Alapige: 2Móz 20:2
Minden év elején bennünk vagy egy kicsit az újjonnan kezdés lehetőségének az érzése. Ez szerintem sokunk életében így lesz, sőt … visszatekintve a 2020. évre sokan elmondhatjuk, hogy nagy változásokat és fordulatokat hozott az életünkbe, amelyekre nem számítottunk. Ez így volt a közösségünk életében is. Hiszen ki gondolta volna, hogy ránk tör egy olyan járvány, ami fenekestül fogja felforgatni a gyülekezeti és lelki életgyakorlatunkat is. Hogy ebből hagyjuk-e, hogy Isten Szentlelke jót hozzon ki a jövőre nézve, azt majd a gyakorlat, az újraépítkezés fogja eldönteni.
A 2Móz 20:2-vel kezdtük az évet, és ezzel az Igével is zárjuk le.
Én, az Úr, vagyok a te Istened …
Ez a mondat egy új kezdet mondata volt. Nézzük át röviden ennek a hatását, előbb a bibliai korban, emlékezve egy általános bibliai alapüzenetre, majd megnézzük a ránk tett hatását.
1. Új kezdet Izráel népével
Ez a mondat Isten választott népének szólalt meg a Sínai-hegyen. Ismerjük, hallottuk a folytatást: „… aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”
Izráel népének nagy reménysége volt az új kezdet. Megszabadulni a szolgaság igájából és kijutni a szabad életre. Egyiptom nyomorúságai között hatalmas csodákat éltek át, amikor Isten elkezdett munkálkodni értük hatalmas kézzel és kinyújtott karral, válaszul segélykiáltásaikra. Az egyiptomi tíz csapás, a Vörös-tenger kettényílása, a fürjek és a manna kezdete, a sziklából való vízfakasztás, amálék népének csodálatos legyőzése – ezek vezettek el mind-mind oda, hogy megérkezzenek a Sínai-hegyhez, ahol Isten találkozni akar az ő népével.
És ott, amikor Isten kinyilatkoztatja magát az egész nép számára, igazából ott kezdődik el az a bizonyos új kezdet:
Én, az Úr, vagyok a te Istened …
Ez minden új kezdet igazi kulcsmondata. Enélkül nincs igazi új kezdet. Izráel népe számára sincs. Isten megmutatta nekik a hatalmát csodáin keresztül, de ha nem lesz úrrá az életükben és nem lesz istenükké, akkor az új kezdet reménysége hamar a régi élet folytatásába torkollik vissza.
Izráel népének egész története az Istennel való újrakezdések története. Akár a pusztai vándorlást, akár a honfoglalást, akár a honfoglalás utáni bírák korszakát, akár a királyság korát, akár a fogság utáni kort nézzük nem mást látunk. Amikor Isten megszűnik az életükben úr és Isten lenni akkor marad az életükben a bűn rombolása és Isten helyét átveszi a bűn szolgasága.
De ne időzzünk ennyit Izráel népénél, hanem nézzük meg pontosan miért is ez minden ember életében, és minden közösség életében – egyház, vagy nemzet – az új kezdet kiindulópontja és záloga.
2. Új kezdetek Isten nélkül
Mi történik, ha újat akarunk kezdeni Isten nélkül?
Mi történik akkor, ha valaki ki akar kerülni egy konfliktusból és ezért úgy dönt, hogy szüksége van környezetváltozásra? Van aki így gondolja megoldani a házassági problémáit, van aki a munkahelyi problémáit, sőt van olyan, aki gyülekezeti vagy lakóhelyi problémáit akarja így megoldani. A házasságot leszámítva nem állítom, hogy ezek nem lehetnek új kezdetek lehetőségei. Isten elkészítheti azokat – de itt is a kulcsszó: Isten.
Ugyanis, ha valaki nem önvizsgálattal, nem bűnbánattal, hanem önigazságával eltelve, megsértődve és felfuvalkodva vált, akkor hamarosan észre fogja venni, hogy ugyanazok a feszültségek, ugyanazok a problémák, ugyanazok a konfliktusok veszik körbe, mint előtte. Mert a változás kívülről ugyan bekövetkezett – de a valódi problémát, önnön bűnös természetét vitte magával. Nem tette le és nem szabadult meg tőle.
Egy nehéz helyzetből vagy konfliktusból soha, de soha ne lépj tovább bűnbánat, önvizsgálat és Isten nélkül.
Jeremiás kemény szavai adjanak figyelmeztetést:
Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat![1]
Meg tudja-e változtatni az ember a bőre színét. Szegény Michael Jackson próbálkozott vele, de csak tönkretette magát. El tudja-e tüntetni a foltjait a párduc? Pontosan arra utal Jeremiás, hogy ha ezek lehetetlenek, mennyivel lehetetlenebb a még nehezebb: az ember alaptermészetét önmaga megváltoztatni a saját erejéből.
Ezért mondja ki a végső következtetést:
akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!
Mi is ennek a vége?
Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát. Ez lesz a sorsod, ezt mérem én rád – így szól az Úr –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! … Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?![2]
Az Úr helyetti bizalom helyett a hazugságokban való bizalom. Mindig ez viszi veszedelembe és halálba az embert. Az édenkerti eset is egy hazugságban való bizalommal kezdődött. A hazugság atyja[3] újra és újra hazugsággal veszi körbe és kísérti Isten választottait. A hazugság a bűnbeesés előtt is utat talált az ember szívéhez, de a bűneset után a bűnös természettel születő ember már arra is képtelen, hogy felismerje az igazságot.
Ezért nem tud az ember – legyen az személy, közösség – igazán újat kezdeni, csak újra és újra ismételni a régit, a bűnöst, legfeljebb megváltozott formában.
Miután bennünket is elért a járvány mindenki próbált rá valamilyen magyarázatot megfogalmazni a saját ideológiai alapállásából következően. A legélesebb vitát nyilván az váltotta ki, hogy a járvány Isten fenyítő keze a világon a sok kizsákmányoló önzés miatt. Hányszor hallottuk – innentől kezdve nem lehet majd ugyanúgy élni, mint előtte. És bebizonyosodott, hogy az ember, aki nem látja a bűnének a valódi következményét, bűnbánat nélkül nagyjából ilyen szlogenekig jut el, de nem tud újat kezdeni. Abban a pillantban, hogy egy kicsi esélyt lát, máris mindent zökkent vissza a régi kerékvágásba.
Ha Madách ember tragédiájának van visszatérő motívuma az pont ez. Mindig valami új kezdet tűnik fel – de kiderül, hogy nincs új kezdet, csak új tragédiák készülnek, amelyek újra és újra Ádám kudarcát ábrázolják, míg Ádám megérkezik az utolsó előtti tizennegyedik színhez, ahol egy kietlen kopár világban, amelyet már tönkretett, és amelyről a megtört Ádám azt mondja:
Szörnyű világ! – Csupán meghalni jó.
Ádám miközben minden új kezdetben a jobb reményét hitte el, végül olyan világot alakított, amelyen már csak meghalni jó. De miért? Mert végig Lucifer volt a kísérője.
Az utolsó színben azonban ismét megjelenik az Úr, miután Ádám felébred álmából – mert álmodta a történelmet – és így szól Ádámhoz:
Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, Midőn látod, kegyembe veszlek újra.
Itt ütközik össze a kegyelem nélküli történelem, az ahogy az ember önnön felfuvalkodottságából akarja jobbá tenni a világot – és a kegyelmes Isten, amely mindent megadott, hogy a világ jó legyen – nem kell jobbá tenni.
Hiába minden emberi kísérlet, ha a kegyelmes Isten nem veheti kezébe az életünket. Akkor minden csoda, minden isteni cselekedet az ítéletünket növeli.
3. Az elmúlt év új kezdetei
Az elmúlt évben voltak örömteli új kezdetek és voltak kényszerű új kezdetek is – amelyeket azonban minden kényszerűségük ellenére is az Úr kezéből vettünk.
Örömteli új kezdés volt az új parókia elkészülte, amit kicsit beárnyákolt, hogy pont akkor szerettük volna a gyülekezettel közösen birtokba venni, amikor a tavaszi karanténidőszak közepén voltunk. Így sajnos csak virtuálisan tudtunk együtt örülni – de hálásak vagyunk ezért az új kezdésért – közben elbontottuk a régi épületet is, már csak a kerítés befejezése van hátra, utána pedig a kert fokozatos szépítése, karbantartása, de ez már a mindennapi élet része lesz.
A járvány az első hullámban sokféle új kezdetre kényszerített bennünket. A templom és a közösségi terek bezárása nagy kihívást jelentett. Újra kellett gondolni az istentisztelet online elérhetőségét – így lett az eddigi online rádiós közvetítésből YouTube csatorna, amiért külön hálás vagyok annak a három férfitestvérnek, akik minden alkalommal ott ülnek láthatatlanul a technikában és szolgálnak – ők is mindig itt vannak, amikor én itt vagyok. Nélkülük nem menne.
A bibliaórák egy részéből online bibliaóra, ahogy a konfirmációi oktatás, és tavasszal a hittanoktatás is.
Viszont teljesen új kezdetként elkezdtük az online reggeli áhítatokat, és a járvány első hullámának elmúltával sem hagytuk abba és olyan újként tekintünk rá, ami reményeink szerint egy régi hagyományt új formában élesztett fel a mi közösségünkben. A református gyülekezetek mindennapi reggeli könyörgését és áhítatát.
Ugyancsak teljesen új kezdet az adakozás megszokott formái mellett a virtuális persely felállítása is, amely egy újabb csatorna, hogy ha valaki az Isten országának építésére adakozással is be akar kapcsolódni. Az adományok nagyobb része ugyanakkor még mindig inkább a megszokott formákban érkezett: készpénz vagy utalás formájában. Ami pedig külön örömmel és hálával töltött el, hogy a testvérek többsége hűségben hordozta ezt a nehéz helyzetet, hogy nem feledkeztek meg a gyülekezetről és komolyan vették, hogy a gyülekezet ha most bezártan is, de él. Hálás vagyok mindenki hűségéért.
Ugyancsak egy fontos kezdet volt – amit inkább nehezített a járvány, mint kiváltott – a Kincsestábor, amelyben hátrányos helyzetű borsodi gyermekek és fiatalok tanulást segítő tábora volt. Nem volt zökkenőmentes, nem kerülték el a nehézségek, de az ottani testvérek helytállása, az itteni testvérek odaszánása – valamit reméljük elindított.
Ne feledkezzünk el a Talentum körről sem, amely nem visszavett a járvány hatására, hanem magasabb fokozatra kapcsolt és három kisfilmet is letettek az asztalra – vagyis fel az internetre egy fiktív riportműsor formájában Szemtanú sorozatcímmel. Még nem ért véget, bízunk benne, hogy folytatódik.
Szóval, ha talán nem is soroltam fel mindent – a sok hiány mellett adott Isten új kezdeteket is.
Hogy miért történtek mindez? Azért, mert Isten gyermekeként kerestük azt, hogy az Úr valamit bezár – és most még a templomot is bezárta, vajon nyit-e előttünk valamint? És hittük, sokan hittük, hogy nyitott. Ez pedig ezen az Igén is állt:
Én, az Úr, vagyok a te Istened …
ezzel a kérdéssel szembesültünk:
Isten most is Isten az életedben? És az Úr most is úr az életedben? És mi hittel válaszoljuk: Ő az Úr, a mi Istenünk
Lényegében egy kérdés dönti el. Alapigénk kijelentő mondatából egy nagyon komoly és megszólító kérdés:
Isten Isten volt az életedben? Az Úr úr volt az életedben? Hisszük, hogy Isten Úr és valóban az egyetlen igaz Isten, akkor is, ha a föld megindul és hegyek omlanak a tenger mélyére.
És ugyanezzel a hittel várjuk hogyan épít bennünket újra az Úr a következő évben.
[1] Jer 13:23
[2] Jer 13:24-27
[3] vö. Jn 8:44