Lekció: Lk 19:28-40

Alapige: Lk 19:39-40

Énekek:
118 – Adjatok hálákat az Úrnak
726 – Jöjj, királyom, Jézusom
313 – Megáll az Istennek igéje
832 – Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

Milyen közel van egymáshoz a csúcs és a mélység – legalábbis a mi emberi szemeink előtt.

Jézus a húsvét ünnepére megy Jeruzsálembe, ahol az Atya akarata szerint ő lesz a világ bűnéért az engesztelő áldozat a Golgota keresztjén. Az úton nagyon sok zsidó hívő zarándokolt a városba az ünnepre, hogy ott ünnepelje meg a páskát. Amikor a zarándokoknak ez a sokasága meglátta a messiási jelet, azt hogy Jézus felült a szamár hátára ezzel is jelezve, hogy elérkezett Zakariás próféciájának a beteljesülése az embereket hihetetlen lelkesedés töltötte el. Egyre sűrűsödött a tömeg – aki hátrébb volt sietett előre, aki már előrébb járt, pedig bevárta Jézust és a Krisztus iránti tiszteletük jeléül a ruháikat is leterítették az útra, hogy a szamár azon lépdeljen.

Jézus a Krisztusnak kijáró tisztelettel ujjongva köszöntötték. Ahogy nőtt a tömeg, egyre erősebb lett az énekhang és énekelték a páskaünnep egyik dicsőítő zsoltárát:

Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!

Haladnak fölfelé – merthogy Jerikótól Jeruzsálem felé több mint 1000 m a szintkülönbség. Tudjuk, hogy Jézus az Olajfák hegye felől közelítette meg a várost. Jerikó a tengerszintje alatt 250 m-rel fekszik, az Olajfák hegyének magassága pedig 826 m.

Jézus az Olajfák hegyén ér fel a csúcsra – de nemcsak a megtett út értelmében. Mert az őt ünneplő és dicsőítő sokaság ilyen tömegben, ilyen örömmel és ilyen hangosan sohasem vallotta meg még Jézust a Krisztusnak. Jézus Krisztus emberi értelemben abszolút a csúcsra ért. És mindenki azt várja tőle, hogy legyen Izráel és Jeruzsálem szabadítója – ez fejeződik ki ebben a kiáltásban:

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban. [Mt 21:9]

A „hozsánna” kifejezés nem a hallelújához hasonló dicsőítő szó, hanem a megváltásért, a megszabadításért való könyörgő kiáltás: „könyörgöm ments meg”. Tehát a sokaság magasztalja Jézus Krisztust és egyben nagy hangon a megváltásért könyörög. Jézus Krisztus ebből a magasságból fog azután alászállni a poklokra, az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” kiáltásig.

A sokaságban azonban vannak, akiknek nem tetszik ez a nagy lelkesedés Jézus Krisztus iránt. Vannak farizeusok, akik egyáltalán nem örülnek a tömeg Krisztus iránti könyörgésének és neve felmagasztalásának. Szóvá is teszik. Mai virágvasárnapi üzenetünk alapja ez és Jézus válasza lesz, az előbb felolvasott virágvasárnapi történetből. Lk 19:39-40

A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Jézusnak az életében a legtöbb akadályt a farizeusok jelentették, akik saját magukat a hívők krémjének, az igazi hűségeseknek tekintették; eközben Jézus újra és újra leleplezte szívük igazi gonoszságát és képmutatásukat. Nemhogy nem tartotta őket igazi hívőknek, hanem olyanoknak, akik gonoszságukkal, képmutatásukkal nagyon sok embert tartottak távol a kegyelmes és szerető Istentől. Megvetésükkel és felfuvalkodottságukkal elzárták a megtérés és az Istennel való megbékélés lehetőségét a bűnös emberektől, ahogy Jézus mondta egyszer nekik:

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [Mt 23:13]

Most úgy érzik alulmaradtak, hiszen óriási tömeg kíséri Jézust Jeruzsálem felé. Ezért Jézusra szólnak rá: „Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!” Hogy mit használnak fel ürügyül, az nem derül ki. Azt, hogy mindez méltatlan az ünnepi zarándoklathoz, megzavarja az út áhítatát, vagy mást, nem tudjuk. De nem is ezt szeretném a figyelem középpontjába állítani, hanem Jézus válaszát:

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Jézus ezzel egy nagyon határozott kijelentést tesz: a Krisztus hirdetését, Isten Igéjét nem lehet elhallgattatni. Isten Igéje hirdettetni fog a világ végezetéig. És ha sikerül elhallgattatni Jézus Krisztus tanítványait, Isten Igéje akkor is szólni fog. Ha pedig az Egyház, amelyre Isten rábízta az ő Igéjét, elhallgat, akkor Isten fog más módot találni, hogy hirdesse Fiának, Krisztusnak a megváltásról szóló evangéliumát.

Isten Igéjének elhallgattatása

Amióta a bűn megjelent a világban, a minden bűn kísértője egyetlen célja az, hogy Isten Igéjének üzenetét távol tartsa az embertől. Hogy semmiképpen ne jusson el szívünkbe Isten igazsága. A magvető példázatának magyarázatában Jézus elmondta az útfélre esett magról azt, hogy az olyan, mint amikor valaki bár hallja Isten Igéjét, de nem érti, akkor eljön a gonosz és elragadja azt, ami a szívükbe van vetve.

Tudnod kell azt, hogy az ördögnek, a gonosznak határozott célja az, hogy már azelőtt elragadja Isten Igéjét, mielőtt elkezdenek dolgozni benned. Ne halld meg, de ha meghallod, akkor minél előbb felejtsd el, nehogy bármilyen hatását kifejthesse benned az Isten Országának.

Éppen így történik az is, hogy ha lehet elhallgattassa azokat is, akikre Isten rábízta Igéjét. Mind az ó-, mind az újszövetségi szolgái ezt megtapasztalták Istennek.

Jeremiást bedobták a ciszternába, Sidrákot, Misákot és Abédnegót a tüzes kemencébe, Dánielt az oroszlánok vermébe. Hiszen, ha el tudják hallgattatni Isten szolgáit, akkor az Úr Igéje sem szólal meg.

Ez történt Keresztelő Jánossal is, aki megintette a királyt házasságtörő viszonya miatt: előbb börtönbe került, majd Heródes lefejeztette. De Isten Igéjét nem lehetett elhallgattatni, hiszen Krisztus hirdette az Isten Országát.

De a gonosz még Jézusra is rá tudta tenni a kezét – odaszögezve a keresztfára. Most már tényleg minden rendben gondolta. Magát az Isten Fiát, az egyszülött Istent sikerült elhallgattatni. Mennyire rövidlátó is a gonosz, és mennyivel messzebb lát az Isten. Az a halál, nekünk életet hozott – Jézus harmadnapra feltámadott és lelkét adja a tanítványainak, lelkét adja az Egyháznak és pünkösdkor újra felhangzik az Ige:

Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. [ApCsel 2:22-24]

És még többen lettek, akik hirdették Isten szabadító igéit, hirdették a megváltó Krisztust. De az Egyház miközben folyamatosan hirdeti a Krisztust, hirdeti azt a Krisztus, aki az út, aki az igazság és aki az élet, aki nélkül senki sem mehet Isten színe elé, folyamatosan azzal szembesül:

• miközben hirdeti a meghívást a hatalmas és kegyelmes Istennel megbékélésre
• hirdeti, hogy Krisztus a szeretetével tanít az egymás iránti szeretetre és megbékélésre
• hirdeti a bűnök bocsánatát és az örök életet

Nem mással találkozik, mint megvetéssel, gúnnyal, elhallgattatással. Nekünk ne beszélj Krisztusról. Ha te hiszel, az a te dolgod, de ezzel hagyjál minket békén.

Bebörtönzik Pál apostolt és írja Timóteusnak:

Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. [2Tim 2:8-9]

Mert ha engem elhallgattatnak, Isten Igéjét akkor sem hallgattathatják el. Mert Isten Igéje nagyobb hatalom és nagyobb erő azoknál, akik akár a teljes államapparátus bevonásával is, meg akarják szüntetni Isten Igéjét.

Ha nem lehet hirdetni a templomokban és az iskolákban, akkor lehet hirdetni a barlangokban, a pajtákban, útközben; az árnyas fák alatt és a völgyekben. Sőt még a bilincsekben és a fogolytáborokban is.

Jézus rámutat az őt követő sokaságra és tanítványaira és azt mondja:

Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Van ebben valami dermesztő is. Elmondom mi. Mert valóban eljön az idő, amikor a kövek kiáltanak. Az evangéliumban visszatérő elem Jeruzsálem pusztulásának próféciája. A múlt héten hallottuk erről az üzenetet. Már ez is előrevetíti azt. Ha a Krisztus Igéje elhallgat, mert elhallgattatják, akkor a kövek már az ítéletet kiáltják. Az evangélium elhallgattatása után már az ítélet hangja szólal meg.

Ha az Egyház elhallgat

De mi van, ha az Egyház hallgat el és már nem az evangélium Krisztusát hirdeti? De mit jelent az, hogy az Egyház elhallgat? Nem arra gondolok, amikor az Egyházat elhallgattatja akármilyen hatalom, hanem arra, amikor az Egyház maga hallgatja el Krisztust:

• akár félelemből
• akár kényelemből
• akár anyagi előnyökért
• akár e világi hatalom kedvéért

Akkor Isten felfüggeszti a mandátumát, ahogy a gonosz szőlőművesek példázatán keresztül is elmondta Jézust.

Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. [Lk 20:16]

De jó lenne azt gondolni, hogy ez csak a hűtlen Izráelre vonatkozott. Először arra vonatkozott – de nem vonatkozik-e minden kor keresztyén Egyházára, amelyik hűtlenné válik Megbízójához Krisztushoz, aki azt bízta ránk, hogy

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. [Mt 28:19-20]

De ne feledjük – sokszor csinálunk úgy, mintha a hitünk és az életünk független lenne az Egyháztól. Mintha az Egyház nem mi lennénk, itt a gyülekezet és annak a tagjai.

Mi van, ha mi hallgatunk el? Nemcsak az Egyház hivatalos szolgái, hanem mi magunk a tanúságtétellel? Akár nyilvánosan, akár a családunkban? Mert ha mi elhallgatunk, és elhallgatjuk a Krisztus igazságát, akkor Isten talál más módot arra, hogy megszólaljon.

Amikor Mordokaj szólt az unokahúgának az Eszter könyvében, hogy a zsidók ellen elkészült a kiirátsukról szóló rendelet és kérte, hogy menjen be a királyhoz. Eszter azt üzente vissza, hogy ő magától nem mehet be a királyhoz, csak akkor ha hívatja. Mordokaj válasza azonban sokatmondó:

Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül!  Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?[Eszt 4:13-14]

Ha néma maradsz, Isten talál más módot, hogy megszabadítsa a bűnösöket, te azonban elpusztulsz, nem menekülsz meg. Mert a megváltott tanítvány, Krisztus tanúja – Igéjének hangja és közvetítője.

Tudom, hogy könnyebb hallgatni, mint megvallani a Krisztust. De akkor Isten mást állít helyetted tanúnak.

Ha elhallgatsz a kövek fognak kiáltani!

De veled mi lesz? Én hálás vagyok azért, hogy egy olyan korban élhetek, ahol az evangélium szabadon hirdethető, az ellenállás legfeljebb szellemi, de nem jár vele állami üldözés, mint sok helyen a világban, ahol keresztyén testvéreink üldözést szenvednek, mégis kitartanak és nem hallgatnak.

Egy példával szeretném befejezni, amit néhány héttel ezelőtt hallottam és nagyon megérintett. Tamás Gáspár Miklós marxista filozófus egy beszédének részletét. Azért mondom ezt, mert ez különös felhangokat ad a beszédének. Talán nem lenne annyira drámai, ha egy püspök, vagy keresztyén igehirdető mondta volna, de így egészen máshogy szólal meg. Hallgassuk a részletet. Azzal összefüggésben mondta el, hogy mit tegyünk, amikor a világ embert nyomorító igazságtalanságaival szembesülünk.

Mindenesetre azt javasolnám bárkinek, hogy menjen ki a városba és emelje föl a fejét. Mit fog látni? Templomtornyokat. Mi van a templomtornyok tetején? Kereszt. Minek a szimbóluma a kereszt? Annak, hogy az igazságot meg szokták gyilkolni. Az, hogy a világon az igazságtalanság uralkodik. Hogy még az Istent is megfeszítették. Hát, hogy ha valaki egyszerűen csak fölemeli kicsit a fejét, akkor láthatja, hogy miről van szó. Tehát ez nem újdonság, hogy a világ igazságtalan. És hogy szolgaságban élünk, és ez az egész dolog úgy ahogy van helytelen. Ezt tudjuk nagyon régóta.

Egyvalamit nem látott meg a filozófus. Amit mi megláthatunk hitünk segítségével és erejével. Hogy a kereszt nemcsak arról beszél, hogy a világ megfeszíti az Isten Fiát, az egyszülött Istent, hanem kiutat is mutat a világ igazságtalanságaiból. Bár a világ igazságtalanságait nem szünteti meg – bár ahol a keresztyénként sóvá és világossággá leszünk a világban, enyhítheti és ez fontos küldetésünk is – de odavezet Krisztusban Isten igazságához és átélhetjük Krisztus igazságát:

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. [Mt 5:6]

De jaj nekünk, ha elhallgatunk és csak a templom tornyai hirdetik a keresztet és a megfeszített Krisztust.

A Virágvasárnap egyik nagy üzenete és kijelentése: Isten Igéjét nem lehet elhallgattatni, mert Isten Igéje nagyobb minden földi hatalomnál, akkor még a kövek is kiáltanak.

Ti vagytok ennek a tanúi és bizonyságai

Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét.[Kol 1:6]

Ámen.