Interjú Knittel Tamással
Mesélj magadról és a családodról! Ki vagy te? Mivel foglalkozol?
Knittel Tamás vagyok. 1965-ben születtem, hívő szülők gyermekeként. Feleségemmel és három gyermekemmel Gyálon lakom. Két nagykorú fiam, és egy 13 éves lányom van.
A BKV-nál buszvezetőként dolgozom.
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Szabadidőmben egy-egy jó meccset szívesen megnézek. Szeretek olvasni keresztény könyveket, Joó Sándor, Cseri Kálmán és Billy Graham könyveket olvasok a leggyakrabban.
Mikor és miért lettél hívő?
Kiskoromban a szüleimmel gyakran jártunk Istentiszteletekre, de 14 éves korom után elmaradtam.
30 éves korom után néha éreztem a késztetést, hogy kellene menni templomba valahová,de csak halogattam az elindulást. A késztetés később egyre erősebb volt, de én ellenálltam.
2010 november végén apám temetésén a Máté 24:42-44. verset olvasták fel, és az azt követő Igehirdetés megtörte ellenállásomat.
Valahogy úgy van ez,ha egy vasárnapi Istentiszteleten szól egy ilyen prédikáció, talán sokan nem „hallják” meg, de egy közeli hozzátartozó koporsója előtt állva nagyon élővé, és valóságossá tud válni Isten üzenete.
2011 tavaszán – rövid keresés után – először mentem a Református Gyülekezetbe, és – hiszem, hogy Isten rendeléséből – itt megtaláltam a helyemet.
Mit ad neked a hit?
A hit jelenti számomra az életet, a felülről jövő életet. Olyan távlatokat nyitott meg előttem a hit, amelyeket nem lehet szavakban igazán kifejezni. Az, hogy a Jézus Krisztusért nekem is bűnbocsánatot, és örök életet ad az Isten, ez valóban kimondhatatlan ajándék.
A gyülekezetben mivel szolgálsz?
A „Keresztkérdések” evangélizációs sorozat munkatársi csoportjához tartozom. Más szolgálatom jelenleg nincsen.
Milyen többletet ad számodra a gyáli református gyülekezet?
Erre a kérdésre először néhány tőmondatban válaszolnék.
A „kályha” melegét.
A hely ahol Jézussal találkozhatok.
Ízelítőt az Atyai ház gazdagságából.
Testvéri közösséget.
A hitélet melegágyát.
Egy kicsit bővebben is kifejtem.
Aki ismeri a nézeteimet, tudja, hogy én gyülekezet centrikus felfogású vagyok. A kereszténység közösségi hit, szeretni és szolgálni csak közösségben lehet.
A Biblia arról tanít, hogy a Gyülekezet a Krisztus Teste, és ha egy tag a Testtől elszakad, az a rész elhal.
Úgy gondolom, aki – fizikai akadályoztatás kivételével – elszakad a gyülekezettől, annak lelki élete elsivatagosodik, eltörpül és annak a „lámpása” kialszik, amikor jön a Vőlegény!
A Gyülekezet a győzelmes keresztény élet egyik alappillére! Nem véletlen, hogy a Szentlélek kitöltetésének napján megalakult az első gyülekezet.
Zárásként: elmesélnél egy történetet, mely a gyülekezethez kötődik?
„Világi értelemben” jó sztorikat nem tudok említeni, de sok áldott, gazdag alkalmat kaptam az Úrtól az elmúlt közel négy év alatt. Sok-sok vasárnapi Igehirdetés, Imaközösségek, Keresztkérdések- péntekek, Úrvacsora alkalmak, mind-mind drágák nekem.
Ha egyet mégis meg kell említenem, akkor az egy vasárnap délutáni alkalom, amikor a Pestimrei Református Gyülekezet zenekara volt nálunk. Akkor hárman is bizonyságot tettünk a Keresztkérdések után. Számomra az a bizonyságtétel, és az utána következő szeretetvendégség a beszélgetésekkel óriási lökést adott az Úr Jézus Lelke által.
Két gondolatot szeretnék még megemlíteni.
- Talán úgy tűnik,túl sok „magasztos” gondolatot írtam. De én amit leírtam, komolyan hiszem és vallom.
- A másik pedig az,hogy én talán egy „minta hívőnek” tűnök, vagy gondolom magamat, de ez nem így van.
Erről a családom is sokat tudna beszélni, és időnként sok jogos kritikát kapok tőlük.
De van egy eltéphetetlen kapaszkodóm, ez pedig Isten Igéje, amely így szól: „Minden lélek akit nekem adott az Atya, énhozzám jön, és én azt semmiképpen el nem küldöm” és „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi a Krisztus Jézus napjára”.
Köszönöm, hogy leírhattam a véleményemet.
Istené a dicsőség minden megváltott életért!