Igehirdető: Pap András
Lekció: Jak 2:14-20
Alapige: Luk 10:25-37
Énekek: MonGYÁLdást
715 Lelki próbáimban, Jézus, légy velem
Meghívtál hogy vízre lépjek
Engedd Jézust az első helyre
Arcra borulok
A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtett, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket.
Ámen.
Jakab leveléből olvasom Istennek igéjét, 2. fejezetéből a 14. verstől a 20. versig terjedő szakaszt.
14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
18 Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. 20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
Imádkozzunk!
Köszönjünk neked Mindenható Édesatyánk, hogy nyitva áll a lehetőség, hogy leboruljunk előtted, hogy imádjunk Téged, a Te erőteredbe megjelenve és ott ígéretet hallva feltöltődjünk, megerősödjünk, életet nyerjen a mi életünk – igazi, értelmes és szolgáló életté válhasson.
Megvalljuk neked ugyanakkor azt, hogy talán már most az évnek a kezdetén elfelejtettük vagy megtagadtuk azokat az ígéreteinket, talán amiket tettünk, Te látod, hogy voltak-e ilyen fogadalmaink, belső lelki fogadalmak talán, vagy hangosan kimondottak, amelyeket már el is felejtettünk. Könyörülj rajtunk, hogy tegyük újra az első helyre, ha már trónt vesztettél az életünkben, és hadd tegyük rád a mi életünk legfőbb terhét, bűneinket és minden más jellegű terhet is, hogy felszabadultan és igazán hittel tudjuk fogadni a szót, amely tulajdonképpen minden esetben arra hív, hogy vízre lépjünk.
Tarts meg bennünket ebben a lehetetlen küldetésben, hogy Téged képviselünk a világban.
Szentlelked áradását kérjük hát, és azt, hogy igéd által erősíts meg bennünket. Ámen.
A mai napon ismét újszövetségi igét hoztam közétek. A Lukács írása szerinti evangélium 10. fejezetében van írva a mai napi igénk, a 10. fejezetnek a 25. versétől a 37. verséig terjedő szakaszban olvassuk a következőt.
Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! [Luk 10:25-37]