Lekció: 2Tim 1:8-14
Alapige: Lk 17:5-6
Énekek:
1 – Aki nem jár hitlenek tanácsán
728 – Rád tekint már hitem
825 – Hinni taníts, Uram, kérni taníts
465 – Úr Jézus, hozzád kiáltok
Volt-e már köztetek olyan, aki nem ásóval és lapáttal ültetett fát, hanem a puszta hitével? Azt hiszem okkal feltételezem, hogy mindenki, aki már ültetett fát ásóval és lapáttal tette ezt. Mit mondanátok annak, aki ezek után azt hányná a szemetekre, hogy akkor nem is vagytok hívők – hiszen Jézus maga mondta azt, hogy ha csak mustármagnyi hitetek lenne, akkor ez is bekövetkezik. Vajon mit takar a mustármagnyi hit? Ma erről szól hozzánk Jézus tanítása. Alapigénk a Lk 17:5-6
Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!” Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.”
Sok keresztyén küszködik azzal, hogy úgy érzi, a hite pont akkor hagyja cserben, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá: kér valami fontosat Istentől, hittel Krisztusba kapaszkodva, és teljesen más történik, vagy éppen az ellenkezője következik be, mint amit kért. Ez még nehezebbé válik, amikor olyan bizonyságtételeket hall más keresztyénektől, hogy Isten milyen csodálatosan válaszolt a hittel mondott imáira. Ilyenkor óhatatlanul megfogalmazódik az emberben, hogy akkor most velem van a baj, a hitemmel van valami gond? Nincs elég hitem? Még mustármagnyi sem? Hiszen Jézus is azt mondta:
Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.”
Persze, hogy ha ezeken gondolkozik a hívő ember, akkor több hitre, nagyobb hitre vágyik – már ha csalódottságában nem fordít hátat teljesen Krisztusnak.
A tanítványok kérése
Növeld a hitünket!
Ezt kérték az apostolok, a tanítványok Jézustól.
Ezt a példázatot Jézus kétszer is elmondta a tanítványoknak. Két különböző helyzetben, ahol más volt a kiindulópont, ezért az alkalmazása sem ugyanaz.
- Az egyik ilyen alkalomról a Máté 17. fejezetében olvasunk, amikor a tanítványok úgy érzik, kudarcot vallottak a holdkóros fiú meggyógyítása kapcsán. Jézus nem volt velük, ő Péterrel, Jánossal és Jakabbal éppen a megdicsőülés hegyén tartózkodott és a többi tanítvány nem tudta meggyógyítani azt a fiút, akit apja vitt hozzájuk. Miután Jézus meggyógyította, a tanítványok megkérdezték, hogy ők miért nem tudták meggyógyítani – erre felelt nekik Jézus ezzel a képpel:
Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)”
- A másik pedig, amit most felolvastam, amit megelőzően Jézus a botránkoztatásról és a megbocsátásról tanítja őket. Ezután kérték őt, hogy növelje a hitüket. És a tanítványoknak erre a kérésére érkezik Jézus válasza.
Szemléltetés hiperbolával
Vajon mit akar mondani nekik Jézus? Általában igaz az, hogy egy közlést jól értsünk értenünk kell a közlő szándékát. Sok esetben van úgy, hogy ha nem értjük a közlő szándékát, félre fogjuk érteni azt, amit mond. Jézus esetében ezt nehezíti az is, hogy sokszor használt olyan képeket és elemeket a beszédeiben, amelyek kifejezetten meghökkentőek és szokatlanok voltak.
Ilyen meghökkentő és szokatlan ez a rövid kis beszéd. Érteni kell, hogy Jézus itt egy ún. hiperbolát alkalmaz, aminek a lényege a túlzás. A mustármagot, mint példát máskor is használta annak a kifejezésére, hogy valami aminél nincsen kisebb; de nemcsak hogy kisebb, hogy minden másnál nagyobb dolgokra képes – itt azt mondja: egy egészen kicsi hit is, aminél már nem is lehet kisebb képes arra, hogy gyökerestül kiszaggasson egy vadfügefát és meggyökereztesse azt a tengerben; vagy hogy erejének hatására még egy hegy is arrébb megy a helyéről. Értenünk kell, hogy Jézus itt egy túlzó képpel – azaz hiperbolával – akar szemléltetni valami nagyon fontosat.
A tanítványok vallomása
A tanítványok megvallottak Jézusnak valami nagyon fontosat. A kérésükkel Jézus tanítására reagáltak:
Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.
Ezzel a kéréssel megvallották azt, hogy az a megbocsátási készség, amit Jézus eléjük, az apostolok és tanítványok elé állított, a számukra egy lehetetlen követelmény. Akár naponta hétszer is megbocsássanak annak az embernek, aki vétkezett ellenük? Ráadásul ők értették, hogy itt a „hétszer” az nem szám szerint hetet jelent, hanem azt, hogy soha, de soha ne fáradjanak bele a megbocsátás gyakorlásába; soha ne mondják azt, hogy „eddig és ne tovább”.
Jó látni a tanítványok megrökönyödött, mégis nagyon becsületes és őszinte reakcióját: „Ehhez nincs elég hitünk. Ha tényleg ezt várod tőlünk, akkor adj nekünk több hitet!”
Tévképzet a hitről
Azonban a tanítványoknak a hittel kapcsolatban van egy tévképzetük. Teljesítményalapú tévképzet ez, abból indul ki, hogy a kis dolgokhoz elég a kis hit, a nagy dolgokhoz pedig nagy hit kell. Pont, mint a fizikai munkánál. Ha egy kis terhet akarok megmozgatni, ahhoz picike erő is elég, ha nagyobb terhet, ahhoz pedig nagyobb erőre és nagyobb erőfeszítésre van szükségem.
Ahhoz nem kell nagy hit, elég a kicsi is, hogy valaki meggyógyuljon az influenzából, amiről tudjuk, hogy a gyógyuláshoz gyógyszerrel kell egy hét, gyógyszer nélkül viszont hét nap. Viszont nagy hit kell ahhoz, hogy egy halott feltámadjon. Az influenzához van hitünk, egy halott feltámadásához már nincs hitünk, ahhoz több kellene.
Jézus a válaszában azt mondja lényegében, hogy ahhoz amihez több hitet kértek, nincs szükségetek több hitre. Ha annyi volna mint a mustármag, az már elég. Már ennyi is elég ahhoz, amit én parancsolok nektek. De ha nem több hitre van szükség, akkor mire?
A gondolkozásmód megváltozása
A hittel kapcsolatban is a gondolkozásmód megváltozására van szükség. Nem nagyobb hitteljesítményekre van szükség, nem a hit mennyisége a döntő, hanem az, hogy a hitet kibe is vetjük. A világ fiai ilyen tanácsokkal buzdítgatják egymást:
„Higgy abban, hogy sikerülni fog és megvalósul.”
„Higgy abban, hogy meg tudod csinálni és sikerülni fog.”
Nos ezekben az esetekben lehet, hogy több hitre van szüksége az embernek, de ez nem a Jézustól kapott hit. Ez inkább a guruk, jógik és a motivációs trénerek által szajkózott hit. Ezektől jó lenne megszabadulni, mert így ebben a formában teljesen félrevezetnek – mert a hitre helyezik a hangsúlyt. Jézus azonban egészen máshova helyezi a hangsúlyt. Ő amikor a hitet a mustármaghoz hasonlította és azt mondta, már ennyi is elég, akkor egészen mást mutatott nekünk.
Figyeljünk arra, hogy Jézus mustármagról beszél és nem porszemről. A porszem is kicsi – de a porszemben nincs meg az, ami a mustármagban megvan. Az élet. Ha egy porszemet felnagyítunk, lesz belőle kavics, ha még nagyobb akkor kő, de lehet akár szikla is, élet akkor sem lesz benne.
A mustármagban viszont élet van, ami aktivizál, növekszik, egyszerűen él és terem.
Ami pedig még nagyon fontos, hogy ha megnézzük, hogy az ember nem is miben, hanem kiben hisz, máris érezzük azt, hogy mennyiben más ez a hit, a bibliai hit.
Pál apostol az utolsó levelében, amikor a kivégzésére vár, ezt üzeni Timóteusnak:
Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.[1]
Ez egészen más megvilágításba helyezi a mustármagnyi hitet – mert lehet, hogy a hit csak mustármagnyi, de akire irányul, az hatalmas.
Tudom kiben hiszek – vagy máshogy fordítva: „Tudom kinek hittem”. Ki is az, akinek hittünk és akiben hiszünk.
Az aki azt állította magáról:
Én vagyok az élet kenyere.[2]
Annak, aki azt mondta magáról:
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.[3] … Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.[4]
Annak, aki azt mondta magáról:
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.[5]
Annak, aki azt mondta magáról:
Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.[6]
Annak, akit így magasztalnak a 126. zsoltár zarándokai:
Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.[7]
Valóban hatalmas dolgot tett: megbocsátotta minden bűnünket és ha naponta hétszer vétkezünk és bánjuk, akkor naponta hétszer bocsát meg nekünk.
Elég nekünk a mustármagnyi hit is, ami látjuk, hogynem is kevés, mert nem a hitünk nagysága, hanem Istenünk nagysága tart meg minket és tesz velünk hatalmas dolgokat – mert ő a Felséges és hatalmas Isten, aki
- Felséges hatalmában
- hatalmas kegyelmében, irántunk való szeretetében. Ámen.
[1] 2Tim 1:12
[2] Jn 6:48
[3] Jn 11:25-26
[4] Jn 10:28
[5] Jn 10:11
[6] Mt 28:18
[7] Zsolt 126:3