálja az igehirdetést a bal oldalon a „friss istentisztelet”cím alatt.

Az apa azonban ennél többet is elmond. Elmondja azt,hogy ebből az állapotából és helyzetéből fakadóan milyennek kellene lennie a szívének. Ezen csendesedjünk ma el, hogy tud-e ilyen lenni a szívünk, és ha kell kérjük Atyánk bocsánatát, hogy megújítson minket. Ma az apa idősebb fiának adott válaszának második felét nézzük meg. Lk 15:32

Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.

Bővebben: Egy másik idősebb testvér

Nyomtatás

"Mindig velem vagy és mindenem a tiéd"

Olvasóink értékelése:  / 0

Mindig velem vagy és mindenem a tiéd

Alapige: Lk 15:31      Lekció: Lk 15:11-32

 Letöltés, meghallgatás!

Ezen a héten estéről estére annak a példázatnak az üzeneteit vettük át, amelyet úgy ismerünk, hogy a tékozló fiú példázata. Azt is tudjuk azonban, hogy ez a példázat nem egy tékozló fiúról szól, hanem két tékozló fiúról, és bizonyos értelemben sokkal még inkább egy tékozló apáról. Mindhárom szereplőről el lehet mondani, hogy tékozló, bár más-más értelemben.

A példázat a Biblia legismertebb szakaszainak egyike. Van benne egy fiú, akinek fullasztó volt az apai ház légköre és rendje. Nem azért, mert az a légkör olyan rossz volt, hanem azért, mert ő akart máshogy élni. Ezért kikérve örökrészét a lehető legmesszebb ment az apai háztól, hogy megvalósítsa az álmait; ezek az álmok csalókák voltak és súlyos tragédiába torkolltak. A tragédia mélypontján – amikor a fiúnak már nem maradt semmije, sem pénze, sem barátai, de még emberi méltósága sem, csak maradt egy emléke az apai házról – ez a fiú magába szállt és meglátta önnön magát saját sötétségeiben; ekkor úgy döntött, hogy bűnbánattal hazatér apjához és annyi kegyelmet kér, hogy lehessen egy szolga abban a házban, ahol korábban fiú volt. Álmában nem gondolta volna, hogy ismét fiú lehet a házban. Az apa azonban nagy örömmel fogadta vissza meghalt és elveszett fiát; azzal az örömmel, hogy a fiú halott volt, de újra él, elveszett, de újra meglett. Ez a visszafogadás pedig nagy örömmel és lakodalmas ünnepség keretében történt. Eddig szól a példázat első fele.

De a példázat nem ér itt véget. Van egy másik fiú is. Az idősebb, a fő örökös, aki otthon maradt az apai házban. Öccse hazaérkezésekor is dolgozott a mezőn. Csak munka után hazaérve tudta meg, hogy mi történt. Olyan keserű harag töltötte el a szívét, hogy be sem akart menni a házba. Apja azonban kiment hozzá és kérlelte őt, hogy csatlakozzon. De ez a kérlelés nem hatotta meg a szívét, sőt apjának szemére hányta azt, hogy ő soha semmi jót nem kapott az apjától, még egy gidácskát sem, hogy mulathasson a barátaival, bezzeg amikor a hóhányó hazaérkezett a hízott borjút vágta le és úgy ünnepel zenével és tánccal. Idáig vettük a héten a példázatot. És most hallgassuk meg az apát, amit ennek a fiúnak mond. Legalábbis az első felét, erre fogjuk ma helyezni a hangsúlyt. Lk 15:31

Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.

Bővebben: "Mindig velem vagy és mindenem a tiéd"

Nyomtatás

A kijelentés harmóniája

Olvasóink értékelése:  / 0

A kijelentés harmóniája

 

Alapige: Jn 1:17

Lekció: Jn 1:1-18

 Letöltés, meghallgatás!

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

Amikor János evangéliumának bevezetőjeként leírja az Ige megjelenését a világban, lépésről lépésre építi fel azt, hogy a kezdetben már létező és örökkévaló Igét bemutassa mint Isten tökéletes kijelentését, aki belépett a világba.

Az, aki már kezdetben volt, aki maga Isten, lénye teljesen egy Istennel, egyszer csak belépett a világba, mint Isten tökéletes kijelentése.De – ahogy János az első levelében leírja – ez az Ige, ami kezdettől fogva volt, szemmel láthatóvá lett, kézzel tapinthatóvá és az ember számára megfigyelhetővé. Elindul János az örökkévalóságtól és megérkezik a térben és időben, az ember számára is érzékelhetően látható és hallható názáreti Jézushoz, aki az emberré lett Isten, az Isten Fia, aki ember voltában a láthatatlan Isten képmása és tökéletes visszatükröződése a világban és így a legtökéletesebb isteni kijelentés.

De mit hozott Jézus Krisztus a világba?Ez kell – vagy kellene, hogy legyen – az emberi egyik nagy kérdése. Mert jó, hogy eljött Jézus a világba, de mit hozott? Miért volt fontos, hogy Isten így jelentse ki magát az embernek?

Nos alapigénk azt mondja, hogy Jézus Krisztus a világba a kegyelmet és az igazságot hozta el.Ezt úgy mondja el János, hogy Isten kijelentésének csúcspontja és egyben végpontja is Krisztus. Ezért kezdi a Zsidókhoz írt levél is azzal a Jézusról szóló bizonyságtételt, hogy

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.1

Mi az, amit ma jó lenne megértenünk?

Bővebben: A kijelentés harmóniája

Nyomtatás

Az egyetlen Atyához vezető út

Olvasóink értékelése:  / 1

Alapige: Jn 14:6

Lekció: Mk 10:17-27

 Letöltés, meghallgatás!

A gazdag ifjúval történtek nagyon megdöbbentette és szerintem meg is ijesztette a tanítványokat, hiszen Jézus arról beszélt, hogy az embernek, emberi erőfeszítéssel kisebb az esélye bemenni az Isten országába, mint a tevének átmenni a tű fokán.

Jézus mégsem azért jött, hogy az embereket elkeserítse egy örök érvényűen változhatatlan kárhozott állapot miatt, hanem azt, hogy ő feloldja ezt a lehetetlenséget. Vagyis lehetségessé tegye a lehetetlent – az embernek legyen mégis esélye bemenni a mennyek országába. Mai alapigénk arról szól, hogy mégis milyen úton lehet a mennyei Atyához menni.

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Bővebben: Az egyetlen Atyához vezető út

Nyomtatás

Örök élet kenyere

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Jn 6:35

Lekció: Jn 6:58-69

 Letöltés, meghallgatás!

Folytatjuk azt a sorozatunkat, amelyben azt vizsgáljuk, hogy mit mond a Messiás önmagáról. Ma a János evangéliumában található első ilyen kijelentésen keresztül szól hozzánk a Szentlélek. A sorozatot szándékosan nem sorrendben állítottam össze, hanem a mai üzenetet hozzákapcsoljuk az úrvacsora ünnepléséhez is, ezért szóljon most alapigénk a Jn 6:35-ből

Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

Amint látjuk Jézus itt valami olyanhoz hasonlítja magát, amely létezésünk egyik alapfeltétele. A kenyér olyan alapvető élelmiszer, amely minden más élelemnek is kifejezője. A hét „én vagyok” kijelentés közül még egy van, amelyben Jézus létezésünk szempontjából ennyire alapvető és nélkülözhetetlen dologhoz hasonlítja magát. Ez a világosság, amiről már beszéltünk. Minden hasonlat az Ő egyetlenszerű, semmi és senki máshoz nem hasonlíthatóságát mutatja be, de ezekben egyszerűen azt mondja: létezésünk nélküle lehetetlen.

Bővebben: Örök élet kenyere

Nyomtatás

Nagy Istenünk és Megváltónk dicsőségének megjelenése

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Zsid 9:28

Lekció: Mt 24:23-31

 Letöltés, meghallgatás!

Első eljövetelekor Jézus Krisztus azért öltött magára testet és vért,

„hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”1.

Jézus második alkalommal is meg fog jelenni, hogy megmentse azokat, akik reménykedve várják őt. Sorozatunk vége felé közeledve, amelynek célja az volt, hogy Jézust csodáljuk, mi másról beszélhetnénk, mint a mi nagy reménységünkről – az ő visszajöveteléről. Az alapige, ahonnan ma elindulunk szellemi utunkra, és Isten üzenetének megértésére a Zsid 9:28, ami együtt láttatja velünk Jézus első és második megjelenésének jelentőségét.

Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Eljön az idő, amikor a hitet a látás elnyeli. Az Írás azt mondja, hogy most „hitben járunk, nem látásban”2. Ám az utolsó trombitaszóra, amikor a halottak felkelnek, s mi egy szempillantás alatt elváltozunk3, lelki és testi látásunk egyaránt Krisztus dicsőségének lenyűgöző látványában fog részesülni.

Bővebben: Nagy Istenünk és Megváltónk dicsőségének megjelenése

Nyomtatás

A legyőzhetetlen élet

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Róm 6:9

Lekció: Jn 20:19-29

 Letöltés, meghallgatás!

Sok különleges és csodás titka van Krisztusnak, amelyben mi keresztyének hiszünk, és amely a hitünk része. De minden más azon az egyetlen titkon áll vagy bukik, ami a keresztyén hit legmélyebb alapja, ami Jézus Krisztust megkülönbözteti minden más vallás alapítójától, ami igazolja Isten erejét, Isten szeretetét, a bűnbocsánat valóságát, a halál vereségét és az örök élet ajándékát; ami élővé és hatóvá teszi a hitünket, ami azt a támaszt adja meg, hogy nekünk a mennyben otthonunk van. Ez Jézus feltámadása. Jézus feltámadása nélkül a keresztyénség egy kilúgozott okoskodás, vallásfilozófia igazi tartalom nélkül, vallás, ami sovány vigaszt nyújt ebben az életben és semmiképpen nem ment meg a haláltól. A Jézus feltámadásában való élet és a Jézus feltámadásában való hit teszi a hitet valóban keresztyén hitté. Ezért ma úgy csodáljuk Jézust, mint a halálból feltámadt Isten Fiát. Alapigénk Rm 6:9

Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.

Bővebben: A legyőzhetetlen élet