Lekció: Jel 20:7-15
Alapige: Hag 2:20-23
Haggeus utolsó – negyedik próféciája következik ma, amely a templom újjáépítéséhez kapcsolódik.
Nézzük meg, hogy mi az első három prófécia esszenciája.
- A zsidó nép a fogságból való hazatérés után bár belekezdett a templom újjáépítésébe, de előbb külső körülmények miatt, később már saját kényelmük és jólétük miatt ez a templomépítés hosszú évekre elakadt.
- Haggeus próféta emiatt intette a népet és Isten Igéjével felszólította őket a templomépítés befejezésére. Ez volt az első prófécia. A nép pedig a helytartóval és a főpappal egyetértésben belekezdett a templomépítésbe.
- Az építkezés során elcsüggedtek amiatt, hogy úgy érezték a hajdani dicsőséges salamoni templomhoz képest, csak egy kevésbé fenséges templomot tudnak építeni. Ekkor Haggeus bátorította őket azzal az isteni ígérettel, hogy a második templom dicsősége nagyobb lesz az első temploménál. Ez volt a második prófécia.
- Haggeusnak azonban meg kellett látnia, hogy a templomépítés teljesen hiábavaló lesz, ha nem térnek meg Istenhez, hanem képmutató módon azt gondolják, hogy a templomépítés szent cselekedete elég ahhoz, hogy Isten áldásait megtapasztalják.
Ez volt Haggeus próféciája akkor. Mi volt eddig a számunkra érvényes üzenete ezeknek a próféciáknak?
- Az Újszövetség temploma a gyülekezet vagy egyház. Ebben a tagoknak mint élő köveknek felelőssége van a templomépítésben. Manapság nagyon sokszor ez a lelki templomépítés a saját kényelmünk mögé szorul – ebben nagyon aktuális Haggeus felhívása.
- A második templom nagyobb dicsősége emlékeztet bennünket Krisztus áldozatára, mert ennek a második templomnak a kárpitja hasadt ketté felülről lefelé egy nagy földrengés hatására Krisztus halálának időpontjában – és ez a nagyobb dicsőség azt jelenti, hogy szabad az út a kegyelem királyi székéhez, mert Krisztus szabaddá tette az utat.
- A képmutatás az egyházban uralkodó legrombolóbb bűn, és képmutatásra nem lehet lelki templomot építeni. Az a templom nem lesz szilár és nem lesz áldott.
Így érkeztünk el Haggesu negyedik és egyben utolsó próféciájához, amely nem a templomépítésről, hanem a templomépítőhöz szól. Alapigénk a Hag 2:20-23
20Így szólt az Úr igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám – így szól az Úr -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.
Zerubbábel
Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának …
Ennek a próféciának a címzettje Zerubbábel helytartó. Ő volt a templomépítés politikai vezetője. Helytartói kinevezését Dárius királytól kapta. A Biblia nem, de Josephus ír arról, hogy Zerubbábel eredetileg Dárius király három személyi testőrének egyike volt, és Dárius kifejezetten baráti érzésekkel viseltetett iránta, és egy kérdésre adott bölcs válaszáért jutalmul kapta Júda helytartói székét.
Zerubbábel, bár a Bibliában ismert neve nem zsidó név, maga zsidó származású, sőt Dávid király leszármazottja és egyben Jézus Krisztus egyik őse a dávidi vonalon. Máté és Lukács is Jézus származási vonalában említést tesz Zerubbábelről, Sealtiél fiáról. Máténál ezt így olvassuk:
Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor. A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel.[1]
Ennek a prófécia szempontjából még lesz jelentősége. De most jön a neheze. Mit kell megmondani Zerubbábelnek? Miről szól ez a prófécia ez a negyedik prófécia?
A prófétai üzenet
Megrendítem az eget és a földet, 22ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám – így szól az Úr -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.
Látjuk, hogy ezek előremutató prófétai ígéretek. Az egyik egy történelmi keretben helyezkedik el, a másik pedig egy Zerubbábelnek szóló személyes üzenet.
A történelmi keret
A történelmi keret, amiben ez a prófécia elhelyezkedik az, hogy Dárius király uralmának elején járunk. Már a trónralépése előtt elkezdődött egy perzsa birodalomban egy lázadás, amelyet bár Dárius levert, de ezek után többfelé felkelések és lázadások törtek ki. Az egész birodalom forrongott, és egymásnak estek és a népek és királyok. Ezeken a lázadásokon Dárius úrrá lett. Azért mondom, hogy ez adja a prófécia történelmi keretét, mert Haggeus próféta ennél messzebb lát. Erre mindjárt visszatérünk.
Ígéret Zerubbábelnek
A Zerubbábelnek szóló ígéret pedig úgy szól, hogy mivel az Úr őt választotta ki, ebből a forrongásból kimenti és olyanná teszi, mint egy pecsétgyűrűt. Ez pedig a templomépítésben megmutatkozó hűségre adott válasza Istennek. Nem tudni, hogy ez az ígéret személyesen hogyan valósult meg Zerubbábel életében, mert sem a Biblia, sem a korabeli történelmi források nem tudnak semmit Zerubbábel életének további szakaszáról. Ez azonban megint csak arra mutat, hogy Haggeus messzebb lát a saját koránál – messze előre a történelem végére. Ez a prófécia az utolsó időkre néz előre.
Haggeus az utolsó időkről
Vannak, akik ezt tagadják, de ha megnézzük a prófécia egyes elemeit, abból világosan látszik, hogy ennek a próféciának megvalósulása a történelem végére néz és nem a történelemben történik.
Az ég és föld megrendülése
Először is, Haggeus azt mondja el az Úr szavával, hogy az Úr egy napon
Megrendíti az eget és a földet …
Ez egyértelműen Isten haragjának kiáradására utal. Isten haragja többféle formában jelenik meg a világban. Megjelenik a sötétségben, megjelenik a tűzben és megjelenik a földrengésben. Itt azonban nemcsak a föld, hanem az ég megrendüléséről is szól a próféta. Egy olyan a teljes világegyetemet átfogó természeti megrázkódtatásról, amely elhozza a történelem végét.
Egy minden népet érintő világháború
A következő, amiből látszik, hogy itt a történelem végéről beszél Haggeus, hogy egy minden népet érintő, átfogó világháborút ír le, amelyben
- A népek és a birodalmak egymásnak esnek és a népek egymást mészárolják le.
- Isten minden földi hatalmat megdöntés megsemmisít.
Ez egy nagyon fontos üzenet Isten népének. Ebben a háborúban ugyanis nem lesznek győztesek és vesztesek. Ebben csak vesztesek lesznek. Több dolog miatt lényeges ez.
Egyrészt azért, mert a történelemben is folyamatosan és a jelenben is, a nagy birodalmak folyamatosan egymásnak feszülnek. A kis népek pedig minden korszakban igyekeztek úgy helyezkedni, hogy lehetőleg a győztesek oldalára álljanak. Néha kényszerből, néha önként. Ez különösen nehéz feladat azoknak a népeknek, amelyek a birodalmak ütközőzónájában vannak. Haggeus világosan megmutatja, hogy teljesen mindegy hova helyezkedik egy kisebb nemzet, nem állhat a győztes oldalra, mert a történelmet lezáró utolsó háborúnak nem lesznek győztesei – mert minden birodalom magával az élő Istennel kerül szembe és bár egymás fegyvereitől esnek el, de Isten tartja úgy a kezében a történelmet, hogy ő lesz az, aki megdönti az uralkodók uralmát.
Másrészt fontos eligazítás Isten megváltott és kiválasztott gyermekeinek, akik minden nép között élnek. Mi elsősorban Krisztusnak, a Krisztus lelki templomának és a Krisztusban kiválasztott testvéreinknek tartozunk hűséggel. Mert a történelem végének nagy katasztrófájából senki más nem menekül meg, csak Isten népe, Isten Krisztusban választott gyermekei, akiket Isten minden nemzetből, népből és törzsből választ ki magának, akiket azon a napon az Úr a kezébe vesz és olyanná teszi, mint egy pecsétgyűrűt.
Ígéret a Krisztusban választottaknak
Ezt a próféciát azonban már a Zerubbábelnek szóló ígéret tartalmazza. Azt mondja az Úr, hogy azon a napon Zerubbábelt kiemeli ebből a káoszból, a kezébe veszi, mert az ő kiválasztott szolgája. Zerubbábel itt Isten Krisztusban kiválasztott hűséges templomépítő szolgáit jeleníti meg. Őket képviseli.
Zerubbábelről tényleg csak ennyit tudunk: miután elvégezte hűségesen a küldetését – a második templom felépítését egyszerűen eltűnik a bibliai történetből és számunkra a történelemből is. Egyáltalán nem tudjuk, hogy mi lett vele. De azt tudjuk, hogy mit ígért neki Isten az életével kapcsolatban – azt, hogy ő, akit a Krisztusban kiválasztott, elhívott és megszentelt mint pecsétgyűrűt veszi a kezébe akkor, amikor megítéli a népeket. Az ő sorsát Isten kiemeli az ítéletre rendelt világ sorsából, hogy azt adja neki, amit az élet könyvébe beírtaknak ad[2].
Zerubbábelben pedig Isten nekünk adott ígéreteit is láthatjuk. Emberek tömegei tűnnek el a történelemben úgy, hogy eleinte még a szeretteik emlékeznek rájuk, azután ha készült síremlékük egy darabig még az is itt tartja nevüket a világban, majd az is elenyészik.
Amikor a Szemtanú legutolsó részének kerestük a temetői helyszínt, a monori református temetőben találtunk egy síremléket, ahol a felvétel készült. Egy valaha szép síremlék volt, amely már teljesen összetört. Már nem mutatta, hogy kinek a síremléke volt. Így enyészik el nemcsak az életünk, hanem az emlékünk is a világban. Persze vannak, akiknek fennmarad a neve a történelemben. Néhányak nevének dicsőség adatik, másoknak gyalázat és szidalom. Hányan vannak, akik ezt a célt tűzik ki maguknak – legalább a nevem fennmaradjon a világban, közben nem törődnek azzal, hogy a nevük fel van-e írva az élet könyvébe. Ez azonban a hitetlenek reménysége.
Zerubbábel neve fennmaradt, de nem azért, hogy őt dicsőítse, hanem azért, hogy Krisztust dicsőítse az élete. Két dologra lett ő kiválasztva a Krisztusban:
- Hogy Dávid királyi vérvonalán az ő utódjaként szülessen meg a názáreti Jézus, aki az Isten Krisztusa.
- Legyen az Isten templomának építője.
Amikor pedig betöltötte a hivatását és a küldetését Isten a kezébe vette, mint a számára legdrágábbat. A királyok legfontosabb kincse a pecsétgyűrűjük volt. Ez adta meg ugyanis királyi szavuk erejét.
Ezt az ígéretet zárhatjuk mi is a szívünkbe, mint nekünk szóló ígéretet. Isten kiválasztott bennünket a Krisztusban, hogy kegyelmében és bocsánatában részesüljünk;
Kiválasztott minket, hogy itt a földön a bűntől szabadon éljünk.
Kiválasztott minket, hogy mint hűséges szolgái építsük az ő lelki templomát, mint élő kövek lelki házzá épülve – és megígérte nekünk, hogy beírta nevünket az élet könyvébe, hogy amikor eljön a történelem vége és az Úr megítéli a világot, akkor a kezébe vegyen, mint pecsétgyűrűt, mint egy drága értékes ékszert, hogy megmeneküljünk attól a pusztulástól, amely a bűn alá rekesztett világra vár.
A lelki templom az örökkévalóságnak épül – Haggeus próféciája ennek a templomnak az építésére hív. Ámen.
[1] Mt 1:11-12
[2] Vö. Jel 20:15