Alapige: Gal 5:16

Lekció: Jn 8:34-36

Letöltés, meghallgatás!

 

1956 októberében, amikor eleinte úgy tűnt, hogy a forradalom győzött és a szovjet hadsereg is kivonul az országból a szabadság és függetlenség érzetének öröme töltötte el azokat, akik valóban szabadságra vágytak. De ez az öröm nem tartott sokáig. A szovjeteknek eszük ágában sem volt, „szabadon engedni” Magyarországot és a magyarokat, így november 4-n országszerte megindították a támadásokat. Az elnyomás után, egy rövid fellélegzést követően újra elnyomás következett. Hiába volt a szabadságvágy, nem tudtuk megvédeni a szabadságunkat, újra igába kellett hajtani a fejünket.

Szabadságról sokféleképpen beszélhetünk vagy gondolkozhatunk. Beszélhetünk politikai szabadságról és függetlenségről; beszélhetünk személyes szabadságról, szellemi vagy alkotói szabadságról. Valószínűleg mást ért szabadság alatt az élet küszöbén álló tinédzser, mást a bezárt fogoly, megint mást az adós – és még sorolhatnám.

Tovább olvasom

Alapige: 1Móz 28:16

„Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Olyan erővel ragadott meg engem ezen a héten ez az ige, és ez a gondolat, hogy a mostani úrvacsorai intésünkben is ezt a gondolatot szeretném továbbvinni.

Amikor valaki enged annak a látásnak, hogy az „Úr van ezen a helyen”, az gyökeresen megváltoztatja az életét. És ez bizony erősen kötődik az úrvacsorához is, amelyben a kenyér és a bor által Krisztus megtört testének és kiontott vérének áldozata ábrázolódik ki.

Sokszor az úrvacsorát is nem többnek látjuk, mint egy egyházi szertartásnak, amivel ráadásul mi reformátusok elég ritkán az ünnepekhez kötődően élünk, ezzel is eleget téve a vallás hagyományainak. Pedig az úrvacsora – bár szertartásként jelenik meg – mégsem pusztán egy egyházi szertartás. Magát az Urat mutatja be nekünk, magával a jelenlevő Jézus Krisztussal egyesülünk Lélek és hit által, ha valóban úgy vesszük, ahogyan az Úr önmagát adta értünk és adja nekünk.

Maga az Ige figyelmeztet minket, hogy ha nem hittel vesszük, ha nem az elfogadott kegyelem megpecsételéseként vesszük, akkor ítéletet veszünk magunkhoz.

Ezért szeretnék mindenkit inteni, kérni és buzdítani, hogy a mai úrvacsorázásunk egyben legyen egy hitvallás arról, hogy „Bizonyára az Úr van ezen a helyen!”

Igen, maga a cselekedet is hitvallás. Ha nem tudod hittel kimondani a szívedben, mert nem látod azt, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor szeretettel intelek – éppen azért is, mert maga az Úr int – ne úrvacsorázz. Mert a szertartás megöl – csak a Lélek az, aki megelevenít.

Viszont, ha hiszed, hogy az Úr van ezen a helyen, akkor legyen ez az úrvacsora megerősítő hitvallás arról, hogy szereted az Urat, szereted ezt a helyet ezzel a gyülekezettel, amit az Úr plántált ide, ahol most vagyunk. Így legyünk lelki, testvéri közösségben. Ámen.

Alapige: 1Móz 28:16

Lekció: ApCsel 4:23-31

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-30.mp3{/audio} 

 

A templomokkal kapcsolatban van egy általános emberi elképzelés, miszerint a templom az Isten háza, ott lakik a Jóisten. Erre néha más kegyes lelkek azt mondják, dehogy, hiszen az Úr világosan megmondta azt, hogy "nem lakik emberkéz alkotta templombokban". (ApCsel 17:24) Amikor Salamon felépítette a templomát és imádságával felszentelte azt, ő is azt látta meg, hogy Isten, akit az egek egei sem fogadhatnak be, hogyan fogadhatná be a jeruzsálemi templom. De mégis alázatosan azt kérte Istentől, hogy amikor az Istenben bízók ott imádkoznak, akkor találkozhassanak Istennel. (1Kir 8:27)

Amikor a reformációról beszélgetünk nagyon sokszor annak a történelmi, társadalmi hatásait szoktuk kiemelni. Ez van a történelemkönyvekben is; és sokszor a reformáció egyházai sem emelik ki azt, hogy a reformáció lényegében egy egész Európán átsöprő ébredési hullám volt, amelynek hullámai átcsaptak az észak-amerikai kontinensre is, ami ebben a korszakban kezdett benépesülni az európaiakkal - nemegyszer éppen a reformált hitük miatt üldözöttekből.

De mi is volt a reformáció célkitűzése? Hogy az emberek, akik Isten keresik, ne az egyházzal találkozzanak, hanem az egyházban ismét az élő Istennel, akinek a teste az egyház, a gyülekezet a Biblia tanítása szerint. Hogy az emberek átéljék azt a csodálatos felismerést, amit nagyon-nagyon régen átélhetett Jákób pátriárka Lúz mellett, amikor menekülése közben álmot egy éjszaka. Az álomban egy égig érő létrán látta, hogy az Isten angyalai közlekedtek fel és le, a létra tetejénél pedig maga az Úr állt és kijelentette magát Jákóbnak, bátorító és vigasztaló üzenetet mondott neki. Amikor Jákób felébredt, akkor mondta azt a mondatot, ami a mai üzenetünk alapigéje. 1Móz 28:16

"Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!"

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok