Írta: Gyimóthy Dóra
Dátum: 2020. április 5.
Igen, itt az idő, hogy bevessük magunkat az ünneplésbe!
Nem arra gondolok, hogy szájkendőket lobogtatva a kijárási tilalmat éltessük, hanem hogy a homemade ünnepek idejévé tegyük a karantént.
Mikor sorozatunkat elkezdtük, még egyikünk sem gondolta volna, hogy az utolsó alkalom – a Hogyan ünnepeljünk húsvétot? – elmarad egy globális járvány miatt. Nagyon hirtelen zárultak be az ajtóink, és nagyon hirtelen kaptunk jó sok időt arra, hogy családunk társaságát élvezzük. A gyerekekét mindenképp, hiszen ők vagy a homeschoolingot vagy a homeovit gyakorolják. Elmondhatom, én ebben igazán járatos vagyok.
Körülbelül 20 éve, hogy vannak magántanuló gyerekeim. (Hosszú idő után ez volt az első év, hogy nem volt – de visszakaptam őket.) Azért csináltuk, mert szerettük. Ezeknek az éveknek az alapján tudom, hogy az otthon tanuló gyereknek két dologra nagy szüksége van: a rutinra és az élményre.
Ha nem kell korán felkelnie, ha nem rituálé többé a csengőszó, ha nincs meg a hazaérkezés öröme… ez bizony kétes szabadság. A biztos pontok hiánya a napot hosszúvá és nyúlóssá teszi – minél több van a napokból, annál hosszabbá és annál nyúlósabbá. Azonban egy új rutin gyorsan és mesterségesen kialakítható, csak kézbe kell venned a dolgokat! Keríts egy lapot és tollat, és tervezd meg: ekkor keltek, ekkor tanultok, ekkor van mese…
De hol van itt az ünnep? Ott hogy a rutin részévé tehetjük – ha eddig nem volt – a családi áhítatot. Ami akár kezdheti akár lezárhatja a napot, sőt, keretbe is foglalhatja. Az áhítat (amit a januári alkalmunkon fiesztának is neveztünk) élmény: ünnepe minden egyes hétköznapnak. Kikapcsol egy kissé az itteni, a rutinszerű, a látható világból, és engedi belélegezni a láthatatlant. Az áhítat a találkozás helye Istennel, aki vár majd ránk akkor és ott.
Erre van a legnagyobb szükséged neked is, a gyereknek is – a wc papír azért fogyott ki a boltokból, mert ezt nem tudták a népek.
Ne legyünk restek, és ne csak a digitális lehetőségeket ragadjuk meg az istentisztelet pótlásaként, hanem legyenek gyülekezetté azok, akiket otthon találunk! Az áhítatot vezessük tehetségünk szerint, és próbáljuk ki sokféleképpen! Lehet az Istennel töltött idő az ének, a tánc, a rajz, a költészet, a dráma ideje is (PPT-k és beadandók nélkül). Vagy egyszerűen csak legyen egy jó beszélgetés – Krisztussal és egymással. Legyen élmény!
Mivel januárban sokat beszéltem a családi áhítatok hogyanjáról és mikéntjéről, most nem merülök részletekbe. Csak annyit üzenek biztatásként, hogy az életünkben még talán soha aktuálisabb nem volt a sürgetés: királyi papság vagytok (…), hirdessétek nagy tetteit! (1Pt 2:9)
Hogyan ünnepeljünk húsvétot?
A sorozat e befejező alkalmát idén nem tartjuk meg. De sokan részt vettetek már rajta korábban. Így hát – emlékeztetőül – csak annyit írok meg, mit csinál a Gyimóthy család a nagyhéten.
Először elhalaszt két születésnapot, mert a nagyhét az elcsendesedés ideje. (A családanya pedig rágódik rajta egy sort, miért szülte minden gyermekét tavasszal.)
Csütörtökön széderestét ül. A bevásárlás és a kellékek beszerzése idén persze kérdéses, de a terített asztal gyönyörű lesz, mindenki ünneplőben ül majd a helyén, és Jézus utolsó vacsorájának szavai és hangulata közel ér hozzánk.
Pénteken az ifjak rejtvényt fejtenek és bejárják a kertet: megkeresik a húsvéti történeti doboz zsákocskáit. Kinyitjuk a zsákokat, és az apró szimbólumok segítségével végigéljük, mi történt 2000 éve Jeruzsálemben, a legnagyobb héten.
Nagyszombaton este a sereg a konyhában gyülekezik. Ott lesz előtte a recept, a Biblia, a cukor, tojás… meg ami kell…, és spirituális mozdulatokkal elkészíti a feltámadás sütit. Majd hevenyészett fekhelyeket rak össze, hogy a sütőbe tolt tésztát őrizhessék az arra kiválasztottak. Persze tudjuk, hogy annak idején az őröknek szigorúan tilos volt az alvás, de a mi őreink – zsenge koruknál fogva – engedélyezetten bódulnak álomba a konyha kövén.
Húsvét vasárnap a család leszedi a zárat, és kinyitja a sütőt. Úgy találja, hogy idén se verte fel eléggé a habot, a süti megint lapos lett. De ha mégis akad egy valamirevaló üreg, hát örül, nagyon örül, és üreg ide, üreg oda – így köszönti egymást:
– Feltámadott az Úr!
– Bizonnyal feltámadott!
Aztán a család digitális istentiszteletet hallgatva ül egymás mellett a kanapén, és átszellemülten nézi a családfőt a képernyőn.