Írta: Gyimóthy Dóra
Dátum: 2021. április 05.
Az ember azt remélné, hogy amit másodszor vagy többedszer csinál, az jobban fog menni. Csalatkoznom kellett, és mindjárt magyarázkodásba is fogok: még mindig csak egy lelkes amatőr vagyok, aki ahányszor nekifog valaminek, annyiszor tud új hibákat kitalálni. Ráadásul a kamerának használt fényképezőgépünk is kezdi megmakacsolni magát: kiszámíthatatlanul, de egyre többször készít homályos felvételeket. Eredeti funkciója szerint is rendre le kell állnia – nem törődve azzal, hogy a riportalany a mondat közepén van. Így alakult a gyengébb képminőség, és a kelleténél sokkal több vágás.
De. Az a beszélgetés, ami itt 30 percre lett tömörítve, nekem magamnak élmény és ajándék volt, és ha nagylelkűen elengeditek a hibákat, akkor azzá lesz nektek is. Mert Szilvi nem kevésbé különleges alakja a gyülekezetünknek, mint vártam, és olyasmikről tud mesélni, amikbe kevesen nyerünk bepillantást: mit él meg, és mit érez az, aki a fehér köpenyben dolgozik.