Írta: Zsuzsa
Dátum: 2014. június 1.
„… bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)
Gordon MacDonald írja: „Egy emlékkép mélyen belém égett, amikor egy értekezletre repültem, ami további szolgálatomat nagy mértékben meghatározta. Tudtam, hogy kétségbeesett szükségem van lelki tűzre, ami bölcsességet ad, és segít alárendelni magam Isten céljainak.
Ez a buzgóság azonban hiányzott, mert nehezteltem egy munkatársamra. Napokon át próbáltam megszabadulni a bosszúálló gondolatoktól, de akárhogy erőlködtem, még az éjszaka közepén is arra ébredtem, hogy a bosszú kifinomult módjain töprengek. Meg akartam szégyeníteni azért, amit tett, el akartam érni, hogy ne legyen hitele társai előtt. A neheztelés kezdett eluralkodni rajtam, és azon a repülőúton rájöttem, milyen rosszul állnak a dolgok… amikor a gép ereszkedni kezdett, némán sírtam, és kértem Istent, hogy adjon erőt a megbocsátáshoz, hadd élhessem át mérgezett lelkem szabadulását.
Hirtelen mintha egy láthatatlan kés lyukat vágott volna mellkasomba, szó szerint éreztem, hogy valami undorító sűrű anyag kijön belőlem. Néhány pillanattal később már repülni tudtam volna. Leesett rólam a szörnyű negatív teher, szabad voltam. Vígan szálltam le a gépről, és egyenesen arra az értekezletre mentem, ami valóban új irányt adott az életemnek.”
A megbocsátás
- Kiszabadít a negatív erő szorításából.
- Megnyitja az utat Isten áldásainak.
- Megtanít, hogyan válhatunk kicsinyes emberekből nagyszerű emberekké.