Igehirdetés

Alapige: 2Móz 20:13

Lekció: Mt 5:21-22,43-48

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha egy Biblia gondolataiban tájékozatlan embernek azt mondanánk, hogy Istennek van tíz alapvető parancsolata a Szentírásban, és megkérdeznénk arról, hogy milyen parancsolatokat találhatunk a tízben, szinte biztos, hogy mondaná azt valamilyen formában, hogy a parancsolatok közt található a „Ne ölj!”. Erre nem végeztem kísérletet, de ez a természetes reakciónk. És valóban a második kőtáblán található parancsolatok között ott található a „Ne ölj!” Meglepő módon nem a legtetején, hanem a második helyre sorolva. Ma erről a parancsolatról szeretnék beszélni a 2Móz 20:13 alapján.

Ne ölj!

Alapige: 2Móz 20:12

Lekció: Mt 15:1-9

 Letöltés, meghallgatás!

Legutóbb, amikor a Tíz Igéről – a Tízparancsolatról – beszéltünk, elértünk az első kőtábla igéinek a végére.

Röviden foglaljuk össze az első kőtábla üzeneteit.

1. Isten a szabadító, ezért azt várja népétől, amellyel szövetséget kötött, hogy ő legyen az egyetlen Isten, akinek imádatot adnak, akinek bizalmat és hitet adnak. Ennek azért is van jelentősége, mert nincs más Isten, szükségképpen más istenek tisztelete bálványimádás.

2. Istent ne akarják a saját képükre formálni, illetve a saját elképzeléseikhez igazítani, mert az is bálványimádáshoz vezet. Ezt szolgálja Isten képi kiábrázolásának tilalma.

3. Isten neve és személye legyen annyira szent előttük, hogy semmiképpen ne emlegessék nevét könnyelműen, ne használják azt hamis esküre, káromlásra és gyalázkodásként pedig véletlenül se említsék. Ellenben Isten nevének van megszentelt helye az imádatban és az ő szolgálatában.

4. Istennek adjanak tiszteletet azzal is, hogy egy héten egyszer le tudnak állni a saját dolgaikkal – el tudják engedni mindazt, amivel foglalkoznak, hogy egyrészt Isten előtt ünnepelni tudjanak, másrészt ezt az ünnepet meg tudják élni a testvéri és családi közösségben. Ha valóban át tudod engedni ezt a napot Istennek, azt fogod tapasztalni, hogy ő nem elvesz tőled valamit, hanem sokkal többel megajándékoz a vele és az egymással töltött időn keresztül.

Alapige: 5Móz 5:12-15

Lekció: 2Móz 20:8-11

 Letöltés, meghallgatás!

Az ünnepek és az imahét miatt egy hosszabb időre megszakadt a Tíz Igéről szóló igehirdetéssorozat. Eddig az első három igéről beszéltünk, amelyben az fogalmazódott meg, hogy az az Isten, aki szabadítással ajándékozta meg meg népét, Izráelt kizárólagos igényt tart népére. Tanítja őket arra, hogy egyedül ő legyen az Istenük, ugyanakkor őt, a láthatatlan Istent semmilyen módon ne próbálják kiábrázolni, hiszen semmilyen teremtmény nem alkalmas arra, hogy a teremtőről képet adjon; a 3. ige kapcsán pedig szó volt arról a kiváltságról, hogy Isten kijelentette nevét népének, de nem azért, hogy ezzel a névvel visszaéljen, akár gyalázva azt, akár hamisan használva, hanem azért, hogy neve által tekintélye legyen közöttük, akit segítségül hívhatnak és akinek a nevét dicsőíthetik a világban ezzel is tisztességet szerezve a hatalmas és egyetlen Istennek.

A 4. ige még mindig az első kőtáblán szereplő parancsolat, amely így még mindig közvetlenül az igaz Isten helyes tiszteletére hív. Két változatban található meg Mózes könyveiben, az előbb az ismertebb változatot hallottuk, most pedig a ritkábban idézett változatot szeretném felolvasni és ennek kapcsán beszélni az Úr nyugalomnapjáról. 5Móz 5:12-15

12Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. 13Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

Alapige: Gal 3:11

 Letöltés, meghallgatás!

1517. neves évszám az egyház történetében. Természetesen nekünk református hitű embereknek ez az évszám kedves évszám is, hiszen ekkor történt az a fordulat az egyház történetében, amely visszafordította az embereket és az egyház egy részét Isten kijelentett igéjéhez. Természetesen a protestáns egyházak – és gyülekezetek – nem akarnak elmenni szótlanul ez évforduló mellett. Mégiscsak kerek évszám: 500 éve történt.

1517-ben a német szerzetes és teológiaprofesszor Luther Márton október 31-n kiszögezte híre 95 pontos vitatételeit a wittenbergi vártemplom kapujára arról, lényegében arról, hogyan juthat valaki üdvösségre, hogyan találhat bűnbocsánatot és igazságot az irgalmas Istennél.

Mi vezette ide Luthert? Egy felismerés, amelyre bibliaolvasása nyomán jutott. Egy ige, amelyet most a Gal 3:11-ből olvasok.

az igaz ember hitből fog élni”.

Tags: ,
© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok