Lekció: 5Móz 18:9-22
Alapige: Jn 6:14
Kicsoda nekünk Jézus Krisztus? Hogyan ajánlja magát Isten nekünk Krisztusban? Jézus Krisztusról beszélgetünk, mivel az Isten megismerésének minden titka Jézus Krisztusban van elrejtve. A cél, hogy minél inkább tudjuk azt, hogy miért is méltó ő az imádatunkra.
Legutóbb arról beszélgettünk, hogy mit jelent az, hogy ő a Messiás, mit jelent, hogy ő a Krisztus. Ő a felkent, aki önmagában egyesíti mindazokat a szolgálatokat, amelyre Isten hívott el az Ószövetség idején, és amelynek jele a szent olajjal való felkenés volt: prófétákat, papokat és királyokat kentek fel így. Ő, a Messiás a legfőbb prófétánk, a mi főpapunk és királyunk. Azt állapítottuk meg a múltkor, hogy szükségünk van útmutatásra, közbenjáróra és uralkodóra. Akkor mindezt dióhéjban foglaltuk össze, ezt szeretném most mélyebben és részletesebben kibontani három alkalommal.
Református hitvallásunk, a Heidelbergi Káté azt mondja Jézusról:
„…Őt az Atya Isten rendelte és a Szentlélekkel felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, aki Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől tökéletesen kijelentette;”[1]
Jézust az Atya a mi legfőbb prófétánkká rendelte és kente fel a Szentlélekkel.
Ma Jézus prófétai titkába merülünk bele. Alapigénk a Jn 6:14
„Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”
Ez az Ige azt mondja el, hogy azok az emberek, akik látták és hallották Jézust őbenne ismerték fel azt az egyetlen prófétát, akit Isten a legtökéletesebb prófétaként, legtökéletesebb kijelentésének hordozójaként fog elküldeni a világba, akit Mózes a törvényben már előre megígért.
Amikor Jézusról mint prófétáról beszélünk a legfontosabb, amit meg kell értenünk: nincs már szükségünk prófétákra, csak az egy Prófétára, Jézus Krisztusra van szükségünk. Ez a felismerés adatik a mi számunkra is, ha a Szentlélek által elmondott üzenetre hallgatunk. Ez a felismerés nagyon erősen és nagyon mélyen és erősen gyökerezik benne az Ószövetségben, ezért fontos, hogy beszéljünk egy kicsit részletesebben arról, hogy mit jelentett a prófétaság Jézus Krisztus eljövetele előtt.
1. Prófétaság az Ószövetségben
Ha valaki olvassa az Ószövetséget, akkor azt látja, hogy Isten népe életében lépten-nyomon felbukkannak Istennek azok a szolgái, akiket prófétáknak, látnokoknak vagy Isten emberének neveznek. Olyan jelentős volt az ő szolgálatuk, hogy mind a zsidó, mind a keresztyén kanonizálás külön egységként kezeli az Ószövetségen belül. A héber kánon három fő része a Törvény, a Próféták és a Szent Iratok; a keresztyén felosztás pedig: Történeti, Tanító és Prófétai könyvek. Meg kell értenünk tehát a próféták szolgálatát, hogy Jézust mint legfőbb prófétánkat ismerhessük.
Hármas szolgálata volt ezeknek a prófétáknak:
- Isten akaratának közlői
- Isten erejének közvetítői
- Isten jövendőjének hírmondói voltak
Miután ezek tartalmát megismertük, rögtön fogjuk alkalmazni Jézusra is.
1.1. Isten akaratának közlői
Az Ószövetség idején Isten alapvetően kétféleképpen szólt kinyilatkoztatásban: nagyon ritkán angyali küldöttek által, akiket egyes emberekhez küldött és szinte folyamatosan a prófétákon keresztül, akik többnyire az egész nép felé szolgáltak. Ezeket a prófétákat közvetlenül Isten választotta ki, hívta el prófétai szolgálatukra, és bízott rájuk elmondandó üzenetet. Nagyon beszédes viszont az, hogy miért volt szükség ezekre a prófétákra, hiszen Isten az ő Törvényében egészen világosan kijelentette akaratát. Ha Isten népe hallgat Isten Törvényére, Isten ígérete szerint minden áldásban részesül, amelyet Isten az övéinek oda akar adni. De Isten népe újra és újra elfordult Isten akaratától és Törvényétől – ezért a próféták szolgálata egy nagyon terhes szolgálat volt: ostorozniuk kellett a bűnt, felhívni az embereket megtérésre, az Istenhez való visszatérésre; sőt ahogy Isten elmondta nekik, kilátásba helyezni Isten irgalmát, de büntetését is.
Általánosságban és konkrétan is elmondták mit akar Isten – ezt viszont nem maguk találták ki, hanem Isten elmondta nekik, ők pedig tovább mondták. Sokszor kezdték így az üzenetet: „Így szól az Úr…” – és ez nem egy közhelyesen vallásos fordulat volt a szájukban, hanem Isten valóban azt mondta. Hogy egészen konkrétan hogyan mondta el Isten nekik az üzeneteit nem tudjuk, mert most más módon nyilatkozik meg Isten.
Jézus azért a legtökéletesebb próféta, mert nem a mennyből jött parancsokat közvetítette az embereknek, hanem ő maga jött a mennyből és mondta el a mennyei üzeneteket. Ő nem közvetítője az isteni akaratnak, hanem személyes kijelentője. Prófétaságának nem egyetlen, de legszebb és legbővebb dokumentuma a Hegyi Beszéd, ahol kifejti a Törvény igazi értelmét és elmondja, hogy mi Isten akarata az életünkkel.
1.2. Isten erejének közvetítői
A próféták Isten erejének közvetítői is voltak. A próféták szolgálatait többször is kísérték jelek és csodák. A jelek és csodák Isten erejének jelenlétét mutatják meg. Nem minden próféta tett csodát, de ilyen erőket közvetítő próféta volt Mózes, Illés, Elizeus is. Mózes csodáiról nem nagyon kell beszélni: Isten erejét közvetítette a tíz egyiptomi csapásnál, a Vörös-tenger kettéválasztásánál, és később a pusztai vándorlás során is sokszor nyilatkozott meg rajta keresztül Isten ereje. Illés próféta a karmel-hegyi istenítéletben imádságával gyújtotta meg az Úr oltárát, Illés is és Elizeus is egy-egy halott fiút is feltámasztott – csak néhány példa arról, hogyan lettek a próféták Isten erejének közvetítői.
Pontosan ezért mondták az emberek alapigénk szerint Jézusról azt, hogy ő az a próféta, akinek el kellett jönnie, mert látták azt a csodát, hogy Jézus öt kenyérből és két halból jóllakatott 5000 embert és még maradt is tizenkét tele kosár maradék. Ezen kívül vakoknak adta vissza látását, süketeknek a hallását, bénákat állított talpra, leprásokat tisztított meg, lecsendesítette a tengert, démonokat űzött ki és halottakat támasztott fel. Jézus összes jele és csodája mutatta és igazolta, hogy ő valóban az az egyetlen próféta, akit Isten legutolsó és legtökéletesebb prófétaként megígért és akit vártak a zsidó emberek. Egyetlen más próféta szolgálatát sem kísérte annyi jel és csoda, mint Jézus prófétai szolgálatát.
1.3. Isten jövendőjének hírül adói
És végül a próféták szolgálatához hozzátartozott a jövendő kijelentése akkor, amikor ezt Isten tudtul akarta adni. Beszélniük kellett Isten örök jövőjéről, az ítéletes Úr napjáról, amelyet Isten örök békességének birodalma követ; amelynek mindazok részesei lesznek, akiket Isten kiválasztott az üdvösségre.
De volt olyan üzenetük is a jövendőre nézve, amely kevésbé nézett messzire. Ilyen prófétai kijelentése volt Sámuelnek, amikor megmondta az engedetlen Saul királynak, hogy Isten elveszi tőle és házától a királyságot, majd másnak adja. Ilyen jövendölése volt Ahijjának a próféciája, amelyben előre megmondta Jeroboámnak, hogy kettészakítja a dávidi országot és az északi országrésznek ő lesz a királya.
Ennek ellenére a próféták nem jósok voltak, és nem szabad így tekinteni rájuk. Annak fényében pedig különösen nem, hogy Isten a különféle jövendőmondásokat egyértelműen tilalom alá helyezte népe számára. Mi a különbség a próféta és a jós között?
A próféta nem a jövőt kutatja, hanem Isten akaratát. A jóst nem Isten akarata foglalkoztatja, hanem a jövő. A próféta csak Istenre figyel és elsősorban nem a jövendőre függeszti a tekintetét, hanem arra, hogy Isten mit akar mondani. Ha pedig Isten mond valamit a jövőről, akkor azt érti meg. Ezért nem lehet például rendelni jóslatokat prófétától. Ha Isten ad igét, akkor a próféta elmondja, ha nem ad, akkor nem mondja el.
Jézus is beszélt – legfőképpen Isten örök jövőjéről, arról, hogy Istennek az az országa, amelyet ő elhozott, már itt van, hogyan fog kiteljesedni az Isten által rendelt időben. De voltak egészen rövid távú kijelentései: saját haláláról, Júdás árulásáról, Péter tagadásáról vagy tanítványai botránkozásáról, amelyek mind beteljesedtek.
Jézus tehát Isten egyetlen tökéletes prófétája, aki után és akin kívül nincsen már prófétai kijelentés. Erről egészen világosan tanít a Szentírás:
„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…”[2]
Ezért már nincs szükségünk Istennek olyan prófétáira, amilyenek az Ószövetségben voltak próféták, mert él a mi egyetlen és tökéletes prófétánk Jézus Krisztus.
2. Hogyan prófétánk Jézus Krisztus ma?
Láttuk tehát, hogy az ószövetségi prófétaság hogyan jutott tökéletességre Jézusban a mi megváltónkban. Az a kérdés már most, hogy hogyan prófétánk ma Jézus Krisztus? Milyen szerepe van az elhívott embereknek a prófétaságban? Mert abban a formában, ahogy az Ószövetség idején voltak, már nincsenek próféták. Hiszen mi szükség lenne töredékes prófétákra, ha él a tökéletes próféta?
2.1. A Szentlélek Jézus prófétai lelke
Először is Isten gyermekei újjászületésükkor megkapják a Szentlelket. A Szentlélek Jézus prófétai lelke. Ennek az a különleges csodája, hogy a Szentlélek által Jézus minden egyes hívő életbe közvetlenül jelenti ki Isten akaratát. Ez úgy történik, hogy miközben rajtunk kívül szól az Ige – szól hozzánk a prédikáció, amely Isten Igéje, addig Isten Igéjének az igazságát a Szentlélek igazolja bennünk belülről. Éppen a Szentlélek miatt értjük meg, hogy amit hallunk az Isten Igéje e, vagy emberi okoskodás. Alázattal hallgatjuk az igehirdetést, de a bennünk élő Lélek felismeri a kettő közötti különbséget és elválasztja egymástól a kettőt.
Ami nagyon-nagyon fontos. Isten ma minden egyes közlésében az Igéhez köti magát. Az Igén kívül nem ad semmilyen kijelentést. Ez olyan reformátori és kálvini alapelv, amiből református ember nem engedhet. Nem azért, mert református, hanem azért mert igaz – hiszen maga az Ige mondja: sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad az igéből. Kálvin ezt így fogalmazta meg:
„Nem kisebb oktalanság a Lelket az Ige nélkül emlegetni, mint amilyen balgaság volna a Lélek nélkül az Igére hivatkozni.”[3]
Isten azért adja nekünk a Lelket, hogy azáltal váljon a számunkra világossá igei üzenete, útmutatása bátorítása életünk minden helyzetében és idejében.
2.2. Egyetemes prófétaság
Ez a Lélek nemcsak az igehirdetőnek adatik, hanem minden igehallgatónak is, aki hittel hallgatja Isten szavát. Én hiszem, hogy nincs bennem „több Szentlélek” akkor, amikor elmondom az üzenetet, mint benned, aki megérted Isten szavát. Ahhoz, hogy a próféták elmondhassák az üzenetet, meg kell kellett érteniük Istent. Nekem is, ahhoz, hogy elmondhassam, amit Isten akar elmondani, meg kell értenem Istent. De hogy Isten megvalósíthassa az életedben amit akar, neked is meg kell értened Istent. Ez pedig csak ugyanazon Lélek által lehetséges, akit kaptam én is, te is, amikor hívőkké lettünk. Ez Isten népének egyetemes prófétasága – ugyanazon Lélek által értjük Istent. Ahhoz, hogy értsük Istent Jézusra kell figyelnünk, aki az Igében a Lélek által szól hozzánk. Ez az Egyház prófétai jelenléte a világban.
2.3. A Jézusról szóló bizonyságtétel
És legvégül a keresztyén prófécia mindig Jézusról szól. Nincs Jézus nélkül prófétaság. A Jelenések könyve világosan elmondja:
„…a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.”[4]
Mindaz, ami nem Jézusról szól, Isten megtérésre hívó szaváról, az nem több mint manipuláció, spekuláció, találgatás, jósolgatás – de nem prófécia, mégha oly meggyőzőnek is tűnik. Prófécia csak Jézus által lehetséges és csak Jézusra mutató bizonyságtételként. Nincs más Jézuson kívül, aki utat tudna nekünk mutatni ebben a zavaros világban, ahol már annyira össze van keveredve jó és rossz. Ahhoz, hogy ezekben a dolgokban bölcsességre juthassunk egyet tehetünk: azt, hogy hallgatunk a Zsidókhoz írt levél írójára aki ezt mondja:
„szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra…”[5]
A jövő héten innen folytatjuk.
[1] HK: 31. kf.
[2] Zsid 1:1-2
[3] Wilhelm Niesel: Kálvin teológiája; Kálvin Kiadó, Budapest, 1998. 29. old.
[4] Jel 19:10
[5] Zsid 3:1