Lekció: Zsid 2:1-4

Alapige: 1Thessz 5:22

Október végén több ünnep is egymásba torlódik, egyrészt itt van az ’56-os forradalom nemzeti ünnepe, másrészt egy héttel később az ún. mindenszentek ünnepe és a halottak napja; de nekünk reformátusoknak elsősorban a reformáció áldásáért való hálaadás.

Az utóbbi években azonban – már ki tudja mikor kezdődött – egyre erősebben kúszik be ezek közé az ünnepek közé a Halloween. Megy a tökfaragás óvodákban, iskolákban – ilyenkor a rajz és technikaórák is elsősorban a Halloween tematikájára épülnek fel. Pénteken abban az osztályteremben, ahol a hittant tanítottam a mennyezeti lámpákról narancssárga papírból hajtogatott és zöld papírral szörnyarcokká formált tökfejek vigyorogtak rám. De egyre jobban szaporodnak a Halloween bulik, tavaly Halloween estéjén már a városban csatangoló boszorkányokkal is találkoztam.

Krisztián a hittanórákon most már hosszú évek óta figyelmezteti, inti a gyerekeket azzal kapcsolatban, hogy gonosz szellemi erőknek nyitnak utat ezzel a nagy Halloween-ezéssel. Ennek az is lett a következménye, hogy volt olyan hittancsoport, ahonnan a szülők sértődötten írattak ki több gyereket is a hittanról. Vajon mi lehet ez a fene nagy sértődöttség? A Vasárnapi Iskolai Szövetség kis ismertetője most is elérhető ingyenesen a témáról.

Így a Halloween előtt ezt a mai napot ennek a kérdésnek a körbejárására szánjuk. Azt a címet adtam a mai üzenetünknek, hogy „Miért nem játék a Halloween?”

Először azon gondolkoztam, hogy adjak-e semlegesebb címet? Mondjuk: „Játék-e a Helloween?”, de azután úgy döntöttem, hogy már a címben jelzem azt a bibliai hitből és lelkiismeretből fakadó álláspontot, hogy a Halloween nem játék. A miért kérdését azonban szeretném körbejárni. Még a játék szónál is álljunk meg egy pillanatra: azért a játék kifejezésre hegyeztem ki a címet, mert sokan úgy Halloweenez-nek, hogy a számukra ez pusztán valami jópofa szórakozásnak, időtöltésnek, bulinak tűnik anélkül, hogy hinnének benne. Vajon mentesülnek-e azoktól a gonosz hatásoktól, és lelki mérgektől, amelyekből ez táplálkozik; lehet-e enélkül játszadozni halloweenesdit? Egy nagyon rövid alapigéből indulunk ki, amit Pál a thesszalonikai gyülekezetnek írt, az 1Thessz 5:22

a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

Az ige jelentése

Kezdetben szeretnék elidőzni ennek az igének a jelentésénél. Már csak azért is, mert a fordítás nem tudja igazán visszaadni azt, amit Pál apostol itt megfogalmazott. Ugyanis az a kifejezés, ami azt jelenti, hogy „fajta”, az egyben „megjelenési formát” is jelent. Azaz a gonosznak minden megjelenési formájától tartózkodjatok.

Ez azt is magában hordozza, hogy minden, ami a gonoszság formáját ölti, amin látszik, hogy gonosz.

Tudjuk, hogy a gonosz nemcsak önmagával azonos formákat tud ölteni, sőt az esetek többségében éppen ellenkezőleg: igyekszik önmagát jónak láttatni, világosság angyalának mutatni. Éppen ezért annyira fontos, hogy ami Isten Igéjének fényében gonosznak mutatkozik, ahhoz a keresztyének legyenek elég bölcsek ahhoz, hogy elkerüljék azt. Ennyire egyszerű ennek az igének az értelme. Ma csak egyetlen dologgal hozzuk összefüggésbe az Igének ezt az intését

a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok

Mégpedig a Halloween kérdésével. Mit is gondoljunk a Halloweenról keresztyén emberként, és keresztyén szülőként vagy nevelőként is, akikre Isten gyermekeket, unokákat bízott. Szeretnélek most arra hívni benneteket, amire a Zsidókhoz írt levél írója is hív:

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. [Zsid 2:1]

Márpedig a sodrás – nyilván nemcsak ebben a kérdésben – nagyon erős és úgy látom egyre erősebb.

A Halloween háttere

Nézzük akkor a Halloween hátterét és azt, hogy miből mivé alakult.

Samhain [ejtsd: száuiny, szaviny] – a halálkultusz

Samhain ünnepe eredetileg egy kelta ünnep volt a kelták által belakott világban, de legtovább az ír szigeteken és a skótok között. A kelták számára október 31.-e jelentette az óév és újév fordulóját. A kelták hite szerint ez volt az év legmágikusabb éjszakája, ekkor jön el a holtak ura és elragadja a lelkeket, akiket csak tud. Ezen az éjszakán a világ rendje felborul és elmosódnak a túlvilág és az evilág közötti határok. Megnyílnak a tündérdombok és emberfeletti lények és a halottak szellemei járnak kelnek szabadon. Ilyenkor mindenki, aki csak tehette otthon maradt, és azért hogy a holtak ura elkerülje a házát és ne ragadjon el senkit, répalámpást vagy töklámpást tettek ki, hogy ezzel tévesszék meg a holtak urát. Ugyanígy, ha valaki kénytelen volt útnak indulni, akkor töklámpással védte magát az ártó szellemektől, a bajt hozó kísértetektől és a tündérektől. Azért faragták olyan ördögire, hogy megtévesszék a gonosz szellemeket. Ez van a Halloween-ben a különböző horrofigura jelmezek öltésének szokása mögött is.

A keresztyénség találkozása Samhain-nal – Halloween

Érdemes tudni, hogy maga a Halloween kifejezés kifejezetten keresztyén tartalmú. Szó szerint a „mindenszenteket” jelenti.

Amikor a keresztyénség megérkezett az ír szigetekre, találkozott Samhain pogány hiedelemvilágával és szokásaival. Mindig nagy dilemma, hogy mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehetne megértetni a győzedelmes evangélium üzenetét a pogány bálványimádás és babonák felett?

A keresztyén ünnepek mögött mindig található egy másik ünnep, amit az adott keresztyén ünnep felváltott:

A húsvét mögött a zsidó páska. A pünkösd mögött a szintén zsidó első zsenge ünnepe. Ez még nem vet fel olyan nagy kérdőjeleket, hiszen egészen konkrét a bibliai hátterük és hozzá kapcsolódó bibliai események adják ennek az alapját. Jézust páskakor végezték ki, a Szentlélek az első zsenge ünnepén jött el.

A karácsony már egy más történet, hiszen annak a bibliai zsidó hagyományban nincs gyökere. Amikor azonban a római birodalomban a téli napforduló idejére eső „Győzelmes nap” ünnepének ellenpontját igyekeztek megtalálni, azt a Krisztus születésének ünnepében fogalmazták meg, amivel lényegében azt üzenték a világnak: nem a nap-istenség győzi le a sötétséget, hanem Krisztus, a világ világossága az, aki megvilágosít minden embert, és születésekor ő jött el a világba [Jn 1:9]. Tehát nem az történt, amivel sokszor vádolják a világ részéről a keresztyénséget, hogy krisztianizált egy lényegében pogány ünnepet, hanem éppen ellenkezőleg – egy pogány állítással szembeállítottak egy keresztyén állítást. Egyetlen igazi isteni világosság van, a Krisztus világossága, amelyet az evangélium hoz el a számunkra.

Leegyszerűsítve ez játszódott le a Halloweennel is. A keresztyénség a Samhain-nal szembe állította a Halloweent – a mindenszenteket –, amivel lényegében azt az üzenetet igyekezett a középpontba állítani, hogy az elhunyt lelkek nem kóborolnak a világban, éppen ellenkezőleg, a holtak Istennél vannak és várnak a feltámadásra és az ítéletre. Nem kell félni ezért a holt lelkektől, de lehet kegyelettel emlékezni azokra, akik előttünk mentek a holtak birodalmába, hogy ott várják a boldog feltámadást azok, már persze azok, akik a Krisztusban hunytak el.

Nagyjából ennyi lenne. Tudom, hogy a keresztyénségen belül is kötődnek ehhez bőven babonás elképzelések, amiktől fontos lenne megtisztogatni a hitet, de lényegében ennyi lenne a lényeg. Viszont mégsem ezt látjuk, a Halloweenben – nem a mindenszenteket, hanem sokkal inkább azt, hogy a Samhain kultusza kap erőre új formában.

Az írek között fennmaradtak a Samhain szokásai, majd a nagy kivándorlás idején a XIX. század második felében átkerült Amerikába, és ott kapott az egész olyan új lángot, ahonnan azután egyre erőteljesebben terjed  szét a világban megújult formában – és ez is üzletté vált.

Ez rámutat egy nagyon fontos tényre: Krisztus idegen ebben a világban. Ahogy János evangéliuma fogalmaz:

saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. [Jn 1:11]

János azzal folytatja, hogy viszont azok, akik őt befogadták, azok felhatalmazást kaptak arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik hisznek Krisztus nevében.

De térjünk vissza oda, hogy a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be”.

A világ Krisztusé. A világnak azonban nem kell Krisztus. Ezért a világnak szüksége van bálványokra. A hitevesztett ember pedig még kiszolgáltatottabb, mint a pogány – pontosan úgy, hogy egyszer valaki megfogalmazta, hogy ahol nincs hit ott a helyét nem a hitetlenség, hanem a hiszékenység veszi át. Ezért mutatkozik olyan elemi igény arra, hogy ahol Krisztus lehetne, vagy Krisztusnak kellene lennie a középpontban, ott a pogányság szimbólumai, formái és rítusai veszik át az irányítást.

Miközben állandóan megy kisebb nagyobb intenzitással a hergelés, hogy nem kell hittan, meg Isten az iskolákba, és karácsonykor sem kell annyit Jézussal foglalkozni, október végén elárasztják az iskolákat és az óvodákat a Halloween tökök és egyéb sem szépnek, sem jónak nem tekinthető Halloween szimbólumok. Nagyon lecsupaszítva: az élő Istenről szóló vallásnak nincs helye, mert Krisztusnak nincs helye, aki azt üzeni az embernek, hogy annyira szeret az Isten téged, hogy a bűneidért még önmagát is képes volt feláldozni; de a pogányság az mehet minden kritika és korlátozás nélkül, az összes szörnyűségével, ijesztő és rettenetes üzenetével együtt.

Na de itt van a probléma. Egy csomó embernek fogalma sincs arról, hogy mit művel. Vagy akkor már nem is veszélyes? Hát ha ez csupán egy játék, egy kis buli Halloweenkor, kedves rajz- vagy technikaórai időtöltés, és valaki nem hisz benne, akkor már nyugodtan lehet játszadozni, veszélyek nélkül?

Miért is nem játék?

És itt szeretnék rátérni arra, hogy miért is nem játék a Halloween? Ehhez nagyon jól kell érteni azt, hogy hogyan működik az ördög.

Jónak álcázza a gonoszt

Az ördög a legritkább esetben dolgozik úgy, hogy egy embert úgy vesz rá gonosz dolgokra, hogy az az ember tudja azt, hogy amit tesz az gonosz. Legalábbis nem így kezdődik. Eljuthat ilyen mélységekig is az ember, de nem így kezdődik. Ez az egyik. Pál világosan leírja:

maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; [2Kor 11:14-15]

Sokszor ezt olyan egyszerű formában, amire kétszer is figyelmeztet a Példabeszédek könyve:

Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. [Péld 14:12; Péld 16:25]

A tudatalattit dolgozza meg

Van azonban egy még veszélyesebb és még félelmetesebb fegyvere: az, hogy a tudatalattiban indít támadást. Az ördög nem a tudatos énünket veszi elsősorban célba, hanem a tudatalattit. Ennek viszont az a jelentősége, hogy annak a nagy része, amit a tudatos énünkben teszünk, gondolunk vagy érzünk a tudatalattiban van a gyökere. A félelmeink, a szorongásaink, a vágyaink, a céljaink a kihívásokra adott válaszaink a tudatalattiban is nagyon mélyen gyökereznek. Sőt még a tudatalattibnál is mélyebben. Ezt a Biblia ősi nyelvén a szívnek nevezi. A lelkünk legmélye, amelyre viszont a láthatatlan világ a tudatos énünktől is függetlenül befolyással bír ránk.

Ami ott a szívünk mélyén történik velünk az fogja azután befolyásolni a gondolkozásmódunkat és a cselekedeteinket. Sőt a vágyainkat. Még azt is, hogy hova vágyakozunk. Isten színe elé, hogy őt imádjuk vagy a Halloween partiba? Mitől félünk? Attól, hogy Isten jelenlétében legyünk – mint például Ádám a bűneset után –; vagy a bűntől félünk? De ez már a következmény.

Ha a tudatos énünket ennyire befolyásolja az, ami a tudatalattiban, sőt még mélyebben a szívben történik, nekünk van-e hatásunk arra, hogy mi történik a tudatalattinkban, a szívünk mélyén?

Igen, de ehhez először meg kell értenünk valamit. Ádám bűnével az emberi természetben egy olyan kár keletkezett, hogy a szív mélyén teljesen a bűn uralkodik, ahogy Dávid nagyon találóan fogalmazza meg imádságában:

A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. [Zsolt 36:2]

Addig amíg ez az Ádámban örökölt állapot nem változik meg, hogy szívünk mélye – kivétel nélkül mindannyiunké – a gonosz befolyás alatt áll. Tetszik, nem tetszik a Sátán azt csinál velünk, amit akar. Már az is elég, ha el tudja hitetni velünk, hogy jó emberek vagyunk és nincs szükségünk Krisztusra. Másokat örökös félelemben és szorongásban tart. Másokat sötét szellemvilágával vonz be jóslásokkal, varázslásokkal, bálványimádással. Tulajdonképpen úgy szórakozik velünk ahogy neki tetszik. Jézus azonban eljött, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Krisztus átveszi a szív mélyének uralmát

Azzal az áldozattal, amit a Golgotán elvégzett az első és legfontosabb, hogy teljesen átvállalta a bűneink büntetését. De nem ez a teljes megváltás. Merthogy Jézus nemcsak meghalt, de a halált is legyőzte feltámadásával, ezzel kiszabadított bennünket a halál fogságából. De még mindig van tovább. A mennybemenetele után elküldte a Szentlelket, akiről azt mondja a bizonyságtétel:

szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. [Rm 5:5]

Ez sokkal többet elmond, mint azt, hogy Isten szeret bennünket. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy Istennek a szeretete a szívünk mélyét – ahol ott suttog a bűn – ugyanúgy megváltja. Vagyis megszabadítja a bűn suttogásától. Mert azért ne legyenek kétségeink a bűn suttogása mögött ott áll egy rettenetesen gonosz személy, a Sátán. Ő suttogja a bűnt Éva és Ádám szívébe is, Krisztus szívébe is. A különbség azonban világos. Ádám és Éva enged a suttogásnak – Krisztus visszautasítja azt.

A szívünk mélyének a megváltása azt jelenti, hogy már nem védtelen a szívünk a bűn suttogásával szemben, mert Isten szeretete a Lélek által átvette az irányítást. Itt jutunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy van-e hatásunk arra, hogy mi történik a szívünk mélyén és a tudatalattinkban?

Innentől kezdve van igazán csak lehetőségünk, mert újjászületett a lelkünk, megújult a szívünk mélye. A Szentírásnak van egy nagyon egyszerű és határozott útmutatása azzal kapcsolatban, hogy milyen felelősséggel és lehetőséggel rendelkezünk a szívünk védelmében. Azt írja Pál a filippieknek:

testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! [Fil 4:8]

Ennek a másik oldala a mai alapigénk:

a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

Amiről már azt is tudjuk, hogy tartózkodjatok, ami a gonosz formáját is felölti. Tehát a szívünkbe azt engedjük be, ami igaz, tisztességes, jóhírű, nemes és dicséretes, de távol tartjuk magunktól a gonosz minden fajtáját, ami meg még a gonoszság alakját ölti fel, még inkább és nem játszunk vele.

Nézzük meg, hogy a jelenlegi Halloween szokások megfeleltethetőek-e az „igazságos, tiszta, szeretetreméltó, nemes és dicséretes” kritériumainak is. Nem sokkal inkább ölti fel a gonosz alakját, a szörnyűséges jelmezek, gonosz boszorkánynak és egyéb a szellemvilágból megjelenő gonosz alakzatoknak? Nem inkább valami olyan ez, amitől tartózkodnunk kéne, ha már egyszer Isten megváltotta a szívünk mélyét? Miért kellene oda újra beengedni a gonoszt, ami elsősorban onnan a szívünk mélyéről akarja megrontani megszabadult és megtisztított életünket? És vajon nem kellene a gyermekeinket is óvni ettől, hogy Isten szeretetét tapasztalják és hallják meg a szívük mélyéről? Mert ne gondoljuk, hogy ez nem méregként hat rájuk. Ne gondoljuk, hogy nem a félelem és a szorongás szellemiségét ülteti el bennük. Ezért nem játék.

Ahogy a témában olvasgattam kommenteket, készülés közben, de sokan fejezik ki az értetlenségüket, sőt a haragjukat azokkal szemben akik erre a veszélyre felhívják a figyelmet. És az egyik kulcsmondat: „nekem erről más a véleményem”. De vajon, ha más a véleménye valakinek arról, hogy a gyerek játszadozzon-e mérges kígyóval, azt nem kell figyelmeztetni? És ha az a véleménye, hogy gyilkos galóca nem mérgező, akkor nem kell-e figyelmeztetni arra, hogy meg ne edd? És ha ő a figyelmeztetés ellenére megeszi, hamar megtapasztalja, hogy lehetett ugyan más a véleménye, de azzal a véleménnyel alaposan félrevezette magát.

A horrofilmes műfajnak az egyik sajátos ága misztikus horror. Ebben a következő visszatérő elemek fordulhatnak elő.

1. Van egy szörnyű és sötét legenda

2. A felvilágosult ember ezt a legendát kineveti

3. Azért, hogy bebizonyítsa, nincs félnivalója és hogy nevetségessé tegye a legendát, játékból megidézi a szörnyűséget.

4. A legenda szörnyűsége viszont megelevenedik. A filmesek a legtöbbször azzal is játszanak, hogy a néző nem is igazán tudja eldönteni, hogy valóban a legenda elevenedett-e, vagy csak a szereplők tudatalattijából képződött meg a szörnyűség? Mindez pedig azért, mert játszott vele.

Abba már bele sem kezdek, hogy a tapasztalataim szerint milyen népszerű filmes műfaj a horror a gyerekek körében, és amikor óva intem őket ezektől, akkor nagy vagányan kijelentik, hogy az rájuk nem hat, ők nem félnek. De máskor meg a kérdéseikből az is kiderül, hogy nagyon is sok irracionális félelem van bennük és rengeteg szükségtelen szorongás és tartja őket fogva.

Nos ezért nem jó játék a Halloween. Mert ami játéknak látszik, bulinak, az ott a szív mélyén nagyon is komoly valósággá képződik, félelmekké megkötöző erővé keményedik és akár súlyos mentális és pszichés betegségekbe is torkollhat, legsúlyosabb esetben akár démoni megszállottsággá is rögzülhet. A legszomorúbb, hogy Istennel szemben is végleg megkeményíti a szívet és a vége kárhozat és örök halál.

Isten olyan egyszerű utat kínál

a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

Erre pedig nem mástól kapunk felhatalmazást, mint magától a Szentlélektől, aki által

szívünkbe áradt az Isten szeretete.

Ámen.