Lekció: Zsolt 46
Alapige: Zsolt 46:3
A közösségi oldalakon többfelé megjelenik ez a megvallás: „Református vagyok. Október 31. nekem a reformáció ünnepe.” Egyértelmű kiállás ez a Halloweennel szemben is. A Halloween veszélyéről a múlt héten volt szó, most egyetlen motívum erejéig hadd térjek vissza rá, hogy ezzel egy kicsit megágyazzak a mai reformáció ünnepi üzenetünknek.
A Halloween nagyon határozottan az emberi félelmekkel játszik. Eredeti gyökere is a félelemből táplálkozott – a szellemvilágtól és a kóbor holt lelkektől való félelemből -, de konzumálódott formájának a külsőségei is szintén félelmet keltőek és szándékosan ijesztőek.
A Bibliában összesen 110 olyan igeverset találtam, ahol konkrétan arra szólít fel az Írás, hogy „Ne félj!” vagy „Ne féljetek!” és az esetek többségében Istentől jövő bátorításként fogalmazódik meg, más esetekben a lelki vezetők bátorítanak ezekkel a szavakkal.
Amikor Luther Márton elindította a reformációt, maga is tele volt félelmekkel. Egész életét végigkísérték a félelmek. Eleve ez hajtotta őt a kegyelmes Isten keresésére. Azután élete szinte végig fenyegetettségben telt és újra és újra erősítenie kellett magát Isten Igéjével. Ennek hatására iródott híres éneke az „Erős vár a mi Istenünk …”, amely a 46. zsoltár feldolgozása. Mai üzenetünk erről a zsoltárról szól. Alapigénk és üzenetünk központi gondolata a 3. versben van:
Azért nem félünk,
Isten népe vagyunk: nem félünk. Reformátusok vagyunk: ezért nem félünk. Isten azt akarja, hogy ezt zárd a szívedbe!
1. Félelmek
Emberlétünk meghatározó eleme a félelem. Nem tudunk nem félni. Ez abban a világban, amelyet a bűn megrontott, amelyben megjelent az élet ellensége a halál, nemcsak természetes, de nagyon sok esetben hasznos is. Olyan mint a fájdalom: nem jó, de egészséges mértékben mégiscsak jelent életvédő funkciót.
A leprás ember, akinek elkezdenek elhalni az idegsejtjei nem érez fájdalmat, ezért nem érzi, ha sérülés éri, nem érzi, ha megcsonkul.
Az ember, akiben nincs félelem, vagy nevezzük veszélyérzetnek, könnyen válik felelőtlenné. A boxerünk – mi most már megtanult félni ettől-attól – egyszerűen egy félelem nélküli kutya volt. Volt olyan, hogy nekirontott a mozgó autónak. Teljesen önveszélyesen működött.
A félelem azonban gyorsan és könnyen válhat életellenessé, bénítóvá. Tehet beteggé testileg és lelkileg. Sőt maga a félelem végül lehet halállá és kárhozattá, amennyiben elzár még az Isten előli bizalomtól is. A félelem igazi veszélye ugyanis ez. Elválaszthat Istentől, szembefordíthat Istennel.
„Azért nem félünk…”
Meg kell erősödnünk ebben, mert számunkra és várhatóan utódaink számára is újra félelmetesebb hely lett a világ. Felerősödött a világban mindig jelen levő három legerősebb fenyegetettség, amelyek közül kettő a zsoltárban is megjelenik:
1.1. A pusztító és kaotikus természeti katasztrófák, sőt összeomlás
ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Most már egyre világosabban rajzolódik ki, hogy az emberiség végidejét éljük, a jelenlegi világkorszak vége és Krisztus eljövetele közel van. Ez azonban nem az emberi bűntől függetlenül érkezik el, hanem azokban a globális katasztrófákban, amelyek az emberiségre várnak, kőkeményen benne van az életfeltételeit felelőtlenül felélő, pazarló, mohó emberiség is.
1.2. A háborúk pusztítása nélkülözéssel, elszegényedéssel, sőt akár éhínséggel fenyegetve
Népek háborognak, országok inognak …
A békétlenség soha nem szűnt meg az emberi történelem folyamán, de a második világháború óta nem kerültünk ennyire közel egy újabb világméretű és pusztító háború konfliktushoz. Mivel viszont a világ gazdasága bonyolultan és összetetten világméretűvé vált, ez az egész világ gazdaságát fenyegető összeomlással is fenyeget.
1.3. A megfékezhetetlen járványok tombolása
Erre pont ez a zsoltár nem utal, de belekóstoltunk és nem tudhatjuk jön-e következő; mikor jön és milyen lesz.
Nem mondhatjuk azt, hogy ezek nem lihegnek itt a nyakunkon; sőt azt se mondhatjuk, hogy nem lesz rosszabb. Lehet, vagy lesz rosszabb. Mégis mindennek ellenére a Biblia, Isten Igéje sohasem a reménytelenségre mutat rá, hanem az ezek fölött felragyogó reménységre, amelyet a Krisztusban elhívottak mindig látnak és ami miatt tudják azt mondani:
„Azért nem félünk …”
2. No, de miért nem?
Nagyon határozott ez a kijelentés.
„Azért nem félünk …”
Mi tudjuk, hogy mindezek között és mindezek ellenére miért nem félünk?
Azért biztosan nem, mert nincs okunk félni. Minket is ugyanazok vesznek körül, mint azokat, akiknek nincs Istenük. Ugyanaz az áremelkedés igaznak és nem igaznak.
Azt sem mondhatjuk, hogy a legszörnyűbb dolgok nem következhetnek be – a történelem is azt mutatja, hogy de, bekövetkezhetnek, és még a zsoltárban is azt látjuk, hogy ezekkel teljesen reálisan számolnak a zsoltár írói is.
De akkor miért is nem félünk?
2.1. Isten jelleme
Először is azért nem, mert megismertük Istent Krisztusban. A zsoltár a következő hitvallással indul és azután a refrénben mindig visszatér ehhez a kiáltáshoz:
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. … A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.
Érdemes elidőzni ennek a hitvallásnak a szavainál.
2.1.1. Biztos búvóhely
Az első, amit megfogalmaz számunkra a zsoltár hitvallása, hogy Isten egy biztonságos búvóhely. Ez hordozhatja az az ígéretet is, hogy az Istenben való bizalom eleve eltérít, elhárít egy sor olyan veszedelmet, amely nem fordul elő azoknál, akik nem bíznak benne. Igen bekövetkezhet az álalános éhínség közepette is, hogy nem fogy ki a lisztesfazék és az olajoskorsó. Bekövetkezhet, hogy Istened elküldi a hollókat kenyérrel és hússal. Hogy jobbról, balról elesnek melleted, de te magad állva maradsz. A zsoltár első vallomása ezt is megengedi hinni.
Az a kifejezés pedig, amit így olvasunk
mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Egy részben azt jelenti: a nyomorúságban kiemelkedően ott van, vagy inkább mondjuk így: a nyomorúságban még inkább ott van.
Amikor valaki valamilyen életnehézségbe vagy életkatasztrófába jut, miért az az első gondolata, hogy miért engedi ezt Isten, nem érdemlem én ezt meg? Vagy miért kiált fel úgy, miért hagyott el Isten?
Hiszen a 46. zsoltárban azt mondja Isten, hogy még inkább ott van a nyomorúságban. Még inkább kapaszkodhatsz bele. Még inkább feléd nyújtja erős karját. Valóban úgy van, hogy egy kétségbeejtő helyzetben az ember elkezdi sokkal tisztábban hallani Isten hangját, ha nem nyomja el saját sirámainak a hangja.
Más részben azt jelenti: a nyomorúságban gyorsan ott terem. Valóban mindig egészen közel van hozzánk. Lehet, hogy a dolgok végkifejlete nem lesz azonnali. Nem következik be varázsütésre a happy end. Néha nagyon ezt várjuk. Mi imádkozunk és Isten még abban az órában, mit abban az órában, még abban a percben happy enddel válaszol. De hogy ott terem melletted és erősít, hogy lásd ő végig fog vezetni a nyomorúság nehéz völgyén anélkül, hogy elvesznél, mert az övéinek egy egészen bizonyos és megbízható szabadulást készített.
De mégis azt kell mondjam, hogy ennél messzebbre mutat Isten szava. Egy olyan elrejtettségre, amelyet Krisztusban kínál fel nekünk. A Kolosséiakhoz írott levelében így tanít Pál:
Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.[Kol 3:1-4]
Vajon csak Pál apostol látja ezt. Bizony látják ezt a zsoltár írói is, ezért tudott Luther maga is ennek a zsoltárnak a vigasztalásából erőt meríteni énekéhez.
2.2. Isten városa
Azért nem félünk, mert látjuk Isten városát.
Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
Nem kell hosszan ecsetelni, hogy milyen városról van szó, milyen várost látnak Kórah fiai. Nem Jeruzsálemet, amelyet a választott nép nevezett Isten városának, hiszen Jeruzsálemet nem örvendeztetik semmilyen folyam ágai. Ők már feljebb látnak és feljebb mutatnak arra a városra, amely a mennyből száll alá.
Azért nem félünk, mert olyan városunk van, amelyet nem ostromolhatnak meg a népek. Mert ez a város mennyei magasságban van, mert még napra sem lesz szüksége, mert Isten világítja be és a Bárány dicsősége.
Háboroghatnak a népek, és inoghatnak az országok a földön – mi egy olyan város felé tartunk, amelyet nem dönthet meg semmilyen ostrom, semmilyen háborgás. Legyen bármilyen félelmetes a népek háborgása, bármennyire veszedelmes az egymás ellen feszülésük azért nem félünk, mert nekünk nem itt van maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
2.3. Isten bámulatos tettei
Azért sem félünk, mert látjuk Isten bámulatos tetteit. Miközben a világ fiai hatalmas erőket vetnek be, hogy elpusztítsák egymást és a világot, Isten bámulatos módon erejével újra és újra megálljt parancsol a pusztítás erőinek.
Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
Tudom, hogy ezt pont akkor rendkívül nehéz elképzelni, amikor egy rettenetes és pusztító háború dúl, amihez fogható nem volt a 2. világháború óta. De higgyétek el az ember a természeténél fogva nem tud békében élni. Egyszerűen képtelen. A béketeremtés isteni képesség és isteni tulajdonság. ezért is került be Jézus boldogmondásai az, hogy
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.[Mt 5:9]
Nem arról van szó, hogy Isten időnként szabadjára engedi a pusztítás erőit, hanem éppen ellenkezőleg. Ő kegyelmesen megállítja azokat, hogy amíg tervei be nem teljesednek, amíg be nem telik a szentek száma, bele tudjunk kóstolni az ő békességébe, amely felé halad a világ, és amelyet Krisztus visszajövetelével hoz el a számunkra.
Így a végefelé most szeretnék a Heidelbergi Káténkból három kérdés-feleletet felidézni, hogy megerősítsük a 46. zsoltár üzenetét
„azért nem félünk…”
28. kérdés
Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?
Azt, hogy ha baj ér, türelmesek, ha jó dolgunk van, hálásak vagyunk, a jövőre nézve pedig bízunk a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban.
Tudjuk, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket az ő szeretetétől, mert inden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.
52. kérdés
Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat?
Azt, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett; hogy ő minden ellenségét, akik nekem is ellenségeim, örök kárhozatra veti, engem pedig az ő többi választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.
58. kérdés
Miféle vigasztalásod van az örök életről szóló hitvallásból?
Mivel már most előre érzem szívemben az örök élet örömét, hiszem, hogy életem elmúltával olyan teljes boldogságom lesz, amilyet „szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt”, amelyben Istent örökké dicsérni fogom.
Újra és újra a hitvallás szegül szembe a félelemmel, ahogy a 46. zsoltárban is. Ha az a kérdés, hogy miért nem félünk, akkor vedd elő a 46. zsoltárt.
Mit tudunk elmondani reformáció ünnepén a 46. zsoltár alapján mi reformátusok miért nem félünk?
- Isten a mi menedékhelyünk akkor is, ha az egész föld megindul.
- Isten mindig biztos segítségünk a nyomorúságban.
- Isten nekünk adja mennyei városát.
- Isten az, aki békességet teremt a földön úgy, hogy háborúkat szüntet meg.
- Isten az örök békesség ígéretével bátorít bennünket.
Na ezért nem félünk.
Ámen.