Lekció: 1Móz 14:1-16
Alapige: 1Móz 14:17-24
Énekek:
21 Örvendez, Uram, a király
223 Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
290 Vezess, Jézusunk
Miután Abrám és Lót elváltak egymástól és Lót a gazdag Sodoma városát és vidékét választotta magának, Isten rövid időn belül megmutatta ennek a választásnak az értékét. Miközben Lót azt hitte, hogy ő választott jól: a gazdag, biztonságot nyújtó várost, Isten hamar rámutat arra, hogy rossz volt az optika, amin keresztül nézte. Mert Isten máshogy nézte Sodomát: „igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt”. [1Móz 13:13] Ezt nem akarta meglátni Lót.
De nemcsak a bűn uralkodott Sodoma városán, a mai történetünkből az derült ki, hogy adófizető vazallusai voltak a keleti királyoknak. Tehát semmilyen szinten nem voltak szabadok. Sem politikailag, sem szellemi értelemben. Ez az, amit látott Abrám, de nem látott Lót.
Mai történetünk egy háborúval indul. Két nemzetközi koalíció csap össze: a keleti királyok szövetsége, a kánaáni királyok szövetségével, akik le akarták rázni a keleti királyok igáját. A keleti királyok hadjárata sikeres volt, legyőzték a kánaáni királyok haderejét, kirabolták a városaikat és elhurcolták a lakosságot. Így került Lót is fogságba.
Abrám, amikor meghallotta, hogy unokaöccse fogságba esett, nem sokat teketóriázott, saját embereivel és saját szövetségeseivel a keleti királyok hadserege után indult, egészen északig üldözte őket, ott pedig ügyes taktikával – vélhetően egy komoly túlerővel szemben – győzelmet aratott, ezzel megmentve az unokaöccsét Lótót, és visszaszerezve az elrabolt javakat. Eddig olvastam a történetet. Mielőtt továbbmegyünk még ebben a 14. fejezetben egyetlen dolgot szeretnék kiemelni Abrámról. Hogy milyen csodálatosan ábrázolódik ki hitbeli jelleme.
Utánament …
Miután Lót választott és egyikük erre, a másikuk arra ment Abrám nyugodtan mondhatta volna, hogy Lót döntött így. Amit főzött egye meg, neki már nincs köze hozzá.
Ez a szétválás nem egyszerű technikai döntés volt. Elvált egymástól a hit és a hitetlenség világa. Hiszen mi köze van Isten gyermekének a világhoz? Abrám tudta, hogy Isten gyermekének nincs keresnivalója – legalábbis szabad döntés alapján – egy olyan közegben, mint Sodoma. Sodomát egyértelműen Lót választotta. Ha hallgatott volna a jószándékú figyelmeztetésre, ha nem vakítja el önnön mohósága, ha meghallja a Lélek szavát és nem fordul szembe Abrámmal, a hívők atyjával, akkor nem kerül ilyen helyzetbe.
Mindezek után Abrám a lehető legtermészetesebben mondhatta volna: két szál szalmát nem tesz keresztbe Lótért. De nem ez történik. Utánamegy Lótnak és kiszabadítja, vállalva ennek minden kockázatát, költségét és terhét.
Többről van itt szó mint, hogy a rokonáért, a véréért cselekszik. Abrám tudja, hogy Lót rosszul döntött, amikor Sodomát választotta. Abban bízik, hogy ebben a figyelmeztetésben belátja, hogy rosszul döntött és észhez tér, szakít Sodomával. Sajnos a későbbiekben meglátszik, hogy Lótnak nem volt elég figyelmeztetés ez a fogság, visszatér Sodomába a szabadulása után is.
Most viszont inkább azt szeretném, ha a hívő Abrám arcát látnánk meg ebben a történetben. Utánamegy Lótnak, hogy kiszabadítsa, ahogy Isten is Lélek által utánament Abrámnak, azért hogy Egyiptomból visszavigye az ígéret útjára. Egész egyszerűen megérti, hogy neki Isten elhívott és ígéretekkel rendelkező gyermekének küldetése van – nem hagyhatja magára a rossz döntései miatt bajba jutott Lótot. Nagyon komolyan tanít ez engem. Hányszor vagyok én is úgy vele, hogy ha valaki minden józan ész, figyelmeztetés, jótanács ellenére is Lót útját választja, és a Sodomába vezető utat választja, akkor ne csodálkozzon, ha bajba kerül, és másszon ki maga a bajból, ha tud.
Abrám egyszerűen azt tette, amit Isten is tett vele; utánament az unokaöccsének.
De Isten nemcsak Abrám után ment akkor, amikor elrontotta az útját. Isten úgy döntött, hogy utánunk is eljön a bűnös világba, a bűn mélységeibe, Krisztusban lett emberré, hogy „kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennel, a mi Atyánknak az akarata szerint. [Gal 1:4] Jézus saját maga határozta meg így a küldetését:
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. [Lk 19:10]
Nyomorúságaink döntő többségét magunknak köszönhetjük. Annak, amit a bűnös emberi természetünk diktál. És mit tesz Isten azért, hogy ettől megszabadítson? Áldozatot hoz értünk:
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.
Amit Abrám tesz, az ennek az isteni cselekedetnek a megjelenése az ő hívő életében. Utánament Lótnak és kiszabadította a fogságból. Milyen csodálatos áldás Abrám Lót számára, aki még a hittől elfordulva is megtapasztalja a hívők életén átáradó áldás erejét.
Abrám a keleti királyok legyőzése után győztesen megtér. Innen folytatom a történet felolvasását: 1Móz 14:17-24
Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.
Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Két király
A győztesen megtérő Abrám elé ketten is jönnek, hogy köszöntsék őt. Két király. Az egyik király a megvert és az általa megmentett sodomaiak királya. A másik a Szentírás egyik legtitokzatosabb alakja, Melkisédek. Az egyik egy velejéig romlott város romlott uralkodója, a másik Sálem – azaz „béke” királya, egyben neve alapján az igazság királya is, és a Felséges Isten papja is. Ezeken kívül nem is tudunk róla mást. Titokzatosságát növeli az is, hogy semmit nem lehet tudni származásáról, sőt az Újszövetség egyenesen azt mondja róla:
Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. [Zsid 7:3]
Két ajánlat
Abrámnak ezzel a két királlyal való találkozása két ajánlatot jelet a számára – és a mi számunkra is. A két ajánlat közül az egyik a kísértés alakját ölti, a másikban pedig az Úr készít ajándékot. Abrámnak pedig döntenie kell: számára mi a fontos, mit tart igazán értéknek?
Tudjátok, ahogy Abrám győztesen megtér és egyszerre jelenik meg ez a két király, egyszerre jelenik meg a két ajánlat, egyszerre jelenik meg a kísértés és az elkészített ajándéka nagyon világosan tanít bennünket arra, hogy hogy amikor megjelenik előttünk egy lehetőség ott bizony együtt bukkanhat fel két ajánlat, együtt bukkanhat fel a kísértés és Isten elkészített ajándéka. És nem választhatjuk mindkettőt. Vagy az egyiket választjuk, vagy a másikat. Hiába próbálnánk meg magunkhoz ölelni mind a kettőt.
Illés világossá tette: vagy az Úr vagy Baal. Nem lehet kétfelé sántikálva mindkét oltárra áldozatot vinni.
Megkeresztelkedése után Jézust is a Lélek vitte a pusztába, hogy ott az Atyával való közösségben felkészüljön a nyilvános szolgálatára, de ott van ördög is a maga kísértő ajánlataival.
Sodoma királya és ajánlata a kísértés; Melkisédek és ajánlata az Úr elkészített ajándéka.
Röviden nézzük meg a két ajánlatot.
Sodoma ajánlata
Bár előbb Melkisédek ajánlata hangzik el, most mégis nézzük meg előbb Sodoma ajánlatát. Sodoma királya azt mondja Abrámnak:
Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!
A háborúban a zsákmány a győztest illeti. Itt minden Abrámot illeti és szövetségeseit illeti. Sodoma királya lényegében azt ajánlotta Abrámnak, amit egyébként is megszerzett. Csak az embereket, a városlakókat kéri vissza. De nem is ez a lényeg. Hogy igazán értsük ezt az ajánlatot, nézzük meg a másik, az előbb elhangzó ajánlatot Melkisédektől. A két ajánlat lényege ugyanis egymásból érthető igazán.
Melkisédek ajánlata
Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. … megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet!
Melkisédek nyilvánvaló jó szándékkal vonul ki Abrám elé, aki borral és kenyérrel kínál, majd megáldja őt az egyetlen igaz és Felséges Isten nevében. Szavaival megerősíti és mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy Abrám győzelmének titka nem Abrám emberi teljesítményében van, hanem Isten cselekedett rajta keresztül. Ez az ajánlat: megerősítő bizonyságtétel arról, hogy Abrám Isten embere, akit Isten áld meg és Isten hordoz a tenyerén; aki Isten áldásában él, aki mindent Istennek köszönhet az életében. A kenyér és a bor ennek a felüdítő pecsétje.
Az áldás ajánlata
Nem is tudunk nem gondolni arra a kenyérre és borra, amire Jézus azt mondta az utolsó vacsorán:
Vegyétek, egyétek, ez az én testem! … Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. [Mt 26:26-28]
És valóban Isten áldása Isten gyermekeinek az életében itt kezdődik el. Közösség Krisztussal a bűnök bocsánatában. Amíg nem történt meg az életünk megújulása Krisztusban, amíg nem születtünk újjá a kegyelem erejével, addig nem nagyon tudunk áldásról beszélni. Az áldás Krisztusban kezdődik, ahogy azt Pál apostol azután gyönyörűen foglalja össze:
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. [Ef 1:3]
Minket, Isten újszövetségi népét Melkisédek ajánlata, a kenyér és a bor, valamint az áldás pontosan erre emlékeztet: arra a mennyei áldásra, amit a Melkisédek rendje szerinti főpapunk, a názáreti Jézus Krisztus áldozata hoz nekünk.
Ott van Abrám előtt a két ajánlat: a mennyei világ minden lelki áldása, vagy még több földi gazdagság. Sálem királyának az ajánlata és Sodoma királyának az ajánlata. Merre fordul Abrám és merre nyújtja ki a kezét? Sálem azt jelenti békesség, Sodoma azt jelenti, lángolás. Sodoma királya Bera nevének jelentése: „gonoszság fia”; Melkisédek nevének jelentése: „igazság királya”. Melyiket választja Abrám?
Mint oly sokszor a Szentírásban itt is egyértelműen és élesen elválik egymástól a két világ. Nem lehet mismásolni, egy komoly értékdöntést kell hozni. Vagy a mennyei áldást választod, vagy a földi gazdagságot. Abrám döntése egyértelmű.
Inkább választja a „kenyeret és a bort”, amit Melkisédek hoz elé, mint Sodoma minden gazdagságát, ami romlott és szennyezett; ami látjuk mennyire elvakította és beszennyezte Lótot is.
Abrám értékválasztása
Ezen a ponton derül ki, hogy Abrám mit tart igazán értéknek az életében. A test szerint gondolkozó ember ezt nem is érti. Mert mi egy áldás, meg egy kis kenyér és bor Szodoma teljes gazdagságához képest? Miért mondana le arról, amit már egyébként is a kezében tart? Már megszerezte, nem is kell visszaadnia – és Abrám az áldást választja úgy, hogy elengedi Sodoma minden luxusát akkor, amikor a mennyei áldás és a földi gazdagság választása között találja magát.
Az értékválasztásnak ezt a döntését nem tudjuk kikerülni. Maga a Biblia állít bennünket újra és újra döntés és választás elé. Ahogy már utaltam rá, ha egymás után nézzük az Abrám életéből kiemelt történeteket mindig két dologra figyelhetünk fel.
- Abrám életében hogyan jelenik meg az áldás és hogyan válik maga áldássá
- Abrám, hogyan jut túl hitének próbatételein
Itt is ezt látjuk. Ez a próbatétel az értékválasztás próbatétele akkor, amikor győztes, amikor mindent a kezében tart. Abrám itt és most megnyerhetné az egész világot. De akkor elveszti az ígéreteket, elveszti az áldást; ezért elengedi a világot, hogy nyitott maradjon az áldásra.
Jézus bennünket is figyelmeztet:
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?[Lk 9:25]
Ezek nemcsak Abrám számára voltak lényegi kérdések – nekünk is újra és újra szembe kell nézni azzal, hogy mit tartunk értékesnek. Úgy is mondhatnánk, hogy hol van a mi kincsünk? Ez ott dől el a szívben.
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. [Mt 6:21]
A szívünk mindig a kincsünkön csüng. Ez pedig komolyan tükröt tart elénk. Mert olyan könnyen mondjuk azt, hogy természetesen Istent tartom fontosnak, a vele való közösséget értéknek; de tényleg ott van a szíved? Mert hol is van a szíved? Mi az, ami leköti és betölti a gondolataidat, mi az, ami meghatározza a döntéseidet az idődről, a pénzedről, a kapcsolataidról? Mi az, amivel állandóan foglalkozol?
Sodoma királya vagy Sálem királya? Bera ajánlata vagy Melkisédek ajánlata? Lángolás vagy békesség; romlottság vagy igazság? Ha bármikor is kétséged van, hogyan dönts; vedd elő ezt a történetet, olvasd el, idézd fel magadnak, ahogy Abrám is megkapta a maga ajánlatait. Mit választott Abrám? Ő a mennyei áldásokat választotta a gonoszság fiaitól elnyerhető evilági gazdagság helyett. Ez pedig azon múlik: hol volt a szíve, hol volt a kincse? Hol van a te szíved és a te kincsed?
Ámen!