Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Ézs 7:10-15
Alapige: Mt 1:18-25
Amikor egy gyermek megfogan és az ifjú feleség közli a férjével – természetes esetben ez nagy öröm. Aztán várják, hogy vajon mi lesz belőle. Régen mindenféle találgatások voltak arról, hogy fiú lesz vagy lány – ha ilyen a kismama hasa, ha olyan, akkor ez vagy az lesz; ha így rúg, akkor ilyen lesz a gyerek, ha úgy rúg, akkor olyan lesz. De alapvetően az apák semmilyen információval nem rendelkeztek a gyermekről. Az anyukáknak van némi előnyük, hiszen már akkor ki tudnak alakítani valamilyen kapcsolatot a gyermekkel, amikor még a szívük alatt hordozzák őt. Ahogy fejlődött az orvostudomány, azzal párhuzamosan pedig a műszaki tudományok, egyre fejlettebb diagnosztikai eszközöket tudunk készíteni. Ebből fakadóan már a születés előtt meg lehet tudni azt, hogy a gyermek megfelelően fejlődik-e és persze kiderül az a nagyon izgalmas kérdés is már a születés előtt, hogy fiú lesz-e vagy kisleány.
Mindjárt izgalmasabb a kérdés, amikor nem az ifjú feleség, hanem az ifjú menyasszony jelenti be a vőlegényének, hogy várandós; akiről azt gondolta, hogy egy szűz menyasszonya van. Ilyenkor jönnek a jogos kérdések: ki az apa? Egyáltalán hogy tehetted ezt, miféle cédát jegyeztem én el? Ennek most vége. Amikor pedig az ifjú menyasszony elmondja, hogy mi történt – és akkor most már közelítsünk jobban a karácsonyi történethez –, hogy a kisbaba Isten Fia és a Szentlélek hatására estem teherbe; akkor az már olyan elképesztően légből kapott magyarázatnak hangzik, aminek a hatására az emberben feltör a harag – még baleknak is néz engem?
Valami ilyesmi történhetett Józseffel, aki részben teljesen természetesen reagált: fel akarta bontani a jegyességet; részben viszont egészen különleges emberi jóságról tett bizonyságot: nem akarta Máriát sem bántani, nem akarta nyilvánosan megbüntetni, hogy így álljon bosszút az őt megszégyenítő sérelemért. Egyszerűen feltűnés nélkül fel akarta bontani a jegyességet. Mert mindössze ennyi volt az információja a gyermekről: Mára gyermeket vár és nem én vagyok az apa. Pedig Isten tervében ő volt az apa, ezért Isten úgy döntött, hogy ellátja Józsefet minden szükséges információval ahhoz, hogy apja legyen Jézusnak. Ha valaki elkezdi olvasni az Újszövetséget az elején, akkor ezek lesznek az első információk, amiket Jézusról megtud. A történetet olvasom, aminek egy részét már összefoglaltam, és amelyben megtudjuk, hogy milyen információkhoz jut József a gyermekéről. Mt 1:18-25
Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek”
Ami azt jelenti: Velünk az Isten.
József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
József a következő négy nagyon fontos információt tudta meg az angyaltól a születendő gyermekről.
- Fogantatása tényleg a Szentlélektől történt.
- A gyermek neve Jézus, ezen a néven hívja őt.
- Életének célja, hogy bűnből szabadító legyen.
- Egy régi prófécia teljesedik be a születésével.
Ezek azok az információk, amikkel ellátta az Úr angyala Józsefet, ami szükséges és elégséges is volt ahhoz, hogy megváltoztassa az eredeti döntését, és mégis feleségül veszi Máriát. De erről a döntésről később …
Fogantatás a Szentlélektől
Az Úr angyalának első információja az apának az, hogy Máriának az az állítása, hogy a Szentlélektől fogantatott a gyermek: igaz. Vagyis egy olyan isteni akarat valósul meg, amit semmilyen módon nem befolyásolt az emberi természet vagy akarat. Ebben benne van az a nagyon fontos információ is, hogy Jézus nem pusztán emberi természettel rendelkezik, hanem isteni természettel is.
Egy ember amikor megfogan, akkor legszűkebb értelemben két ember természetét örökli. A külső jegyeit és a belső tulajdonságait is. Mindig keresik a gyermekeken azt, hogy kire hasonlít. És amikor ismerős vonásokat fedeznek fel rajta, akkor felkiáltanak: „Tiszta apja”. vagy „Tiszta anyja.” Érdekes dolgokat lehet felfedezni: van, amikor egy gyermek külsőleg az apjára hasonlít, természetében pedig az anyjára. Vagy fordítva.
Jézus Szentlélektől való fogantatása egyértelműen arra utal, hogy ha valaki jól megfigyeli Krisztust, az felfedezi benne nemcsak az embert és az emberit, hanem az Istent és az istenit is.
Ez később is olyan hihetetlen volt, hogy még a tanítványok is ijedten kérdezik, amikor isteni erejének megnyilvánulásával leállítja a vihart és a hullámokat:
„Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”[1]
Nem ismerték fel, és nem csapták össze a tenyerüket, hogy „Tiszta apja!”. Annyira nem, hogy Fülöp egyszer azt kérte tőle, hogy
„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!”
Jézus pedig erre ennyit válaszolt:
„Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát.”[2]
Hitünk egyik alapja Krisztus Szentlélektől fogantatása, ami isteni természetét is üzeni. Természetesen ez abban is megerősítette Józsefet, hogy Mária nem volt hűtlen, de nem ez a legfontosabb az angyal közlésében, bár Józsefnek kétségkívül nagyon fontos volt.
A gyermek neve Jézus
A második, amit az angyal elmond az, hogy a gyermeknek a neve Jézus. Nem azt mondja, hogy ez legyen a neve, hanem kijelentő módban: ez a neve. Nevét a mennyei Atyjától kapta, ezért nem József lesz Mária elsőszülött fiának neve. A hagyomány szerint az első fiú az apja nevét kapja. Itt is ez történik: az apja a saját nevét adja a gyermeknek.
Az Ószövetségből tudjuk, hogy Istennek van neve: Jahve. Isten Mózesnek elmondta, hogy ezen a néven lesz népe között és ezen a néven kell őt tisztelni. A mennyei Atya Jézusnak a saját nevét adja: Jésua, Jehósua, Jósua, Józsué, illetve Jézus, ugyanannak az ősi névnek a különböző formái: amelyek azt jelentik: Jahve a Szabadító. Ezért is hirdeti Péter Jézusról azt, hogy
nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.[3]
Józsefnek le kell mondania arról, hogy a saját nevét adja a gyermeknek, mert a mennyei Atyának engedelmeskedve kell nevet adnia. Később születik majd olyan gyermeke is, aki a József nevet kapja, de nem ez.
Bűnből szabadító
Az angyal meg is indokolja, hogy miért pont Jézus a neve a gyermeknek. Elmondja, hogy különleges szabadítónak szánta őt a mennyei Atya.
Emberlétünk fontos boldogsági fokmérője a szabadság. Az a szabadság, amikor nincsenek rajtunk olyan kényszerek, amelyek gyötörnek bennünket. Sokszor nem is igazán érezzük át, hogy ez mennyire fontos, amíg el nem veszítjük. Jézus korában József népe elnyomásban élt. Nem voltak sem függetlenek, sem szabadok. Politikai értelemben persze. A gyermek szabadító lesz, azonban egy sokkal nagyobb átoktól szabadítja meg az embert, mint a politikai elnyomás.
ő szabadítja meg népét bűneiből.
Az ember képes lehet arra, hogy kivívja az anyagi szabadságát és függetlenségét; sokan erre sem képesek vagy saját gyenge jellemük vagy éppen a társadalmi igazságtalanságok miatt. Ugyanígy képes lehet az ember kivívni a politikai függetlenségét és szabadságát. De van a szabadságnak egy olyan foka, amit az ember nem tud önerőből elérni. Ez pedig a bűn rabságából való megszabadítás.
Azt gondolom, hogy minden szabadság kulcsa Isten munkája az ember életében, de a bűnből való megszabadulás egyszerűen lehetetlen Isten nélkül.
Jézus születésével erről gondoskodott az Atya. A szabadság bármilyen fokát vagy szintjét érjük is el az egészen biztos, hogy a bűnből és a bűntől nem tudunk megszabadulni. Ezért fontos tudnia Józsefnek, hogy Jézus egy nagyon határozott és céltudatos küldetéssel érkezik, és amíg neki kell gondoskodnia róla, ezt nem felejtheti el, erre készítenie kell.
Jézus a Szabadító, valljuk. Ő az, aki a kereszten legyőzte bűneinket és magára vette annak minden terhét és átkát. Ő az, aki halálával szabadít meg minket a bűneinktől.
Egy régi prófécia teljesedik be a születésével
Az utolsó fontos információ, hogy egy régi prófécia teljesedik be ezzel, amiről Ézsaiás próféta könyve 7. fejezetében olvasunk. Miért fontos ez Józsefnek és miért fontos ez nekünk?
Józsefnek azért fontos, mert egy ilyen álombeli jelenés reggelre elillanhat, és az ember azon gondolkozik, hogy vajon nem képzelődtem-e? Vajon milyen lélek játszott velem? A prófécia erősítette meg, hogy az álom több mint álom – valóság az a látomás, ahogy az angyal megjelent neki és elmondta az információkat és a bátorítást: ne féljen belesimulni Isten tervébe. A prófécia adja tehát a látomás megerősítését.
A próféciák számunkra is ilyen megerősítő ígéretek. Hogy Krisztusban az Isten terve valósult meg a világ számára. Ezek a próféciák az eljövendő Krisztusról már az Éden-kertjétől kezdve szólaltak meg az Istentől küldött emberek szívéből és szájából.
Máté evangélista egyébként elég fontosnak tartotta időnként beleírni az evangéliumba, hogy mindaz amiről beszámol azért történt úgy, hogy lássák: az Isten által megígért Krisztusra vonatkozó jövendölések teljesedtek be. Ez nekünk is azt jelenti, hogy a hitünk nem bizonytalan alapokon nyugszik – ahogy növekedünk a hitünkben és a Krisztus ismeretében úgy válik egyre világosabbá és láthatóvá milyen szilárd alapokra helyezte Isten a hitünket.
Egy nehéz döntés
Ezek azok az információk, amelyek a születendő gyermekről az apának szóltak. Ezeket az információkat az angyal azért közölte Józseffel, hogy gondolja újra az előbb átgondolt döntését és hozzon egy új döntést.
Tudjuk, hogy József hogyan döntött. Elfogadta, hogy Isten nagy megváltó tervének részese sőt aktív szereplője lett. Elfogadta, hogy Mária az ő felesége és vállalta vele ezt a csodálatos gyermeket is, aki ugyan nem az ő férfierejéből származott, de mégis szeretett fia lett.
Nem volt ez könnyű döntés. Nyilván megkönnyítette a döntést az, hogy bebizonyosodott Mária hűsége, ezért árnyék nélkül szerethette őt, és az sem volt hátrány, hogy volt egy erőteljes természetfeletti ráhatás az angyal részéről. De higgyétek el, még így sem volt könnyű Józsefnek döntenie arról, hogy engedi magát bevonódni a megváltás történetbe. Mert innen távolról feltétel nélküli megtiszteltetésnek látszik – és mindenképpen az is, ahogy a szent és felséges Isten bevonja őt Fiának szolgálatába – amire a mi életünket is hívja –, de bizony a megtiszteltetés mellett várnak Józsefre komoly megpróbáltatások is.
Jézus miatt el kellett menekülnie a hazájából és kivándorolnia külföldre hosszú évekig.
Jézus miatt vállalnia kellett a szégyent – azt a pusmogást a háta mögött, hogy nem ő az apa. Valószínűleg ezzel a teherrel kellett élnie a haláláig, hogy az emberek ha nyíltan nem is, de mégiscsak kinevették a háta mögött. Nem tudjuk mennyire volt ez így, de a János evangéliumában van egy durva utalás arra, hogy ez a pusmogás Jézus életét végigkísérte, ami nyilván a szülőkre is teherként nehezedett.[4]
Az angyal tehát minden információt elmondott Jézusról – de Józsefnek kellett meghoznia a döntést arról, hogy korábbi döntését újragondolja és megváltoztatja, gyakorlatilag teljesen átalakítja az életét, hozzáalakítja Isten akaratához.
Isten az evangéliumban minden szükséges információt átadott nekünk Jézusról ahhoz, hogy elhiggyük:
- Ő valóban az Isten Fia
- Ő valóban a bűneinkből szabadító Krisztus
- Ő valóban legyőzte a halált és feltámadást és örök életet készített a számunkra.
Ez azonban nem pusztán egy intellektuális döntést kíván tőlünk, vagyis azt, hogy elhisszük és elfogadjuk azt, hogy Jézus az, akinek a Szentírás kijelenti a számunkra. Ahogy Józseftől is egy teljes életváltoztató, sorsfordító döntést várt: feleségül veszi Máriát és apja lesz az Istentől születettnek, az életét így is teljesen az Isten szolgálatába állítva: ez a döntés ránk is vár.
Bennünket Isten nem egy álombeli angyalon keresztül, hanem a kijelentett Íráson és esendő emberi szavakon keresztül akar meggyőzni, hiszen
tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.[5]
mégis segítségül adja számunkra a Szentlelket, hogy végül ő legyen az, aki meggyőz bennünket arról, hogy a Jézusban való hitből a neki átadott élet is következik. Ebben a döntésben segíthet bennünket ma. Tudom, hogy nehéz meggyőzni bennünket erről a változtatásról: hogy gondoljuk újra az életünket Isten Igéjének a fényében, és változtassunk. Milyen változásra gondolok? Csak egy példát hadd említsek erről befejezésül.
Például egy olyan változtatásra, hogy nem az istentiszteletet igazítjuk az életünkhöz, hanem az életünket az Isten tiszteletéhez. Nem akkor és úgy tisztelem az Istent, ahogy arra ráérek, vagy ahogy azt én gondolom, hanem az Isten tisztelete az első: ami megjelenik a napi áhítatainkban, a heti közösségépítésben – és megértem, hogy milyen erőket és erőforrásokat biztosít a számomra ezeken keresztül is Krisztus életének a megélésében, Krisztus követésében és a neki való szolgálatban.
József jó döntést hozott miután megkapta a szükséges információkat a gyermekről. Ezeket az információkat mi is megkaptuk – milyen döntésre indít ez bennünket?
Ámen.
[1] Mk 4:41
[2] Jn 14:8-9
[3] ApCsel 4:12
[4] Jn 8:41
[5] 1Kor 1:21