Lekció: Mt 13,1-23

Alapige: 1Móz 32,23-33

 Letöltés, meghallgatás!

Papp András igehirdetése.

 

Lekció: 1 Móz 8:6-12

 

Letöltés, meghallgatás!

Alapige: 1Móz 12:1-3; Jn 10:10

Letöltés, meghallgatás!

Alapige: 1Móz 19:1-9a

Lekció: 1Pt 2:6-10

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-12-11.mp3{/audio} 

 

 

Isten két szövetségét vizsgáltuk eddig az Ószövetségből, amelyek mind előretekintettek a Krisztusra. A Noéval kötött szövetség végső igei összegzése, amit aranymondásként vittünk haza: „Hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.1 Az Ábrahámmal kötött szövetség legvégső következtetése pedig a jeremiási ígéretben összpontosult a számunkra: „Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel.”2

Isten országának története azonban nem állt meg itt. Isten azt a szövetséget, amit Ábrahámmal kötött, először megújította Ábrahám fiával Izsákkal, és azt mondta neki: „... neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak.”3 Ezután a testvére elől menekülő Izsáknak Isten megjelenik Bételben, és neki is megerősíti szövetségi ígéretét „Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, … és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy …”.4

Ekkor Jákób még nem tudhatta, hogy idős fejjel egész családjával Egyiptomba fog költözni, és utódai ott 400 évig rabszolgák lesznek, és ez alatt az időszak alatt az ígéret el lesz rejtve. 400 évig semmi nem látszott ebből az ígéretből, míg Isten újra meg nem erősítette azt Mózesen keresztül.

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 17:1-7

Lekció: Zsid 11:8-19

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-12-04.mp3{/audio}

A karácsony előtti adventi időszak egy különösen is veszélyes időszak. Lelkipásztori tapasztalataimból kiindulva veszélyesnek tartom három szempontból is.

Veszélyesnek tartom a mohóság és kapzsiság kísértése miatt. Ilyenkor mindenki vásárol. És ilyenkor ezrével tolják az orrunk alá azokat a dolgokat, amelyekre nincs is szükségünk, valójában eszünkbe sem jutott, hogy akarunk olyat, amíg, amíg meg nem láttuk azokat.

Csak egy szomorúan jellemző példa, ami engem eléggé kiakasztott. Egy óvodában olyan foglalkozást végeztek a gyerekekkel, hogy ki milyen ajándékot szeretne a mikuláscsizmájába. Megvolt a mikuláscsizma sablon és a gyerekek reklámújságokból vághatták ki, és ragaszthatták rá a mikuláscsizmára, hogy mit is szeretnének ajándékba. Talán értjük, hogy ez mit jelent: megöli a tiszta gyermeki vágyakat és fantáziát, megöli a kreativitást. Reklámújságokból vághatnak ki olyan dolgokat, amiket szeretnének. Az advent egy veszélyes időszak a mohóság és kapzsiság kísértése miatt.

Veszélyesnek tartom a depresszió kísértése miatt. Ez az időszak annyi vidámsággal és várakozással van tele – de ez csak tovább rontja a helyzetét azoknak, akik magányosak, betegek vagy lehangoltak.

Veszélyesnek tartom a túlhajszoltság kísértése miatt. Úgy tűnik mindenki rohan. Ott a rengeteg megvenni és elkészíteni való ajándék, ott a vendéglátás előkészítése és az ünnepi dekoráció elkészítése – és mindez a határidők szorításában.

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 8:20-9:17

Lekció: Ézs 54:7-10

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-11-27.mp3{/audio} 

 

 

Ha elhatározod, hogy egy utat építesz egy városból egy másikba, akkor egészen addig nem teszel egy kapavágást sem, amíg nem tudod azt, hogy melyik várost szeretnéd elérni. Akkor kezded el a tervezést, a papírmunkát és az építési munkálatokat, ha tudod, hogy melyik várost akarod elérni az úttal. Minden dolognak, amit kezdetben teszel, a végső cél ad értelmet.

Keresztyén hitünk egyik alapvető tanítása, hogy a történelem Istennek egy olyan épülő országútja, ami egy meghatározott jövő felé halad. A történelem nem egy olyan ember bolyongása az erdőben, aki eltévedt és nincs iránytűje, hanem egy olyan épülő országúthoz, ami a teremtéstől a beteljesülésig vezet, Isten által megtervezetten, aki mindent az ő befolyásolhatatlan szempontjai szerint irányít a jövőben. A történelem nemcsak egyszerűen halad előre a bizonytalan semmibe, hanem nagyon határozottan tart valahova. Ezt a célt Isten kijelölte már a világ teremtése előtt és minden cselekedete, minden történés minden esetben ezt a célt szolgálja.

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 28:16

„Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Olyan erővel ragadott meg engem ezen a héten ez az ige, és ez a gondolat, hogy a mostani úrvacsorai intésünkben is ezt a gondolatot szeretném továbbvinni.

Amikor valaki enged annak a látásnak, hogy az „Úr van ezen a helyen”, az gyökeresen megváltoztatja az életét. És ez bizony erősen kötődik az úrvacsorához is, amelyben a kenyér és a bor által Krisztus megtört testének és kiontott vérének áldozata ábrázolódik ki.

Sokszor az úrvacsorát is nem többnek látjuk, mint egy egyházi szertartásnak, amivel ráadásul mi reformátusok elég ritkán az ünnepekhez kötődően élünk, ezzel is eleget téve a vallás hagyományainak. Pedig az úrvacsora – bár szertartásként jelenik meg – mégsem pusztán egy egyházi szertartás. Magát az Urat mutatja be nekünk, magával a jelenlevő Jézus Krisztussal egyesülünk Lélek és hit által, ha valóban úgy vesszük, ahogyan az Úr önmagát adta értünk és adja nekünk.

Maga az Ige figyelmeztet minket, hogy ha nem hittel vesszük, ha nem az elfogadott kegyelem megpecsételéseként vesszük, akkor ítéletet veszünk magunkhoz.

Ezért szeretnék mindenkit inteni, kérni és buzdítani, hogy a mai úrvacsorázásunk egyben legyen egy hitvallás arról, hogy „Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Igen, maga a cselekedet is hitvallás. Ha nem tudod hittel kimondani a szívedben, mert nem látod azt, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor szeretettel intelek – éppen azért is, mert maga az Úr int – ne úrvacsorázz. Mert a szertartás megöl – csak a Lélek az, aki megelevenít.

Viszont, ha hiszed, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor legyen ez az úrvacsora megerősítő hitvallás arról, hogy szereted az Urat, szereted ezt a helyet ezzel a gyülekezettel, amit az Úr plántált ide, ahol most vagyunk. Így legyünk lelki, testvéri közösségben. Ámen.

Alapige: 1Móz 28:16

Lekció: ApCsel 4:23-31

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-30.mp3{/audio} 

 

A templomokkal kapcsolatban van egy általános emberi elképzelés, miszerint a templom az Isten háza, ott lakik a Jóisten. Erre néha más kegyes lelkek azt mondják, dehogy, hiszen az Úr világosan megmondta azt, hogy "nem lakik emberkéz alkotta templombokban". (ApCsel 17:24) Amikor Salamon felépítette a templomát és imádságával felszentelte azt, ő is azt látta meg, hogy Isten, akit az egek egei sem fogadhatnak be, hogyan fogadhatná be a jeruzsálemi templom. De mégis alázatosan azt kérte Istentől, hogy amikor az Istenben bízók ott imádkoznak, akkor találkozhassanak Istennel. (1Kir 8:27)

Amikor a reformációról beszélgetünk nagyon sokszor annak a történelmi, társadalmi hatásait szoktuk kiemelni. Ez van a történelemkönyvekben is; és sokszor a reformáció egyházai sem emelik ki azt, hogy a reformáció lényegében egy egész Európán átsöprő ébredési hullám volt, amelynek hullámai átcsaptak az észak-amerikai kontinensre is, ami ebben a korszakban kezdett benépesülni az európaiakkal - nemegyszer éppen a reformált hitük miatt üldözöttekből.

De mi is volt a reformáció célkitűzése? Hogy az emberek, akik Isten keresik, ne az egyházzal találkozzanak, hanem az egyházban ismét az élő Istennel, akinek a teste az egyház, a gyülekezet a Biblia tanítása szerint. Hogy az emberek átéljék azt a csodálatos felismerést, amit nagyon-nagyon régen átélhetett Jákób pátriárka Lúz mellett, amikor menekülése közben álmot egy éjszaka. Az álomban egy égig érő létrán látta, hogy az Isten angyalai közlekedtek fel és le, a létra tetejénél pedig maga az Úr állt és kijelentette magát Jákóbnak, bátorító és vigasztaló üzenetet mondott neki. Amikor Jákób felébredt, akkor mondta azt a mondatot, ami a mai üzenetünk alapigéje. 1Móz 28:16

"Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!"

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 11:1-9 Lekció: Apcsel 2:1-13

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-06-13.mp3{/audio}

 

A pünkösd egyik igazi nagy csodája az volt, ahogy a különféle nyelvű és kultúrájú emberek értették az Istent. Sokan hallották már ezt tőlem, lehet, hogy valaki már unja is, de nekem egy meghatározó lelki élményem volt az, amikor Barcelonában elmentem egy kis protestáns közösségbe istentiszteletre. Idegen emberek, idegen nyelv, idegen kultúra – nem tudok spanyolul; valaki azt is mondhatná: minek külföldön istentiszteletre menni, ha úgysem érted a nyelvet? Nem fogod érteni az imádságokat, a prédikációt. De nekem mindig fontos volt, hogy bárhol járok, akár teljesen idegen helyen is megkeressem a helyi gyülekezetet.

 

Tudjátok mi volt a szenzációs? Hogy az istentiszteleten ahogy ott volt Isten, bár nem értettem az énekek szövegét, nem értettem az imádságokat, nem értettem a prédikáció szövegét – de mégis egy közösségben voltam Krisztussal, egy voltam a testvéreimmel, és nagyon valóságosan megérintett Isten az ő Lelkével. És elgondolkoztam azon, hogy hányszor nem történhet ez meg ott, ahol értem az énekek szövegét, értem az imádságokat, értem a prédikációt … ez az érintés mégsem ér el. Hogy lehet az, hogy a lelkemben értem azokat az embereket, akikkel egyébként beszélni nem tudok, mert nem ismerjük egymás nyelvét? És ezzel párhuzamosan hogy lehet az, hogy olyan emberekkel, akikkel egy nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást?

 

Ez a titok nem oldható fel máshogy, csak a pünkösd csodájával. És ez a titok nem érthető meg máshogy, mint ha a pünkösd mellé odatesszük az antipünkösd történetét, azt a történetet, amelyben az emberek egy égig érő tornyot akarnak építeni a saját dicsőségükre, Isten azonban nem adja át másnak a dicsőségét és megakadályozza ezt azzal, hogy összezavarja a nyelvüket. A mai üzenetünket arra a kérdésre építsük fel az Írásból: Bábelben élsz vagy pünkösdben? Alapigénket olvasom az 1Móz 11:1-9-ből

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 3:21-24 Lekció: 1Móz 2:10-25

{audio}files/istentiszteletek/2010/2010-11-28.mp3{/audio}

 

 

A Keresztkérdések c. tanfolyamunk bevezető alkalmán az indító beszélgetésben feltesszük azt a kérdést: „Ha feltehetnél Istennek egyetlen kérdést, amire szeretnéd, hogy válaszolna, mit kérdeznél?” Egyetlen kérdés. Nyilván azt az egyetlen kérdést tennénk fel, ami a legjobban foglalkoztat bennünket.

Tovább olvasom

Igehely szerint

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok