Lekció: ApCsel 2:29-41
Alapige: Ez 37:1-10
Énekek: MonGYÁLdást
Isten élő lelke jöjj
Jézus, leborulok
Tarts velem
Új esély
Világítótornyom
Ahogy olvassuk a pünkösdi történetet ismerősként köszön vissza Péter prédikációjának és az első 3000 keresztyén megtérésének és újjászületésének a története.
Tudjuk hogy kezdődött: Jézus mennybemenetele után az apostolok visszatértek Jeruzsálembe, hogy megvárják az ígéret beteljesülését, a Szentlélek eljövetelét. Tíz napot kellett várniuk, addig imádkoztak és vártak. Isten a zsidók pünkösd ünnepére időzítette a Szentlélek eljövetelét, és amikor eljött, természetfeletti és látványos módon érkezett – nagy szélzúgáshoz hasonló zaj kíséretében, az apostolokra kettős tüzes lángnyelvek formájában, és abban a különleges nyelvadományban, hogy olyan nyelveken kezdtek el beszélni Isten felséges dolgairól, amit korábban nem értettek; de történt ez azért, hogy azok az emberek, akik Jeruzsálembe jöttek Istent imádni és nem beszélték az arámi nyelvet – amit a zsidók akkoriban beszéltek Júdeában és Galileában – megérthessék Isten hozzájuk szóló üzenetét. Persze azok, akik meg az idegen nyelvet nem beszélték, azt gondolták, hogy az apostolok összevissza hadoválnak részegen.
Péter azután tiszta vizet öntött a pohárba és világossá tette, hogy mi történik – az Isten által előre megmondottak teljesednek be. Felidéz több próféciát Jóeltől, Dávid királytól és hirdeti Jézus Krisztust, akit a bűnös emberi természet keresztre feszített, de akit nem tarthatott fogva a halál, mert az Atya feltámasztotta a halálból.
Az emberek ezt hallva megdöbbentek, megrendültek és megijedtek – a prédikáció megértette velük, hogy ha többségükben nem is voltak ott a „Feszítsd meg!”-et kiáltó tömegben, ők maguk is felelősek a Krisztus halálában; de hogy lehet kimenekülni ennek szörnyű terhe alól? Erre nyit utat a megtérésre hívás az apostoltól.
De miért ez a megdöbbenés? Miért ez a megrendülés és ijedtség? Azért, hogy ezt megértsük egy olyan próféciát hoztam a mai napra, amiről Péter nem beszélt – vagy nem tudjuk, hogy beszélt-e -, Lukács mindenesetre nem emelte be a pünkösdi beszámolóba.
Egy prófétai látomást kell megosztanom veletek, amiről azt mondtam, hogy a legradikálisabb bibliai kép a Szentlélek eljöveteléről. Annyira radikális ez a látomás, hogy ha valaki mozit csinálna belőle, akkor ki kellene tenni a 18-as karikát, de legalább a 16-ost, mert egy igazi horrorfilm lenne belőle.
A hittanos gyerekekkel sokszor jön szóba a horrorfilm. Rengetegen néznek horrorfilmet és hiába mondom nekik, hogy ne tegyék, mert tönkreteszi a lelküket, folyamatos szorongást ültet be a tudatalattijukba, mindig nagy vagányul és hányavetin mondogatják: ó, én nem félek, nem ijedek meg tőle. Sajnálom őket érte, mert olyan dolgokkal mérgezik a lelküket, amitől aztán nehezen tudnak megszabadulni.
De azért a Biblia sem nélkülözi a radikális képeket, hogy fontos dolgokat megértessen velünk. Isten Ezékielnek adott egy látomást a Szentlélekről, mi ezt a látomást fogjuk megérteni – abban az összefüggésben, hogy mi is történt valójában pünkösdkor, és mi történik akkor, amikor a Szentlélek kiárad egy ember vagy egy közösség életébe. Ez 37:1-10
1Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. 2Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. 3Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! 4Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! 5Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. 6Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. 8Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. 9Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! 9Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.
A prófétai látomás
Azt látjuk, hogy Ezékielt Isten ragadta meg és a Lélek által elvitte és letette egy völgyben. A völgy tele volt halottak csontjaival. Ott voltak ezek a csontok, már semmi hús nem volt rajtuk, kiszáradt és napszítta fehér csontok voltak már.
Ahogy a Lélek körbevezette Ezékielt a völgyben, hogy lássa minden csont ilyen kiszáradt ott ropogtak Ezékiel lába alatt. Nem csak megmutatta neki, hanem Ezékiel a csontok között járkált fel-alá. Egy völgy, ahol egy nagy csata volt, ki tudja mikor és a harcban elesetteknek már csak a csontjai maradtak nagy összevisszaságban temetetlenül.
Mi lesz ezekkel a csontokkal? A látomásban aztán Isten megkérdezi Ezékieltől: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?”
Milyen kérdés ez? Hogy tudnának ezek a csontok életre kelni. Ezek nem friss halottak mint a naini ifjú vagy Jairus kislánya, akiket Jézus feltámasztott. Nem is négynapos, mint Lázár. Fontos. Ott még megvoltak a testek „csak” lelket kellett adni beléjük – azért ezt a „csak”-ot értsük nagyon idézőjelben.
„Életre kelnek-e még ezek a csontok?” Vajon milyen választ vár Isten? Azt a választ várja talán, hogy a csontok ilyen állapotban már nem kelhetnek életre? Vagy hallgatnom kell, hogy elmondja Isten, hogy olyan távolságra is el lehet tőle szakadni, ahonnan már nincs visszatérés az életbe? Vagy mit mondhatok valamire, ami ennyire nyilvánvaló? Ilyen állapotból már nincs feltámadás.
Ezékiel próféta azonban ismeri az Urat és egy csodálatos hitbeli választ ad:
Ó, Uram, Uram, te tudod!
Ezzel megvallja, hogy bár még nem tudja mi Isten terve – nem tudja, hogy Isten mit akar neki a továbbiakban megmutatni, de Isten tudja, hogy mit fog tenni. Ha Isten akarja még ezek a csontok is életre kelhetnek, mert Istennek megvannak hozzá a lehetőségei és a hatalma.
Tudjuk, hogy Isten már nagyon sok reménytelen helyzetet megfordított: Ábrahámnak az utolsó pillanatban kiáltott az Úr angyala; Józsefet a rabszolgaságból Egyiptom legmagasabb rangjáig emelte; Gedeon 300 emberrel győzte le a 135.000-es midjáni sereget. Illésnek a 450 Baal prófétával szemben adott tüzet az égből. Ezek már mindig olyan esetek, amikor 20-0-ra vezet az ellenfél a 21 pontig tartó meccsen. De amit itt látunk az már 21-0. Ahonnan már nincs tovább. Ezékiel erre mondja azt: „Uram, te tudod … hogy életre kelhetnek-e egyáltalán ezek a csontok”
Amire viszont nem számít Ezékiel, hogy ezek után Isten azt fogja mondani neki:
Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! … Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezékiel a látomásban engedelmesen prófétálni kezdett – és bekövetkezett, amit az Úr mondott: dörgő hang és nagy zörgés kíséretében a csontok összeilleszkedtek, miután összeálltak a teljes csontvázak inak kerültek a csontokra, majd megjelentek az izmok és végül bőr borította be őket. De még nem volt teljesen kész a mű, ezután kellett hívnia Ezékielnek a négy égtáj felől az éltető isteni lelket, hogy a megöltek életre keljenek. Ez is megtörtént egy igen-igen nagy sereg kelt életre.
A látomás és a pünkösd
Ha egymás mellett látjuk Ezékiel prófétai látomását és a pünkösdkor történteket vajon észreveszitek-e azt, hogy ez a kettő ugyanaz a történet. Lényegében ugyanaz a történet: amit Isten Ezékielnek látomásban ígéretként adott, azt beteljesítette pünkösdkor. De miért olyan fontos meglátnunk ezt a párhuzamot a pünkösdi történet és Ezékiel nagyon erős képpel rendelkező prófétai látomása között?
Azért, mert amikor egy ember életébe vagy egy közösség életébe kiárad a Szentlélek akkor az pontosan ilyen hatalmas jelentőséggel bíró változást jelent a számára, mint a csontokkal teli völgyben a kiszáradt csontokból életre kelt sereg Lélek általi feltámadása.
Vesztes harc a bűnnel szemben
Itt egy vesztes csatában megölt sereget látunk, méghozzá igen nagy sereget. Egészen világos a kapcsolat köztünk és e csontok között. Pál az efezusiaknak azt írja:
halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, [Ef 2:1-2]
Nagyon világosan tisztában kell lennünk azzal, hogy a bűnnel szembeni harcból csak vesztesen kerülhetünk ki. Hiába akarja valaki legyőzni a maga bűnös természetét esélytelen – miért? Mert már eleve halott. Aki a világ életmódjához és a levegő birodalmának fejedelméhez igazodik – ahogy Pál itt a Sátánt nevezi – olyan halott, mint ezek a völgyben ropogó kiszáradt csontok. Ha akar sem tud győzni a benne munkálkodó bűnnel szemben, mert halott.
Tudom, hogy sok jó szándékú ember megütközik ezen – hiszen sokan mondják, hogy annyi jót teszek: szeretem a családomat, adakozok jó célokra; igyekszem helyesen cselekedni; szoktam imádkozni és Bibliát olvasni, gyülekezetbe is járok. Higgyétek el – mindezek nem tudják megváltoztatni a tényt, hogy a bennünk munkálkodó Lélek nélkül ezek sem többek, mint a halál cselekedetei. Csak a csontok ropogása, nem több.
Jeruzsálemben Péter hallgatói mind vallásos zsidó emberek voltak, akik úgy gondolták és úgy hitték, hogy ők Istenhez tartoznak. A prédikáció pedig azzal szembesítette őket, hogy ők azok a kiszáradt csontok a völgyben, mert elutasították a názáreti Jézust, az Isten Krisztusát. Ez megdöbbentette és megrémítette őket, ezért is kérdezték Pétertől azt, hogy
„Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”
Van-e innen kiút, van-e innen életre jutás – „Embefia! Életre kelnek-e ezek a csontok?” Meg lehet-e innen fordítani a meccset?
Ezékiel feladata
Ezékiel bízik Isten hatalmában és jóakaratában: „Uram, te tudod!” Ezért kap egy nagyon fontos feladatot:
Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! … Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!
Prédikálj a csontoknak! Prédikálj a halottaknak, hogy életre keljenek! Ebből nagyon sokat megtudunk a prédikálás prófétai jelentőségéről. A prédikálásban szólal meg az életre támasztó Ige, és a prédikálásban munkálkodik az éltető Szentlélek. Ezt két Igével is szeretném megerősíteni számotokra. Jézus azt mondja:
A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. [Jn 6:63]
Pál apostol pedig azt mondja:
„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? [Rm 10:13-14]
A látomásban Ezékiel prédikálására keltek életre a csontok! Pünkösdkor Péter prédikálására szülte újjá és keltette életre Isten Lelke a 3000 embert.
Azt kell mondanom, hogy ha kapcsolatban akarsz lenni az élet forrásával hallgasd Jézus beszédeit, hallgass minél több prédikációt. Ha megérted, hogy ez milyen jelentőséggel bír, rádöbbensz, hogy nincs ennél izgalmasabb dolog. Ez a 3000 megtért ember naponta hallgatni akarta az apostolok tanítását. Enélkül csak zörgő és halott csontok maradnak.
Ez az én egyik prófétai feladatom is. Tudom, hogy alkalomról alkalomra nemcsak élőknek prédikálok, hanem zörgő csontoknak is. Tényleg hiszem és remélem, hogy a prédikálás által a zörgő csontok életre kelnek, a kőszívek helyére Isten hússzíveket ad. Akkor is hiszem és remélem, ha nem látunk ilyen evangéliumi robbanást, mint a bibliai pünkösdkor. De Isten beárasztja a lelkét a halott csontokba. És ha az a kérdés, hogy életre kelnek-e még ezek a csontok, akkor én sem mondhatok mást, mint amit Ezékiel: „Uram, te tudod!” Mert bár az a hivatásom, hogy prédikálja a csontoknak és hívja az éltető lelket, akkor sem a prédikációm és az imádságom fog feltámasztani téged, hanem az élő Isten Lelke.
Prédikálj!
De még valamit el kell mondanom azoknak a testvéreimnek, akik maguk is zörgő csontok között élnek.
Prédikálj! Hirdesd a meghalt és feltámadt Krisztust, aki egyedül tud örök életet adni a Lélek által. Hirdesd azt, akiben Isten úgy szerette a világot, hogy keresztre adta, hogy aki hisz őbenne az ne vesszen el, hanem örök élete legyen.
A legtöbbször azt szoktuk mondogatni egymásnak, hogy „imádkozz értük”. Ez nagyon fontos. Amit most mondani fogok, az nem azt jelenti, hogy hagyd abba az imádkozást. Nem. Augusztinusz is azt mondta a gyerekmisszióról, hogy mielőtt elkezdenél beszélni a gyermekeknek Istenről, előtte beszélj Istennek a gyermekekről.
De mégis azt mondom, hogy ha zörgő csontok között élsz, akkor prédikálj azoknak a csontoknak. Ne hagyd abba! Tudom, sokan mondják, hogy nem akarnak veszekedést az evangélium miatt. Ezt is megértem. Azt is, ha néha hallgatni kell. De pont azt mondta Jézus, hogy akármennyire is szeretetből fakad a Krisztus evangéliuma, az ördögtől megtévesztett világban feszültséget szít, megütközést kelt, ellenállásba ütközik. Ezért ne hallgass el! Mert máskülönben hogyan hallanák meg, ahogy Pál is mondta.
Mégis legyen ez az alap: Ne csak imádkozz, prédikálj, prófétálj Krisztusról! Köss mindent az életetekben Krisztushoz. Mert a zörgő csontok életre kelhetnek! Van-e reménytelenebb, mint a szikkadt csontok életre kelése? Tudod-e azt mondani: „Uram én már nem látom, de te tudod!
Ebben mind az én, mind a te ezékieli küldetésed:
Prédikálj ezeknek a csontoknak!
Azért, mert Krisztus meghalt értük és miénk az ígéret:
Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.
Ámen.