Lekció: Mk 10:17-27
Alapige: Jn 14:6
A gazdag ifjúval történtek nagyon megdöbbentette és bizony meg is ijesztette a tanítványokat, hiszen Jézus arról beszélt, hogy az embernek, emberi erőfeszítéssel kisebb az esélye bemenni az Isten országába, mint a tevének átmenni a tű fokán. Ezt olvastuk:
Ők még jobban megrökönyödtek …
Jézus mégsem azért jött, hogy az embereket elkeserítse egy örök érvényűen változhatatlan kárhozott állapot miatt, hanem azt, hogy ő feloldja ezt a lehetetlenséget. Vagyis lehetségessé tegye a lehetetlent – az embernek legyen mégis esélye bemenni a mennyek országába. Mai alapigénk arról szól, hogy mégis milyen úton lehet a mennyei Atyához menni. Jn 14:6
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Jézus mindegyik önkijelentésében önmagát, mint egyetlent mutatja be, de ez a mondata az, amelyben a lehető legegyértelműbben kizár minden más lehetőséget önmagán kívül. Amikor azt mondja, hogy ő az út, az igazság és az élet, hozzáteszi azt is, hogy rajta kívül nincs más igazság, nincs más út, és nincs más élet.
A többi kijelentése is ezt jelenti, mivel azonban nem teszi hozzá, hogy ő az egyetlen kenyér, az egyetlen világosság, az egyetlen ajtó, az egyetlen pásztor és így tovább, ezért az emberek könnyen jutnak hiábavaló okoskodásra, és bár Jézus soha és sehol nem mondta, ők mégis úgy gondolják: Jézus is egy kenyér a sok közül, Jézus is egy világosság a sok közül.
Annak ellenére azonban, hogy Jézus világosan megmondta, hogy „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”, mégis emberek tömege gondolja úgy, hogy Istenhez több úton is el lehet jutni. Hányszor lehet ezt hallani – Istenhez több út is vezet, mindegyik vallás egy-egy ilyen út.
Valamiféle kitalált Istenhez képzeletben talán igen, de az egyetlen élő és igaz Istenhez valóságosan nem. Arra csak egyetlen út van. Amikor egyszer beszélgettem valakivel Jézusról – Bibliát ismerő ember volt, de hitehagyott és hittagadó – és emlékeztettem arra, hogy Jézus ezt mondta, amivel kizárt minden más lehetőséget, azzal hárította el, hogy Jézusnak ez nem hiteles mondata. Az evangéliumok nem hiteles iratok Jézusról. Csak arra nem tudott válaszolni, hogy akkor milyen hiteles iratokat találhatunk? Vannak-e akkor egyáltalán hiteles iratok? Ha pedig nincsenek, akkor milyen alapon akar valaki bármit is állítani Jézusról? Szükségszerűen emberi okoskodás lesz belőle.
Ha Jézusról valamit is meg akarunk tudni, akkor arra lényegében egyetlen hiteles forrásunk van, ezek pedig az apostoli iratok – az evangéliumok és a levelek, valamint a próféciák az Ószövetségből.
Szóval Jézus az egyetlen út az Atyához. Nézzük meg, hogy ez mit is jelent?
1. Nem céltalan út
Vagyis Jézus nem egy olyan út, mint egy futópálya, amin körbe-körbe lehet futkározni és legfeljebb azt tűzheti ki az ember célként, hogy hány kört fusson, de egyébként nem lehet rajta megérkezni sehova. Jézus határozottan megjelöli azt a célt, amerre ő vezet el. Ez pedig a mennyei Atya háza. A fejezetet ezzel kezdi:
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?[1]
Sőt még azt is hozzáteszi:
„Ahova pedig én megyek, oda ismeritek az utat.”
Jézus láttat velünk egy világos célt. Egy olyan otthont, amilyen itt a földön soha nem lehetséges. Itt lehet, hogy sokaknak valami elképzelhetetlen luxus jelenik meg: ha már az utak is arannyal lesznek kikövezve, akkor micsoda luxus lesz a mennyei otthon. De nem emiatt olyan elképzelhetetlen, és nem is feltétlenül luxusról van szó.
Vannak vágyott álom- és luxuslakások sok-sok pénzért, medencével, minden széppel és jóval. Amikor az ember egy ilyenben jár, vagy ilyet lát, akkor rátörhet – de jó lenne egy ilyen házban élni. Sokszor azonban nem gondolunk bele abba, hogy a lakásunk lehet bármilyen: kicsi és szegényes, vagy nagy és pazar – mégiscsak mi lakunk benne. És ami nyomorult a szegény kicsiben, ugyanolyan nyomorult lesz a pazar nagyban is; persze van, aki úgy is lehet vele, ha már nyomorúság legalább legyen cifra.
Amit Jézus kínál egy olyan otthon, ahol a legtökéletesebb szeretet vesz körül bennünket, a legmélyebb nyugalom és békesség. Ez pedig az Atya szeretete. Ő az ehhez vezető út.
Szögezzük le: Jézus más célokhoz nem út.
A földi célokhoz: a sikerhez, a karrierhez, a vagyonhoz és luxushoz vezető út nem Ő.
Ahhoz jó esetben a tehetség és a megfeszített munka, a jó üzleti érzék, vagy a szerencse a megfelelő út. Rosszabb esetben a tisztességtelenség, a csalás és a bűnözés. De ezeken az utakon a célba érés kétséges. A legtöbb ember nem éri el a vágyott luxust és jólétet.
Jézus az út az Atyához – abba az otthonba, ahova ő ment előre helyet készíteni nekünk. Az az út, amelyen előrement, először a keresztre vezetett. A helyet ő a halálával is készítette, hiszen szükségünk van arra, hogy valaki megtisztítson a bűneinkből és alkalmassá tegyen minket arra, hogy beléphessünk ebbe a mennyei otthonba. Az Atya máshogy nem enged be minket nyugalma helyére.[2]
Szóval az az út, amit Jézus kínál nem céltalan út, hanem határozott a célja: az Atya.
2. Emberi útkísérletek
Beszéljünk ezért pár szót az emberi útkísérletekről is.
Az ember egyik fő vágyává lesz, ha ráérez arra, hogy az élet több, mint amit a földön megszerezhetünk, élvezhetünk és végül mindent itt hagyva meghalunk, hogy eljusson az élet magasabb dimenzióiba, egy másik, magasabb rendű létformába. Szándékosan fogalmaztam ilyen filozofikusan, mert a menny annyira bibliai fogalom, hogy amíg az emberek nem ismerik, addig nyilván tudatosan nem akarhatnak a mennybe menni; de az emberi szívbe be van oltva a menny utáni szomjúság, amiből annyit éreznek, hogy többre vágynak. És megpróbálnak valamit azért, hogy ide eljussanak.
Az ember örök kérdése: mit kell tennem? Mit kell tennem, hogy ide eljussak? A gazdag ifjú is ezt a kérdést teszi fel. Mit kell tennem az örök életért?
Ott van az ő szívében is, ahogy minden ember szívében. Az örök életért jónak kell lenni. Ha Isten egy jó Isten, akkor az emberektől is jóságot vár el. Ha pedig igazságosan jó Isten, akkor a gonoszokat megbünteti, a jókat megjutalmazza. Tehát jónak kell lenni. Egyszerű a képlet. Ráadásul Isten is ezt állítja magáról.
„Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi …”[3]
Ráadásul ez nem is valamilyen ószövetségi bosszúálló szakasz, hanem Pál apostol írja a rómaiaknak. Tehát jónak kell lenni. Az erkölcseinket kell jól kézben tartani és akkor rendben leszünk Istennel.
Van azonban egy kis bökkenő. Mi általában az erkölcsi minimumra gondolunk; Isten azonban az erkölcsi maximumra. Erre ad példát nekünk a Hegyi Beszédben Jézus. Miután Isten erkölcsi törvényét magyarázta, azzal zárta a magyarázatot.
Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.[4]
Szóval itt a bökkenő. Ha Isten az erkölcsi maximumot várja el, akkor egyszerűen nem tudunk elég jók lenni. Pontosan erre világít rá a gazdag ifjú története is. Ő is azt hitte elég jó, hiszen megtartotta a parancsolatokat. De mégsem volt elég jó, mert más volt az Istene. A vagyona vált istenévé, ezért nem tudta átadni magát Jézusnak, hogy őrajta keresztül mehessen az Atyához, hogy elnyerje az örök életet.
Az erkölcsi jóság egyszerűen nem az az út, amelyen keresztül a mennybe mehetünk, mert Isten annyira tökéletes, az ő mércéje annyira tökéletes, hogy ezen a mércén egyszerűen elbukunk. Ezért kerültek Jézus szerint is előnybe Isten országában a vámszedők, a parázna nők és a bűnösök. Ők megértették azt, hogy nem tudnak elég jók lenni, már meg sem próbálták úgymond meggyógyítani magukat – de mentek Jézushoz, mert azt is megértették, hogy rá van szükségük egy új élethez és az örök élethez.
3. Jézusra van szükségünk
Az a kérdés, hogy ezt megértjük-e? Emberek sokasága az egyházon kívül, de még az egyházban is nem gondolja, hogy Jézusra szüksége van. Nem arról van szó, hogy nem hisz Jézusban, legalább annyira, hogy ő valóban Isten Fia; és megsem hisz abban, hogy őt is egyedül Krisztus kegyelme vezeti az Atyához. Sőt, ezen egész egyszerűen megütköznek. Van, aki soha nem hajlandó ezt elfogadni. Jézustól – akinél jobban senki sem tudta elmondani – sem fogadták el nagyon sokan, inkább elvetették és megölték.
De vannak olyanok, akik azért nem tudják elfogadni, hogy csak Jézusra van szükségük az örök élethez, mert nem tudjuk nekik jól elmondani. Erre világít rá a következő történet:
Katonai élet-biztosítás
Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a hadsereghez. Mivel részt vett az R.O.T.C. (Tartalékos Tisztek Kiképző Testülete) programban, nagyon büszke volt alma materére és új alhadnagyi pozíciójára. Első feladata az volt, hogy az oklahomai hegyekből származó újoncok egy csoportját győzze meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást, ami azt jelentette, hogy a kormány 10.000 dollárt fizet a családjuknak, ha szolgálat közben vesztik életüket. Bemasírozott élére vasalt egyenruhájában, csillogó rézgombjaival, és szerette volna nagyon jól végezni első feladatát, mint az amerikai hadsereg alhadnagya.
Remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre és a haza iránti hűségükre. Előadása végéhez érve feltette a kérdést: „Hányan akarnak katonai életbiztosítást kötni, mielőtt a tengerentúlra küldik önöket?” Senki nem felelt.
Úgy tűnt, kudarcot vall, de keménykötésű fickó volt, aki nem adja fel egykönnyen. Úgyhogy megkettőzte erőfeszítéseit, és még ragyogóbb kifejezőkészséggel tartott egy újabb lényegre törő, világos, meggyőző előadást arról, miért kellene a katonai életbiztosítást választaniuk, még mielőtt elutaznának. Megint csak a végére ért, és senki nem reagált.
Ezen a ponton kicsúszott lába alól a talaj, és olyan gondolatait kezdte megosztani velük, amiket inkább nem kellett volna felfedni. A helyzet gyorsan romlott, amikor előlépett egy bölcs idős főtörzsőrmester, az alhadnagy vállára tette a kezét, és így szólt:
– Uram, hadd szóljak én a fiúkhoz. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznie őket arról, hogy szükségük van erre a biztosításra.
A katonákhoz fordult, és azt mondta:
– Uraim, a helyzet a következő. Önök tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek katonai életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Ha viszont tengerentúlra mennek, és kötöttek életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Ismételjük át megint. Tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Másrész viszont, tengerentúlra mennek, és ha kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Most mondják meg nekem, uraim, önök szerint kiket fog a kormány először a tűzvonalba küldeni?”
Nos, ezek után sikerült jó pár biztosítást kötnie.[5]
Néha egyszerűen nem tudjuk elmondani az embereknek, hogy Jézusra van szükségük. Beszélünk szépeket és jókat Istenről, erkölcsi jóságról, hogy miért jó Jézusban hinni, mennyire fontosak a keresztyén értékek és hasonlók. Ez mind igaz – de nem értik az emberek, hogy erre miért van szükségük.
Testvérem! A helyzet a következő: az életed egyszer véget ér. Nem tudod mikor lesz ez, bármikor bekövetkezhet. Ha elfogadtad azt, hogy az örök élethez Jézusra van szükséged, aki halálával kifizette a bűneid büntetését, akkor örök életed van. Ha elutasítod Jézust, mint az egyetlen esélyedet, menthetetlenül és végérvényesen elpusztulsz. Ismételjük át megint. Ha Jézusban hiszel, mint az egyetlen megváltóban, aki az Atyához vezető út, akkor megmenekülsz. Ha elutasítod Jézust, akkor a pokolra jutsz. Ez az mindenekelőtt, amit tudnod és hinned kell, ha örök életet akarsz. Ha még nem döntöttél, de szeretnél, meg kell hívnod Jézust az életedbe. Ha nem tudod, hogy ezt hogyan tedd meg, akkor szólíts meg és ami rajtam áll, abban segítek.
Ennél többet most nem is mondanék – a válasz a szívedben dől el.
Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Ámen.
[1] Jn 14:1-2
[2] vö. Zsid 3:11.18; Zsid 4:3.5
[3] Rm 2:6-9
[4] Mt 5:48
[5] Wayne Rice: Fején a szöget 2.