Lekció: ApCsel 2:1-8
Alapige: Jn 3:8
A pünkösdöt valahogy mindig valamilyen értetlenség kíséri, sőt van valami megfoghatatlan a pünkösdben. Mit mondjunk, mit higgyünk a Szentlélek Istenről? Mi történt pünkösdkor, ami velünk is történik? Vettetek-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek – kérdezi Pál Efezusban néhány tanítványtól, amire csak annyit tudnak mondani: „Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” – ami furcsa, ha azt figyelembe vesszük azt, hogy Keresztelő János tanítványai voltak, aki azt hirdette, hogy a Krisztus Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Vajon hova figyelhettek?
A tanítványok Jézus útmutatásának és egyben ígéretének engedve, mennybemenetele után visszatértek Jeruzsálembe és vártak. Imádkozva várták, hogy eljöjjön a megígért Szentlélek. Ez következett be.
Az olvasott beszámoló szerint a következő jelenségek kísérték:
- hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
- valamilyen lángnyelvekhez hasonló jelenség szétoszlott közöttük
- és különböző nyelveken kezdtek el beszélni úgy, hogy a különböző nyelvű hallgatók mind értették.
Megfigyelhetjük azt, hogy a Lélek kitöltetését Lukács egyfajta visszafogottsággal adja vissza: nem szél, hanem valami szélhez hasonló; nem tűz, hanem valami tűzhöz hasonló. Mégis valami nagyon valóságos lelki tapasztalat járta át a tanítványokat és mindenkit, akire kitöltetett a Lélek – Isten erőteljes és valóságos megtapasztalása.
Jézusnak most egy korábbi beszélgetését szeretném köztetek felidézni, amit egy öreg, lelkileg nyitott és Istenre szomjas farizeussal folytatott – és amelyben Jézus igyekezett feltárni előtte a Szentlélek, a lélek általi újjászületés titkát. Ebből egyetlen mondatot szeretnék csak kiemelni, ahogy Jézus a Lélektől való születést ahhoz hasonlítja, mint amikor a szél arra fúj, amerre akar, de az ember azt nem tudja befolyásolni. Jn 3:8
A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.
Ez a kép legalább azzal kapcsolatban segít bennünket, hogy miért is tudjuk olyan nehezen megérteni a Lélek titkát.
Tegyünk fel egy kérdést a széllel kapcsolatban? El tudod kapni a szelet? Vagy ahogy a Példabeszédek írója is felteszi a kérdést:
„Ki szedte össze markába a szelet …”[1]
A szelet nem tudjuk zsákba tölteni, nem tudjuk dobozba csomagolni, hiszen onnantól kezdve nem szél többé.
Így nem tudjuk Isten Szentlelkét sem megragadni. Volt egy Simon nevű fickó Samáriában, aki azt hitte, hogy megragadhatja, birtokba veheti és irányíthatja a Szentlelket. Annyira nem sikerült neki, hogy ezzel még átkot is vont a fejére. Nem tudjuk megragadni a Szentlelket.
Még az Apostoli Hitvallás is, amely az Atyáról azt mondja:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
A Fiúról azt mondja:
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától … stb.
Addig a Szentlélekről, a személyéről mindössze annyit mond:
Hiszek Szentlélekben.
Ezt folytatja azzal, hogy bemutatja a Lélek munkáját:
Hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat. A szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.
A szél fúj. Elindul valahonnan – nem tudjuk honnan; és tart valahova, nem tudjuk hova – mondja Jézus. Így van mindenki, aki Lélektől született.
Tényleg nem tudjuk a Lélekről, hogy honnan jön és hová tart? A Lélekről tudjuk, hogy a mennyből jön, az Atyától és a Fiútól, és a mennybe tart az Atyához és a Fiúhoz. Nem is ebben rejlik a Lélek titka, hanem abban, hogy mi ugyan a szélhez hasonlóan nem tudjuk elkapni és becsomagolni – de ennek a fordítottja megtörténhet. A Lélek megragadhat minket és felöltheti magára az életünket.
Ha fúj a szél vitorlát feszíthetünk az útjába és viszi a hajót. Malomkereket állíthatunk az útjába és gabonát őrölhetünk vagy áramot fejleszthetünk.
Jézus mennybemenetele után a Lélek beáradt a világba és akik várták és hitüket, reménységüket az útjába állították, azokat megtöltötte erővel, megtöltötte üdvösséggel, a megváltó Krisztus jelenlétével – megtöltötte az Isten iránti szeretet lelkesedésével.
A kezdetektől fogva teszi ezt a Lélek – azoknak, akik kérik, várják, remélik, hívják – beárad az életükbe, újjászüli őket és Krisztusnak szenteli az életünket.
Mi történik, ha nem félünk a Lélek „útjába állni.”
1. Leleplez
Jézus azt mondja egy másik helyen a Lélekről:
amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.[2]
Ez a leleplezés nagyon fontos, és az első pünkösdön rögtön meg is látszott, amikor Péter apostol prédikációjában végigvezette, hogy mi vezetett Jézus Krisztus halálához
Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.[3]
Péter szavai vádlón hangzanak. De nem Péter vádoló szavai a döntőek, hanem az, ahogy ezeknek az embereknek a szívében e szavakon keresztül elvégezte a leleplezést. Péter szavait hallva a hallgatóság nem köveket ragadott, hanem azt élte át a szívében, hogy a bűneikkel valóban felelősek Jézus Krisztus haláláért, és ezzel magával Istennel kerültek szembe.
Nem az számított már, hogy mennyit csaltak, loptak; mennyit paráználkodtak – vagy mennyi viszályt szítottak, mennyiszer nem tettek jót, amikor tehettek volna. Az számított, hogy megértették mindezek együtt a hitetlenségükből fakadóan Krisztus halálát okozták. Aki ezt bármikor átéli legyen az éppen a pünkösd ünnepén, vagy akármikor máskor – az valódi pünkösdi hallgatója Isten Igéjének, akiben a Lélek munkálkodik úgy is, hogy az Atya színe előtt leleplezi valódi énjét.
2. Feloldoz
A Lélek azonban nemcsak leleplez, hanem fel is oldoz. A hallgatók, akiket az Ige szíven talált, azt kérdezik Pétertől:
Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?[4]
A felelet pedig a megtérés lehetősége, a megtérésre hívás. Ha valóban tenni akartok valamit a megmenekülésetek érdekében, akkor a lehetőség a következő:
Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.[5]
Lelepleződés nélkül nem lehet eljutni a feloldozáshoz. Sokan szeretnék megúszni a lelepleződést, a bűnökkel való őszinte szembenézést Isten színe előtt – de úgy nem lehet eljutni az igazi feloldozáshoz: a bűnbocsánathoz és a bűn terhétől való megszabaduláshoz. Viszont a feloldozás nemcsak a bűn, hanem az ítélet terhét is leveszi rólunk. Pál apostol írja ezt, amikor a Lélek munkájáról tanítja a rómaiakat.
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak …[6]
El tudod-e kapni a szelet? Nyilván nem. De beleállhatsz fuvallatába, hogy megkapd erejét. Meg tudod-e ragadni a Lelket? Nyilván nem. De Ő megragadhat téged, és ereje feltölthet az üdvösség örömének erejével, az Isten iránti szeretet kitartó lelkesedésével, az örök élet békességével és bizonyosságával.
Ámen.
[1] Péld 30:4
[2] Jn 16:8
[3] ApCsel 2:36
[4] ApCsel 2:37
[5] ApCsel 2:38
[6] Rm 8:1