Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Bibliaolvasás: Lk 2:1-12
Énekek: MonGYÁLdást
A népszámlálás
Azt láttuk, hogy Jézus születésének időpontjában volt egy népszámlálás. Ez kényszerítette Józsefet arra, hogy várandós feleségével útra keljen Názáretből Betlehembe, és megtegye a kb. 160 km-es utat, ahogy azt a korabeli rendelkezések előírták; elektronikusan még nem lehetett benne részt venni. Ma már házhoz jön a népszámlálás – már ha van. Éppen az idén kellett volna lennie; érthető okokból a járvány miatt nem történt meg.
A politikai hatalomnak valamiért mindig fontos volt a népszámlálás. Eddig Magyarországon 1869 óta összesen 15 népszámlálást tartottak, az idei lett volna a 16. Az Ószövetségben is tudunk több népszámlálásról – gondoljunk csak azoknak a névsorára, akik kivonultak Egyiptomból, elfoglalták Kánaánt. Azoknak a névsorára, akik hazatértek a babiloni fogságból. Érdekes, hogy egyszer Dávid király is tartott egy népszámlálást, amely viszont nem tetszett az Úrnak, ezért csapással sújtotta a királyságot.
Jézus világba való érkezése is tehát egy népszámláshoz kötődik – a Római Birodalom egy népszámláláshoz. Azért történt mindez, hogy számba vegyék az adózókat, akiket az állam megadóztathatott.
Az ilyen népszámlások alól nem lehet kibújni – abban kötelező részt venni. Legfeljebb néhány kérdésnél dönthetünk arról, hogy arra akarunk-e válaszolni vagy sem. Megszámolni azonban fognak bennünket.
Egy másik névsor
Jézus születéséhez kapcsolódik egy másik összeírás is. Ahogy Isten számon tartja Fiának származását. A mai napi igében olvashatjuk, a Máté evangélium 1. részében. Ebben arról számol be az evangélista, hogy Jézus apjának ki voltak az ősei Dávid királyig, sőt Ábrahám ősatyáig visszamenően. Ez a névsor arról árulkodik, hogy a mennyei Felséges már előre elhatározta a szívében, hogy a meghatározott időben elküldi a Fiát a világba – bár ahogy Mikeás próféta megjövendölte:
Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.[1]
Névsorok
Készülnek a világban különböző névsorok. Vannak névsorok, amelyekbe nagyon szeretnénk bekerülni, és vannak névsorok, amelyekbe nagyon nem. Szeretjük olvasni és hallani a nevünket dicsőségtáblákon; de nagyon nem szeretnénk olyan névsorba kerülni, amelyek miatt szégyenkeznünk kell.
Nagyon kellemetlen lista például a BAR lista. Ha az ember erre a listára felkerült, az azt jelenti, hogy nem fizette rendesen a hitelét, ezért azután az újabb hitelkérelmét el fogják utasítani. De nagyon jó lista a kitüntettek listája. Vannak olyan névsorok, amibe nagyon sok energiát fektet az ember, hogy ott legyen. Ilyen például a Nobel-díjasok listája. Szeretünk is büszkékedni a 12 magyar származású Nobel-díjassal. De évről-évre azt is nyomon követjük, hogy kik kapnak Kossuth Díjat; persze mára már ez is a politikai csatározások területére degradálódott.
Egy vetélkedőn szeretnénk bekerülni a továbbjutottak listájára, örülünk ha sikerül – nekünk vagy a gyerekünknek; csalódottak és szomorúak vagyunk ha nem.
De bármennyire is öröm vagy csalódás felkerülni vagy nem felkerülni egy listára egyvalami egészen biztos: bár valamennyire befolyásolják az életünket; néha torzítják is énképünket: felfuvalkodottá tesznek vagy éppen károsan leértékeljük magunkat, vagy egymást emiatt ezek semmit sem mondanak arról, hogy hol a helyünk az örökkévalóságban.
Örökkévaló névsorok
Ezért a mai karácsonyon szeretnék beszélni az örökkévaló névsorokról. A Jelenések könyve ír két örökkévaló névsorról. Ezt szeretném most a következőkben veletek megosztani.
És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.[2]
Két névsort látunk ebben a szakaszban. Két olyan névsort, ami az örökkévaló sorsunk ítéletét tartalmazza.
Azt látjuk, hogy a Krisztus visszajövetelét követő feltámadás után ott áll mindenki a Hatalmas trónja előtt. Könyvek nyittattak ki. Ezek a könyvek nincsenek megnevezve, de azt sejteti a szöveg, hogy ezek az „Emberi Cselekedetek” könyvei. Minden ember minden cselekedete fel van írva bennük. Minden élet mérlegre kerül. És miután minden élet a mérlegre került, kimondatik az ítélet. Vajon kimaradt-e valami, vagy valaki? Biztosak lehetünk benne, hogy semmi sem maradt ki. Sőt: senki sem marad ki. Senki sem maradt észrevétlen. Egyetlen cselekedet, szó, gondolat sőt mulasztás sem maradt ki? Mi a végeredmény? Van-e bármilyen mentség? Bizony az derül ki, hogy azok a könyvek az ítélet könyvei és ha addig valaki nem hitte el, akkor kénytelen lesz szembesülni azzal
Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.[3]
Van-e bármilyen esély? És itt jön a jó hír! Mert nekünk egy jó hírt kell hallanunk, jó hírre van szükségünk. Nem mondom, hogy nincs szükségünk a kijózanító igazságra is, de mégis csak egy jó hírt várunk. Vajon miután az „Emberi Cselekedetek” könyvében ott van feljegyezve minden – és higgyétek el nem igazán szeretnénk ha az alapján lennénk megítélve – mi lehet a mentségünk?
Az, hogy van még egy könyv! Ez az Élet Könyve! És miután mindent megtaláltak rólunk az „Emberi Cselekedetek” könyveiben, a trónuson ülő azt mondja az ítélethozó angyaloknak: „Nézzük, hogy a másik könyvben ott van-e a neve? Az Élet könyvében. Akinek a neve az Élet könyvébe be lett írva, az megmenekül. Ez a jó hír. Hogy az Élet könyvében ott lehet a nevetek.
A jó hír kérdőjellel
Azonban a jó hír mellett van egy kérdőjel. Ez nem baj, de mégiscsak ott van az a kérdőjel. Benne találtatsz-e az Élet könyvében? Mert ha valaki nem találtatik beírva az Élet könyvébe a tűznek tavába vettetik, mondja Jézus is, és mutatja meg a végidők látomása is.
Szóval az „Emberi Cselekedetek” könyvébe írtak után belenéznek az Élet könyvébe. Akinek ott a neve, az megmenekül.
De mi alapján lehet bekerülni a könyvbe? Az emberi cselekedetek alapján? Erről beszél nekünk az Isten Fia születésének a csodája. Mert az emberi cselekedeteink nem lehetnek annyira maradéktalanul jók és tiszták, nem lehetnek annyira szennyezetlenek, hogy az alkalmassá tett volna bennünket az Élet könyvébe bekerüléshez. Az apostol félreérthetetlenül fogalmaz:
ha a törvény által [azaz a jó cselekedetek] van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.[4]
Vagyis a megszületése sem nyer értelmet.
Az Élet könyvébe máshogy írattunk be. Amikor Jézus Betlehemben megszületett az angyalok ezért magasztalták az Istent az ismert ének szövegével:
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.[5]
Mert Krisztusban a világba nem a bűneink miatti ítélet érkezett meg, hanem az Isten irántunk való jóakarata. Az a jóakarat, amelyet Jézus így fogalmazott meg:
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Azt pedig hogy hogyan lehet bekerülni az Élet könyvébe, rögtön a folytatásban mondja el:
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.[6]
Hinni benne. Mit jelent?
- Hiszem, hogy Jézus azért választotta az emberré létel csodáját és sorsát, mert nem tudok a saját erőmből – éppen a bűneim miatt – az Isten által tervezett emberré lenni.
- Hiszem, hogy szükségem van Jézusra, aki nemcsak embersorsomat vállalta magára, hanem a bűneim büntetését is a kereszten.
- Hiszem, hogy feltámadásával legyőzte a halált, nemcsak a saját halálát, hanem az én halálomat is, és véges életemet kiterjesztette a végtelenre.
- Hiszem, ha az életemet rábízom, neki szentelem és őt követem, akkor az én nevem is beíratott az Élet könyvébe, ott van a nevem abban a névsorban, akik öröklik az örök életet.
Annak örüljetek
A karácsony az öröm ünnepe. Tudom, hogy nem mindenkinek. Tudom, hogy vannak emberek, akiknek a szomorúságát erősíti fel. De ha saját szomorúságunkon túllátunk az Isten kegyelmére, mégis felcsillanhat az öröm fénye. De minek örülünk. Egy történettel szeretném befejezni az evangéliumból.
Jézus egyszer kiküldte a tanítványait az evangéliummal és felhatalmazta őket csodákra. Amikor a tanítványok visszatértek, lelkendezve mesélték a sztorijaikat Jézusnak – képzeld Mester még a démonokat is ki tudtuk űzni az emberekből, és egy csomóan megtértek. Jézus pedig erre így válaszolt:
„… ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”[7]
Legyen ez a mostani karácsonyunk örömhíre … annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben, a nevetek ott van az Élet könyvében, mert Krisztus eljött értetek a világba, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.
Ámen.
[1] Mik 5:1
[2] Jel 20:11-15
[3] Zsid 4:13
[4] Gal 2:21
[5] Lk 2:14
[6] Jn 3:17-18
[7] Lk 10:20