Lekció: Mik 4:1-8
Alapige: Mt 18:1-3
Máté evangéliuma egy sajátos kifejezéséről szóltak az utóbbi vasárnap igehirdetései. A „mennyek országa” kifejezést Jézus igehirdetéséből csak Máté örökítette meg – és talán nem tűnik valami nagy dolognak, hiszen tejesen felcserélhető az „Isten országa” kifejezéssel, mégis most, ezekben a hetekben azokból a kijelentésekből tanulunk, ahol Máté kifejezetten fontosnak tartotta, hogy így írja le az országot: „mennyek országa, ill. mennyek királysága”.
Az evangélium 13. fejezetének erről szóló példázatgyűjteményéből megtudtuk, hogy a mennyek országának egyik sajátossága, hogy már a földön is tapasztalható a természete, az ereje.
- Meglátható és megtapasztalható az igehirdetés által megváltozott életekben.
- Az Egyházban, amely az igehirdetés által az idők végéig gyűjt egybe mindeneket.
- Majd az idők végén fog megjelenni a maga tökéletességében, akkor lesznek kiválogatva Isten választottai.
Persze nagyon sok minden izgatja a fantáziánkat a mennyek országával kapcsolatban; ezzel a tanítványok sem voltak másképp. A tanítványoknak is voltak kérdéseik az országgal kapcsolatban. Ők már sok mindent tudtak a próféciák alapján, ezek egyikét olvastam fel Mikeás könyvéből. Tudták, hogy a várt Messiás egy olyan békebirodalmat hoz létre, amelyben örök jólét fog uralkodni: ahol az oroszlán és a kecske sem lesznek egymás ellenségei, a kecske nem lesz préda, az oroszlán nem lesz predátor. Tudták, hogy egy olyan béke jön el a Messiás uralma alatt, ahol már nem lesz szükség sem védelmi, sem elrettentő fegyverekre. Tudták, hogy ez jólétet jelent, amit nem fenyeget semmilyen csapás, éhínség, gazdasági válság, vagy összeomlás. Ezt tudták.
De voltak még kérdéseik. Ezt teszik fel Jézusnak. Jézus pedig válaszol. Mai alapigénk a Mt 18:1-3
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
A kérdés
A kérdésük így hangzik: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Miről árulkodik ez a kérdés?
Arról mindenképpen, hogy ők már elhitték azt, hogy Jézus a Messiás, aki elhozza Izráel megváltását, az örök béke és jólét birodalmát. Az pedig teljesen természetes a számukra, hogy ők, akik hiszen az Izráelnek szóló ígéretekben ők bemennek a Messiás országába, amiről már azt is tudják, hogy az a mennyek országa. Tehát nem az a kérdésük, hogy ők bemennek-e a mennybe, a Messiás királyságába, hanem az, hogy ők ott majd milyen pozíciókhoz jutnak. Többször látjuk, hogy a tanítványok vitatkoznak erről maguk között, hogy melyikük az érdemesebb, melyikük hol helyezkedik el a tanítványi hierarchiában, kinek milyen bársonyszék jut majd a Messiás királyi uralma mellett.
Őket bizony érdekelték a pozíciók – de ezzel nem voltak egyedül a világtörténelemben. Ugyanakkor a farizeusok tanításából folyamatosan azt tanulták a zsidó emberek, hogy amikor a Messiás felállítja a földön a világbirodalmát, akkor a zsidóság alkotja a nemességet a pogányok fölött, ők fognak uralkodni az egész világon és ott lesznek rangok és állások. Naná, hogy a legjobbakat szerették volna megszerezni.
Nem sokkal később Péter még azt a kérdést is feltette Jézusnak:
„Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?”[1]
Akkor Jézus megnyugtatja Pétert, sőt egészen különleges ígéretet mond az apostoloknak, hiszen azt mondja nekik:
Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”[2]
Ott is Jézus elsősorban az örök élet megöröklésére teszi a hangsúlyt – itt viszont valami nagyon fontosra hívja fel a figyelmet.
A mennyek országába bemenetellel törődjetek!
Ne annyira a pozíciókkal. Ebben pedig van egy nagy figyelmeztetés – az, hogy bemehettek a mennyek országába nem annyira magától értetődő, mint ahogy azt gondoljátok.
Egy izráelita az Ábrahámmal kötött szövetség és a Mózesnek adott törvény alapján azt gondolták, hogy ezek automatikusan biztosítják számukra a mennyei örök életet. Jézus pedig nagy hangsúlyt helyez arra, hogy egyetlen izráelita sem bízhat ebben automatikusan csak azért, mert izráelita. Pontosan ugyanígy, ahogy egyetlen keresztyén sem bízhat ebben pusztán azért, mert meg lett keresztelve.
A keresztség nagyon fontos – ha hiszünk Isten kegyelmében egy olyan Isten ígéretét megerősítő eszköz a Szentlélektől, amely folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy Isten szeretetéből megvalósítja üdvözítésünk ígéretét Krisztusban. De senki sem bízhat az örök életben automatikusan, mert meg lett keresztelve.
Jézus tanítványai és a zsidó emberek teljes mértékben meg voltak győződve arról, hogy az egyáltalán nem kérdés, hogy ők bemennek a mennybe. Ma is tömegek vannak arról meggyőződve – és még azt sem tudják, hogy mi alapján – arról, hogy ők biztosan a mennybe mennek. Itt pedig nem a meggyőződés ereje a döntő – egy hamis meggyőződés akármilyen erős, hamis marad.
Jézus tehát azzal állítja meg a tanítványok kérdését, hogy odahív egy kisgyermeket és közéjük állítja és azt mondja nekik:
Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Ráadásul egy olyan nyomatékos kifejezést használ itt Jézus, amit így adhatunk vissza a maga súlyában:
„semmiképpen” nem mentek be a mennyek országába
Ez bennünket is el kell gondolkodtasson a következőkön:
- Milyen alapon akarok bemenni a mennybe?
- Milyen módon juthatok be oda?
Milyen alapon?
Alapigénk ezt egyetlen szóval foglalja össze, amivel Jézus a válaszát kezdi, miközben a kisgyermekre mutat:
Ha meg nem tértek …
A megtérésnek két szava van az Újszövetségben. Az egyik értelme úgy adható vissza, hogy a „gondolkodásmód átalakulása”, a másik értelme pedig úgy, hogy az „életmód megfordulása”. Mindkettő fontos, a kettő együtt írja le a megtérést. Itt az utóbbit használja Jézus. Lényegében azt fejezi ki a tanítványoknak: rossz irányba néztek, rossz irányba tartotok. Ha nem tesztek egy 180 fokos fordulatot, akkor semmiképpen nem fogtok bemenni a mennyek országába, bármennyire is vagytok most az én tanítványaim.
Mert a mennyek országába nem lehet bemenni születési előjogok alapján – például az alapján, hogy zsidók vagytok. Az alapján sem, hogy ha betartottátok a Mózes törvényét. Ugyanígy kell figyelmeztetni Jézus mai tanítványait is, hogy nem mehettek be az alapján a mennybe, hogy keresztyén családba születtetek, az alapján sem, hogy az egyházhoz tartoztok; de az alapján sem, hogy becsületes, erkölcsös életet éltek. Egész egyszerűen azért, mert a természetetek bűnös, amin nem segítenek bizonyos erények és jó cselekedetek sem. A jószándékok sem. Nikodémusnak, a nagytanács tekintélyes tagjának Jézus egy másik kifejezéssel, de ugyanezt mondja el:
„Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”[3]
Érteni kell azt, hogy az embernek szüksége van megtérésre, amikor elfordul bűnös útjaitól azáltal, hogy Jézus nevében odafordul az Atyához bűnbocsánatért és kegyelemért. Mennyire igaz marad az idők végéig Ezékiel kiáltása:
Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg …?[4]
A megtérésben megértjük és elfogadjuk, hogy csak és kizárólag kegyelemből, a kegyelem alapán mehetünk be a mennyek országába, aminek a forrása Isten irántunk való szeretete.
Milyen módon?
Jézus itt egy valóban nem könnyen érthető képpel fejezi ki azt, hogy milyen módon lehet belépni a mennybe.
olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Itt a kisgyermek ténylegesen kicsi gyermeket jelent. Nem kamaszt, nem kicsit nagyobbacska gyermeket, hanem egészen kicsit, aki még teljes gyermeki naivitással tekint a világra, és amely gyermek teljesen kiszolgáltatott és védtelen.
Itt a nagy kérdés, hogy mire vonatkozik a gyermekekre utaló hasonlat? Mi az, amiben olyanoknak kell lennünk, mint a kisgyermekeknek, máskülönben semmiképpen nem megyünk be a mennyek országába?
Ez annyira nehéz kérdés, hogy Pál apostol is küzdött vele, és próbálta megmagyarázni a gyülekezeteknek. A korinthusiaknak például azt írja:
Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.[5]
Pál arra igyekszik vezetni a gyülekezetet, hogy a lelki gondolkozás terén mutassanak érettséget, ellenben a rosszaságban mutassanak kiskorúságot. Az efezusiaknak pedig egyenesen azt mondja, hogy az Isten Fia megismerésében jutunk el a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, akik nem hányódnak és sodródnak össze-vissza mindenféle tanítás szelében.[6]
Azért nincs itt ellentmondás, mert amiről Jézus beszél az nem a gyermeki ártatlanság. Az élet bebizonyítja azt, hogy a minden ember életét megrontó bűnnel együtt születünk és ez nagyon hamar megmutatkozik és kifejlődik minden emberben gyermekkortól kezdve.
Ugyancsak nem beszél Jézus a gyerekességről, éretlenségről. A gyermeki, nem gyermekded. Sőt, az újjászületés után úgy kell növekednünk, hogy a lelki gondolkozásban érettségre jussunk.
De akkor miben kell úgy megváltoznia a jellemünknek, ami kiformálja bennünk a mennyek országára való alkalmasságot?
Kapcsolat
Az első, amit jegyezzünk meg, az az Atyával való kapcsolat. Figyeljük meg egy kisgyermek kapcsolatát a szüleivel, az apjával. Az a szeretet, amivel a hazaérkező apát fogadja. Az az öröm, amikor meglátja őt. Ezeket újra tanítják nekem a kisebb fiaim. Amikor reggel elindulunk az iskolába olyan természetességgel fogja még meg a kezemet. És tudom, hogy eljön az idő, amikor már ciki lesz apa kezét fogni. Nem is olyan sokára. A héten, amikor kint futottam a pályán és kint voltak az iskolaudvaron és meglátott olyan természetes volt, hogy odajött a kerítéshez integetni és köszönni.
A gyermekek számára olyan természetes az apák iránti vágy. Az, hogy ha meglátom apámat, az örömmel és büszkeséggel tölt el. Az nem ciki. Aztán, amikor kamaszodnak sok minden megváltozik. Kritikusabbak lesznek – nyilván joggal, hiszen még a jó apák sem tökéletesek. És mennyi Sokszor nem érnek rá, sokszor mogorvák, van amikor igazságtalonok néha erőszakosak, megbízhatatlanok és nagyon sok sebet okoznak a gyermekeiknek. De a kisgyermek még mit sem tud erről. Ő vágyik apa után, örül az apjának és büszke rá.
Ezt mennyei Atyánkkal kapcsolatban mindenképpen meg kell tanulnunk. Azt, hogy öröm ha velünk beszél. Ő nem olyan apa, akinek nincs ránk ideje, sőt sokkal inkább az a gond, hogy mi fordítunk rá kevés időt. Hogy ányszor érezzük őt cikinek a világban, ami miatt nem vállaljuk fel őt.
Ezt a kapcsolatot Jézust figyelve is tanulhatjuk, aki még akkor sem veszítette el a bizalmát mennyei Atyjában, amikor már egészen közel járt a kereszthez, és azt mondta, hogy elfogadja az Atyától kapott keserű poharat, mert tudja, hogy testét áldozati ajándékul adja a világ életéért.
Miután rászakadt a kereszten a mi bűneink miatt a pokol rettenete, mégis utolsó szavaival így kiáltott: „Elvégeztetett! Atyám a te kezedbe teszem le a lelkemet!”[7]
Állandóan tele vagyunk gyanakvással, bizalmatlansággal mennyei Atyánk felé, akiről Pál apostol így tett bizonyságot:
Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?[8]
A gyanakvás elengedése
Fontos, hogy megtanuljuk elengedni a gyanakvásunkat mennyei Atyánkkal szemben. Azt a fajta gyanakvásunkat, amelyet gyermeki csalódásaink ültetnek belénk, amit a felnőttek világa ültet belénk gyermekkorunktól kezdve. A gyermek alapállása szerint a felnőttek világa csak jó lehet. Próbáljuk meg most elképzelni azt a traumát, amit gyermekeknek amiatt kell átélniük, hogy el kell szakadniuk az otthonuktól, az apjuktól, hogy bombák potyognak az égből a fejükre, mert valami nagyokos úgy döntött … és hogy mit magyaráz hozzá, az szinte mellékes. Nem értik és félnek. Én sem érteném. És szembesülnek azzal, hogy a felnőttek világa mennyi gonoszsággal, képmutatással és bűnnel van tele.
Mennyei Atyánk azonban Krisztus szeretetével közelít felénk és mennyei országának békéjét kínálja fel. Tudom, hogy nagyon nehéz elengedni a bennünk élő gyanakvást, de ha nem térünk meg és mennyei Atyánkra nem tudunk úgy tekinteni, ahogy a kisgyermek a világra, nem leszünk képesek megragadni a mennyek országát és bemenni abba a maga idején. Tudom, hogy ez nehéz feladat, de vegyük komolyan:
Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Ámen.
[1] Mt 19:27
[2] Mt 19:28-29
[3] Jn 3:3
[4] Ez 33:11
[5] 1Kor 14:20
[6] vö. Ef 4:13-14
[7] Jn 19:30& Lk 23:46
[8] Rm 8:32