Lekció: Jer 23:16-29

Alapige: Mt 7:15-16a

Énekek:
344 – Szenteltessék, Uram, a te szent neved
166 – Áldj meg minket, Úr Isten, a te jóvoltodból
591 – Erős vár a mi Istenünk
834 – Ébredj, bizonyságtévő Lélek
585 – Úr Isten, te tarts meg minket

Amikor akár egy ember, akár egy egész társadalom, sőt civilizáció kihívás elé kerül, élete kizökken a megszokott kerékvágásból – amiből az utóbbi időben kapunk rendesen – óhatatlanul feszülnek bennünk olyan kérdések, amelyekre megértést, magyarázatot keresünk. Ez egy olyan helyzet, amikor sokkal nyitottabbá válunk az addig megszokottaktól eltérő magyarázatokra. Ez lehet jó és lehet rossz.

Lehet jó, mert kinyithatja az addig bezárt szívünket Isten felé;

De lehet rossz, mert még keményebben szembefordíthat Istennel – ahogy például a Jelenések könyvében is olvastuk a hatodik trombitaszó csapásai után: „és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.”[Jel 9:21] De megjelennek a romlottság szolgái [vö. 2Pt 2:19] is be tudnak surranni a gondolatainkba mérgező szavaikkal;

Jeremiás próféta Izráelnek egy válságos korszakában prófétált. Izráel népe egyre jobban süllyedt erkölcsi és politikai válságba, nemcsak az országon belül, hanem a külső fenyegetések hatására is. Isten ebben a helyzetben megbízta prófétáit, hogy hirdessék igéjét igazán. De nemcsak az Úr prófétái szóltak. Voltak, sokkal többen voltak, akik ezekben a válságokban a válság kufáraiként, a romlottság szolgáiként léptek fel: a hamis próféták. Ők a válságok kufárai. És hogy ez mennyire nemcsak az Ószövetségben jellemző jelenség volt, mutatja az, hogy Jézus a legáltalánosabb igazságait összefoglaló tanításában, a Hegyi Beszédben nagyon komolyan figyelmeztet rájuk, és később az apostoli tanításban is kapunk felőlük tanítást. Mai alapigénk a Mt 7:15-16 verse:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Jézus világosan beszél arról, hogy követőit el akarják ragadni olyan hamis próféták, akik bár juhok ruhájában jönnek, belül ragadozó farkasok. Ők a válságok kufárai, akiknek az a célja, hogy megtévesszék Isten választottait. Jézus világosan elmondja, hogy a gyümölcseikről ismerhetőek meg – ezek a gyümölcsök egyrészt egyértelműen az életvitelüket és a cselekedeteiket jelenti, de üzenetük formája és minősége is leleplezi őket.

Jeremiás próféta ezt mutatja meg. Ahhoz viszont, hogy ezt megértsük erősen kell állnunk Isten Igéjében és a Szentlélek világosságában.

Nézzük meg, hogy Jeremiás hogyan mutatja be ezeket a hamis prófétákat, milyen ismertetőjelekkel bírnak.

Saját szívük látomását hirdetik

Az első, ami kiemelkedik Jeremiás próféciájából így hangzik:

Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott.

Isten nem adott nekik kijelentést, ezért kezdik el hirdetni saját szívük látomását, de akár úgy is mondhatjuk, hogy saját agyszüleményeiket. Minél nagyobbakat tudnak mondani, annál érdekesebb. De miért nem adott nekik Isten kijelentést? Azért, mert ezeket a hamis prófétákat nem érdekli őket Isten. Nem is akarják tudni, hogy Isten milyen kijelentést ad, mert ők valami másra figyelnek.

Tudják, hogy a hallgatóságukat egyáltalán nem érdekli Isten üzenete. Nagyon éles Jeremiás szava, amit ha körbenézünk, akkor a jelen helyzetben, a mi országunkban is elmondhatná. Mert ezeknek a hamis prófétáknak a hallgatósága olyan, akik megvetik az élő Istent, és inkább saját megátalkodott szívük szerint élnek.

Így mondja a próféta:

Váltig mondják azoknak, akik megvetik az Úr igéjét … És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek:

Abban a pillanatban, hogy egy ember megveti Isten Igéjét – meghallgatni sem hajlandó vagy ha hallgatja is, valójában oda sem figyel, máris nyitva marad a hamis próféták üzenetei előtt.

De mit is mondanak ezek a hamis próféták ezeknek az embereknek? Ahhoz, hogy ezt megértsük egy nagyon picit mégiscsak meg kell említeni azt a helyzetet, amiben egymásnak feszülnek az Úr kevés prófétája, köztük Jeremiás, és a sok hamis próféta.

A kettészakadt dávidi királyság északi részét egy évszázaddal korábban megsemmisítette az Asszír Birodalom, de Isten akkor Júdát, benne Jeruzsálemet és a templomot egy közvetlen és csodás beavatkozással megmentette. [vö. 2Kir 19:32-37] Ez nyilván egy megrendítő lelki tapasztalat volt a megmaradt zsidó nép számára. Csakhogy rossz lelki következtetést vontak le. Nem azt, hogy hűségesebben szorosabbra kell vonni a kapcsolatot szövetséges Urukkal. A rossz következtetésük így szól: „Itt van az Úr temploma, ezért velünk nem történhet semmi baj.” Van azonban ennek a következtetésnek folytatása is, ami egészen drámai. Mivel Isten úgysem engedi meg, hogy a templomot baj érje, ezért nekünk nem is kell Isten Igéjéhez szabni az életünket, élhetünk a saját fejünk után, ahogy Jeremiás újra és újra megfogalmazza Isten vádját velük szemben:

Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek …[Jer 13:10]

Amikor pedig az Úr küldi igaz prófétáját és azt üzeni:

Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! [Jer 18:11]

Akkor a következőt válaszolták:

Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! [Jer 18:12]

Csakhogy az Asszír Birodalmat megdöntötte a Babiloni Birodalom és sorra gyűrte maga alá keletről nyugat felé haladva a kisebb királyságokat.

Isten világosan megmondta: ha nem térnek meg, akkor veszedelmet készít. Ebben a helyzetben jöttek a hamis próféták, akik lényegében azt mondták: nem kell megtérni. Miért? Mert „azt mondja az Úr, hogy békességetek lesz; nem jön rátok veszedelem.” Hirdetik a békéjüket, miközben Isten világosan megmondta: ha nem tértek meg, veszedelmet hozok rátok.

De nem hallgatnak a prófétára, szívesebben hallgatják a hamis prófétákat, akik kiabálják, hogy béke, béke béke, miközben azt mondja róluk Isten:

Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket!

Nagyon meggyőzőnek tűnnek, mert a szívek vágyaira, félelmeire figyelnek – de hazugságot hirdetnek, mert nem figyelnek az Úr szavára.

Kicsit később így folytatja a jellemzést Jeremiás:

Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! ²⁶Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? ²⁷ Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, …

Mi lett volna a feladatuk? Az, hogy figyeljenek az Úrra és azt mondják, amit ő mond:

Ha közel álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek, megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből.

A hamis próféta tehát erről ismerhető fel: saját szívük látomásait, saját agyszüleményeiket hirdetik az Úr Igéje helyett – a békességet emlegetik, megtérés nélkül.

A mulandók szolgái az örökkévalók helyett (2Pt 2)

A következő, amiről felismerhetők, hogy e világ mulandó dolgait hirdetik Isten örökkévaló országa helyett.

Ez pedig nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség népére is halálos veszedelmet rejt magában.

Péter apostol az alábbi szavakkal jellemzi őket:

üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. [2Pt 2:18-19]

A kapzsiságuk és a harácsolásuk mértéktelen. Puffogtatják üres szólamaikat, életük feslett és maguk a romlottság szolgái – szép szavakkal ígérgetik a szabadságot, de közben egyre romlottabbá teszik azokat, akik hisznek nekik.

A legszomorúbb azonban az, hogy a hamis prófétákat könnyebb követni, mint az igazakat [Sarkadi Nagy Pál] – mert Jézus Krisztussal ellentétben ők ígérgetnek ugyan – amit persze nem tartanak be –, de nem hívnak megtérésre, az Isten országának mindenekelőtt való keresésére. Végül mindig keserű csalódás lesz a vége.

Ezért olyan fontos, hogy mindig az Úr Jézus legyen a szívetek középpontja, ő legyen számotokra az egyetlen igazi viszonyítási pont, az ő akaratát keressétek, mert ha így van, akkor nem fogtok úgy járni mint Jeremiás kortársai, akik megvetették az Urat és megátalkodott gonosz szívük szerint éltek, végül nyakukba zúdult Babilon.

Jézus világosan megmondta, hogy az ő királysága nem evilági, de nem is mulandó királyság, hanem mennyei és örökkévaló királyság. Ezért aki a mulandókkal vakít az örökkévalók megláttatása helyett, hamis próféta.

Jézus útmutatása

Ezért figyeljünk Jézus útmutatására a hamis prófétákkal kapcsolatban. Azt mondja:

Óvakodjatok tőlük …

Tartsátok tőlük távol magatokat, mert el akarják feledtetni veletek az Úr nevét – azt a nevet, aki által egyedül lehet szabadságotok a bűntől, aki által egyedül lehet üdvösségetek. Hiszen olyan világos az apostoli bizonyságtétel:

„… nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” [ApCsel 4:12]

A hamis próféták a válságok és válságos helyzetek kufárai. Ezért mondja Jézus: ne csak azt figyeljétek, amit mondanak, hanem amit tesznek. És vajon ki a legfőbb mérce? Nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki nemcsak hirdette az Isten Országát, nemcsak hirdette Isten szeretetét, hanem ő maga volt ez a szeretet, aki földi életétnek idejét nem harácsolásra fordította, hanem a kereszten életét adta érted, hogy a tiéd legyen ez az ország; tiéd legyen bűneid bocsánata, tiéd legyen a feltámadás és az örök élet.

Szeretném egy igei tanáccsal befejezni:

Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. [Jób 22:21]

Ámen.