Írta: Billinger Judit
Dátum: 2014. március 16.
Debrecenben születtem egy fél keresztény családban, ahol édesanyám református volt, édesapám ateista. Engem és testvéreimet megkereszteltek a református egyház szertatása szerint, sőt később konfirmáltam is. Úgy nőttem fel, hogy tudtam és elfogadtam, hogy Isten létezik, de azon kívül, hogy Karácsonykor, Húsvétkor elmentünk templomba, semmilyen más módon nem kerestük a kapcsolatot Vele.
Nem imádkoztunk, nem jártunk gyülekezetbe. Gyermekkoromban nem gondoltam, hogy ez nem jó. A felnőtté válás kezdetén, középiskolás éveim végén kezdtem érezni, hogy Ura az életemnek és minden az Ő akarata szerint alakul. Ezt egy komoly szerelmi csalódásban és több éves sikertelen főiskolai felvételiben mutatta meg. Bár mindkettő fájdalmas volt, de beláttam és elfogadtam, hogy létezik egy emberfeletti erő, a mi drága Istenünk és Ő terelget arra az útra, amit nekem szánt.
Aztán teltek az évek, türelemmel vártam. Először a pedagógus pályára terelt, amit azóta is nagy örömmel végzek, majd 17 évvel ezelőtt megmutatta nekem azt a férfit, aki ma is itt áll mellettem, és aki a házastársam lett. Született két csodálatos gyermekünk, akik az Úrnak hála egészségesek és boldoggá teszik földi életünket. Különös akarata az Úrnak, hogy gyermekeinken keresztül is közelebb hívjon magához. Amikor hazajöttek az óvodából, ahol Krisztián bácsival imádkoztak, megkérdezték, hogy mi miért nem imádkozunk otthon. Nagyon szégyelltem magam. Megkérdezték, hogy mi miért nem olvassuk a Bibliát. Egyetlen Károli fordítású Bibliánk volt csak, amit néhány éve a nagyszüleimtől kaptam a nagyszüleimtől.
És elkezdett egyre erősebben hívni engem Isten: kérte, hogy ezt a plátói kapcsolatot, ami köztünk van, tegyük élővé. Hogy ne csak arra a kérdésre válaszoljak igennel, hogy hiszel-e Istenben, hanem arra is, hogy hiszel-e Istennek.
Az első lépések Felé, hogy néha-néha (akkor még egyedül) felkerestem a vasárnapi Istentiszteleteket, ahol megismertem Gyimóthy Zsolt lelkipásztort. Aki kicsit később megkeresztelte Kata lányunkat, aki már itt Gyálon született. Zsolt nyugodt, szeretetet árasztó személyisége, mély benyomást tett rám.
Tavaly szeptemberben, egy nagyon kedves kolléganőm hívott el a Keresztkérdések tanfolyamra, aminek az elvégzése egy hatalmas kaput nyitott meg a szívemen. El kezdett feltöltődni az az űr, amit az Istennel való kapcsolatom hiánya okozott. Istennek hála, a férjem is megtért és már közösen fejtegetjük Isten Igéjét a Bibliából. El kezdtünk olvasókörökre járni, és rendszeresen részt veszünk a gyülekezet alkalmain. Megtapasztaltuk, közösségben könnyebb hinni, könnyebb imádkozni, könnyebb örülni és könnyebb szenvedni. Olyan emberi kapcsolatokra, ismeretségekre, barátságokra tettünk szert, amelyekért nagyon hálásak vagyunk Istennek és mind növekedésünket, hitbeli megerősödésünket szolgálják.
Legutóbbi olvasókörünk a Céltudatos élet volt, mely az azonos című könyv közös olvasása és értelmezése volt egy nagyon nyitott, őszinte, vidám csoportban. A könyv minden szavát nagy élvezettel olvastam. Egy keresztény hívő számára olyan iránytűt ad, amely a mindennapokban nagy segítséget adhat. Nagyon sok megfogalmazott és meg nem fogalmazott kérdésünkre ad választ Istennel kapcsolatban. Úgymint:
- Mit jelent, hogy Isten örömére teremtettünk?
- Miért fontos a gyülekezet védelme?
- Milyen a szenvedés átformáló ereje?
- Hogyan is formál minket szolgálatra?
- Mi a mi küldetésünk?
Vagy hogyan állhatunk ellen az Ördögnek?
Első lépésként elfogadni az üdvösséget Istentől, hiszen aki még nem mondott igent Krisztusnak, az nem lesz képes nemet mondani az Ördögnek. Krisztus nélkül védtelenek vagyunk. Ahogy Pál mondja: „Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.” Isten igéjének megtanulása létfontosságú a kísértés felett aratott győzelem szempontjából. Aki még egyetlen bibliai verset sem tanult meg, annak nincs töltény a fegyverében.
Reménységem, hogy Isten egész földi életemet igénybe veszi, hogy felkészítsen az örökkévalóságban nekem szánt szerepre. Ahogy Pál levelében olvashatjuk, amit a Filippiekhez írt: ”Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”