Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Jn 1:19-28
Alapige: Jn 1:29-34
Énekek:
19. „Az egek beszélik …”
314. „Jézus születél üdvösségünkre…”
„Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!”
485. „Jézus Krisztus szép fényes hajnal…”
378. „Adjunk hálát mindnyájan…”
A karácsony üzenete: az Ige testté lett. Az az Ige, aki ott volt a teremtésnél mint Teremtő, és aki ma is teremtő erejével munkálkodik közöttünk. János evangélista azt írja le evangéliumának elején, hogy ki ez az ember, a názáreti Jézus. Ő az élő Ige, az Isten Fia, a Messiás. Az, akire rábízhatjuk az életünket, akitől ajándékba kapjuk az üdvösségünket.
Jézus földi életében ez nagyon sokáig rejtett titok volt. Életének legnagyobb részében teljesen hétköznapi életet élt, valóban olyanná lett, mint közülünk bárki, kivéve a bűnt.
A napkeleti bölcsek elmentek vissza messzi hazájukba, a pásztorok talán már mind meghaltak, Simeon és Anna egészen biztosan meghaltak – ők voltak az egyedüliek, akik Jézus születésekor felismerték a titkot, és ők akkor már nagyon öregek voltak. Jézus felnőttkorában már József egyáltalán nem jelenik meg, valószínűleg ő is meghalt már. Egyedül az anya, Mária emlékszik még a különleges születésre, a napkeleti bölcsek és a pásztorok imádatára, az angyali jelenésre. Vajon feledésbe merült a titok? Vajon nem lesz senki, aki felismeri a Messiást?
Itt van ez a csodálatos ember, Keresztelő János. A Jézus titok megfogalmazása után az evangélium rátér a titok leleplezésére. Ahogy Keresztelő János megismeri Jézust, és bizonyságot tesz róla. Ma ennek az üzenetét igyekszünk megérteni, ahogy Keresztelő János megismeri Jézust és bizonyságot tesz róla. Alapigénk a Jn 1:29-34
Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt.” Így tett erről bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia.
Mit látunk Keresztelő János életén? Négy dolog szeretnék ma megmutatni.
- Tudta, hogy az a feladata, hogy a Messiás útkészítő prófétája legyen.
- Nem tudta, hogy ez a Messiás a názáreti Jézus lesz.
- A Szentlélek által ismerte fel a názáreti Jézusban a Messiást.
- Jézus felismerése után kételkedés nélkül tett róla bizonyságot.
1. János tudta, hogy ő Messiás útkészítő prófétája
A legelső, amit Keresztelő Jánosról tudni kell, azt, hogy ő bizonyos volt abban, hogy ő próféta, a Messiás útkészítője. Ezért hirdette a bűnbánat keresztségét, hogy mindazokat, akik bánkódnak a bűneik miatt a víz keresztsége által felkészítse a Messiás eljövetelére.
De honnan tudta János, hogy ő ilyen különleges feladattal megbízott próféta? Egyetlen biztos információnk van. Az apjától, Zakariástól. Másról nem tudunk. Édesapja Zakariás volt az, aki elmondta neki és következetesen úgy nevelte, hogy ez lesz élete hivatása. Zakariás viszont Gábriel angyaltól tudta meg mindezt a templomban. És valóban így is nevelte a fiát. Az angyal ezt mondta Zakariásnak:
Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”[1]
Nem tudjuk, hogy Isten ezen kívül beszélt-e Jánossal. De ezt tudjuk, hogy Isten rábízta Keresztelő János elhívását egy hűséges szülőre, aki úgy formálta és nevelte Jánost, hogy azzá legyen, amivé Isten valóban tervezte.
Ennyire nem mindegy az, hogy hogyan neveljük a gyermekünket. Mert erőteljesen meghatározza azt, hogy hogyan gondolkoznak az életük célja és értelme felől, ahogyan neveljük őket. Sok szülőnek nincs célja a gyermek nevelésével. Majd lesz belőle valami. Legyen jobb élete mint nekem. Jusson előbbre mint én. Ez nem cél, hanem vágy. Bizony a nevelésben is fontos a céltudatosság. Akarom-e azt, hogy a gyermekem olyan életet éljen, amiben Isten akarata teljesedik ki? Vagy csak egy olyan ködös és megfoghatatlan célt tűzök ki: hogy boldog legyen? Én nem irányítom semmire, nem erőltetek rá semmit, majd ő eldönti? Vajon gyermekeink nemzedéke miért nem dönt úgy, hogy megmarad a gyülekezetben? Tudom, hogy ennek csak egy része az, hogy mi hogyan teszünk számukra bizonyságot az életünkkel, a hűségünkkel; de ne is vegyük könnyedén.
Zakariás tudta, hogy Isten mivé akarja formálni Jánost – és abból, hogy János valóban azzá formálódott, látszik, hogy hűséggel és bölcsességgel adta át fiának Isten rá vonatkozó tervét. Amit egészen biztosan tudhatunk az, hogy János először Zakariástól kellett, hogy megtudja kicsoda ő. Szülőként ennyire meghatározóak vagyunk gyermekeink életében, ne hagyjuk bizonytalanságban őket.
2. János nem tudta, hogy a názáreti Jézus a Messiás
János bár tudta, hogy ő kicsoda, de azt sokáig nem tudta, hogy a Messiás kicsoda. Egy ideig úgy kellett végeznie a szolgálatát, hogy fogalma sem volt arról, személy szerint ki lesz az, aki előtt utat kell készítenie. Kétszer is megerősíti ebben a szakaszban:
Én nem ismertem őt …
Azt nem tudom, hogy János és Jézus korábban ismerték-e egymást. Ugyanis rokonok voltak anyai ágon. Mária, Jézus anyja és Erzsébet János anyja rokonok voltak. Tehát lehet, hogy János és Jézus egyébként személyesen ismerték egymást. Az is lehet, hogy gyerekkorukban játszottak együtt, ha egyáltalán találkoztak. De János azt már nem tudta, hogy Jézus lesz a Messiás. János is lepődött, amikor Jézus hozzá jött, amikor egyszer csak előállt az, akit addig úgy hirdetett, hogy nem ismert.
De honnan ismerte fel ebben a teljesen hétköznapi názáreti ácsban a rendkívüli Isten Fiát, az Isten bárányát, aki magára veszi a világ bűneit?
3. János a Szentlélek által ismerte fel názáreti Jézusban a Messiást
János egészen idáig semmit nem látott Jézustól. Nem hallotta a tanításait, nem látta a csodáit. Nem is voltak – hiszen ha megnézzük pl. a Jn 2-t, akkor ott azt olvassuk, hogy Jézus első csodajele az volt, amikor borrá változtatta a vizet. Tehát nem Jézus tanításai győzték meg Jánost, nem is Jézus csodái. Neki a Szentlélek mutatta meg Jézust annak, aki. Neki a Szentlélek mutatta meg azt, hogy a názáreti ács, az ő unokatestvére Jézus a Messiás! Ez lényegében Jézus csodái és tanításai nélkül történt.
Amikor Jézus megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban, akkor azt olvassuk, hogy a menny megnyílt és leszállt a Szentlélek egy galamb formájában Jézusra, és az Atya mennyei szózata megerősítette azt, hogy Jézus az Isten Fia, a Messiás.[2] Az ott állók közül ezt nem mindenki látta meg a Lélek által. De János látta. Ugyanakkor ezt már azután látta megerősítésként, miután felismerte a Lélek által a názáreti Jézusban az Isten Fiát.
És hogy tényleg a Szentlélek által ismerte fel Jézust, az mutatja a legjobban, hogy ő nem olyan Messiásként ismerte fel, mint ahogy akkoriban a legtöbben várták. Nem azt mondja, hogy itt van Izráel felkent királya, akiben olyan erő és hatalom összpontosul, hogy ismét felállítja Dávid trónját Jeruzsálemben és a messiási békebirodalom az egész föld fölött uralkodni fog. Az emberek egy ilyen Messiást vártak. Jézus azonban először nem ilyen Messiásként jött – ez majd visszajövetelekor fog megvalósulni. Ő Isten Bárányaként jött, aki magára veszi a világ bűneit. Ilyen Messiást viszont senki sem várt. De János ilyen Messiás útkészítője lett. Ehhez nagyon kellett ismernie az Írásokat.
3.1. A páskabárány
Tudnia kellett, hogy Jézus azért lesz az Isten Báránya, mert olyanná lesz, mint a páskabárány az egyiptomi szabaduláskor.[3] Amelyik ház ajtófélfáján ott volt a bárány vére, ott tudta az Isten pusztító angyala, hogy a bárány az elsőszülött fiú helyett halt meg. Így szerzett a bárány vére szabadítást Egyiptomból.
Isten Bárányának a vére így szerez szabadulást a bűnből az egész világ számára. Mindazok számára, akik hisznek benne. Akiket a Bárány vére megtisztít. János apostol később a mennyei látomásaiban a következőt látja.
Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” … Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”[4]
János Jézust olyan Isten Bárányának látja, akinek a vére menekülést és szabadulást jelent a bűn fogságból.
3.2. A Szenvedő Szolga
Tudnia kellett, hogy Jézus azért lesz az Isten Báránya, mert Jézus olyanná lesz mint az Ézsaiás próféta által megjövendölt Szenvedő Szolga, akit teljesen ártatlanul büntetnek övéi bűnei miatt, de aki így szerez engesztelést övéi számára bűnük büntetése alól.
A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.[5]
Páskabárány és az Úr Szenvedő Szolgája. János ilyennek hirdette a Messiást! Isten ilyennek jelentette ki a próféciákban. De mindenki másmilyen Messiást várt, nem ilyet. Ezt csak a Szentlélek jelenthette ki Jézusról Jánosnak. Életének egy nehéz helyzetében, amikor börtönbe kerül, még szegény János is elbizonytalanodik, és kétségei támadnak, amikor Jézusnak újra meg kell erősítenie őt
Ahhoz, hogy Jézust tényleg olyannak ismerjük meg, amilyen ő valójában a Szentlélekre van szükség, aki az Írásokon keresztül mutatja be nekünk a Jézust a Messiást, Jézust a Krisztust. Szentlélek nélkül sem az Írások nem érthetőek, sem Jézus nem ismerhető meg.
Ez azért fontos, mert annyira hozzá vagyunk szokva, hogy minden az elvárásaink szerint történjen, hogy még Jézus Krisztus felé is csak a mi elvárásainkon keresztül tudunk közelíteni.
Elvárjuk, hogy Ő legyen, aki segít – és szívességet tehet nekünk, azzal ha segít, ha meggyógyít, ha átsegít a vizsgán, megoldja a problémámat az ellenségemmel, és akkor majd megérdemli, hogy cserébe hajlandóak legyünk hinni benne.
Elvárjuk, hogy Jézus csak szeressen minket, de ne akarjon megszentelni. Ahhoz, hogy el tudjuk fogadtatni magunkkal és másokkal azt, hogy mi miért nem szabadulunk meg egy bűnünktől az kell, hogy egy negédesen szerető Jézust fessünk magunknak, és vetítsünk másoknak, aki úgyis szeret, miért kell akkora ügyet csinálni a bűnből? Hamis elvárás, mert Jézus nemcsak megvált, hanem meg is szentel. Sőt nem is vált meg, ha nem szentel meg, mert megváltásának része a megszentelés.
Hamis elvárásokat Jézussal szemben ki lehet találni, de valóban megismerni őt olyannak, aki ő valójában csak az Írásokon keresztül a Szentlélek által lehet. Így ismerte meg Jézust Keresztelő János Isten Bárányaként, aki elveszi a világ bűneit.
4. János a felismerés után bizonyságot tesz róla
Végül a negyedik dolog, amit látunk János életén az, hogy miután felismerte Jézust, bizonyságot tesz róla, hogy Jézus az Isten Fia. Tudja, hogy a Szentlélek nem azért mutatta meg neki, hogy ennek örüljön és titokban tartsa. Erre a bizonyságtételre tette fel az életét, és végül oda is adta ezért az életét.
Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia.
Az, aki valóban megismeri Jézust megváltójaként, az nem tartja ezt titokban és nem tartja meg magának. Mert tudja, hogy miből mentette ki őt az Úr és tudja, hogy Isten minden ellenségét annyira szereti, hogy meg akarja menteni. Sőt! Ez a hit és ismeret annyira átjár, hogy nem is tudja titokban tartani.
Ez azokból a történetekből látszik, amikor Jézus megtiltotta embereknek, hogy bizonyságot tegyenek róla. Ennek az volt az oka, hogy nem akarta azt, hogy az emberek hamis messiás-elvárások miatt kövessék őt. De hiába tiltotta meg Jézus. Azok az emberek mindenkinek elmondták azt, hogy Jézus milyen hatalmas dolgot tett velük.
Egyszer olvastam egy hírt arról, hogy Szaúd-Arábiában egy apa milyen kegyetlen módon végezte ki a lányát, mert az keresztyén hitre tért. Kivágta a nyelvét és elégette a saját lányát. Akik hozzászóltak a hírhez, a legtöbben mélyen, sokan keresetlen szavakkal ítélték el az apát.
Döbbenet, de voltak olyanok is, nem kevesen, akik butának tartották ezt a lányt, amiért ilyen ostobaságot csinált, hiszen tudhatta volna azt, hogy mire számíthat. Aki nem ismeri Jézust és a hit valódi természetét, az nem értheti meg, hogy mit jelent az, hogy valaki számára csak Jézus az élet, hogy megtagadja a bálványokat és követi Jézust bármibe is kerüljön – megtagadja magát és felveszi a keresztjét. Szomorú és tragikus, ami ezzel a lánnyal történt; embertelen és borzalmas, és nem marad válasz nélkül Isten részéről, mert aki az övéit bántja, az Isten szeme fényét bántja. De ez a lány sem tarthatta titokban a legnagyobb kincsét. És Jézus a vértanúság által kimentette abból a szörnyű környezetből, ahol élnie kellett, ahol így bánnak a keresztyénekkel, és így lehet bánni a másik emberrel, legyen az nő vagy férfi, és magához vette őt a mennybe. Erről meg vagyok győződve.
Mi vajon titokban tartjuk-e a mi Jézusunkat? Vagy hirdetjük mindenkinek, akinek lehet: ő az Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűneit? Az enyémet is eltörölte, és a tiédet is eltörölte. Dicsőség és hála ezért neki.
Ámen.
[1] Lk 1:13-17
[2] Mt 3:16-17 „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
[3] 2Móz 12:21-23 „Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson.”
[4] Jel 7:9-10.13-14
[5] Ézs 53:5-6