Alapige: ApCsel 4:12

Miután Jézus Krisztus felkenetésének jelentőségéről beszéltünk – arról, hogy ő a legfőbb prófétánk, a főpapunk és a királyunk, ma messiási céljáról szeretnék beszélni.

Jézus Krisztusról az egyik legfontosabb kijelentés a Szentírásban, hogy ő az üdvözítő – másképpen fogalmazva Szabadító. A mai istentiszteletünk végére a következőkre fogunk eljutni.

1. Azok, akik már elfogadták ezt az ajándékot, meg fognak erősödni abban, hogy mindig ezt tekintsék a legfőbb jónak az életükben.
2. Akik még nem ismerték, vagy fogadták el, azok vagy elfogadják a maguk számára is, vagy elutasítják maguktól ezt a csodálatos ajándékot.

Mai üzenetünk alapigéje az Apostolok Cselekedeteiben van megírva, a 4. fejezet 12. versében:

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Ebben az igében Péter apostol félreérthetetlenül elmondja, hogy az üdvösség egyetlen személyben van letéve, senki és semmi másban nem érhető el, és nyerhető meg. Ebben az egy igeversben nem hangzik el a názáreti Jézus neve, de az egész bizonyságtételben, amelyet Péter az őt kihallgató és vádoló Nagytanács előtt elmondott, Jézus Krisztusról beszél. Azt mondja tehát Péter ebben a veszélyes szituációban, amely könnyen akár a szabadságába, a testi épségébe, sőt még az életébe is kerülhet, hogy van egy üdvösség, amelyhez csak egyetlenegy út vezet: a Jézus Krisztusba vetett hit útja, a Jézus által felkínált út az Atyához.

Annak ellenére, hogy ez egy alapvetően jó hír Istentől, nagyon sokan fogadják rosszul ezt a jó hírt. Miért? Nagyjából ugyanazért, amiért a Nagytanács tagjai is rosszul fogadták. Ők ugyanis meg voltak győződve arról, hogy van üdvösség, de azt gondolták, hogy azért nagyon keményen meg kell dolgozni, azt ki kell érdemelni, és ők úgy gondolták, hogy erre képesek is – aki pedig nem képes megérdemli, hogy pusztuljon; be kell tartani Izráel törvényét és ezáltal jutalmuk lesz az üdvösség. Tehát számukra az üdvösség nem egy ajándék Jézuson keresztül, hanem az ember saját maga küzd meg érte – és aki ezt nem teszi meg, az elkárhozik.

Tényleg így van-e? Nagyon fontos erről beszélni, mert még a keresztyén egyházakban makacsul tartja magát ez a Szentírástól teljesen idegen, érdemekre és nem kegyelemre építő nézet. És döbbenetes, de amikor Isten elmondja annak a jó hírét, hogy ez nem így van, sokan értetlenül, sokan dühösen és magukat megmakacsolva fogadják; mint ha nem jó hír hangozna, hanem rossz. De tényleg rossz hír ez azoknak, akik a saját érdemeik alapján szeretnének üdvösséget, vagy azt gondolják az életük olyan, hogy ők természetesen megérdemlik.

Az üdvösség ajándék, Isten Jézuson keresztül adott legnagyobb ajándéka. Ezért nevezzük Jézus Krisztust Üdvözítőnek is. Ennek az ajándéknak a megértéséhez a következő négy dologról fogunk beszélni:

1. Mi az üdvösség?
2. Miért csak Jézusban van üdvösség?
3. Miért ez Isten legfontosabb ajándéka?
4. Hogyan ad gyógyító erőket életünkbe az üdvösség?

1. Mi az üdvösség?

Talán banálisnak tűnik, hogy erre a kérdésre válaszoljunk! De vajon tényleg érthető-e számunkra ez a kifejezés? Régebben hittanórákon többször szembesültem azzal, hogy a mai gyerekek számára ugyanolyan érthetetlen szó, mintha azt mondanám „szoteria”. Magyar kifejezés, de nem nagyon értik, ha megkérdezem őket, akkor a legtöbb gyerek azt mondja, ez valami köszönésféle.

De nem mindegy, hogy értjük-e az üdvösség szót. Ahogy Péter beszél róla, abból mintha az derülne ki, hogy valami olyan dologról van szó az üdvösségben, amelyre alapvetően van szükségünk. Ami nélkül nem teljes az emberi élet – sőt Isten szerint nem is élet.

Vannak fogalmak a Bibliában, amelyeket nem értünk automatikusan, mert még nem része az életünknek, a mindennapjainknak,  de mégsem helyettesíthető mással. Ilyen az üdvösség is. Egy olyan összetett és mély jelentéssel bíró fogalom ez, amely jelentésének sok tartalmát veszítené el, ha megpróbálnánk más szóval helyettesíteni. Először mégis tegyük ezt meg. Az üdvösség szó magyarul még leginkább az „örökélet” kifejezéssel helyettesíthető.

Ez azonban több kérdést is felvethet. Milyen örökélet? Mindenkinek ugyanaz az örökélet? Van-e bármi jelentősége az örökéletnek ezen a földön? Mi köze van az egésznek Jézus Krisztushoz? És hogy néz ki ez az örökélet? Lehet-e például a lélek örök vándorlása, vagy egy egyszeri élet ez, amely örökké tart? De hol folytatódik a földi élet után? Mindezekre az „örökélettel” kapcsolatos kérdésekre ad magyarázatot az üdvösség szó, amely az eredeti bibliai nyelvben alapvetően nem is „örökéletet” jelent, hanem „szabadítást”.

Az üdvösség mindenekelőtt egy nagy szabadítása Istennek az életünkben. Egy nagy szabadításra van szükségünk. Az üdvösség elnyerésének feltétele a szabadítás egy olyan rabságból, amelyet nem tudunk megtörni, amelynek legyőzésére a saját erőnkből képtelenek vagyunk. Ezt a rabságunkat a Szentírás a következőkben foglalja össze: „úrrá lett a halál, és úrrá lett a bűn is a halál által”[1]. A bűn és a halál uralja az emberi életet.

Isten eredeti teremtése szerint semmi sem rontotta meg a teremtését. A természetes az volt, hogy nincs halál. De bejött a világba a bűn, és ezért jött be a halál is. Miután az emberen úrrá lett a bűn, úrrá lett a halál is. Ki az, aki képes legyőzni a halált?

Nem tudom ki látta a 6. napon c. filmet, amely az emberi klónozás problémájáról szólt. A film is utalt erre a kérdésre. Volt egy nagyon gazdag ember, aki újra és újra klónoztatta magát, hogy ha meghal, akkor a klónja az ő összes emlékével együtt éljen tovább. Azt gondolta, hogy így meg tudja valósítani az örök életét. De volt egy döbbenetes jelenet, ami arra utalt, hogy mekkora hazugság ez az egész. Éppen haldoklott a már 4. másolata (az előző három már meghalt), amikor egy még félkész klónja életre kelt. És szembesült egymással a két ember. És ugyanarról az emberről készült két másolat tökéletesen idegen volt egymásnak. Nem ő élt tovább, nem az ő élete folytatódott, hanem egy másik ember élete, akinek ugyanazok voltak az érzései és az emlékei mint neki, de mégsem ő volt az. Nem, a halált nem győzhette le és ezzel éppen haldoklás közben kellett szembesülnie. Ekkora hatalom a halál. És az hogy a halál egyetemesen uralkodik mutatja azt, hogy a bűn is egyetemesen uralkodik mindenkin, sőt mindenen, még az egész teremtettség is megfertőztetett a bűn által.

A halál uralmát még kénytelen-kelletlen tudomásul vesszük az életünk felett – hiszen mit tudunk csinálni. De az ellen tiltakozunk, hogy bűnösök vagyunk. Vagy ha tudomásul is vesszük ezt a tényt, azt már nem tudjuk elhinni, hogy bűnösként halottak is vagyunk. Bűnösökként örök büntetést és halált érdemlünk. Úgy érezzük, azért ez mégis túlzás; ha bűnösök vagyunk is, azért annyira nem vagyunk bűnösök. De ez alapvetően a bűnnel kapcsolatos látásunk hibájából ered. Azt gondoljuk, hogy a bűn az, ha valaki rosszat tesz, és ezt egy a tettének megfelelő súlyú büntetéssel valahogy helyre kell állítani. A Biblia gondolkodásában azonban a bűn ennél sokkal mélyebb.

A bűn egy független állapot. Az Istentől független élet a bűn. És ez sokszor annyira átjár bennünket, annyira a vérünkben van, hogy ez a függetlenség sokszor még a hívő életünket is jellemzi. Még a hívő életünket is Istentől függetlenül a saját erőnkből akarjuk élni, ehhez szeretnénk néha segítségül Istent. Még hívő emberként is komoly tanulást jelent Istentől megtanulni a tőle függésben lévő életet.

Az Istentől való függetlenségünk egy szörnyű rabságot jelent: a bűnnek a rabságát. Jézus azt mondja: „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.”[2] És ez tényleg így van. Gondolj bele: te még soha nem mentegetted a tisztességtelen húzásaidat azzal, hogy mindenki így csinálja, tisztességesen nem lehet megélni? Ki is próbáltad? Félek sok ember ezt csak szajkózza mint a papagáj, de igazából még ki sem próbálta – ez bizony rabság.

Vagy egy másik dolog. Ha valaki hazudik, akkor utána minden erejével azon van, hogy azt a hazugságát leplezze. Bonyolódik bele újabb és újabb hazugságokba – jaj, csak ki ne derüljön, micsoda szégyen lenne, ha kiderülne. Mi ez, ha nem rabság, hiszen mindent amiatt kell máshogy csinálnia, mint szeretné, mert kényszerpályára állította a hazugság. Ilyen nagy az ereje a bűnnek, amely viszont kiteljesedve nemzi az örök halált[3]. Képtelenek vagyunk leszámolni a bűneinkkel, és ha valaki meg nem szabadít, akkor a bűneink számolnak le velünk.

Így az üdvösség teljes jelentése: szabadítás által nyert teljes emberi élet és boldog örökélet.

2. Miért csak Jézusban van üdvösség (örökélet)?

Péter apostol azt is elmondja, hogy erre az örök életre csak egyetlen szabadítónak van ereje megszabadítani. Ez a szabadító, üdvözítő pedig Jézus Krisztus, Istennek a Messiása. Az üdvösség csak rajta keresztül, a belé vetett hit segítségével kapható meg ajándékba. És nagyon fontos, hogy ajándékba. Az üdvösség egy annyira drága dolog, hogy a világ leggazdagabb emberének a teljes vagyona, de még az emberiség teljes vagyona sem lenne elég arra, hogy akár csak magának megvásárolhatná. Mert a bűnöket nem lehet megváltani pénzzel, a bűnöket nem lehet jóvátenni jócselekedetekkel. Mert alapvetően nem a cselekedeteink választanak el Istentől, hanem a tőle független énünk. Istennek, aki tökéletes szentség mi úgyse tudunk eléggé jót tenni. Nincsen semmink, nincs bennünk semmi, amit odaadhatnánk az üdvösségünkért. Ha egyetlen ember is képes lenne vagy lett volna bármit is tenni azért, hogy az üdvösséget elnyerje, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. Pál ezt így fogalmazza meg: „…ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.”[4]Ha egyetlen ember képes lett volna erre a saját erejéből, akkor Isten rámutatna és azt mondaná: gyerekek így kell csinálni, és akkor ti is ki fogjátok érdemelni. De Isten senkire sem mutat így rá.

Pál apostol saját magáról mondja azt, hogy ha ember a saját érdemei alapján a mennybe juthatna, akkor ő bizony oda jutna, mert olyan buzgón hitte és védte az ősatyák hitét, annyira ragaszkodott az Isten törvényhez, hogy kevesen voltak rajta kívül olyanok. És Pál ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy minden rendben van az életében és ezért nincs szüksége Krisztusra, hanem éppen ellenkezőleg. Mindez a sok dolog, amivel dicsekedhetne valójában csak kár és szemét, amiben ha bízna nem segítségére lenne, hanem akadállyá válna az üdvösségre jutásban.

Isten Fia azért lett emberré, hogy magára vállalja a bűnünk terhét, hogy a bűnünk terhe ne minket terheljen, hanem őt terhelje. Mert két lehetőségünk van:

1. Saját magunk adunk számot a bűneinkért. Ezt is megtehetjük, de Istennél csak egyetlen következmény jöhet számba: az örök és rettenetes halál.
2. Tudomásul vesszük, hogy valakinek helyettünk kellett számot adnia. De csak olyan valaki vállalhatta magára a bűneinket, aki maga tökéletesen ártatlan volt. Ő Jézus. Azért lehet ő a mi Szabadítónk, mert levette rólunk a mi kárhoztató ítéletünket azzal, hogy magára vette, amikor meghalt a keresztfán. Ezért nincs más név az üdvösségre, nincs más szabadítás, és nincs más szabadító, mert senki más nem vállalhatta át helyetted a bűnödet. Azt vagy leteszed Jézus elé, vagy magadnak kell hordoznod. De miért hordoznád a bűneidet, ha van kegyelme Istennek, van bocsánat a bűneidre és van örök élet az örök kárhozat helyett?

Tudom, hogy addig, amíg valaki nem szembesül Isten Igéjén keresztül azzal, hogy kárhozatra méltó és elveszett bűnös, a kegyelmet is képtelen lesz megragadni. De Jézus most is kinyújtja kegyelmes jobbját feléd, hogy megragadd az üdvösséget, amelyért semmit nem kell fizetned, csak el kell fogadnod.

3. Miért ez Isten legfontosabb ajándéka?

Istennek nagyon sok ajándéka van. Élünk is vele, sokszor hálátlanul, sokszor úgy, hogy közben tudomást sem veszünk az ajándékozóról, néha még gyalázzuk is őt, vagy választott népét, az egyházat.

Ajándéka az, hogy élünk, ajándéka az, hogy ha betegségünkből meggyógyulunk, ha bánatunkban vigasztalódunk, ha erőtlenségeinkből megújulunk. Ajándéka az étel és a ruházat, ajándéka a fedél a fejünk felett. Ajándéka a társ, a család. Ajándéka a munka és a munkaképesség. Isten ajándéka az imádság és az ige, ajándéka az egyház, a hívők közössége. Isten még azokat is megajándékozza, akik nem hisznek benne.

De legnagyobb ajándéka az üdvösség. Nincs ennél nagyobb ajándék, mert ez az ajándéka az, ami örökre szól. De még ennél is többről van szó. Isten minden ajándékában ad valamit. Különböző módon ajándékoz meg minket ebben az életben, és bizony különbözőképpen is fogadjuk ezeket az ajándékokat. De ezek az ajándékok valamik, amelyeket elfogadhatunk és élhetünk velük jól, sőt el is vehetjük és el is tékozolhatjuk, élhetünk velük megfelelően, és élhetünk önző módon, bűnösen. Az üdvösség nem ilyen. Azért nem ilyen, mert az üdvösségben Isten nem egyszerűen valamit ad, hanem Isten önmagát adja. Istennek minden ajándéka ideig-óráig élvezhető Isten nélkül – az üdvösség Isten nélkül lehetetlen, mert amikor Isten üdvösséget ad, akkor Jézus örök életét adja nekünk. Ahogy nekünk adta Jézus életét akkor, amikor testté lett benne Isten, és meghalt értünk, úgy adja nekünk Jézus életét, aki feltámadt a halálból. Isten minden ajándéka ideiglenes itt a földön, még az ő szellemi ajándékai is, nemhogy az anyagi ajándékok. És ha Isten legnagyobb és legfontosabb ajándéka nem kell, nincs meg, akkor minden hiábavaló. Ahogy egy keresztyén szerző nagyon találóan megjegyezte: „A halottaskocsi után nem mennek költöztető munkások a temetőben.”[5]

Istennek a legnagyobb ajándékához való viszonyunkat mindig az tükrözi a legjobban, ha valamit elvesz az életünkből; vagy valamit nem ad meg, amit nagyon szeretnénk. Megteheti ezt minden indoklás nélkül is – neki nem kell megmagyaráznia semmit sem nekünk, nem tartozik nekünk semmiféle magyarázattal. Lehetnek ezek érthetetlenül súlyos veszteségek is. De nem azért nem magyarázza meg sokszor rögtön és közvetlenül, mert ő egy kegyetlen zsarnok lenne, hanem azért, mert Isten megértéséhez sokszor idő kell. A legnagyobb veszteségeinket nem tudjuk feldolgozni egyik napról a másikra. Nem értjük Istent, és sokszor a legjobb szándékkal, és tisztán megfogalmazott emberi szavak is alig jutnak el hozzánk. De egészen mást jelent a számunkra egy veszteség akkor, amikor Jézus már nekünk adta magát üdvözítőként és mást akkor, amikor nagyobbnak tartjuk az elvett ajándékot Istennél.

Amikor Istennek csak az ajándékai kellenek, akkor csalódni fogunk Istenben, mert ő a bölcsességében nemcsak ad, hanem el is vesz tőlünk. És amikor elvesz valamit, akkor az nem büntetés, akkor Isten mindig nevelni akarja gyermekeit és készíteni arra, amikor mindent el kell engedni. Amikor nem kapaszkodhatunk semmibe és senkibe csak az Üdvözítőbe, amikor már semmi, de semmi nem számít csak az, hogy elfogadtuk-e Istennek legfontosabb és legnagyobb ajándékát, mert az megmarad örökre.

4. Hogyan ad gyógyító erőket életünkbe az üdvösség?

Ezért legvégül beszélnünk kell arról, hogy ez a legnagyobb ajándéka Istennek nem az egyház sovány vigasza az élet veszteseinek, hanem az örök élet erőit adja már itt ebben az életben. Sokszor vagyunk úgy, hogy várunk valami vigasztalást Istentől, vagy várunk valami megoldást az anyagi gondjainkra, vagy valami útmutatást a gyerekeinkkel kapcsolatban, az élet kérdéseiben, és sokszor nem értjük, hogy Isten miért nem adja. Hadd kérdezzem meg: nem azért, mert esetleg Isten legnagyobb ajándéka kisebbé lett az életedben, mert háttérbe szorult, mert lényegesebb egy gyógyulás, egy vigasztalás, egy megoldás? Ászá királyról olvassuk azt, hogy egész életében tiszta maradt a szíve[6], de Istennek mégis volt egy fájdalma vele kapcsolatban. Így olvassuk ezt: „Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.”[7]

Annyira az emberi gyógyításba vetette minden bizalmát, hogy Istenhez már nem is fordult a bajával. Nem hitte, hogy végső soron Isten fog segíteni. De sokszor vagyunk így – sokszor még imádkozunk is, de kapkodunk fűhöz-fához, így Isten is csak egy „fű” marad. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szükségünk orvosi kezelésre – de kitől várjuk a gyógyulást és a megoldást?

Tudjátok, amikor ezek kínoznak minket sokkal fontosabb, hogy saját feltételeink nélkül tudjunk visszamenni Istenhez, hogy ő az üdvösségünkben megerősítsen. Hogy kegyelmének az erejét növelhesse bennünk. Miért annyira fontos ez? Mert az üdvösség ereje és bizonyossága az, ami elhozhatja életünkbe a gyógyító erőket. Ez a hit.

Amikor ez a hit megvan, akkor azért gyógyul az életünk – ki merem mondani – minden területen, mert Isten az Üdvözítőbe vetett hiten keresztül ad erőket. Megváltoztatja a betegségünkhöz, a fájdalmunkhoz, a problémánkhoz való hozzáállásunkat. És ez azt jelenti, hogy az üdvösségen keresztül sokkal több erőt és gyógyulást tapasztalhatunk meg, mint anélkül. Mert soha sem a hit általában gyógyít. Az ilyen-olyan hitek hozhatnak átmeneti enyhülést az élet problémáiban, de végső megoldást az Üdvözítőbe vetett hit fog adni. A hit nem fog gyógyítani, mert a gyógyítás, a vigasztalás, a megoldás Isten ajándéka, amelyet az üdvösségünkön keresztül kínál fel. A hit csak egy eszköz, amivel megértjük és megragadjuk Isten ajándékát.

Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a hitetlenség az olyan mint az elzárt vízcsap. Nem engedi folyni a csapból a vizet. Amikor pedig kinyitjuk folyik a víz. De vajon azért folyik-e a víz, mert kinyitjuk a csapot? Nem, elsősorban nem ezért folyik a víz, hanem azért, mert van nyomás a csapban. Ha nincs nyomás, akkor tekerészhetjük mi a csapot, mert nem a csap adja a vizet, hanem a forrás.

Amikor hit által elfogadjuk az üdvösséget, azzal kinyílik az életünkben egy csap, amely akadályozta Istent, hogy munkálkodjon az életünkben. Így viszont beáradhatnak életünkbe áldó és gyógyító erői, amelyeken keresztül megváltoztatja az életfelfogásunkat, a világlátásunkat, a kapcsolatainkat, meggyógyítja betegségeinket, megvigasztal fájdalmunkban – és ha mégis elvesz valamit az életünkből, vagy nem ad meg valamit; akkor annak a földi hiányunknak az elhordozásához a Krisztusban elnyert üdvösségünk adja meg az erőt. Akinek ez sovány vigasz, az nem mást mond ki ezzel, hogy nincsen elnyert örök élete. Mert akinek örök élete van az még az erőtlenségeiben is erős[8].

Isten ma azt mondta el nekünk, hogy miért van szükségünk Jézusra, az Üdvözítőre. Azért, mert „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Most, amikor megszólalt közöttünk az örök életnek ez az üzenete köszönjük meg Istennek és fogadjuk el tőle, hogy azután ő tegyen életünkben helyre mindent, a fájdalmunkat és a gyászunkat is.

Ámen.

---

[1]    Vö. Rm 5,17&21

[2]    Jn 8,34

[3]    Vö. Jak 1,15: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.”

[4]    Gal 2,21

[5]    Dr. James Dobson: Egyenes beszéd, KIA, Bp. 2002.

[6]    2Krón 15,17

[7]    2Krón 16,12

[8]    Vö.: 2Kor 12,20: „…amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”