Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Ézs 40:1-11

Alapige: Mt 3:1-12

Énekek: 24. 312. 229

Az advent nagy alakja Keresztelő János.[1] Annyira fontos az ő szerepe, hogy a próféták születése előtt többszáz évvel az ő megjelenéséről és szolgálatáról is prófétáltak. Két próféta próféciáiból egészen bizonyosan ráismerhetünk, akikre az evangélisták is hivatkoznak. Három evangélista név szerint is megnevezi Ézsaiás prófétát, akinek felolvasott próféciájában az evangélisták felismerték János alakját, de Márk név nélkül utal Malakiás prófétára is, aki minden tekintetben az Ószövetség utolsó prófétája és prófétai könyvének 3. fejezetét azzal kezdi, hogy

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. …”[2]

Keresztelő Jánost ezért is tartják az advent követének, Jézus útkészítőjének, aki egyengette előtte az utat, igyekezett felkészíteni a népet a Messiás fogadására. Ma azonban nemcsak az ő útkészítő szolgálatáról szeretnék beszélni, hanem a második advent útkészítőiről is. Alapigénk ehhez most a Máté evangéliumából szólal meg, a 3. fejezet első tizenkét verséből.

¹Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: ²„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” ³Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” ⁴Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. ⁵Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; ⁶és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. ⁷Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? ⁸Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, ⁹és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. ¹⁰A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. ¹¹Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. ¹²Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

János, az útkészítő

Szeretném először most a számotokra felidézni János alakját. Azt az alakot, akinek ha nagyságát szoborral szeretnénk kifejezni, akkor a létező legnagyobb szobrot kellene emelni. Jézus maga jelentette ki János emberi nagyságát, amikor azt mondta róla:

Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. ¹¹Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; …[3]

Jézus tehát a legnagyobb asszonytól született embernek jelenti ki Jánost, és megerősíti azt, hogy Malakiás próféta kijelentése benne teljesedett be.

Malakiás próféta után Jánosig – összesen négyszáz éven keresztül – Isten nem küldött prófétát a világnak, sem Izráelnek. Azonban, amikor Isten tervében betelt az idő, hogy elküldje Fiát a világba, kiválasztotta az ő előhírnökét, útkészítő követét. János születésének körülményei sok párhuzamot mutatnak Jézus születésének körülményeivel.

Az ő születését is Gábriel angyal jelentette be, a már idős Zakariás nevű papnak, akinek meddő  felesége Erzsébet is idős volt már annyira, hogy nemcsak meddősége, hanem kora miatt sem számíthattak arra, hogy gyermekük születik. Ám Zakariásnak a templomi szolgálat közben megjelent Gábriel angyal és elmondta neki, hogy fia fog születni, akiben Zakariásnak öröme lesz, nagy lesz az Úr előtt és Illés prófétai lelkével szolgál a választottak felé, hogy így készítse őket a Krisztus eljövetelére.[4] Az angyal a születendő gyermek nevét is meghatározta: Jánosnak kell őt nevezni.

Később, amikor a názáreti szűz Mária méhében Jézus is megfogant és ő meglátogatta a rokonát, Erzsébetet, a magzat János megérezte a magzat Jézus jelenlétét és úgy mozdult meg, hogy Erzsébet a Lélek által kijelentette és meg is erősítette Mária számára azt, hogy méhében a Messiást hordozza. Jánost is annyira átjárta az Úr lelke, hogy anyjával már az anyaméhben el tudta mondani azt, hogy Mária fia a Krisztus.

Ezután évtizedekig semmit sem tudunk sem Jánosról, sem Jézusról. (Egy kis epizódot kivéve Jézus gyerekkorából.) Bár látszik, hogy rokonok voltak anyjaik révén, nem tudjuk, hogy volt-e közöttük kapcsolat, nem tudjuk azt, hogy találkoztak-e, játszottak-e együtt gyermekkorukban. Valószínűnek tartom, hogy felnőttkoruk előtt ők nem találkoztak egymással.

Viszont János szüleiről és Jánosról tudunk valami nagyon fontosat. Zakariás és Erzsébet igaz emberek voltak, akik komolyan vették a gyermekükről adott isteni kijelentést:

mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel[5]

János életéből visszakövetkeztethetünk arra, hogy Zakariás és Erzsébet komolyan vették, hogy mire kell felkészíteniük Jánost, János pedig elfogadta a szülei által kapott és neki továbbadott útmutatást. Amikor a felnőtt Jánost – már mint útkészítő prófétát – megismerjük, azt látjuk, hogy valóban teljes elkötelezettséggel áll az Úr szolgálatában: élete folyamatos böjt; nemcsak bort és egyéb részegítő italt nem iszik, hanem ezt a „hiányt” nem is pótolja ki máshogy: ruhája durva teveszőr és egyszerű bőröv volt, a fő tápláléka pedig sáska és erdei méz. Egész életével kellő komolysággal állt az Úr szolgálatában. Talán a mi számunkra egy kicsit még ijesztően is komoly, sőt komor az ő alakja. Ennek a komolyságnak – sőt komorságnak azonban oka van. Az üzenet és a feladat az oka.

János üzenete

János üzenete a bűnbánatra és a megtérésre hívás volt. Mint ilyen kiáltó hang volt a pusztában. Gondoljunk bele, hogy mikor kiált az ember? Elsősorban három oka lehet az embernek a kiáltásra.

1. Kiált örömében – elég ha mondjuk egy gólra gondolunk – képesek az emberek a saját otthonunkban a TV előtt ugrálni és kiabálni, ha a csapatuk gólt lő; egy stadionbeli gólról nem is beszélve.
2. Kiált fájdalmában, ha valamilyen testi vagy lelki trauma éri.
3. Kiált akkor, ha figyelmeztetni kell valakit.

János esetében a háromból itt egyet biztosan kizárhatunk – János nem fájdalmában kiált. Viszont, ha az üzenetét megnézzük, akkor a másik kettő marad: az örömkiáltás és a figyelmeztető kiáltás.

Elsőre talán az kiáltásának az örömre utaló jellege nem tűnik fel, annyira erős a komoly figyelmeztető hang, hiszen, azt mondja:

„Térjetek meg … Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? … A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”

Erős szavak és erős figyelmeztetés. De nem nélkülözi az örömhírt sem. Erre Márk fektet nagy hangsúlyt, amikor úgy kezdi az evangéliumát:

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, … „kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”[6]

Ézsaiás próféta is, amikor erről a kiáltó hangról szólt, akkor amikor így prófétál az útkészítő kiáltó hangról:

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.[7]

Szóval János üzenete két nagy csomópont köré összpontosul:

1. Az egyik a nagy örömhír: „Elközelített a mennyek országa!”
2. A másik egy nagy figyelmeztetés: „Meneküljetek az eljövendő harag elől, teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöt!”

János útkészítőként ez a kiáltó hang.

Tudjuk, hogy János betöltötte hűséggel a küldetését. Prófétai jutalma a vértanúság volt Heródes börtönében. Vajon azzal, hogy János véghezvitte a feladatát, megszűnt az útkészítői feladat?

Van-e még útkészítés?

Ehhez fel kell tennünk magunknak azt a kérdést? Van-e még útkészítés – kell-e, hogy legyen útkészítés? Ez elvezet ahhoz a kérdéshez is: vajon eljön-e újra Jézus Krisztus? A legtöbben ismerjük az erre vonatkozó ígéreteket.

Jézus is többször, többféle formában beszélt arról, hogy miután a mennybe ment, egy isteni titokban elrejtett időben újra el fog jönni a világba angyalai kíséretében az ég felhőin és ítélni fog élők és holtak fölött. Valaki azt fogja tőle hallani:

Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.[8]

Mások viszont azzal fognak szembesülni, hogy:

Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.[9]

De mondott a visszatéréséről példázatokat – az öt okos és öt balga szűz példázatát, amelyben az okosok felkészültek a vőlegény érkezésére, a balgák pedig nem. A talentumok példázatát, amelyben a hűséges szolgák gyarapították az Úr által rábízottakat, a hűtlen – a rest és gonosz szolga azonban nem törődött Ura akaratával.

Ha összevetjük Jézus első és második eljövetelének korszakát vannak nyilvánvaló különbségek, anélkül, hogy részletezném csak mondok egy példát. Jézus első eljövetele rangrejtve, bár mégis felismerhetően történt, második eljövetele pedig dicsőségének teljességében fog bekövetkezni. Viszont vannak egyértelmű párhuzamok is.

1. Isteni ígéretek jelentik be, hogy Krisztus el fog jönni.
2. Krisztus mindkét eljövetele alapvető hatású és fontosságú az egész világ, benne minden ember számára.
3. Mindkét várakozási időszak tartalmazza, hogy Krisztus eljövetele öröm azoknak, akik megtértek, de egy nagy figyelmeztetés azoknak, akik nem ismerik, vagy már hallották ugyan az evangélium meghívását, de elutasították őt.

Ezért ebben a két korszak nagyon is hasonlít egymáshoz – az útkészítés időszakában élünk. Ezért szükség van most is Krisztus követeire, az útkészítőkre.

Útkészítők megsokszorozva

A ma is énekelt adventi énekünkben azt énekeljük:

„Jól készítsétek útát, a vendég már közel …”

Valóban, ha az adventet az útkészítés időszakának is látjuk, akkor hol vannak az útkészítők? Ebben azonban a mi korszakunk más jellegű, mint a Jézus első eljövetelét megelőző korszak. Akkor Isten egyetlen erős hangot választott ki – Jánost, hiszen emberi testben jött el közénk és kellett egy határozott rámutatás:

„Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”[10]

Jézus azonban amikor a mennybe ment tanítványainak a közösségére bízta rá azt, hogy visszajövetelének útkészítő követei legyenek. Így pedig mindenképpen megkaptuk Jézus követségében járva János útkészítő elhívását is.

Útkészítők vagytok – keresztyén emberként ez mindnyájunk elhívása egyenként és az egyház közösségeként is. Mondhatjuk így – a keresztyén Krisztus útkészítője. Ez alól egyszerűen nincs kivétel. Ebben mindenképpen meg akar benneteket velem együtt erősíteni a Szentlélek. Érdekes, hogy hitvalló énekeinkben ezt a korábbi énekírók többféleképpen is megfogalmazták.

Mi az útkészítők feladata? Ha röviden összevetjük János elhívásával, akiről azt mondta Gábriel:

az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.[11]

akkor azt mondhatjuk: felkészíteni az Istentől elidegenedett világot arra, ami vár rá. Egy csomó mindenről konkrétan nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Vázlatos képünk van róla, ahogy Jézus arról beszélt – a természeti jelenségek, háborúk, járványok formájában, amelyek viszont csak előjelzői annak, amit hit által biztosan tudhatunk: Jézus Krisztus visszatér a mennyből. Addig viszont nemcsak magunknak kell felkészültnek lennünk, hanem a gyerekeinknek, a szeretteinknek, a barátainknak, sőt még az ellenségeinknek is, hogy amikor felhangzik a kiáltás: „Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” akkor ez ne érje váratlanul őket. Hogy ne legyen senki olyan ember, aki azt mondja, hogy azért nem készültem fel, mert senki nem mondta el nekem. Ebben az értelemben énekeljük az éneket is:

Ő visszajön, Sion, előbb mint véled,
Felfedi titkát minden szív előtt.
Egy lélekért se érjen vádja téged,
Hogy temiattad nemlátta meg őt.
Légy örömmondó békekövet,
Hirdesd a Szabadító elközelgetett!

Az útkészítés feladata

Legutoljára szeretném összefoglalni, hogy ez a feladat hogyan jelenik meg az életünkben. Ebben is minden útkészítő őstípusa, Keresztelő János lesz előttünk a példa.

Életvitel

János egész életvitele azt fejezte ki, hogy ő útkészítő. Ez a nagy ember – minden emberek legnagyobbika – egész életével azt fejezte ki, hogy mennyire nem a saját nagysága a fontos a számára, hanem annak a nagysága, akinek az útkészítője.

Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.[12]

Egész lénye és magatartása ezt fejezte ki. Ezt fejezte ki egyszerű ruhája, egyszerű étele. Neki nem volt díszes öltözete, drága ékszerei, foglalt helye a parkolóban; nem igényelt előjogokat mondván, hogy ő mekkora ember. Egész életével egyszerűségre és hitelességre törekedett. Mert nem ő volt a fontos, hanem az üzenet – és tudta az üzenet leghatékonyabb továbbadása nem az, ha kivagyiságával irányítja magára a figyelmet, hanem azzal, ha hitelességével.

Most nem akarom hosszan fejtegetni, hogy a mi küldetésünkben nem kell teveszőr ruhát öltenünk, erdei mézet és sáskát fogyasztanunk – de azt igenis mérlegelhetjük, ha komolyan akarjuk venni a hivatásunkat, hogy mi is az az egyszerű életvitel, amivel hitelesen állhatunk a világ elé, hogy képviseljük a visszatérő Krisztust. Mi az, amiben böjtölhetünk, nem kampányszerűen – aminek van létjogosultsága a hívő életben -, hanem tartósan; nem önmagunkért, nem a lelki jólétünkért, hanem mert útkészítők vagyunk.

Örömhír

A második feladat az örömhír meghirdetése. Közel van az Isten országa! Ez jó hír a világ számára. Van jövője az emberiségnek, de nem az ember elképzelései szerint, hanem az Isten terve szerint. Azért van ez így, mert Isten szeret. Szereti az embert, minden bűne és engedetlensége ellenére. Szereti annyira, hogy egyszülött Fiát áldozta érte, hogy aki hisz benne ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Szeret az Isten! „Na és?” kérdezi erre az engedetlen, a hitetlen vagy éppen hitetlenkedő ember.

Figyelmeztetés

Ezért kell határozottan hozzátenni az evangélium figyelmeztetését is. Mert a jó hírt, hogy „szeret az Isten”, nem lehet magától értetődőnek és félvállról venni. Nem lehet elintézni egy „Na és?”-el. Isten szeretete egy nagy meghívás a bűnös embernek arra, hogy a Szentlélek jelenlétében átvizsgálja az életét, meglássa, hogy bűnbánatra van szüksége; bűnbánatra amiatt, hogy Isten nélkül élt, majd ebből a megbánásból megtérés fakadjon, majd a megtérésnek jó gyümölcseit teremje az élete. Mert egyébként „a fejsze ott van már a fák gyökerén.” Az örömhír enélkül a figyelmeztetés nélkül csak ennyire elég: „Na és?”

Útkészítők vagytok, vagyunk. Nemcsak a hétköznapjainkban, hanem az ünnepeinkben is. Nem akarok új témába kezdeni, de szeretnék Náhum prófétától egy gondolatot ideidézni. Ő azt mondja a fogságban, reménytelenségben és nyomorúságban élő Izráelnek:

Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat …[13]

Náhum azt mondja: érkezik az örömhírhozó – ezért ünnepeld ünnepeidet és teljesítsd fogadalmaidat. Hitünkből fakadóan az ünnepünket nem a jelenünk – legyen az békés vagy feszült; legyen az jó vagy nyomorúságos – határozza meg, hanem az a jövő, amit az a Krisztus hoz, akinek eljövetelét – visszajövetelét várjuk, arra készülünk; és útkészítőként hivatásunk, hogy felkészülhessen a világ az ő eljövetelére.

Ámen.

---

[1] A kép Rogier van der Weyden festménye

[2] Mal 3:1

[3] Mt 11:10-11

[4] Lk 1:5-17

[5] Lk 1:15

[6] Mk 1:1.3

[7] Ézs 40:9-10

[8] Mt 25:34

[9] Nt 25:41

[10] Jn 1:29

[11] Lk 1:17

[12] Jn 3:30

[13] Náh 2:1