Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: 1Móz 1:26-27; 2:15-24
Alapige: 1Pt 3:1-7
Énekek: 431. 80. 261. 164. 199.
Eddig két alkalmat szenteltünk annak a témának, amelyet Péter a tisztességes életről ad át a gyülekezetnek. Az első volt ebből: a világi hatóságoknak való engedelmesség, a második pedig a szolgák és uraik viszonyából levezetve az igazságtalan bántalmak türelmes elhordozása; amelyre éppen Krisztus adott példát.
Péter itt a keresztyén életet mind egy radikálisan tisztességes életet mutatja be, ami képes túllátni a saját személyes céljain úgy, hogy egyedül Isten céljait veszi maga elé, hogy betöltse azt. Jézus kijelentésében gyökerezik mindez:
Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.[1]
Jézus tehát ezt a messze felülmúló igazságot egyszerűen a mennyek országával bemenetellel hozza összefüggésbe.
Azt is mondtam, hogy Péter itt már nem könnyű eledellel, ún. tejnek italával táplálja a gyülekezetet, hanem valódi kemény eledellel. Mert nem az a valódi kemény eledel, amikor intellektuális harcot vívunk egy bibliai igazság fölött, vagy egy nehezen érthető bibliai szakasz megéléséért, hanem amikor azért harcolunk, hogy meg tudjunk élni egy olyan bibliai igazságot, amely felülmúlja emberi fantáziánkat, hogy egyáltalán az működhet.
Mark Twain író epés-elmés megjegyzése nagyon világosan beszél nekünk erről, amikor azt mondja:
A Bibliának nem azok a részei zavarnak, amelyeket nem értek, hanem azok, amelyeket értek.
Szóval a radikális tisztesség harmadik területére lépünk ma – amellyel bizony az oroszlán barlangjába merészkedünk be. Ez a házasság területe lesz – ahogy az Újszövetség beszél, ill. ma közelebbről, ahogy Péter levele beszél a házasságról. Alapigénk az 1Pt 3:1-7
Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől.
És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.
A mai alkalomnak azt a címet adtam: Tisztességes élet – irigylésre méltó házasság. Vagyis egy olyan családi élet mintája a pogányok között, amit látva maguk is eljussanak Isten dicsőítésére. Kálvin azt írja erről a nagyobb összefüggésre is tekintve, hogy
Azokat, akik távol állnak a hittől, megenyhíti, ha látják a hívők rendezett erkölcseit.
Péter lényegében ezt mutatja be. Milyennek mutatja be Péter az irigylésre méltó házasságot? Egy olyan házasság, ahol a feleség a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével engedelmeskedik férjének, a férj pedig gyengéd megértéssel ad tiszteletet vele teljesen egyenrangú feleségének, hiszen tudja, hogy Krisztusban ugyanazt az üdvösséget örökli mint ő.
Mindenki ilyen házasságra vágyik, nem? Az baj, hogy nem. A nem lelki ember nem ilyen házasságra vágyik. A férfiak szelíd és engedelmes feleségre vágynak, úgy, hogy nem akarnak gyengéd tiszteletet gyakorolni feleségeik iránt – mert az nem férfias; A nők gyengéd, megértő és őket tisztelő férjre vágynak, de szelíd engedelmesség nélkül – mert nem élünk sem az ókorban, sem a középkorban.
Nos, Péter sem véletlenül írta, amit írt. Valószínűleg a keresztyén nőket, vagy keresztyénné lett nőket nem véletlenül figyelmeztette és a keresztyénné lett férfiakat sem véletlenül figyelmeztette.
Tudom, hogy nagy lehet az ellenállás mind a férfiak, mind a nők részéről – és manapság már inkább a nők részéről, hiszen az engedelmesség szót meghallva egyből elnyomást kiáltanak. Ha nem lelki emberekként tekintünk azonban a bibliai tanításra és a házasságra, akkor jogossá is válhat ez a kiáltás.
Ezért nagyon fontos, hogy az egész kérdést mindenképpen az egészséges bibliai tanítás fényében szemléljük, úgy tekintsünk bele, mint tükörbe. Ez a tükör arra való, hogy mind férfiak, mind nők magunk nézzünk bele és elsősorban nem a másik elé tartsuk.
A házasság titka
Először beszéljünk a házasság titkáról. Azért a titkáról, mert ha nem ismerjük ezt a titkot, nem fogjuk érteni a házasság célját. A titok ismerete nélkül a házassággal kapcsolatban csak ilyen elvárásokat fogunk tudni megfogalmazni:
- A házasság célja, hogy az ember ne legyen egyedül.
- …, hogy az ember boldog legyen.
- …, hogy az embernek legyen utódja.
Ennyi. A titok nélkül ennyi. És azért baj, ha nem ismerjük a házasság titkát, mert ha a titok lényegét nem ismerjük, zárva marad előttünk az elsődleges cél, ami miatt ezek sem valósulhatnak meg a maguk teljességében.
Első titok: Isten képmása
A házasság titkát egyrészt a teremtés történet megmutatja:
Az ember Isten képmása legyen, ezért olvassuk így:
Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.[2]
Ahhoz, hogy az ember Isten képmása legyen a földön létrejön egy különleges egység – amelyben a férfi és a nő egy testté lesz és ragaszkodnak egymáshoz.
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.[3]
Ez az egység teszi az embert képmássá a világban. Együtt képviselik Isten uralmát a világban, együtt hordozzák ezt a képmást.
Második titok: Krisztus és az Egyház
A második titokról Pál apostol beszél az Efezusiakhoz írt levélben, ahol mondja is:
- A férfi úgy szeresse a feleségét, ahogy Krisztus szereti az Egyházat. Az a Krisztus, aki az életét adta a megváltott Egyházért; így szeressék a férfiak a feleségeiket.
- Az asszonyok pedig úgy engedelmeskedjenek a férjeiknek – tisztelettel – ahogy az Egyház is engedelmeskedik Krisztusnak. Itt most a Lélek által éltetett egyházról beszél, nem a sok esetben nagyon is esendő, sőt sokszor elesett egyházról.
Hol van itt elnyomás? Lehet elnyomásról beszélni ott, ahol olyan erős a szeretetkötelék, hogy valaki hajlandó az életét adni a másikért? Szerintem ott lehetetlen az elnyomás, hiszen ahol az ember saját magát hajlandó kiüresíteni a másikért, ahogy Krisztus is tette azt értünk, ott megszűnik a másik kihasználásának igénye. Szóval ez a titok adja meg a célt:
Megjeleníteni Isten képmását a világban úgy, hogy Krisztus és népe különleges szeretet-engedelmesség kapcsolatát is megjelenítjük.
Persze valaki mondhatja, hogy ez a titok őt nem érdekli. Akkor zárva is marad előtte – mint ahogy a házasság igazi öröme és küldetése is zárva marad; jó eséllyel fog kudarcot vallani. De nem lelki emberként nem is képes ezt igazán felfogni senki – a megértéshez előbb újjá kell születni Krisztusban, ezt nem lehet sajnos megkerülni.
Ha végre megértettük ezt a titkot, akkor megértettük a fő célt is – és akkor elérhetővé válnak, de már a kegyelem légkörében azok a célok, amelyeket a titok ismerete nélkül tekintünk fő céloknak és rendszerint kudarcot vallunk velük.
Ahol ismerik ezt a titkot és nem homályosodik el: ott irigylésre méltó lesz a házasság. Ez az irigylésre méltó házasság pedig egy küldetés.
A felemás iga helyzet
Péter először a keresztyén asszonyokhoz fordul. Itt egyetlen szituációra hegyezi ki az a szelíd és csendes lélekből fakadó engedelmességet: a felemás iga helyzetére.
Röviden a felemás igáról. Istennek nagyon határozott útmutatása, hogy a hívő ember ne házasodjon össze hitetlennel, mert ezzel felemás iga jön létre. Sajnos sokszor az érzelmek és a hormonok erősebbnek bizonyulnak, mint a hit és a józan ész. Azt kell mondjam, hogy a keresztyének túl sokszor bizonyulnak éretlennek és felelőtlennek ebben a kérdésben.
Felemás iga azonban kialakulhat úgy is, hogy egy hitetlen házaspárból az egyik elfogadja Krisztus kegyelmét és megtér, a másik pedig nem. Ebben a helyzetben nyilván nem hibás a hívő ember a felemás igaz kialakulásáért. Vajon miért a felemás igában élő asszonyokat szólítja meg elsősorban? Mert ennek a pár versnek az elsődleges megszólítottjai ők:
Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.
Mert már az Egyház korai korszakában is jellemzőbb volt az, hogy a nők fogékonyabbak voltak az evangéliumra. Van fordítva is felemás iga, ahol a férj él hitben és a feleség utasítja el az evangéliumot, mégis általánosabb helyzet az előbbi. Ráadásul Péter korában olyan módon is alakulhatott ki felemás iga, hogy egy hívő lányt, a nem hívő családja adott férjhez egy hitetlen emberhez. Manapság pedig a keresztyén lányoknak az az egyik nagy nehézsége, hogy nem könnyű elkötelezett hívő fiút találni, és akkor inkább megkötik azt a kompromisszumot, amit nem biztos, hogy kellene.
Szóval Péter azt mondja a felemás igában élő asszonyoknak: még ilyen helyzetben is engedelmeskedjenek a férjüknek? Miért? Azért, hogy
- Engedetlen férjeik is megismerjék az üdvösség útját
- Hogy felemás iga házasságukból lehessen az Isten képmását kiábrázoló házasság, ami igazi boldogságot tud nyújtani.
Péter nem azt mondja, hogy szavakkal nem kell bizonyságot tenni. Hanem azt mondja, hogy a szavakon túl is bizonyságot kell tenni: nincs más esélye a hitetlen házastársnak a megtérésre. Feleseléssel, kioktatással, követelőzéssel nem fogunk célt érni, csak az ellenállás lesz nagyobb; sőt néha a lenézés és a gúny.
Mégis sokan azt vetik ellen, hogy ezzel csak kihasználhatóvá válik az ember és csak az elnyomást fogja növelni. Nem vitatom, reális kockázat. De mivel sokan meg sem próbálják, vagy ha meg is próbálják nem elég állhatatosak, ezért nem is láthatják meg a csodát. A meg nem tért férjre hatással lehet feleségének tisztelettudó, feddhetetlen élete. Isten Lelke ezt arra használhatja, hogy meggyőzze őt saját bűnösségéről, és hitre juthat Krisztusban.
Müller György osztott meg egy történetet saját lelkészi gyakorlatából. Egy gazdag németnek a felesége átadott életű hívő asszony volt. Ez az ember alkoholista volt, és éjszakánként járt haza a kocsmából. Az asszony elküldte a szolgákat aludni, fenn maradt, amíg a férje meg nem jött, kedvesen fogadta, és sohasem veszekedett vagy panaszkodott. Sokszor még neki kellett levetkőztetnie és lefektetnie. Egyik éjszaka a férfi azt mondta a cimboráinak:
Fogadjunk, hogy ha most elmegyünk a házamba, a feleségem fent lesz és vár engem. Odajön az ajtóhoz, üdvözöl, mint egy királyt, és még vacsorát is csinál nekünk, ha kérem.
Először kételkedtek, de úgy döntöttek, elmennek és megnézik. Az asszony természetesen az ajtóhoz jött, előzékenyen fogadta őket, és készségesen beleegyezett, hogy vacsorát készítsen nekik a neheztelés legcsekélyebb jele nélkül. Miután kiszolgálta őket, felment a szobájába. Nem sokkal utána, hogy felment, a férfiak egyike elkezdte vádolni a férjet: „Micsoda ember vagy te, hogy egy ilyen jó asszonnyal ennyire rosszul bánsz?” A vádoló felállt anélkül, hogy megette volna a vacsorát, és elhagyta a házat. Ugyanígy tett egy másik is, majd egymás után valamennyi eltávozott, anélkül, hogy az ételt megette volna.
Egy fél órán belül a férj rájött, milyen gonosz, hogy milyen szívtelenül bánt a feleségével. Felment felesége szobájába, kérte, hogy imádkozzon érte, megvallotta bűneit, és odaadta magát Krisztusnak.
Nem ismerem a történetet többi részletét, csak igyekszem megérteni a korhely barátok reakcióját. Ez az istenfélő feleség olyan irigylésre méltó házastársi hűségről tett tanúbizonyságot, amiről valószínűleg ők is csak álmodtak – mert ők a kocsmából újra és újra szemrehányásokra és civódásokra értek haza, zsörtölődő – persze jogosan zsörtölődő – feleségeikhez. Csakhogy bármennyire is megérdemelt volt, ez nem tudott rajtuk változtatni. De amikor meg nem érdemelt szeretettel szembesültek, csak akkor nyílt fel nekik is a szemük – majd végül ennek a korhely férjnek a szeme is.
Müller György az alábbi következtetést vonta le mindebből:
Ne csüggedj el, ha meg nem tért rokonaidtól szenvedned kell. Talán nagyon rövid idő múlva az Úr esetleg megadja szíved vágyát, és válaszol értük mondott imáidra. De addig is igyekezz, hogy képviseld az igazságot, nem vádolva őket veled kapcsolatos magatartásukért, hanem bemutatva előttük az Úr Jézus Krisztus alázatosságát, szelídségét és kedvességét.
A férfiak
Bár a férfiaknak jóval rövidebb útmutatást ad, ha lehet ezt mondani még forradalmibb saját korában, amit mond. Ez látszik abból is, hogy társadalmi szinten évezredes az a lemaradás, amiben még az ún. keresztyén társadalmak is vannak ezen a téren.
Egészen világosan leszögezi Péter, hogy a keresztyén férfiak nem tekinthetik a feleségeiket az alárendeltjeiknek, mert ez soha nem volt Isten szándéka. Ezt világosan elmondja Krisztus is, amikor azt mondja – a házassági elválás kontextusában:
Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?[4]
Ezt a kezdetet rontja meg bűn, amely miatt átok alá kerül az ember, a természet. Ez alól az átok alól ment meg Krisztus; és menti ki az átok alól a házasságot is.
Annyira fontos Isten számára a férj és a feleség egysége, amely kiábrázolja a titkot, hogy a férfiakat egyenesen arra figyelmezteti, hogy ha nem hajlandók megalázni magukat Isten előtt és annak látni a feleségeiket, akik – az élet kegyelmében teljes jogú és egyenrangú örököstársaikat, saját imáikat fogják akadályozni, hogy Isten elé jusson. Nem sokszor mondja Isten azt, hogy valakinek nem hallgatja meg az imádságát; ez az egyik.
Ha nem éltek a feleségeitekkel gyengéd megértéssel, tiszteletet adva nekik, mint örököstársaitoknak az élet kegyelmében, akkor imádságaitok akadályba ütköznek: saját felfuvalkodott szívetek lesz az akadály.
Tisztességes élet: irigylésre méltó házasság. Világos az üzenet, hogy Isten a gyermekeinek ilyen irigylésre méltó életet készített.
Ámen.
[1] Mt 5:20
[2] 1Móz 1:27
[3] 1Móz 2:24
[4] Mt 19:4