Alapige: Mk 2:18-22
18János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? 19Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás. 22És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.
Márk evangéliumának egy olyan nagyobb egységében járunk ahol egymás után Jézus újra és újra valamilyen konfliktusba kerül. A mai konfliktus a böjt kérdése kerül alakult ki a farizeusok és Keresztelő János tanítványai, valamint Jézus között. Jézus válaszol a konkrét kérdésre is, de azon túl rámutat a keresztyén életnek – mint az ő követésének – egy nagy általános szabályára is. Arra fogunk ma jobban figyelni, amit a 21. vers fogalmaz meg:
21Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás.
Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy a régi életbe, amit nélküle éltünk, és ami Isten ítélete alatt telt, abba nem foltozható bele az új élet, amit Jézus követése jelent. Nem tud a kettő együttműködni, egyszerre létezni – ha ezzel próbálkozunk az új is tönkremegy a régivel együtt.
Bizonyára sokaknak ismerős az a helyzet, amikor elrontottak egy munkadarabot – nem lett teljesen egyenes a vágás vagy a szabás. Nem tűnt olyan nagynak a hiba, de akárhogy próbálta kijavítani, minden csak rosszabb és rosszabb lett, odáig jutott, hogy a javítgatásokkal csak az idő ment el; mint annál a viccbeli öregnél, aki a szép szál fenyőfából előbb egy mestergerendát szeretett volna faragni, végül oda jutott, hogy ha el nem rontja lesz belőle fogpiszkáló.
Pál apostol azt írja:
ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. [2Kor 5:17]
Vajon hányan próbálnak keresztyén életet úgy megélni, hogy az újat, amit Jézus hozott megpróbálják összefércelni azzal a régi élettel, amit Krisztus megismerése előtt éltek. Krisztus nem életfoltozgatásra hívott, hanem egy minden ízében új, kicserélt életre. Ez csak úgy megy, ahogy Lévinek is ment: fölkelt és otthagyva a régi életét követte Jézust. Ezt érdemes végiggondolni: kezdtem-e már teljesen új életet Jézussal, vagy a Jézus által kínált újat még mindig a régi élethez próbálom fércelgetni?
Imádkozzunk (az ének szavaival 759)
„Új szövetséged elfogadom,
Magam egészen odaadom,
Nem tartok semmit, legyen tiéd,
Félelmeimtől irgalmad véd.”
Knittel Tamás
Áldás, Békesség!
Örülök az Igeidő sorozatnak, jó ezt együtt olvasni, és kérni az Urat, hogy naponként formáljon általa, és lehessen valóban Ige alapú az életünk minden nap!
Köszönet azért, hogy olvashatjuk!
Knittel Tamás
Azért ez mennyivel megszólítóbb, lényegre mutatóbb, mint a kalauz rövid magyarázata!!