Lekció: Mt 6:19-21
Alapige: Mt 13:44-46
Énekek:
24 – Az Úr bír ez egész földdel
166 – Áldj meg minket, Úr Isten, a te jóvoltodból
824 – Szólj, szólj hozzám, Uram
741 – Ki Istenének átad mindent
Ma az ember számára elérhető legnagyobb kincsről szeretnék beszélni nektek a Mt 13:44-46 alapján.
44Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
45Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Itt Jézus a mennyek országáról mond el két rövid és velős, egymáshoz nagyon hasonló, lényegi üzenetében megegyező, de mégis kisebb részletekben eltérő példázatot.
A mennyek országa
Először röviden a mennyek országáról mondok néhány szót.
A mennyek országa kifejezést lényegében csak Máté evangélista használja, a többi evangélium Isten országaként hivatkozik rá. Szerintem mindenki számára automatikusan világos, hogy a két fogalom ugyanazt takarja.
A menny a teremtett világ számunkra láthatatlan része. A teremtéskor kezdetben Isten mennyet és földet teremtett [1Móz 1:1]. A Szentírás a mennyet Isten lakóhelyének jelenti ki, ahogy Isten több helyen is kinyilatkoztatja, például Mózesnél:
Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből … [5Móz 26:15 (és még további 8 esetben)]
Ugyanakkor a mennye nemcsak egy egyszerű lakóhely, hanem Isten királyi trónjának is a helye, ahonnan uralkodik az egész teremtett világon:
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. [Zsolt 103:19]
Amit János látomása is megerősít a Jelenések könyvében:
Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. 3Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. [Jel 4:2-3]
A mennyek országa tehát nem más, mint az a hely, ahol Isten van, és egyben az a hely is, ahol Megváltónk, Jézus Krisztus a megváltásunk munkája után elfoglalta dicsőséges helyét az Atya jobbján.
Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; [Zsid 8:1]
Amikor Jézus a példázataiban a mennyek országáról – vagy Isten országáról – tanít, arról a helyről beszél, ahol Isten van és ahol Krisztus van az Atya jobbján.
Ez az az ország, amit ő hozott el ebbe a világba azzal a jó hírrel, hogy emberek, itt van, közel hoztam hozzátok. Megtettem értetek a mennyből azt az utat, hogy nektek már nem kell mást tennetek, mint ezt az országot hittel befogadni az életetekbe, hogy a tiétek legyen? Ez az ország befogad titeket, ha ti is befogadjátok ezt az országot; és teljesen meg fog változni az életetek:
- Már nem kell félelemmel próbálnotok Istenhez közeledni, mert ő szerető Atyátok, aki szeretettel közelít hozzátok.
- Már nem kell félelemben élnetek – különösen halálfélelemben nem, mert ez az ország az örök életet adja a számotokra.
- Nem kell a biztonságotokat e világi javakba helyeznetek és e világi javaktól várnotok, mert Isten uralma a ti biztonságotok.
Ez az üzenet. A kérdés – ami példázatunkhoz is kapcsolódik: felismerted-e már ennek az igazi, mély, valódi értékét.
A legnagyobb érték
Mert a két példázatnak ez a nagy közös állítása: a mennyek országa minden értéket felülmúlóan értékes. Nincs a világban olyan érték, ami ennél többet adna egy ember számára. Igenis, az az igazság, hogy akié a mennyek országa, azé minden – ha nincs a földön semmije, de a mennyek országa az övé, gazdag ember, mert övé Isten és készülhet a boldog feltámadásra, a Krisztus által elkészített lakóhelyekre Atyja házában [Jn 14:2]. Ha pedig mindent megnyer, amit ez a földi élet adhat, de nem ismeri fel a mennyek országának értékét, akkor valójában vak, nyomorult és szegény [vö. Jel 3:17].
De ez az érték akkor látszik meg valójában, amikor azok, akik rátalálnak felismerik annak valódi értékét és ez megváltoztatja az életüket. Addig rejtve marad, mint a földben elásott kincs, vagy a többi gyöngy között a rendkívül értékes gyöngy. Hogyan reagálnak a megtalálók? Úgy, hogy eladják mindenüket, amijük csak van, hogy megszerezhessék a kincset.
Itt azonban meg kell küzdenünk egy olyan kérdéssel is, ami a korszellemből következik. Ok, hogy a mennyek országa a legnagyobb érték – de ez az érték tényleg abszolút értelemben a legnagyobb vagy csak azok számára, akik annak tartják? Azaz az mennyek országa is csak egy az értékek közül, tarthatja az valaki a legnagyobb értéknek, ezt tiszteletben tartjuk, de ha más mást tart legnagyobb értéknek azt ezzel egyenértékűnek kell kezelni, azt ugyanúgy tisztelni kell – mert végül is az emberen múlik, hogy mi a legnagyobb érték.
Van egy olyan gondolkodásmód, hogy a vallások és az ideológiák teljesen egyenrangúak és egyen értékűek, egyik sem magasabb rendű a másiknál és ugyanaz a tisztelet illeti meg mindegyik vallást és ideológiát, mint a másikat. A keresztyénség egyenrangú a hinduizmussal vagy a buddhizmussal, az iszlámmal vagy éppen az ateizmussal, nem sorolom tovább. Ezek a vallások és ideológiák is tettek le az asztalra kulturális értelemben vett értékeket. Tudnak az ember számára valamilyen értelemben spirituális élményt vagy megnyugvást adni. De azt egyik sem tudja nyújtani, mint amit az Jézus Krisztus evangéliuma hirdet és nyújt a mennyek országában. Az örök életet Istennél.
Pontosan ezt fejezi ki a második példázatban Jézus a szép gyöngyöket kereső kereskedő képével. Ez a gyöngy is szép, ez a gyöngy is értékes – de amikor megtalálja a legszebbet és a legértékesebbet, azért mindent odaad. Jézus így fogalmaz: amikor egy „rendkívül értékes gyöngyre” talál. Ez a mennyek országa.
Egyvalamit röviden megjegyeznék: Jézus a példázatot a mennyek országáról mondta és nem a keresztyén egyházról. A keresztyén egyház és a felekezetek nem azonosak a mennyek országával. De a keresztyén egyház és a felekezetek akkor tudják hitelesen betölteni a küldetésüket, ha az egyik belső fő célkitűzésük az, hogy minél jobban azonosuljanak a mennyek országa egyetlen igazán hiteles képviselőjével és fejével, magával Krisztussal.
A mennyek országának értéke abszolút érték, akkor is ugyanezt az abszolút értéket képviseli, ha nem látszik, ha elrejtett, ha ott van sok más gyöngy között; de mindent megváltoztat, amikor valaki ténylegesen felismeri a valódi értékét Krisztusban.
Az elrejtettség titka
De miért ez az elrejtettség? Miért rejtette el Isten a mennyek országát? Különös dolog a mennyek országának elrejtettsége. Hiszen mi ha elrejtjük az értékeinket, akkor azt azért tesszük, hogy csak mi tudjuk hol van és senki nem találhassa meg. A mennyek országa elrejtettségének paradoxona éppen az, hogy megtaláljuk. Isten azért és úgy rejtette el, hogy legyen, aki megtalálja ezt a kincset. Ha nem is lenne, nem lenne evangélium.
Mihez hasonlítsam ezt az elrejtettséget? Ahhoz hasonlítom, amikor a gyerekekkel kincskeresős játékot játszunk. A kincskeresős játékban miért rejtjük el a játékkincseket? Azért, hogy a gyerekek megtalálják azt. Kifejezetten az a cél, hogy megtalálják. Nem kell, hogy könnyű legyen, de mégis úgy tesszük, hogy előbb-utóbb hozzájussanak a kincsekhez,
Istennek is az a célja, hogy a mennyek országának kincsére rábukkanjunk. Akár véletlenül, ahogy a szántóföldön dolgozó napszámos, akár keressük, mint a gazdag kereskedő – de eljussunk a kincshez és a miénk lehessen a mennyek országának mindent felülmúló kincse. Alapvetően ezt kell megértenünk: ha valaki mégsem találja meg az nem azért van, mert Isten úgy rejtettel el előlük, hogy ne is találhassa meg. És igen – úgy is rá lehet találni, hogy valaki eredetileg nem is kereste, de belebotlott és felismerte annak életmegváltó értékét.
Nagyon szépen látszik ez az evangélizációs programunkban, a Keresztkérdések tanfolyamon. Vannak, akik azért jönnek el, mert semmilyen, vagy minimális képük van az evangéliumról, de a gyermeküket szeretnék megkereszteltetni. Ez a terv és ez a cél, nincs bennük különösebb keresési vágy – de itt a tanfolyam során mintegy belebotlanak az evangélium üzenetébe és felismerve annak értékét megragadják azt.
Mások meg úgy jönnek el, hogy keresnek valami valódit. Lehet, hogy kerestek már többfelé, több mindent kipróbáltak és ami szépnek tűnt, arról bebizonyosodott, hogy nem valódi. És keresés közben ezt is kipróbálják. És rátalálnak a rendkívül értékes gyöngyre és elfogadják Krisztus ajánlatát a mennyek országára.
Én magam is úgy találtam rá, mint egy szántóföldben elrejtett kincsre. Nem kerestem különösebben. Váratlanul csöppentem bele, amikor el kellett kezdenem járni egy gyülekezetbe. Alapvetően tetszett, de egyáltalán nem gondoltam, hogy erre nekem szükségem van. Jártam két évet a református gimnáziumba is, de az sem volt az életemre sorsfordító hatású. Alapvetően nem kerestem. De egy evangélizáción pontosan valami hasonlót éltem át, valami nagyon személyeset a szívem mélyén: váratlanul, ahogy a napszámos váratlanul kincsre lel a szántóföldön. Dóri a feleségem viszont keresett – kipróbált több mindent, mígnem elvitték ugyanabba a gyülekezetbe, ahova én is jártam. Ott értette meg, hogy melyik a legértékesebb kincs: a mennyek országa, amit az evangélium kínál.
Visszatérve az elrejtettség titkára. Ennek az elrejtettségnek a titka az, hogy Isten azt akarja, hogy megtaláljuk.
A felismert érték
De még mindig ott van a kérdés: felismerjük-e, felismered-e ennek a valódi értékét? Azt az értéket, hogy nem lehet ennél nagyobb kincsed, itt a földön nem lehet nagyobb értéked, mint a mennyek országa.
Ezt mindkét példázat megerősíti, hiszen amikor megtalálják, egyik az elrejtett kincset, a másik a rendkívül értékes gyöngyöt azt olvassuk:
„elmegy, eladja mindenét és megveszi”
Itt azonban van egy lehetséges félreértés, amit nem árt tisztázni. Jézus ezzel nem azt akarja mondani, hogy a mennyek országa megvásárolható.
Az evangélium világossá teszi, hogy a mennyek országa a számunkra ajándék, mert nincs semmi, amit mi azért adhatnánk. Annak árát Krisztus fizette meg a kereszten, saját testének feláldozása által, vérének árán. Éppen ettől olyan értékes, hogy Isten a legdrágábbat adta értünk.
De akkor mire utal a példázatban Jézus, ezzel az „eladja mindenét és megveszi”? A példázatbeli szereplőkön keresztül azt mutatja meg Jézus, hogy a mennyek országa lett életük legdrágább kincse. Éppen ez a lényeg, hogy a mennyek országa lesz az életünk középpontja, az identitásunk.
Gondoljunk a gazdag ifjúra. Akinek Jézus azt mondta:
„Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” [Mt 19:21]
Ez a gazdag ifjúnak szóló egyedi és szó szerinti értelemben vett személyes ajánlat. De értenünk kell az ajánlat lényegét. Miért nem fogadta el a gazdag ifjú ezt az ajánlatot, miért nem ismerte fel a legnagyobb kincs értékét?
Nem azért, mert kapzsi volt. Ennél szomorúbb a helyzet. Azért, mert a vagyona az identitása része volt. Méghozzá így: azért vagyok gazdag, mert Isten által áldott vagyok. Ő nem vagyonáról nem tudott lemondani, hanem valójában az identitásáról. Ő egy áldott ember, akit Isten nagy vagyonnal áldott meg. Ezért ebben volt a legnagyobb kincse.
Pontosan ezért olyan veszélyes földi dolgokhoz kötni Isten áldását.
- áldott vagyok, mert gazdag vagyok
- áldott vagyok, mert jó feleségem/férjem van
- áldott vagyok, mert szép családom van
- áldott vagyok, mert sikeres vagyok a munkámban
- áldott vagyok, mert kigyógyultam a betegségemből
Az a baj, amikor ezekre kerül a fókusz, amelyek Isten jóságának és kegyelmének meg nem érdemelt ajándékai. De nem ezek tesznek áldottá, hiszen hány ember Krisztus nélkül is
- gazdag
- van jó felesége vagy férje és szép családja
- sikeres a munkájában
- és gyógyul ki a betegségéből.
Ezek Isten meg nem érdemelt jóságának a jelei, akiről Jézus azt mondja:
felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. [Mt 5:45]
Vajon gondolkodtatok-e már azon, hogy Jézus a Hegyi Beszédet miért az ún. boldogmondásokkal kezdte? Sajnos a fordítók még mindig ragaszkodnak a boldog szó használatához, még úgy is, hogy az évszázadok során jelentésváltozáson ment keresztül a szó jelentése. Sokkal közelebb jár az eredeti jelentéshez, ha megértjük, hogy Jézus mit is mondott ott. Ő azt mondja:
áldottak a lelki szegények, áldottak a sírók, áldottak az irgalmasok és a tiszta szívűek, áldottak az igazságra éhezők és a békét teremtők, áldottak az igazságért és a Krisztusért üldözöttek;
Jézus egy szót sem mond gazdagságról, szép családról, sikeres munkáról vagy betegségből való gyógyulásról. Ez utóbbiak is nyilván Istentől jönnek, hívő emberként ezt is valljuk, de még egyszer mondom – ezek sokkal inkább Isten meg nem érdemelt jóságának jelei, mintsem az áldásé.
Pál apostol az efezusi levélben úgy kezdi Isten magasztalását:
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. [Ef 1:3]
Aki Isten áldását a földiekben keresi, az elveszíti a fókuszt. Mert az áldás valójában valami más. Áldott vagy, ha tiéd a kincs. A legdrágább kincs. Áldott vagy, ha tiéd a mennyek országa és az a legnagyobb kincsed. Áldott vagy, ha elengeded azt, hogy az áldást a kézzelfoghatóban, a földiben, az e világiban keresed, mert akkor leszel igazán szabad arra, hogy a legdrágább kincsed a menny legyen. Egyetlen mondattal szeretném mindezt lezárni és lekerekíteni, amit a példázat képei mellett akár így haza lehet vinni.
A mennyek országa annyira értékes, hogy ha mindent egyebet elveszítesz a földön, de ez a királyság a tiéd lett, akkor az a legjobb kompromisszum.[John Piper]
Ámen.