Alapige: Mk 3:1-6
Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
Jézus a szombatot – a mózesi törvény nyugalomnapját – istentisztelettel is megünnepelte. Ő, aki a szombat Ura. De micsoda ünnep volt ez! Legalábbis Jézusnak, a bénának és azoknak akik örömmel látták Isten szabadító munkáját.
Figyeljük meg, hogy kiket mutat meg ebben a történetben, kiket is látunk ezen az istentiszteleten. Márk nem mutat be minden résztvevőt, őket elhomályosítja az objektív. Viszont élesen látunk egy elsorvadt kezű embert, valamint élesen látjuk azokat, akik árgus szemmel figyelték Jézust, hogy vajon tesz-e bármit is ennek az embernek az érdekében. Az indulatuk világosan látszik: ellenséges. Jézus is látja.
Kérdése azonban vesékig hatoló. Az Isten nyugalomnapja, az istentisztelet ideje hogyan lehetne akadálya annak, hogy bárkit is elzárjon az irgalomtól; hogyan lehetne akadálya annak, hogy bárkivel szemben is irgalmasságot gyakoroljunk; hogyan lehetne akadálya annak, hogy beáradhassanak egy szükséget szenvedő ember életébe Isten gyógyító áldásai?
Jézus válasza világos és egyértelmű: meggyógyítja az elsorvadt kezű embert – Jézus által beáradnak az életébe Isten áldásának gyógyító erői. Ott az istentiszteleten.
Ezzel párhuzamosan történik más is. Voltak, akik nem gyógyultak meg. Az ő betegségük nem a sorvadt kéz, hanem a felfuvalkodott kemény szív. Kemény szívük még keményebb lett. Akik az istentisztelet előtt még vádat akartak emelni ellene, az istentisztelet után már a halálát tervezik.
Senki sem vonhatja ki magát az istentisztelet hatása alól. Vagy megkeményedik, vagy meggyógyul.
Imádkozzunk (az ének szavaival 311)
„Csak egyedül te, Krisztusunk,
Vagy éltető remény.
Reád tekintünk jó Urunk,
Árassz ránk égi fényt!”