Igehirdető: Pap András
Lekció: Ef 6:10-20
Alapige: Kol 3:5-10
Énekek: 32. 506. 513.
Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. [Kol 3:5-10]
Pár hónappal ezelőtt a fiam rávett, hogy nézzük végig a Harry Potter filmeket. Ráálltam, mert Zsolt testvérem is már régóta bátorított a könyvek elolvasására, mondván, hogy ez tulajdonképpen a keresztyének lelki-szellemi küzdelméről szól. Nem bántam meg. Nagyon jó képekben (jelképekben) ragadja meg a könyv és a film is a küzdelem lényeges mozzanatait, jellemzőit. Segít rádöbbenteni a lelki harc elkerülhetetlenségére és valós voltára, öldöklő élet-halál jellegére.
Nem tudom, hogy jól érzékelem-e, de nekem személy szerint az az érzésem (tapasztalatom), hogy manapság nem esik annyi szó erről a bizonyos lelki harcról, amelyről az efézusi levélből vett idézet is ír, s amelyről a mai napi ige is beszél.
Beszélünk, beszélgetünk, vitatkozunk keresztyén körökben is sok mindenről, de erről a lelki, szellemi tusakodásról alig. Alig-alig vettem részt olyan keresztyén körben zajló beszélgetésben, amelynek ez a küzdelem állt a középpontjában, amely nem csupán érintette a kérdést, hanem kifejezetten erről szólt.
Pedig a „régiek” sokszor sokféleképpen írtak, szóltak erről a belső öldöklő tusáról. Pál is itt a felolvasott igében ezt tanácsolja a Kolossé-béli gyülekezetnek:
Öljétek (öldököljétek) meg tehát tagjaitokban azt, ami (csak) erre a földre irányul! [Kol 3:5]
Az Efézusi levélből származó idézet is nagyon határozottan írja:
Nem test és vér ellen van tusakodásunk [Ef 6:12]
Így, ennek a harcnak élet-halál jellegét szem előtt tartva gondoljuk végig a felolvasott igét.
Aktív részvétel
Először is arra figyeljünk hát fel, hogy Isten mennyire aktív részvételt vár el tőlünk e harc terén. Teli van ilyen kifejezésekkel ez a szakasz: „Öljétek meg”, „Vessétek el magatoktól”, „Levetkőztétek”, „Felöltöztétek”
Ez mind-mind aktivitást feltételez. Isten várja, elvárja azt, hogy tegyük magunkat oda ebbe a harcba. Elvárja, hogy teljesen komolyan vegyük ezt a lelki-szellemi harcot.
A harc alapja
De aki elolvassa a közvetlenül e szakaszt megelőző pár verset a Kolossé-levél 3. fejezetéből, az egyben azt is rögtön észre vehette, hogy ennek a harcnak, amelyre elhív Isten, igenis van egy fantasztikus alapja:
Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. [Kol 3:1-4]
Az eredetileg felolvasott igeszakaszban a magyarul TEHÁT-tal fordított szó utal erre az alapra. Annak tehát, hogy igenis van esélyünk ebben a lelki-szellemi harcban a végső győzelemre is és a naponkénti „kis” csaták győzelmére is. Krisztus feltámadása az a tény, hogy a hívő emberek hit által eggyé lehetnek Krisztussal, úgy, ahogy az Ige mondja: Vele együtt meghaltak és Vele együtt feltámadtak, tehát Vele együtt élhetnek új életet.
Ha győzünk ebben a küzdelemben, az csakis azért történhet meg, mert hit által eggyé lettünk Krisztussal.
Ha elbukunk, az pedig mindig azért történik, mert a Krisztussal való lelki közösségünk megbomlott, meggyengült, mert hitünkben mi magunk meggyengültünk.
A harc eszköze
Ennek a harcnak az eszköze az imádság és az Ige, a lélek kardja.
Van-e ennek a harcnak valamiféle taktikája?
Igen, van. S ez a taktika – vagy haditerv – nem más, mint amit Nagycsütörtökön hallhatott a gyülekezet: Addig kell a kísértés ellen a harcot felvenni, amíg meg nem erősödik bennünk, mert minél tovább várunk a küzdelem megindításával (tudatos döntést igényel!), annál nehezebb lesz számunkra a győzelem. Sőt, egy idő után már lehetetlen…
Szeretném megjegyezni, hogy e gondolat már egy héttel a nagycsütörtöki istentisztelet előtt le volt írva vázlatomba.
Számunkra eszméltető lehet a Kisherceg példája, aki a bolygóján a majomkenyérfát rendszeresen és mindig pici csemete korában irtotta ki. Mert tudta, hogy ha vár vele, akkor a majomkenyérfa gyökere megerősödik, befutja az egész bolygót, és a végén elfoglalja azt, lakhatatlanná teszi.
A küzdelem képei
Pál három képpel is leírja ezt a küzdelmet.
- Beszél róla úgy, mint öldöklő csatáról [Kol 3:5]
A Harry Potter-film és a könyv sok segítséget adhat abban, hogy ilyen harcként, küzdelemként tudjunk gondolni a lelkünkben, elménkben zajló belső, láthatatlan folyamatokra. Segít megértetni velünk, hogy ez bizony egy öldöklő tusa, valamint életről és halálról van szó.
A harc eszközei: imádság és Igével való élet – Krisztus is ezt tette. - Használja Pál ezt a kifejezést: „Vessétek el magatoktól mindezt…” [Kol 3:8]
Számomra ez a kifejezés azt a jelenetet juttatja eszembe, amit nem egy II. világháborús filmben láthatunk: kézigránátot dobnak egy szobába, vagy lövészárokba, amely még nem robbant fel. De ha nem tesznek vele valamit, pillanatokon belül szétrobbant mindent. Aztán jön valaki, aki gyorsan megfogja, visszadobja az ellenség táborába…
Biztosan nem erre gondolt Pál, amikor a sorokat írta, de szerintem jelképpé lehet számunkra a jelenet.
A Sátán bedob életünkbe egy „kézigránátot” (kísértő szót, gondolatot, képet) és várja, hogy szétvesse életünket, személyiségünket, a megtűrt, „vissza nem dobott” kísértés.
Harag, indulat, gonoszság… mind-mind ilyen „kézigránát”, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy szétverjenek egy-egy családi összejövetelt, presbiteri gyűlést, gyülekezeti alkalmat.
Csak ott „ússzák meg” szakadás, sérülés, lelki halál nélkül, ahol időben kapcsolnak az érintett felek (vagy legalább egyvalaki) és vissza nem dobják a kézigránátot az ellenségnek, talán ezt mondva: Jó, ezen ne vesszünk össze, majd én feltakarítom, elviszem, maradok vagy éppen elmegyek. - „levetkőztétek a régi embert, cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert”
Mint amikor egy fárasztó nap után levesszük a koszos ruhát, megfürdünk és természetesen nem vesszük vissza a régi, koszos, büdös öltözéket, hanem új ruhát öltünk magunkra.
Egy-egy istentisztelet, úrvacsora után megtisztulva, a bűnöket megbánva, azokat „lerakva” természetes, ha nem ugyanannak a bűnnek az újra elkövetésével folytatjuk életünket, és természetellenes, ha ugyanezt a bűnt elkövetjük. Mint aki fürdés után – bár ki van készítve az új, tiszta ruha – mégis a régi koszos ruhát veszi fel…
Krisztushoz hasonulni
Ez a kép, az új felöltése már át is vezet a következő üzenet képi valóságába:
felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. [Kol 3:10]
Azt állítja ezzel az apostol, hogy nem csupán erről van szó. Hogy a keresztyén ember újra és újra leteszi bűneit (tehát megbánja), netán megint , aztán megint… a végtelenségig, de legalábbis a haláláig. Ennél jóval többről, másról van szó a keresztyén ember életében.
A keresztyén élet éppen a feltámadásnak köszönhetően lehet egészen más életté, olyanná, amelyben Krisztus uralja az embert, s ezért képes egyre jobban hasonulni Hozzá, átváltozni az Ő képére.
Elérhet egy olyan állapotot, amikor már egyértelműen látszik, érződik rajta, hogy Krisztusé az élete.
A harc célja
Pál szerint ennek az egésznek az a célja, hogy a keresztyén ember e megújulásának következtében egyre jobban megismerje Krisztust (Őt) [Kol 3:10]
Valljuk meg, ez nem tűnik valami bombasztikus eredménynek. Mert hát mi van akkor, ha megismerjük? És akkor mi van?
Pedig állítom, hogy ez egy döntő, mindenre kiható eredmény.
Miért? Gondoljuk meg. Az, aki egyre jobban megismeri Őt (Istent, Krisztust), az egyre jobban megismeri és elismeri Isten mindenható voltát. Az egyre jobban megismeri és elismeri Isten szentségét, tisztaságát. Egyre jobban megismeri szeretetét, kegyelmét, irgalmát, hosszútűrését.
Ezeket megismerve egyre jobban bevonódik Isten imádatába, egyre jobban kiábrázolódik benne és általa Krisztus. Ez a legjobb misszió.
Ne elégedjünk meg kevesebbel, mert erre hívattunk!