Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Lk 21:25-36

Alapige: 1Pt 4:7-11

Énekek: MonGYÁLdást
Isten élő lelke jöjj
Emlékszel még? Ígértél valamit. (Engedd Jézust az első helyre)
Tőled árad minden áldás
Uram, tehozzád futok
Szoros az a kapu

Az utóbbi időben olyan új jelenségekkel és fogalmakkal is találkozunk már mint a klímaszorongás és klímadepresszió. Talán nem kell bővebben ecsetelni, hogy ez mit jelent; egy klinikai szakpszichológus azt is elmondta ezzel kapcsolatban, hogy ez az ún. klímaszorongás nem tekinthető betegségnek, még nem úgy diagnosztizálják, hanem egy jelenségnek, amellyel egyre gyakrabban találkoznak az emberi pszichével foglalkozó segítő munkások. Viszont ha a krisztusi kijelentés fényében látjuk ezt a friss jelenséget is, akkor nem is kell csodálkoznunk, hiszen Jézus az Emberfia eljövetelével kapcsolatban azt is elmondta:

Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.[1]

Amivel kapcsolatban kétség nélkül az utóbbi időben egyre inkább szembe kell néznünk: bizony vajúdik a világ. Egy elhúzódó vajúdás tanúi vagyunk egy viszonylag hosszú és békés nyugalmi időszakot követően. Ez a vajúdás pedig világméretű – és nemcsak a klímaváltozás klímakatasztrófát előrevetítő rémképét tekintve; ennek a vajúdásnak csomagjában sok minden más – bár egymástól nem független dolog is van: a világméretű járványok, a gazdasági válságok, a klímaváltozást előmozdító környezeti károkon túl is a mérhetetlen kizsákmányolása és a tömeges migráció. Ezek mind-mind a vajúdás részei, és akkor csak a most legaktuálisabbakat soroltam, amelyek már közhelyszámba mennek.

Amikor a világ vajúdásáról beszélünk, akkor rendszerint nem jutunk el odáig, hogy a vajúdás okáról is szót ejtsünk. Milyen okra gondolok itt? Még csak nem is a vajúdás kiváltó okát szeretném ma a figyelmünk középpontjába emelni – ami a lehető legrövidebben összefoglalva az emberi bűn – hanem a végső okra szeretném a figyelmeteket ráirányítani. Ezért ma először a vajúdás okát szeretném újra a szívetekbe vésni, majd azt is szeretném elmondani, hogy milyen a keresztyén jelenlét ebben a vajúdó világban. Mielőtt továbbmennék, szeretném felolvasni a mai alapigénket – amelyben Péter első levelét folytatjuk. 1Pt 4:7-11

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Ha összevetjük Jézusnak csak a ma felolvasott szavait mai alapigénk kezdetével, akkor rögtön megértjük a vajúdás okát.

1. A vajúdás oka

Mindennek a vége pedig már közel van …

Vagyis nemcsak Péter szerint – a teljes Szentírás kijelentése szerint – a világ vajúdásának az oka egyértelműen az, hogy a világ – azaz a jelenlegi világkorszak – egy végpont, végcél felé tart. Nem állítom, hogy csak jelenlegi korszakunk vajúdik; vajúdott már korábban is a Római Birodalom felbomlásakor: akkor is volt tömeges népvándorlás, nagyméretű járványok; vajúdott a középkorban is – akkor is voltak nagy népvándorlások, járványok és háborúk; vajúdott a XX. században is éppen eleget, kezdve a nagy háborúval, amit megfejelt az első igazán globálisként ismert járvány az ún. spanyolnátha, amelybe többen haltak bele, mint magába a szörnyű háborúba. De ez a vajúdás most is, ahogy korábban is egy nagyon határozott végcélra mutat és arra emlékeztet, ami ráadásul nincs is messze.

Mindennek a vége pedig már közel van …

1.1. Tévedtek az apostolok?

Írta Péter majdnem kétezer éve. És amikor ma esetleg megemlítjük, hogy az utolsó időket éljük, akkor bizony lehet a reakció nemcsak a jövőtől való félelem és szorongás, hanem a hitünkön való gúnyolódás is. Hiszen nemcsak Péter írt arról, hogy közel a végcél; már maga Jézus is beszélt róla, hogy mennyire közel van a végcél[2], és Pál is tanítja és érzékelteti ugyanezt[3], és természetesen ne maradjon ki a felsorolásból az Újszövetség egyetlen prófétai irata a Jelenések könyve sem, amelyben János leszögezi, hogy

… az idő közel van[4]

Ahogy nem feledkezik meg erről az első levelében sem.[5] Szóval tévedtek volna az apostolok? Maga Péter is felhívja a figyelmet, hogy amikor az idő közelségéről ír, annak a léptéke nem feltétlenül a mi mulandó életünk a mértékegysége. A második levelében utal is az utolsó időknek azokra a csúfolódóira, akik ezt kérdezgetik:

„Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”[6]

Fontos értenünk ennek a végcélnak a közelségét, különösen annak fényében, hogy Jézus azt mondta, hogy ha lesznek is erre utaló jelek elsősorban ezek csak emlékeztetnek arra, hogy ez a világ a mulandóságnak van alávetve, hogy majd átadja a helyét egy soha el nem múló világnak. De akkor mit jelent a számunkra a végcél közelsége?

Egész egyszerűen azt, hogy a jelenlegi világkorszak – tehát az egész jelenlegi teremtés – vége (mint ahogy a kezdete is) emberi léptékkel is belátható távolságra van.

Azért nagyon fontos ez a számunkra, mert a csillagászok – mármint a Teremtést elutasító vagy nem a bibliai kijelentésre alapozó csillagászok – úgy becsülik, hogy az általunk eddig felfedezett vagy megismerhető világegyetem 14 milliárd éve keletkezett. Létrejött az ősrobbanással és elkezdett tágulni és jelenleg is tágul. Azonban ha ez a tágulás eléri a határát, akkor a tágulási folyamat megfordul és visszazuhan a világegyetem önmagába. A nagy bummal kezdődött minden 14 milliárd évvel ezelőtt és majd a nagy zuttyal vagy nagy reccsel ér véget ki tudja hány milliárd év múlva.

A bibliai kijelentés egyértelműen és határozottan állítja, hogy ennél sokkal közelebb van a kezdet és a vég is. A vajúdás pedig jelzi és nem engedi elfelejteni azt, hogy íme itt van ő az ajtó előtt; bármikor benyithat[7]. Az apostol ill. az apostolok egyáltalán nem tévedtek; legfeljebb azok, akik nem úgy értik a kijelentést, ahogy Isten adta azt.

A kérdés, hogy erre a kijelentésre hogyan reagálunk? Különösen keresztyénként hogyan reagálunk? Csak röviden néhány stratégiát hagy mutassak be, különösebb kifejtés nélkül, hogy azután Péter vezetése nyomán a kívánatos stratégiát.

1.2. Stratégiák a világ vajúdásai közepette

1. Nincs itt semmi látnivaló. Csak azt történik, ami eddig is mindig történt; ennek a vajúdásnak lesznek vesztesei és lesznek nyertesei, az erősek megmaradnak a gyengék elpusztulnak, egyébként pedig a világ halad előre valamiféle evolúciós folyamaton keresztül. Ez egyfajta szenvtelen stratégia, egyfajta nemtörődöm belenyugvás.
2. Van azonban egyfajta veszedelmes opitimizmus is, amelyik úgy próbálja meg látni a jövőt, hogy az emberiség végül is minden eddigi megpróbáltatást leküzdött, és ha igazán nagy baj van, akkor majd a bölcsesség fog felülkerekedni, ha lesznek is bajok, az igazán nagy bajt úgyis elkerüljük. Ez a fajta optimizmus hamis reménységeket ébreszt.
3. De szembe lehet nézni azzal a félelemmel és rettegéssel is, ami egyeseket arra sarkall, hogy a nagy katasztrófa elől el tudjanak menekülni biztonságos bunkerekbe, ezeket drága pénzen építgetik; vagy éppen azzal a félelemmel és kéztördeléssel, hogy jaj mi lesz – és kialakul a szorongás, a depresszió és a folyamatos félelem; ezek az emberek azok, akik azután felülnek mindenféle – néha egészen hajmeresztő – összeesküvés elméleteknek.
4. És persze vannak azok, akik nem törődnek semmivel, csak azzal, hogy akkor ha már pusztulnia kell a világnak, akkor még nekem legyen jó; Ézsaiás próféta így ír róluk, amit azután Pál apostol is idéz:

De csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk![8]

Vajon a keresztyének számára ezek közül melyik a jó reakció? Melyik felel meg leginkább az evangélium üzenetének: a nemtörődöm belenyugvás; az optimizmus, szorongás és a félelem vagy éppen az élet felelőtlen élvezete?

Ha tovább olvassuk Péter levelét, akkor azt látjuk, hogy egyik sem – így szeretnék most beszélni arról, hogy ha megerősödünk abban hogy „mindennek a vége már közel van”, akkor az milyen keresztyén jelenlétté válik ebben a világan.

2. A keresztyén jelenlét a vajúdó világban

Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy az evangélium, az apostoli tanítás nagyon határozottan óva int bennünket attól, hogy uralmat vegyen rajtunk a szorongás és a félelem. Nem mond könnyű dolgokat az evangélium, hanem arról beszél, hogy Krisztus tanítványait a végidőkben folyamatosan üldözni fogják és jönnek a világ vajúdásának számos ijesztő jelei – mégis az evangélium és az apostoli tanítás azt mondja el nekünk, hogy ez nem szabad, hogy szorongással, félelemmel és kétségbeeséssel töltsön el bennünket, sőt ellenkezőleg – bátorítson bennünket az, hogy közeledik megváltásunk teljessége[9]; de arról sem szól, hogy ne kellene törődnünk ezekkel. Egészen más utat mutat nekünk az apostoli tanítás, Isten élő Igéje. Azt mondja el, hogy a keresztyének a vajúdó világban Isten kegyelmével vannak jelen.

A vajúdó világban ezt a keresztyén jelenlétet Péter három fő területen mutatja be:

1. Imádság
2. Szeretet
3. Szolgálat

Nagyon könnyen és jól megjegyezhető szavak.

2.1. Imádság

Péter az imádsággal kezdi.

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.

A vajúdó világban a bölcs és józan keresztyén odafigyel az imádság jelentőségére az életében. Az imádság a bölcsesség és józanság következménye. Sőt éppen az imádság fog megőrizni bennünket a bölcsességben és a józanságban. Tartok tőle, hogy sok keresztyén bölcsességének és józanságának a hiánya éppen az imádság hiányosságaira vezethető vissza. És itt nem is az imádság mennyiségére kell gondolni, hanem a minőségére.

Péter ezzel felhívja a figyelmet az élő és valódi istenkapcsolat fontosságára. A keresztyének a vajúdó világban azzal lesznek és maradnak bölcsek, ha az életüket erre a Krisztusban megtalált kapcsolatra alapozzák.

De mi az, ami összeköti az imádságot a józansággal és a bölcsességgel? Nem kevesebb mint az, hogy a Krisztus által az istenkapcsolatba lépő ember előtt megnyílnak a világ valódi realitásai. Világosan látja, hogy a világ, amelyet Isten alkotott, emberi léptékben is belátható időben véget ér. Lehet, hogy már a saját nemzedékében, amivel valóságosan számol is – és azt akarja, hogy ezt a valóságot ne homályosítsák el, se hamis remények, se félelmek, se a világra irányuló vágyak. Keresztyénként a jelenlétünk a vajúdó világban az imádságból táplálkozik, abból meríti a reménységét, az erőforrását – mert a belső szoba csendjében vagy a közösség imájában az Isten jelenlétében merülünk el. Ez tesz bennünket józanná és bölccsé, és ez visszahatóan is igaz.

A bölcs és józan keresztyén imádkozik, hogy az imádság bölccsé és józanná tegye; az imádság megőrizze a bölcsességében és a józanságában.

Úgy is mondhatjuk: a szorongás helyett az imádság útját adja elénk az Írás.

2.2. Szeretet

A vajúdó világban a keresztyének jelenlétét a világban másodszor a szeretet jellemzi. Ezt Péter két irányba is nagyon röviden megmutatja. Ez a szeretet egyrészt a Krisztusban megváltottak egymás felé irányuló kitartó szeretete, másrészt egy, a gyülekezetből kifelé is irányuló szeretet, amit itt Péter vendégszeretetként ír le.

2.2.1. A bűnöket is elfedező szeretet

A 8. versben azt olvassuk:

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

A kitartó szeretet azt jelenti, hogy alapvetően a gyülekezetben mindent a szeretet nézőpontja felől közelítünk meg. Tudom, hogy itt rögtön szembesülünk egy nehéz dilemmával: méghozzá azzal a dilemmával, és ez az „elfedez” szóval, vagy „elfed” szóval van összefüggésben. Dilemmánk pedig az, hogy akkor a bűnről ne is beszéljünk? Ha szeretet van, akkor nem lehet szó a bűnről? Vajon erre gondol-e Péter? Biztos, hogy erre nem gondolhat, hiszen az Írás azt is mondja, hogy

ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.[10]

Itt azonban Pál nem a másik emberről beszél, hanem a cselekedetről. És fontosabb, hogy ne vegyünk benne részt, de a cselekedetet leplezzük le. Vagyis a bűnt magát nevezzük néven – de a testvérhez mégis mindig azzal a kitartó szeretettel forduljunk, amely a bűne és bukása ellenére is Krisztus szeretetével hordozza őt. Nagyon beszédes az, amit Salamon ír erről a Példabeszédeiben:

Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.[11]

Aki mindig csak a bűn felől tud közelíteni, mindig csak azt tudja felemlegetni, az nemcsak a barátjától, hanem a testvérétől és mindenkitől elszakad. Hiszen egyedül a Krisztus szeretete tud összekötni és egyben tartani; a vétkek folyamatos felhánytorgatása falakat épít és elválaszt.

Ez a bűnöket is elfedező szeretet nem kisebb forrásból táplálkozik, mint Krisztusnak abból a szeretetéből, amely vérével váltott meg bennünket mindannyiunkat bűneink fogságából.

2.2.2. Vendégszeretet

Ezzel az egy kifejezéssel Péter a gyülekezetből kifelé irányuló szeretetet mutatja be. Most csak nagyon röviden szeretnék utalni arra, hogy a Biblia szövege itt a φιλοξενος szót használja, ami vendégszeretet jelent, de ezzel nem elsősorban a barátaink vagy testvéreink, hanem kifejezetten a számunkra idegen, ismeretlen, más emberek iránt megmutatkozó és befogadó szeretetet jelöli – aminek a szó szerinti ellentéte a xenophóbia – az idegengyűlölet, az idegenekkel szemben megnyilvánuló megvetés és elutasítás. Bizony szembe kell néznünk jó néhány gyakorlati kihívással is ennek kapcsán, de menjünk tovább.

2.3. Szolgálat

Végül Péter a keresztyének jelenlétét a vajúdó világban a szolgálat szóval írja le.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Ez a szolgálat is kétfelé bontható: az egyik a prédikálás, a másik a szeretetszolgálat.

2.3.1. A lelki ajándék

Ami világos a számunkra, hogy a keresztyének miután megtértek lelki ajándékot kaptak. Sokféle lelki ajándékkal ruházza fel Isten az ő Egyházát. Ezekről Pál részletesebben és többet beszél, de amit Péter világossá tesz a számunkra: Isten kegyelmének sáfárai, megbízottjai vagyunk

1. Vagyis a lelki ajándékot Istentől mindenki arra kapja, hogy azzal másokat gazdagítson. Bibliai szempontból, ami bennünket gazdagít, vagy önmagunk gazdagodására, önmagunk építésére, hasznára akarjuk fordítani, hiábavaló, haszontalan és káros – sőt valójában hűtlennek bizonyulunk, ha nem mások javát mozdítjuk elő az ajándékainkkal.
2. Minden szolgálatunk célja az kell, hogy legyen, hogy Isten kegyelme elérjen egyik embertől a másikig. Isten egyértelműen erre adja az ajándékait.

2.3.2. Prédikálás

Azt olvassuk a szövegben: „ha valaki prédikál”. Nyilván a lelki ajándékokból kiindulva az írásmagyarázók arra a helyzetre összpontosítanak, amikor valaki a közösség elé áll és hirdeti Isten üzenetét. És való igaz: egyetlen lelkész, presbiter, vagy bizonyságtevő testvér sem állhat a gyülekezet elé máshogy, mint úgy hogy ha valamit mondok az megálljon Isten Igéje szerint és Isten Igéje építse a gyülekezetet. Nem beszélhet a maga dicsőségére, a maga hasznára csak és kizárólag azzal a céllal, hogy Isten dicsőségére építse a gyülekezetet a hitében. Óriási felelősség ez, nagy alázat kell ehhez.

Mégis én azt látom a Biblia eredeti szövegében, hogy ez nemcsak azokra vonatkozik, akik kiállnak a közösség elé Isten Igéjével. Mert az itt szereplő kifejezés legegyszerűbb jelentése így adható vissza: „ha valaki megszólal, az úgy tegye, hogy Isten Igéjét mondja”. Ez a felelősség nemcsak azokra hárul, akik a közösség előtti igehirdetésre, tanításra vagy bizonyságtételre vállalkoznak – hanem minden megszólalásunk legyen olyan, hogy abból Isten kegyelme, szeretete és igazsága csendüljön ki. Nincsenek tét nélküli szavaink, ezt jó ha tudjuk.

2.3.3. Szeretetszolgálat

Végül Péter teljesen általános értelemben beszél a szolgálatról, amelyet a szeretetszolgálat szóval is visszaadunk. A szolgálat olyan sokféle és sokrétű lehet, hogy nem is kezdi el részletezni, valami fontosra azonban felhívja a figyelmet. Nagyon sokszor az a kibúvó hangzik el, hogy nekem nincs időm vagy nincs erőm a szolgálatra. Péter világossá teszi, hogy az Úr nemcsak ajándékaival ruház fel, hanem a szolgálatra biztosítja az erőt, és ha erő van, akarat van, akkor idő is van. Ha ténylegesen meg akarjuk dicsőíteni Istent az életünkkel, akkor meglesz a helyünk a szolgálatban is.

A vajúdó világban igenis Isten azt akarja, hogy az övéi látható módon legyenek jelen méghozzá:

• szorongás és félelem helyett imádsággal
• elutasítás és gyűlölet helyett szeretettel
• bezárkózás helyett az Istentől kapott erővel végzett szolgálattal

hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Ámen.  

---

[1] Lk 21:26

[2] Lk 21:32

[3] Rm 13:11-12

[4] Jel 22:10

[5] 1Jn 2:18

[6] 2Pt 3:4

[7] Vö. Jak 5:9; Jel 3:20

[8] Ézs 22:13 vö. 1Kor 15:32

[9] Lk 21:28

[10] Ef 5:11

[11] Péld 17:9