Igehirdető: Pap András
Alapige: Rm 7: 1-6.
Történet egy focihoz alig értő apukáról, akit gyerekek meccsének játékvezetői feladatával bíztak meg, de nem igazán tudott a szabályoknak érvényt szerezni. A mindennapok megéléséhez is elengedhetetlenül szükséges, hogy legyenek szabályok, amelyekhez tartjuk magunkat, különben szétesne az életünk.
Isten megajándékozta népét egy szabályrendszerrel, amelyet mi tízparancsolatnak, tíz igének is szoktunk mondani.
A reformáció óta a legtöbbször a fékhez, az ösztökéhez, és a tükörhöz szoktuk hasonlítani a törvény szerepét az ember életében. Én a magam részéről, még a korlát hasonlatát is szoktam említeni.
A törvény szerepe az ember életében részben olyan, mint a fék egy szekéren vagy egy autón: megakadályozhatja, hogy az emberi indulat, mint valami fékevesztett szekér elszabaduljon, és balesetet, sérülést okozzon.
Én annak idején úgy tanultam, hogy a törvény olyan, mint egy korlát a lépcsőházban, amely egyszerre véd a leeséstől, de ugyanakkor komoly segítséget jelenthet a felfelé haladóknak, hiszen bele lehet kapaszkodni.
A reformáció idején még nem kellett külön kifejteni, hogy mi is az az „ösztöke”, ma már szinte biztosra vehető, hogy nem mindenki tudja a jelen lévők közül, hogy az ösztöke az a szerszám(volt), amellyel az igavonó állatot ösztökélték, hogy a kívánt irányba menjen. Ehhez az eszközhöz hasonlították tehát reformátor eleink a törvény másik fontos szerepét az ember életében: ösztönöz, a helyes irányba késztet.
Ha az eddig felsoroltakat szemügyre vesszük, azt mondhatjuk, hogy mindhárom eddig emlitett eszköz olyan valami, amely a lelki, szellemi értelemben kiskorú vagy gyenge nép, illetve egyén számára elengedhetetlen.
Hiszen csak egy lelkileg éretlen ember számára szükséges, hogy FÉKEZZE valami, nehogy elszabaduljanak indulatai, s ezáltal ártson másoknak és önmagának.
Hasonlóképpen egy lelki, szellemei értelemben szertelennek mondható embernek, népnek van arra szüksége, hogy korlátozzák tetteit, nehogy összetörjön élete, nehogy a mélybe zuhanjon erkölcsi korlátok hiányában.
S persze egy erőtlen embernek van csupán elengedhetetlenül szüksége korlátra ahhoz, hogy magasabbra jusson.
Az erős, kiegyensúlyozott, a mértéktartó ember, nép számára mindezek nem feltétlenül szükségesek, nem szükséges, hogy állandóan ott álljanak a sarkában és ösztökéljék..
Van azonban a törvénynek egy, az eddig elmondottakkal ellentétben olyan szerepe, haszna az ember életében, amely NEM csupán gyenge, vagy lelki, szellemi értelemben kiskorú ember számára fontos, HANEM MINDEN egyes embernek elengedhetetlen szüksége van: ez pedig a parancsolatoknak a TÜKÖRHÖZ való hasonlatossága. A törvény ugyanis olyan, mint egy tükör, amelyben megláthatjuk – ha bele merünk nézni – olyanok vagyunk-e, mint amit a törvény elénk tár, vagy deformálódott az életünk.
EZ a legfontosabb haszna a törvénynek, mert HA az ember őszinte önmagához, akkor szükségszerűen arra a következtetésre juthat csak, hogy NEM vagyok olyan, mint amit a parancsolatok elém tárnak.
Hiszen ki az közülünk, aki soha, egyetlen egyszer sem kívánta volna meg a másét (semmit, ami a másé)?
Pál apostol a törvénynek ezt a szerepét máshol igy fogalmazza meg nagyon találóan: „A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett” ( Galata 3: 24.)
Mit jelent ez?
A római levél 7. fejezete a továbbiakban éppen arról szól, hogy Pál is felfedezte magában azt annak idején, hogy újra és újra minden próbálkozása ellenére, minden ÖNMAGA EREJÉBŐL való próbálkozása ellenére kudarcot vallott, elbukott: azt tette, amit nem akart, s nem tette meg azt, amit meg kellett volna tennie. Ezért kiált fel (a fejezet végén olvashatjuk):
„Ó én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg e halálra ítélt testből?”
S ez a felkiáltás éppen a törvénynek az ismeretéből, komolyan vételéből fakad. HA az ember, mint Pál apostol is, ŐSZINTE lélekkel olvassa, hallgatja a parancsolatokat. S éppen ez az, amire Pál gondolt, amikor a törvényt Krisztusra vezérlő mesternek nevezte, hiszen amikor az ember a törvényt nyitott lélekkel olvassa, hallgatja, rá kell, hogy döbbenjen: NEM képes azt, megtartani, újra és es újra vétkezik ellene, TEHÁT el fog veszni az ítélet napján, NEM állhat meg Isten előtt abban a reményben, hogy Isten majd elég jónak fogja ítélni életvitelét.
Ez a felismerés segíthet eljutni minket arra a másik nagyon fontos felismerésre, hogy SZÜKSÉGÜNK VAN SEGÍTSÉGRE, mert képtelenek vagyunk megoldani azt a gordiuszi csomót.
S a reformáció éppen ezt az Istentől öröktől fogva nekünk szánt megoldást fedezte fel ÚJRA amit Pál is annyira hangsúlyozott leveleiben, hogy tudni illik Jézus Krisztus váltságáért történhet meg a csoda: a bűnös, sokszorosan törvényszegő ember az Ő érdeméért MÉGIS igazzá lehet Isten előtt, csak el kell fogadnia, hogy neki is szól az a kegyelem, amit kereszthalálával és feltámadásával harcolt ki Jézus a Krisztus.
Így lehet tehát a törvény Krisztusra vezérlő tanítómesterünkké az által, hogy olyan, mint egy hű képet mutató tükör.
A felolvasott igében éppen azt taglalja Pál, hogy a törvénynek AHHOZ már NINCS EREJE, HATALMA, hogy eljuttasson minket az Isten szeme előtti tökéletességre, ERRE CSAKIS A KRISZTUS KEGYELME KÉPES, ezért egyszer és mindenkorra fel kell hagynunk azzal a hiú reménnyel, hogy sikerülhet a törvény megtartása által eljutni Istenhez.
Pál azt ajánlja, gondoljunk úgy magunkra, mint akik meghaltunk a törvény számára, s feltámadtunk Krisztus számára, s új életet kaptunk Tőle, Általa és immár Benne élhetünk.
Ennek az új életnek természetes következménye, hogy most már NEM a törvény betűje szerint élünk, hanem a Krisztus Lelke által és az Ő Lelke szerint.
S ennek nem csupán az lesz a következménye, hogy az így Krisztusban élő embernek nincs szüksége fékre, hogy féktelen természetét valami mégiscsak fékezze, mert a Krisztus Lelke figyelmezteti újra és újra onnan belülről.
Nem csupán az lesz a következménye, hogy korlátra sem lesz szüksége az ilyen embernek, mert mindenféle korlátnál jobban védi Őt a Krisztus benne élő Lelke attól, hogy erkölcstelen élet által a mélybe zuhanjon szellemi, lelki értelemeben.
S nem csupán arról van szó, hogy a Krisztus által új életet élő embert nem kell noszogatni, ösztökélni a jó megtételére, mert a benne élő Krisztus szeretete minden ösztökénél jobban ösztönözni fogja őt egy-egy jó megcselekvésére,
HANEM ARRÓL, hogy az ilyen ember életében egy csodálatos változás történik: ahelyett. hogy a HALÁLNAK TEREMNÉNK GYÜMÖLCSÖT, ISTENNEK KEZDÜNK GYÜMÖLCSÖT TEREMNI. ( 4-5. vers )
MERT amig csak a ,, Ne ölj …” parancsot betű szerint akarja valaki megtartani, addig nagyon könnyen a halálnak terem gyümölcsöt, hiszen e betű szerinti értelmezésbe simán belefér a másik ember megalázása, szavakkal történő bántalmazása. .. Kell-e mondani, miként válik az ilyen ember a halál szolgájává?
VISZONT ha a Krisztus által és Krisztusban élő ember a megbocsátás, a szeretet, a gyöngédség által tud viszonyulni azokhoz, akik addig csak a zsörtölődését, rosszindulatát tapasztalták, az Istent fogja megdicsőíteni, amikor a változásra felkapják a fejüket az emberek és elmondhatja: Krisztus által lettem más emberré, az ilyen élet gyümölcsöt terem Isten dicsőségére
VAGY amíg a ,, Ne paráználkodj” parancsolat betűje számít csak egy házastárs számára, addig előfordulhat, hogy házastársának lelki halálát szolgálja, ha például arra hivatkozik: Nem csaltalak meg, csak egy ártatlan csók volt, amit adtam… Nem hiszem, hogy volt valaha házastárs, aki egy ilyen védekezést hallva azt mondta volna: „Ja, csak egy csók volt, akkor rendben..” Az ilyen viselkedéssel nem csupán házastársát öli lelkileg: hanem például gyermeke életét is, aki esetleg azt hiszi: igy is lehet hívő életet élni..
VISZONT ha házastárs azt tapasztalja, hogy férje vagy felesége lelki, szellemi téren is komolyan veszi a hűséget, azzal a hűséget így megélő ember gyümölcsöt fog teremni Isten dicsőségére
S HA valaki, aki nem csupán arra ügyel hogy ne legyenek a tulajdonában olyan szobrok, képek amelyek idegen isteneket ábrázolnak, hanem arra is, hogy SEMMI ÉS SENKI NE LEGYEN ISTENÉVÉ az egyetlen ÉLŐ, de láthatatlan Istenen kívül, S NE bízzon sem vagyonában, sem erejében, sem szerencsében, sem csillagok állását ne figyelje, mint amitől függ az élete, sem semmiféle babona nem határozza meg döntéseit, akkor azzal Isten dicsőségére terem gyümölcsöt, mert az emberek előbb vagy utóbb csak észre veszik, hogy mennyire másként gondolkodik, vélekedik, mint a világ fiai.