Lekció: Jel 19:6-16
Alapige: Mt 25:1-13
Két hete Jézusnak arról a példázatáról beszéltünk, amelyben a mennyek országát egy hatalmas királyi menyegzőhöz hasonlította. Úgy mutatta be ezt a példázatot, amelyre azonban a meghívottak nem akartak elmenni, ezért a király kitárta az ajtót azok számára, akik eredetileg nem voltak rajta a meghívottak listáján.
Mivel a mennyek országának üzenetéhez nagyon erőteljesen kapcsolódik a mindent felülmúló és múlhatatlan öröm – amit éppen a menyegző képe és hasonlata hivatott felénk közvetíteni – szemben ennek a világnak a mulandóságából fakadó szomorúságával ezért Jézus – sőt az egész Biblia többször is használja a menny érzékeltetésére földi életünk egyik legörömtelibb alkalmát: a menyegző képét.
A Jelenések könyvéből is egy ilyen szakaszt olvastam fel: Krisztus eljövetele olyan örömteli lesz, mint a vőlegény érkezése menyasszonyáért, aki felkészült a fogadására. Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt, énekli a mennyei nagy sokaság, amelynek hangja olyan mint egy nagy vízesés zúgása.
Jézus mondott egy másik menyegzős példázatot is – tanító és intő célzattal – a mennyek országáról. A tíz szűz példázata a mai alapigénk a Mt 25:1-13 alapján.
1Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. 2Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 3A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, 4az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. 5Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. 6Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. 8A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. 9Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! 10Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
13Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Bevezetés
A példázat főszereplői a színen a tíz koszorúslány. Nekik az volt a feladatuk, hogy amikor a vőlegény megérkezik, akkor egy szép lámpás tánccal köszöntsék őt, úgy vezessék be a menyegzőre a menyasszonyhoz. Jézus már előre sejteti a végkimenetelt azzal, hogy előre elmondja, hogy öt okos volt, öt pedig buta, mert az okosak felkészültek arra, hogy a vőlegény késni fog, a buták pedig ezt nem tették meg. A vőlegény pedig késett. Amikor pedig felhangzott a kiáltás, hogy közeledik a vőlegény, akkor a felkészületlen buta lányok próbáltak kérni az okos lányoktól olajat, de azok nem adtak. A fordításunkban azzal az indoklással: „Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is …”, de az eredeti szöveg ennél erősebb kifejezést hordoz, és inkább azt jelenti, hogy biztosan nem lesz elég nekünk is meg nektek is.”
Amíg tehát a buta lányok próbáltak pánikszerűen olajat a lámpásba, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak a fogadására, bementek a vőlegénnyel menyegzőre. Később pedig már hiába zörgettek a többiek, nekik nem volt helyük a menyegzőn, a vőlegény megtagadta őket.
Röviden ennyi a példázat. Most nem szeretnék belebonyolódni a példázat képeibe, csak néhány nagyon egyszerű üzenetet megfogalmazni.
„Hasonló lesz”
A tíz szűz példázata a mennyek országáról szóló példázatok sorában – és azoknak a végén egyedülálló. Ez az egyetlen olyan példázata Jézusnak ebben a körben Jézusnak, amelyet úgy kezd: „hasonló lesz.”
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.
A többi példázatát úgy kezdi: „hasonló a mennyek országa.” Talán elsőre fel sem tűnik a különbség, de ez az a példázat, amelyben egyértelműen utal arra, hogy bár a mennyek országa elközelített, a hatása már érezhető, hiszen ereje jelen van, hatását kifejti itt a világban, közöttünk. A mennyek országa gyűjti Isten választottait, a mennyek országának királya hinti az evangélium magvait, a meghívás szól a mennyek országába, de ez a meghívás bár itt szólít meg bennünket, mégis egy olyan eljövendő világba szól, amely az Isten által előkészített, de elrejtett jövőben valósul meg.
A mennyek országának kezdete a történelem végéhez kapcsolódik. A mennyek országa nem ebben a világban és nem ebben a világkorszakban valósul meg, hanem az Isten jövőjében. A világban és a bennünk is munkálkodó bűn miatt Isten egy új világkorszakot készített elő. A bűn miatt elküldte Fiát ebbe a világba, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért, megújítson bennünket és felkészítsen az eljövendő életre. Amikor pedig eljön az idő, Isten véget vet ennek a világkorszaknak, benne az általunk ismert világnak. A mennybe ment Krisztus visszatér választottaiért, azokat, akiket vére árán megváltott, megigazított és megszentelt, hogy megdicsőítse őket. Úgy tér vissza, mint győztes király; és úgy tér vissza mint várva várt vőlegény, aki menyasszonyát házába vezeti.
Számunkra eddig tart a készenlét időszaka. Jézus ebben a példázatban arra a pontra koncentrál, amikor véget ér a régi teremtés és megkezdődik az új teremtés. És a példázat egyetlen mondatára irányítja most a figyelmünket.
Azután bezárták az ajtót.
A bezárt ajtó
Érezzük ennek a nagyon rövid, rövidségében nagyon egyszerű mondatnak a drámáját. Itt valami visszafordíthatatlan, valami nagy-nagy dráma történik. A bezárt ajtó egy végleges elválasztást jelent, valami nagyon végérvényeset, valamit amin már nem lehet semmilyen módon változtatni. Aki bement a vőlegénnyel az bement, aki lemaradt, az végleg kimaradt. Az ajtót bezárták és a későn jövők már hiába dörömböltek, hiába kértek bebocsátást, a felkészültség hiánya miatt elszalasztott lehetőség, a késlekedés végzetessé vált és hallják azt a mondatot:
Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.
A vőlegény végül elutasítja őket, mint azokat, akik bár azt mondják, „Uram, uram”, mégsem cselekszik a mennyei Atya akaratát; nekik szól Jézus így:
Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők![1]
Ezek a lányok annyi mindenben hasonlítanak egymáshoz, alig van közöttük különbség – de ez a pici különbség mégis döntő. A példázat képét használva: az egyik felénél a lányoknak volt tartalék olaj, felkészülten várták a vőlegényt, a késés eshetőségére is felkészülve. A lányok másik felénél pedig nem volt tartalék olaj, mert nem készültek fel a késlekedés lehetőségére. Vagy úgy voltak vele, hogy ha mégis késne a vőlegény, majd akkor ráérnek azon gondolkodni hogyan is lehet megoldani a problémát. Pontosan ez az aprócska különbség okozta a vesztüket, ami miatt egy bezárt ajtóval szembesültek.
Fontos: miután az ajtót bezárták, azt már senki sem nyitja ki.
Jézus a filadelfiai gyülekezetnek azzal kezdi az üzenetét a Jelenések könyvében:
Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.[2]
Ezután azzal bátorítja a filadelfiaiakat, hogy adott eléjük egy nyitott ajtót, amit senki sem zárhat be előtte. Ez egy nagyon bátorító üzenet azoknak, akik keresik a kegyelmet. Isten nyitva tartja a kegyelem ajtaját. Most is. Ezt nem zárhatja be semmilyen bűn, és semmilyen hatalom. Nincsenek olyan erők és fejedelemségek sem a látható, sem a láthatatlan világban, amelyek megakadályozhatnák a kegyelem elérését a számodra. Azt semmilyen egzisztenciális fenyegetés, semmilyen üldöztetés, semmilyen bántalmazás nem zárhatja el előled. Még a halál sem képes elszakítani ettől a kegyelemtől.
De azt is mondja Jézus, hogy amit bezár, azt már senki ki nem nyitja. Amikor pedig a vőlegény bement a menyegzőre azokkal, akik készen voltak, az ajtót bezárták. Ha az az ajtó bezárult, akkor már nincs olyan könyörgés, rimánkodás, ígérgetés és fogadkozás, ami kinyitná. Semmi olyan hivatkozási lehetőség sincs, ami utólag még lehetőséget adna.
Nincs tévedés: aki készen állt, az bemegy a vőlegénnyel a menyegzőre, aki pedig nem állt készen, az bezárt ajtóval szembesül.
Az intő szó mégis inkább buzdítás Jézus részéről, hogy ne fogyjon el a hitünk, a buzgóságunk, a hűségünk és az odaadásunk Krisztus iránt, még úgy sem, hogy tovább kell rá várni mint amennyire szükségesnek érezzük.
Jézus jól tudta, hogy mennyire hajlamosak vagyunk arra, hogy a késlekedést tapasztalva kételkedni kezdjünk akár abban is, hogy eljön-e egyáltalán a mennyek országa.
Az utolsó időkre Péter apostol szerint egyébként is jellemzőek lesznek majd a zavaró hangok, amelyek nehezítik a tisztán hallást.
Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”[3]
Mire hivatkoznak? Eltelnek évezredek és semmi jele az ő eljövetelének. Persze vannak jelek, amelyekről Jézus beszélt, és ezek a jelek felismerhetők a hívők számára, felismerhetők azoknak, akik értik Jézus szavát, de a hitetlenek előtt zárva marad. Ezek a jelek azonban inkább csak figyelmeztető jelzések, amelyek nem hagyják ellankadni a hitünket, semmint annak kiszámítására szolgáló események, hogy mikor is következik be Jézus visszatérése.
A készenlét
Erre figyelmeztet Jézus, amikor azt mondja:
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
Egész egyszerűen olyannak kell lenni, hogy bármennyit is késik a vőlegény, bármikor is érkezzen, akkor az ne lepjen meg bennünket, ne találjon készületlenül és előttünk ne zárják be az ajtót.
Ezt igyekszik érzékeltetni Jézus az olaj képével, amit az okosak vittek magukkal, a buták pedig nem. A lámpás, miközben ég, szépen fokozatosan égeti az olajat, amit ha nem töltenek utána, ki fog száradni a lámpás.
Mire ügyeljünk? Arra, hogy a hétköznapok terhei, feladatai, szorongásai vagy éppen kívánságai között ne engedjük kiszáradni a hitünket – azt folyamatosan táplálhassa a Szentlélek Isten Igéjével, a lelki közösség erejével. Nagyon könnyű ugyanis beleesni abba a csapdába, hogy azt gondoljuk: van hitünk; közben pedig annyira kiszárad, annyira nem tápláljuk azt, hogy végül készületlenül talál bennünket a visszatérő Krisztus. Testvéreim! Nincs fontosabb annál, hogy ezt a lelki kiszáradást elkerüljük. Vannak helyzetek, amikor jó a meglepetés: Krisztus visszatérése nem ilyen, ha felkészületlenül talál minket.
Egy kedves történettel szeretném befejezni, ami azt mutatja, hogy milyen is az a lelkület, ami felkészülten várja Krisztust.
Robby Robins az első iraki háborúban (ami Irak Kuvait elleni inváziójával kezdődött) pilótaként szolgált és a háború befejezésével engedélyt kapott a hazatérésre. Átrepültek az óceánon Massachusetsbe, majd hosszú utat tettek meg Nyugat-Pennsylvániába. Egész éjjel vezettek, és amikor a barátai hajnalban kitették a házának felhajtóján és be akart lopódzni a házba, hogy meglepje a családját, egy felirat fogadta a garázsban: „Isten hozott apa!”
A gyerekek pedig felöltözve fogadták, már iskolába indulásra készen – amikor pedig a felesége jött le a lépcsőn, azt kérdezte tőle: „Honnan tudtad?”
„Nem tudtam” – felelte a felesége. De amint meghallottuk, hogy a háborúnak vége, tudtuk, hogy egy nap itthon leszel. Tudtuk, hogy majd meg akarsz minket lepni, így mindennap készen álltunk – hogy mi lepjünk meg téged.”[4]
A példázatban bezárult az ajtó, ami többé nem nyílik ki – csak azok mentek be a vőlegénnyel, akik készen álltak akkor, amikor a vőlegény megérkezett. Jézus arra int: ne hagyd, hogy kiszáradjon a hited, ne hagyd, hogy készületlenül érjen az ő eljövetele, nehogy kívül találd magad.
Ámen.
Megj: záróének 473. – Mind a hat verse arra tanít, hogyan tartsuk magunkat készen.
[1] Mt 7:23
[2] Jel 3:7
[3] 2Pt 3:3-4
[4] forrás: PreachingToday