Alapige: Jn 8:12
Lekció: Ézs 42:1-6
Énekek:
501 – Krisztus feltámadott
760 – Bár bűn és kín gyötör
759 – Új szövetséged elfogadom
681 – Krisztus, ki vagy nap és világ
A „Ki nevel a végén” c. Adam Sandler-Jack Nicholson filmben a bíróság arra kötelezte a főhőst, hogy járjon dühkezelési terápiára. Az első terápiás csoportfoglalkozáson a terapeuta megkérdezte a hősünket: „Dave, mesélj magadról! Ki vagy te?” „Hát ööö … az igazgató asszisztense vagyok egy kisállatruházati cégnél …” – mire a terapeuta közbevágott: „Dave, nem a foglalkozásod érdekel, csak mondd el ki vagy te!” „Oh, értem, hm … rendes fickó vagyok … lejárok teniszezni néha …” „Ja, és ne a hobbidról beszélj, egyszerűen csak mondd el ki vagy te valójában.” „Hát én csak … ööö … mondana néhány példát arra, hogy mi a jó válasz erre a kérdésre? … Őn mit mondana?” „Azt akarod Lou mondja meg ki vagy te?” (amit a csoport hangos nevetése kísért). „Dehogy csak ööö … nyugis, barátságos fickó vagyok (a lába már remeg), bár olykor határozatlanul viselkedem …” „Dave, nem a jellemábrázolásra vagyok kíváncsi, hanem arra … ki vagy te?” Na erre kitör Dave: „Most mi a francot vár tőlem?” – Kínos csönd – Vagyis elnézést, csak válaszolni akarok a kérdésre, de úgy látszik, hogy nem megy …”
Valóban –zavarba tudunk jönni attól, hogy ki is vagyok én – ha nem a munkám, ha nem a hobbim, nem a jellemem. Jézus azonban nem jött zavarba attól, hogy elmondja ki is ő valójában.
A feltámadás ünnepe után Jézus negyven napig még megjelent a tanítványoknak, és beszélt nekik az Isten országa dolgairól. Sűrítetten összefoglalta vele feltámadásának fényében mindazt, amit tanított. Minden új fényben látszik. Az is, hogy kicsoda a Krisztus.
Mit mond magáról Krisztus? Kicsoda ő? Nos Jézus nagyon határozott és mély állításokat közölt magáról, amelyből nemcsak az derül ki, hogy mennyire tudta, hogy ki ő, de azt is, hogy mennyire nagy szükségünk van rá az élethez. Ami érvényes volt nemcsak akkor, amikor itt járt a földön, hanem érvényes egészen a világ végezetéig.
Az első önmagáról adott kijelentése amiről beszélni fogok ma a Jn 8:12 szerint így szól:
„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Sose szerettem a sötétséget. Mindig bizonytalansággal és félelemmel töltött el. Nem láttam bele a sötétségbe, és úgy éreztem a sötétben rémséges dolgok, szörnyűségek vannak. Gyerekkoromban többször előfordult velem, hogy téli estéken, amikor hamar sötétedett, az iskolából egyedül mentem haza és még a szüleim se érkeztek meg a munkából. Nagyon sötét volt a lakás. Visszatérő félelmem volt, hogy betörő lehet a lakásban, aki elbújt a sötétben és arra vár, hogy bántson engem. Ezért az első dolgom volt a hazaérkezésem után a lakás összes lámpáját felkapcsolni, az egész lakást (kicsi volt, 50 m2) körbejárni. Ez volt, ami megnyugtatott, hogy nem fenyeget veszély a lakásban. A sötétség félelmetes, a világosság megnyugtató volt.
Mekkora dolog az, amikor a sötétségben van világosságunk és látjuk, hogy hova lépünk, látjuk, hogy nincs-e valami az utunkban. Nagyon kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet a sötétben nekimenni valaminek, sőt akár csúnyán el is botolhatunk és megüthetjük magunkat, rosszabbra ne is gondoljunk. Ha csak ezt az egyszerű hétköznapi helyzetet felidézzük, akkor azt hiszem elég jó kiindulópontot választottunk arra, hogy értsük Jézusnak ezt a kijelentését.
Én vagyok a világ világossága …
Vagyis Jézus a világ világosságának nevezi magát.
1. A világ sötétsége
Amikor azonban ezt az állítást teszi, ezzel rögtön valamit a világról el is árult. A világban a sötétség uralkodik. Ezért fontos, hogy megértsük azt, hogy itt Jézus mit ért a világ alatt.
A világ szót ismerjük, hallottuk még az Újszövetség eredeti nyelvén is. Ez a kozmosz. Mi legtöbbször a kozmosz szóval a világűrt jelöljük. De eredetileg a kozmosz nem ezt jelentette. Többféle jelentést is hordozhatott, alapvetően rendezettséget jelent, valamint a teremtett világot jelenti, amelyet Isten alkotott. János evangéliumában azonban nagyon sokszor és hangsúlyosan a világ kifejezés az Isten nélkül élő és az Istennel szembeszegülő emberekre, emberiségre vonatkozik.
Ilyen értelemben beszél Jézus a világról például a Jn 3:16-ban, amikor azt mondja:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Aki a világból hitre jut Jézusban, azt Jézus üdvözíti. Ezt ismerték fel a samáriai Sikár lakói, akik azt mondták:
magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.[1]
És Jézus bemutatja ennek a világnak – tehát a világban élő embereknek indulatát is, amikor azt mondja:
engem gyűlöl [a világ], mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.[2]
Itt sem egyszerűen a személytelen teremtésről beszél – hiszen a teremtés egyértelműen Istent dicsőíti, akkor is, ha ezt valaki nem látja és nem ismeri el, hanem a világ alatt Jézus azokat az embereket érti, akik Isten nélkül és Istennel szembeszegülve élnek.
Erről a világról mondja el Jézus, hogy sötét, amelybe azért jött el Jézus, hogy világítson, világosság legyen a számára.
Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.[3]
2. Mit értsünk a világ sötétsége alatt?
Mit értsünk akkor a világ sötétsége alatt? A sötétség olyan kifejezésekkel hozható összefüggésbe, mint tudatlanság, gonoszság, gyűlölet és félelem.
Az Isten nélkül élő világot ez jellemzi. A világ tudatlanságban él. Ez a tudatlanság, nem a természettudományos, technológiai vagy éppen filozófiai tudatlanságot jelenti. Az emberiség hihetetlen mennyiségű tudást halmozott fel a történelme során és ez a tudásmennyiség egyre gyorsuló ütemben növekszik. Ez a tudás hihetetlen érték. Ezért szomorodik el a szívem, amikor a gyerekek például arra a kérdésre, hogy szerintük mi a világ legnagyobb problémája, azt válaszolták többen is egy csoportban, hogy „az iskola”.
Amikor a tudatlanságról beszélünk, akkor ne erre a tudásra gondoljunk, hanem Isten ismeretének a hiányára és az ebből fakadó erkölcsi ismeret hiányára.
Pál azt írja a thesszalonikai levélben: „a pogányok, … nem ismerik az Istent;” – ebből fakad az isteni mércével erkölcstelen életük. A római levélben pedig amikor a világ erkölcstelenségének állapotát így írja le:
Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, 23és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. 24Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. 28És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.[4]
Pál egészen világosan összeköti a világ erkölcstelenségének állapotát Isten ismeretének a hiányával. Van azonban egy kis bökkenő. A világ tudatosan utasítja el Isten ismeretét. És ezért ez a tudatlanság már önmagában bűn.
Hiszen Isten megismerhetővé tette magát annyira, amennyire ezt mi emberi módon befogadhatjuk és amennyire szükségünk van arra, hogy megszabaduljunk a bűnös állapotunktól és itt a földön boldog, a mennyben pedig örök életet éljünk. A világban megszerezhető legértékesebb tudás Isten megismerése. Ezért soha nem tudom megérteni, amikor mondjuk egy magát keresztyénnek nevező ember azt mondja, hogy nem kell az iskolákba hitoktatás. Ha a világ ezt mondja értem – de azt nem értem, hogy egy keresztyén ember, hogy mondhatja, hogy az iskolában nincs helye a legértékesebb tudásnak: Isten ismeretének. Illetve értem – ez egyszerűen az az irgalmatlanság, amely ideológiai köntösbe bújva meg akarja fosztani a gyermekeket Isten megismerésének lehetőégétől; akiket csak így érhetünk el.
A világ sötétsége az a tudatlanság, amely Isten ismeretének hiányából fakad – és az ebből fakadó összes gonoszság, gyűlölet és káosz.
3. Jézus a világosság
Jézus azt mondja, hogy ennek a világnak a világossága. Azt is érdemes megfigyelni, hogy Jézus nem azt mondja, hogy egy világosság a sok közül, hanem azt mondja, hogy az egyetlen. Rajta kívül nincs világosság. Pedig igencsak sokan kínálják magukat világosságul.
Így is mondják: megvilágosodás. Megvilágosodás ahogy az ember kiterjeszti tudatát, ahogy elmeditál és beleolvad az univerzumba; lehetne ezt különféle módokon hívni. A leghíresebb ember a földön, aki azt mondta, hogy megvilágosodott az Buddha.
Vagy nézzük a 18. század nagy eszmei áramlatát, amit magyar nyelven felvilágosodásnak nevezünk. A felvilágosodás mozgalma Isten helyett az emberi értelmet állította a középpontba. A felvilágosodásnak az erényei mellett, amellyel felvette a küzdelmet a babonasággal és a gondolkodás nélküli vakhittel szemben ez a legnagyobb bűne: Isten helyére az emberi értelmet helyezte, és ezzel kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket is, és egy újabb bálványt alkotott.
De ezek nem világosságok – vagy legalábbis nem jelentenek többet, mint egy kihúnyó gyertyalángot az éjszakában. Jézusról valami egészen mást tudunk meg. Mert ún. megvilágosodás ugyan sokféle, igazi világosság csak egy van – és ő megvilágosít.
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.[5]
Nem én mondom, hanem Jézus. Én csak azért mondom, mert Jézus mondta – egyetlen igazi világosság van, aki egyformán világosság és egyformán világít minden embernek az pedig Jézus. És hogy Jézus honnan tudta ezt ennyire bizonyosan? Úgy, hogy az Atya elmondta neki nemcsak a mennyben, hanem az ember Jézusnak is kijelentette itt a földön akkor, amikor Ézsaiásra rábízta ezt a próféciát, hogy amikor Jézus az Írásokból olvasni és írni tanul, akkor magára ismerjen és tudja, hogy kicsoda ő.
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. … Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket![6]
4. A világosság kivezet a sötétségből
Jézus pedig kivezet a sötétből a teljes világosságra. Kivezet Isten nem ismerésének sötétjéből, a bálványimádások sötétjéből, az erkölcstelenség sötétjéből. Kivezet a világ káoszának, gyűlöletének, háborúinak a sötétjéből. Kivezet a bűnözés, az önzés sötétségéből. Annyira mély a világ sötétsége, hogy semmi és senki más nem képes kivezetni belőle. A kis világosságok, a megvilágosodások, a felvilágosodás nem tudnak eljuttatni az Isten világosságára. Egész egyszerűen nincs elég fényük hozzá. Egy kis gyertyák a legmélyebb barlang mélyén, vagy elemlámpák, amelyek kimerülnek mielőtt a világosságra jutnánk. Egész egyszerűen ennyire mély a világban és a bennünk lévő sötétség, hogy Jézusra van szükségünk, hogy felgyulladjon bennünk az a világosság, amelyet követve az isten fiainak dicsőséges világosságára, a mennyei örök életbe jutunk.
Amikor Jézus elmondja, hogy ő az igazi világosság, akkor erre hív meg minket.
aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
A meghívásra ez lehet az egyik válaszunk. hogy elkezdjük követni Jézust. Hogy az ő világosságával egyre jobban átveszi az uralmat az életünk fölött. Megismerteti velünk Istent az Atyát, megismerteti velünk azt, hogy az Atya milyen mélységesen szeret minket, megismerteti velünk a megváltás útját. Mert a bűn sötétségéből csak a Krisztusban nyújtott megváltás vezet ki minket. Az, hogy az Isten Fia, a világosság a sötétségünk, a bűnünk minden terhét magára vette a kereszten. Amikor megérted és elfogadod, hogy csak az a Jézus lehet a világosságod, aki meghalt érted a kereszten, akkor az olyan, mint amikor felbukkan a nap a láthatáron és elűzi az éjszaka sötétjét és homályát. Akkor elfújod a gyertyát, lekapcsolod a villanyt, mert már nem kell. Onnantól kezdve már csak ebben a világosságban akarsz élni. Nem kell más. És ebben a világosságban elkezded élni Jézus életét, aki benned éli az életét. Ez Jézus követése.
Jézus beszél egy másik lehetőségről is. Amikor úgy érzed jobb, ha nem ismered Istent. Nem is akarod. Ő csak zavaró tényező az életedben, mert tudod – ha őt megismered és elfogadod akkor hátat kell fordítanod annak az életnek, amit nélküle éltél. Jézus azt mondja, ez ennyire radikális változást jelent. A kérdés az, hogy el tudod-e hinni, hogy ő jobb életet tervezett neked, mint amit te megálmodtál vagy kitaláltál magadnak. Mert ha nem, akkor ragaszkodni fogsz a sötétséghez és megmaradsz a sötétségben; ez viszont ítéletet jelent a számodra, Jézus erről is beszél.
„Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”[7]
Van, aki inkább a sötétséget választja. És most nem csak azokra a bűnözőkre kell, hogy gondoljunk, akik számára rejtőzködést biztosít a sötétség üzelmeik nyugodt végzésére, és azokra a bandavezérekre, akiket néha így mutat be a média: „XY vállalkozó, az éjszakai élet ismert alakja.” Ha csak róluk lenne szó, nyugodtak lehetnénk.
De sajnos sokkal általánosabb probléma ez. Amikor nem törődünk azzal, hogy mit mond Isten az életünkről. Amikor azt mondjuk: engem nem érdekel, hogy mit mond Isten arról, hogy hogyan bánjak a pénzemmel. Nem érdekel, hogy mit mond Isten arról, hogy hogyan viszonyuljak a másik emberhez. Nem érdekel, hogy mit mond Isten arról, hogy hogyan viselkedjek az ellenségemmel. Amikor azt mondod: nem érdekel, hogy mit mond Isten a paráznaságról, azt csinálok a testemmel, amit akarok – akkor ez mind arról szól, hogy valójában gyűlölöd a világosságot. Mert kitűnik-e a cselekedeteidről, hogy Isten szerint cselekedted azokat. Vagy, ha kitűnik, hogy nem, akkor odafordulsz-e Istenhez, hogy változtasson meg? Hogy váltson meg belőle? Hogy ő gyógyítson meg a sötétségből? Mert sem magunkat nem tudjuk meggyógyítani, sem egymást.
José Saramago Vakság című regényében egy ismeretlen fertőzés vakságot okoz az embereknek, akiket kegyetlen karanténba zártak. Az első megvakulók egyike egy szemorvos volt, aki pontosan ennek az iróniáját élte át. Ő, a szemorvos, akinek az lenne a dolga, hogy meggyógyítsa az emberek szemét nem tudja ezt megtenni, mert nem lát. Ezért kell, hogy a mi látásunkat is ne magunk akarjuk gyógyítani, ne másoktól várjuk a gyógyulást, hanem attól, aki ezt világosságával egyedül képes megtenni. Jézustól.
5. Jézus világossága a világban
A tanítványoknak a feltámadás után újra kell tanulni: Jézus a világ világossága. A sötétség keresztre szögezte, de feltámadt a halálból. Jézus most is a világ világossága. Hogyan világosság most Jézus?
Hiszen ő azt is mondta
Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.[8]
Jézus nemcsak eljött ebbe a világba, hanem ki is ment ebből a világból. Az utolsó vacsoráról azt olvassuk:
A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.[9]
Elment a világból az Atyához. Vagy a nagy főpapi imádságában így imádkozik.
Többé nem vagyok a világban …[10]
Hogyan értsük egymás mellett ezt az igét: – „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” ↔ „Többé nem vagyok a világban”
Ez olyan, mintha azt mondaná: csak egy kis ideig volt a világ világossága a világban, majd újra sötétségbe borult minden. De nem így van. Jézus most is a világ világossága.
Ezért küldte el a Szentlelket Jézus – aki pünkösdkor tüzes lángnyelvekként jelent meg kifejezve ezzel azt, hogy
ő gyújtott világosságot szívünkben[11]
Ő adja meg számunkra azt a világosságot, aki Jézus, ő adja napról napra azt a világosságot, ami mutatja a sötétségből kivezető utat az élet világosságára. De a Szentlélek által sem lehetne Jézus a világban olyan világosan, ha nincsenek olyan emberek, akik hordozzák ezt a világosságot.
És Jézus ezért mondja a tanítványainak
Ti vagytok a világ világossága. … Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.[12]
Megkapni a világosságot nemcsak ajándék és lehetőség, hanem küldetés is. Akinek Jézus a világossága, az Jézus világosságával világít ebben a világban. Ízlelgessük még egyszer ezt a mondatot
Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.
Meddig van Jézus a világban? Meddig lehet Jézus a világban? Egészen addig, amíg vannak a világban világító tanítványok. És mivel egyedül Jézus lehet a világ világossága nincs más reménye a világnak arra, hogy kijusson a sötétségből, akkor azt kell mondanom: ti vagytok a világ egyetlen és utolsó reménye. Ti, akik Jézusé vagytok. A világ Jézus tanítványai nélkül a totális sötétségbe hull.
Jézus pontosan ezért imádkozik így a tanítványaiért.
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; 21hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: 23én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”[13]
Mert ha már a tanítványok sem világítanak, akkor Jézus sem világít. És hogy mit jelent világítani? Néhány gondolatot csak címszavakban hadd mondjak és befejezésül egy példát.
Világítani azt jelenti, hogy következetesen ragaszkodunk az evangéliumhoz – hogy Isten úgy szeretett minket, hogy végbevitte az egyetlen lehetséges áldozatot, hogy minket megmentsen a bűntől, az ördögtől és az örök kárhozattól. Az evangélium azt jelenti, hogy mi nem tudjuk megmenteni magunkat, de Isten megment minket.
Világítani azt jelenti, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a világ egyetlen és kizárólagos reménysége Istennek a Jézus Krisztusban adott evangéliuma, hogy nincs más evangélium csak ez az egy.
Világítani azt jelenti, hogy következetesen ragaszkodunk ahhoz az erkölcsi tisztasághoz, egyenességhez és szeretethez, amit az evangélium felébresztett bennünk. Hogy nem félünk prófétai módon szeretettel emlékeztetni a világot, hogy Isten szeretete azt is jelenti, hogy haragszik a bűn miatt. Világítani azt jelenti, hogy nem kezdjük el relativizálni a bűnt, hanem bűnnek látjuk és nevezzük először a saját életünkben, de bűnnek nevezzük a világ életében is.
Világítani azt jelenti, hogy sem érdekből, sem félelemből sem személyválogatásból nem hallgatjuk el, hogy ki a világ egyetlen reménysége, ki a világosság. Nem rejtjük a lámpást véka alá, tudva azt is, hogy
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.[14]
Jézus mondja:
[1] Jn 4:42
[2] Jn 7:7
[3] Jn 12:46
[4] Rm 1:22-28
[5] Jn 1:9
[6] Ézs 42:1-6-7
[7] Jn 3:20-22
[8] Jn 9:5
[9] Jn 13:1
[10] Jn 17:11
[11] 2Kor 4:6
[12] Mt 5:14.16
[13] Jn 17:21-23
[14] Mt 10:32-33