Lekció: Mt 7:28-29
Alapige: Jel 19:11-13
Emberlétünk egyik meghatározó eleme a beszéd általi kommunikáció. Az állatok is kommunikálnak. A kutyám és a macskám is kommunikál velem. Ők is közvetítenek érzéseket és vágyakat felém. Felhívják magukra a figyelmet, ha akarnak valamit és igyekeznek jelezni, hogy mit szeretnének. Enni, vagy kimenni, esetleg csak egy kis törődésre vágynak. Ezt is meg lehet érteni. Mi emberek ennél sokkal összetettebben kommunikálunk. Mi is kommunikálunk testbeszéddel, és egyéb jelekkel, de ezek alkalmatlanok arra, hogy összetett gondolatainkat közölni tudjuk egymással. Elmondjuk az ötleteinket, kifejtsük a terveinket, egyértelművé tegyük a szándékainkat, egyszóval a gondolataink közléséhez nyelvre van szükségünk. Pál apostoli is például a mai napi Igében arról tanít, hogy vannak olyan nyelvek, amelyeket nem értünk; még a beszélő sem. Ezzel magunkat építhetjük, de a gyülekezetben az értelemmel mondott beszédnek van helye, ami a gyülekezetet építi, bátorítja, vigasztalja.
Istennek is vannak gondolatai. Neki is vannak tervei és szándékai. Ahhoz, hogy ezeket megértsük – még ha korlátozottan is vagyunk erre képesek – szükségünk van arra, hogy megismerjük ezeket a gondolatokat. Megismerni pedig úgy tudjuk, hogy Isten közli velünk az ő gondolatait. Amikor Isten közli a gondolatait, azt az Igén keresztül teszi. Isten Igéje azonban nemcsak beszéd, hanem cselekvés is, sőt ez az Ige összpontosul egy személyben Jézus Krisztusban. Mivel Jézus Krisztus az Isten Igéje, ezért rajta kívül nincsen Istennek Igéje az ember számára. Erről szól ma hozzánk Istennek az üzenete. Alapigénk a Jelenések könyvének 19. fejezetéből a 11. verstől a 13. versig tart.
És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.
Az Isten Igéje olyan név és olyan cím, amelyet a Biblia az Úr Jézusnak ad. Soha nem neveztek így egy embert és soha nem is fognak. Egész egyszerűen azért van ez így, mert soha senki nem fejezte ki olyan tökéletesen Istennek a gondolatait, mint Jézus. Ő, aki a testet öltött Ige, aki egyenlő Istennel testesítette meg számunkra Istennek a gondolatait. Ő testesítette meg Istennek a terveit és akaratát az életünkkel. Tehát nemcsak elmondta, hanem tökéletesen elénk is élte. Ezért lehet ő Istennek az Igéje.
Az Ige hatalmi szó
Legelőször is arról kell beszélnünk, hogy az Ige hatalmi szó. Mert azért az Ige mégis mindenekelőtt szó. De olyan szó, amelyben hatalom van.
Még az emberi szóban is van hatalom, erről egyrészt bizonyságot tesz az Ige, másrészt saját magunk is tapasztaljuk. Az emberi szavaknak is van gyilkos, vagy akár éltető erejük.
Jézus például a 6. parancsolat kapcsán a következőt mondja:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” [Mt 5:21-22]
Szavaink képesek arra, hogy emberi jellemeket és énképeket alakítsanak. Ha valakinek folyamatosan azt mondják, hogy az élete értéktelen, mert csúnya, mert buta, mert ügyetlen – akkor azzal tönkre lehet tenni valakit, mert tényleg értéktelennek fogja érezni az életét. Elhiszi magáról azt, hogy értéktelen és mindezt miért? Mert ezt mondták, ezt sugallták neki. A rossz gyerek attól soha nem lesz jobb, ha azt mondjuk neki, hogy rossz vagy. Csak megerősítjük benne azt, hogy ő rossz. És mivel mindig ezt az üzenetet kapja, egy idő után változtatni sem akar majd, mert a rossz gyereknek nagyon sokszor hatalmas energiákba kerül, hogy jó legyen; és ennek ellenére rossznak tekintik, ezért úgy érzi nem éri meg jónak lenni. Az emberi szó életeket, sorsokat, jellemeket befolyásoló tényező.
De hatalom abban a tekintetben is, hogy sokszor válnak szavaink cselekedetekké. Tárgyiasulnak. Van, amikor a szavunkkal érünk el valamit. Egy nagyon gyarló példa. Ha megszomjazunk, fogunk egy poharat, vizet engedünk a csapból és iszunk. De mi van, ha nincs lehetőségünk arra, hogy magunk végezzük el ezt a műveletet, vagy olyan jól ülünk, hogy éppen nincs kedvünk felkelni, és vizet engedni a pohárba. Megkérünk valakit: „Adj légy szíves egy pohár vizet!” És ha minden rendben van, akkor nem sokkal később előttünk a pohár víz. És mindezt a szavainkkal értük el. Még az emberi szó sem marad hatás nélkül, még az emberi szóban is van hatalom, méghozzá nem is kicsi – ezért is int óva Isten, hogy meggondolatlanul beszéljünk. Mert a szót, miután elhagyta szánkat, már nem tudjuk befolyásolni, önálló életre kel, és végzi a maga romboló vagy építő munkáját. Nagyon érzékletesen mutatja a Példabeszédek bölcsessége is:
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. [Péld 18:21]
Mindezt most azért mondtam el, hogy bemutassam, milyen óriási hatalom van akkor az Isten szavában, milyen hatalom van Isten Igéjében. Alapigénk a Jelenések könyvében az Isten Igéjét, Jézus Krisztust úgy mutatja be, mint egy nagyon erős, harcos és igazságos királyt, akinek hatalmában van a győzelem, és hatalmában van az ítélet. Ül egy fehér lovon, fején korona, a szeme tűz lángja, mindenen áthatol, és mindent meglát, a fején sok korona. Ő az Isten Igéje, az Istennek hatalma.
Gondoljunk csak bele, hogy milyen hatalom van Isten szavában. Hatalmi szavával kezdődik a teremtés. Isten azt mondta
Mindez úgy folytatódik, hogy lett. Legyen és lett. Amikor Isten mondott valamit, az lett. Neki elég volt egyetlen szó, ahhoz hogy legyen világosság, egy szó, hogy legyenek bolygók és csillagok, egyetlen szó, hogy legyenek élőlények. A bibliai leírásból úgy tűnik egyedül az ember teremtésénél volt, hogy nemcsak szavát adta a teremtéshez. Ott Isten valami többet adott. Külön gondot fordított a formálásra, és külön gondot, hogy saját szellemét lehelje bele az emberbe. De minden más teremtése a szavára jött létre. Az ő szava anyaggá és törvényszerűségekké alakult a világmindenségben.
Jézus Krisztus ezzel a hatalommal parancsolt a világ elemeinek. A viharos tengeren azt mondta:
Ezután elállt a vihar és nagy csendesség lett. Úgy érzem ebben a csendességben benne van a tanítványok döbbenete is. Félni is kezdtek ettől a természetfeletti szellemi hatalomtól. Kérdezgették egymástól:
„Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” [Mk 4:41]
Ezen a hatalmán keresztül akarta a Sátán is megkísérteni, hogy a szavával változtassa kenyérré a köveket.
Az Isten Igéje Jézus Krisztus hatalommal parancsol a szellemi hatalmaknak is. Amikor a zsinagógai istentiszteleten részt vett egy ember, akin hatalmat vett a tisztátalan lélek – mert ilyenek is vannak az istentiszteleten – és elkezdett kiáltozni, Jézus a hatalma alapján ráparancsolt:
„Némulj el, és menj ki belőle!” [Lk 4:35]
Jézusnak nem is kellett több, a hatalma alapján ennyi elég is. Mert ő az Ige és az Ige hatalmi szó.
Ez a hatalom megnyilvánult a tanításában is. Olvassátok el a Hegyi Beszédet a Máté evangélium 5-7-ből. Akinek nincs más programja ma délután, szánjon rá egy órát, hogy nagyon figyelmesen végigolvassa a Hegyi Beszédet. Azért pont a Hegyi Beszédet, mert amikor ezt végigmondta, az emberek kiértékelték Jézus tanítását. De nem úgy ám, hogy ez jó volt, ez nem tetszett. Egészen máshogy. Csodálkoztak ugyanis rajta. Csodálkoztak Jézus tanításán. Pedig a zsidó nép bölcs rabbikkal bőven el volt látva. Az emberek csodálkozásának oka azonban az volt, hogy Jézus tanításában hatalom volt. Ezt ismerték fel, erre éreztek rá a hallgatók. Hogy minden, amit Jézus elmondott amögött több volt, mint emberi okoskodás. Amögött isteni felhatalmazás állt. Mert míg az írástudók ide-oda csavargatták Isten ószövetségi kijelentését és egyre jobban bele is csavarodtak, addig Jézus azzal a mélységes egyszerűséggel, de egyben céltudatos egyértelműséggel beszélt az Atya akaratáról mint Fiú, aki ismeri az Atya gondolatait és elmondja azokat. Ennek az erejét és hatalmát érezték meg a hallgatók – és csodálkoztak ezen a hatalmon. Ilyen is van. Ma is sokszor csodálkoznak el emberek, amikor valahol megszólal Isten szavának ereje Jézus nevében. Nem egyszer mondták már, akik először hallottak bibliahű igehirdetést ebben a gyülekezetben is, máshol is, hogy ilyet még nem hallottak. És nem azért, mert bennem, vagy másban lenne valami különleges erő, vagy hatalom. Jézusban van most is minden hatalom és minden erő, mert most is Ő az Isten Igéje. Ha érzed az Ige megszólalásának erejét, akkor vele találkoztál.
Sok keresztyén veszíti el ezt az érzékét. Vajon mennyiszer keverjük össze Isten Igéjének erejét az emberi személyiségekből fakadó bűverőknek. Emberileg nem is lehet megkülönböztetni egymástól, azt a Szentlélek tudja megtenni. De sokszor még az erőtlen, esendő beszédben is benne van az erő. Pál apostolról mondták azt a korinthusiak
„testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas.” [2Kor 10,10]
Mintha ezen múlna. De sokszor vagyunk testiek. Pedig az erő a szellemi felhatalmazásban van és nem az emberi képességekben. (Dr. James Dobson ír egy Jerry nevű fiúról, akinek a történetét szeretném felolvasni nektek. [Dr. James Dobson: Amikor nem értjük Istent, KIA, Bp. 2003., 140-141. old.])
Íme az erő, ami az élő Ige ereje Istennek az edényeiben. Annak az Igének az ereje, aki eljött közénk, hogy elhozza nekünk kijelentésében Istennek a hatalmát.
Az Ige kegyelmi szó
Az azonban azon túl, hogy az Ige hatalmi szó kegyelmi szó is. Jézus Krisztus ugyanis az ő hatalmából a számunkra a kegyelmet, bűneink bocsánatát és az Atya szeretetének jó hírét hozta el. Alapigénkben János erre úgy utal:
„vérbe mártott ruhába volt öltözve.”
Ez a vér az az áldozati vér, amelyet a mi bűneinkért ontottak ki a golgotai kereszten. Jézus Krisztus megjelenése ugyanis nem az ítélő hatalomban, nem a számonkérő hatalomban történt, hanem a felmentő kegyelem hatalmában. A hatalom Igéje megmutatta, hogy az ő hatalma mindenekelőtt felmentő hatalom a bűn és a halál hatalmas ereje alól.
Amikor eléje vittek egy béna embert ő azzal kezdte a gyógyítást, hogy azt mondta neki:
„Megbocsátattak a bűneid!”.
Milyen könnyű ezt mondani. De hogy Jézus valódi felhatalmazással tette, azt azzal mutatta meg, hogy ezt követően azt mondta a bénának, hogy
„Kelj fel és járj!””
Miért? Mert ő az Isten kegyelmének Igéje. Kegyelmet csak az tud gyakorolni, akinek hatalma van rá. Ez a hatalom Jézusé az Isten Igéjéé, hogy ő neked is megbocsátotta minden bűnödet, hogy tiéd lehessen az Isten örök élete. És az Egyház, Isten gyermekei ezért hirdethetik a világnak Isten bocsánatát, mert Jézusban van a kegyelem és ő adja ezt a kegyelmet.
Elfogadtad-e már hittel bűneid bocsánatát? Vagy még mindig azzal vagy elfoglalva, hogy nem vagy bűnös ember, nem vagy bűnösebb mint más, nem vagy annyira bűnös, hogy kárhozatra vessenek?
Akkor sem fogadta mindenki egyformán sem a hatalom Igéjét, sem a kegyelem Igéjét. Mert volt, aki ellenállt az Isten Igéjének. Most is vannak ilyen ellenállók. Érdekes, hogy Isten szavának nem tudott ellenállni semmi, amikor szólt. Isten szavának a hatalma világosságot teremt, bolygókat és galaxisokat alkot, természeti törvényeket hoz létre. De az ember ellenállhat, szabadsága van arra, hogy ellenálljon mind a hatalom Igéjének, mind a kegyelem Igéjének. Isten ezt a nagy szabadságot a szeretetéből adta nekünk. Míg végül Jézus Krisztus dicsőségesen visszatér a megnyílt égen keresztül, mint egy hatalmas hadvezér, mint egy igazságos bíró – és a kegyelmét elfogadókat kegyelmének erejével elviszi az örök dicsőségbe; akik pedig elutasították őt, Isten kegyelmének és hatalmának igéjét, már csak hatalma igéjének nem tudnak ellenállni.
Ezért szól most is a kegyelem Igéje, amelyhez a hatalmat nem más adja, mint Istennek az élő Szentlelke. Vegyen birtokba téged is ez a Lélek, hogy Jézus, Istennek a hatalmas Igéje tudjon munkálkodni a szívedben és az életeden keresztül kegyelmével is és hatalmával is.
Ámen.